Kezdjük lottó ötösök emlegetésével, mert ma reggel újból bebizonyosodott, hogy érdemes volna komolyabban meggondolnom a jövendőmondást másodállásban: tegnapi írásom ezeken a hasábokon emlegette volt a Robert E. Lee szobra körüli, három évvel ezelőtti konfliktus, ma már el is akarják távolítani újból.

Lottózni fogok, ez már biztos.

Az igaz, hogy én tegnap a három évvel ezelőtti esetre utaltam, mikor is egyesek azért akarták eltávolítani a szobrát annak idején Charlottesville-ből, mert déli főparancsnok volt, csak az illető egyesek nem tudtak a tényről, miszerint lehetett ő bármennyire is főparancsnok, valósággal belekényszerült ebbe a pozícióba, különben militánsan ellenezte a rabszolgaságot, a családja részt vett a menekülő feketéket Északra csempésző Földalatti Vasút munkájában, sőt, a birtokán még egy illegális iskolát is épített nekik, amiben a szabad élethez szükséges alapvető ismereteket tanították. Szóval, az is tudatlanságra vallott, amikor a szobra zavarta az egyeseket, az még nagyobb tudatlanságra, mikor megint mások – szélsőjobboldaliak és a Ku-Klux-Klan tagjai – meg védeni akarták a szobrot, volt is összecsapás ok és értelem nélkül, tudom, Istenem, ha öt percre leszállhat a talapzatáról, szétcsap a dulakodók között a lovaglókorbácsával és jól is teszi.

Különben a Tadeusz Kościuszko-szobor megrongálása kapcsán vettem, elő az esetet, róla sem tudták, tudhatták a rongálók, ki volt és mivel foglalkozott, mert ha tudják, inkább fényesre pucolják az emlékművét, nem összepingálják mindenfélével.

No, mit látok ma reggel a HVG-ben?

„Lee tábornok szobrát is eltüntetik Amerikában”

Nocsak. Már megint megláttam véletlenül a Fonó Nők, a Nornák ujjait, ahogy a régi vikingek mondták, ha valakinek sikerült pontosan megjósolnia valamit? És mit fonnak?

„Ralph Northam, Virginia állam demokrata párti kormányzója utasítást adott csütörtökön Robert Lee tábornok, a polgárháború konföderációs csapatainak egykori vezetője richmondi szobrának eltávolítására. (…) Northam kormányzó kijelentette: „az a szobor már hosszú ideje ott van. Ez nem volt helyes akkor sem, és nem helyes most sem”. Majd közölte, hogy a szobrot „a lehető legrövidebb időn belül” eltávolítják, és raktárban őrzik majd mindaddig, amíg nem döntenek a későbbi sorsáról.” (HVG)

Tételezzük fel a legjobbakat, és mondjuk, hogy Northam kormányzó a köznyugalom érdekében teszi ezt a szimbolikus lépést, de akkor ne beszéljen marhaságokat: ezzel megsérti az Egyesült Államok emlékezetpolitikai hagyományát. Ugyanis, kimondatlanul bár, de mikor véget ért a polgárháború és felmérte mindenki a hatalmas veszteségeket, Északon is, Délen is az volt az első konklúzió, hogy „soha többé ilyen őrültséget!” – csakhogy az amerikaiak gyakorlatias emberek voltak már akkor is, és tudták, hogy ha továbbra is fúj egymásra Észak és Dél, ha minden nap feltépik a sebeket, ha a győztesek megmondják a veszteseknek, ki hős és ki nem az, akkor ennek sosem lesz vége és az első adandó alkalommal újrakezdődik. A győztes Észak bölcsen meghagyta a vesztes Délnek a hőseit, a hagyományait, annak állított szobrot mindenki, akinek akart. (És elvette ezzel szemben a gazdasági dominanciáját – ami egyébként is odalett volna). Tudnék példát a magyar történelemből is, mikor rengeteget segített volna pár hasonló gesztus, de hagyjuk ezt most.

Szóval, Northam kormányzó békítő ötlete csak újabb háborúságot szül majd, ezt megjósolhatom, annyira alkalmas ez békecsinálásra, mint egy Colt Peacemaker. És keveset javít a hangulatomon, hogy öntudatlanul ugyan – de megjósoltam.

Ha a komolyabb amerikai híreket nézzük (mert nézünk majd komolytalanabbakat is, amolyan magyaros értelmezéseket, kell az elrettentő példa), akkor azt mondhatjuk: az Egyesült Államok érdekes időket él. Polgárháború nem lesz belőlük, akárhogyan is reménykedik a Boogaloo, de a Washington Postban egyre izgalmasabb főcímek jelennek meg:

„Trumpnak mennie kell. És kongresszusi támogatóinak is.”

„Trump egyesíti a nemzetet. Saját maga ellen.”

„Ahogyan terjednek a tiltakozások, fokozódik a feszültség Trump és a hadsereg között”

Bizony-bizony, a legfrissebb hírek szerint a hadsereg nem kedveli annak gondolatát, hogy békeidőben és az Amerikai Egyesült Államok területén, saját polgáraik ellen vessék be őket, annyira nem, hogy Mark A. Milley tábornok, egyesített vezérkari főnök emlékeztetőt küldött szét a fegyvernemi vezetéseknek, melyben jelzi, hogy ne feledjék: minden amerikai katona az Alkotmányra esküdött fel, így annak szelleme szerint csak az amerikai állampolgárok érdekében szabad fellépnie. Mondanánk, hogy na bumm, de ez fontos. Fontos, ugyanis az Egyesült Államokban csak egy XIX. század eleji törvény teszi lehetővé a hadsereg bevetését az ország területén belül, éspedig kivételként, ugyanis akkor félő volt, hogy a keleti parton bárhol megjelenhetnek a brit csapatok (meg is jelentek, 1814-ben még a Fehér Házat is felégették). Akkor és ott igenis szükséges volt egy ilyen lehetőség, most nem az.

Különben ennek a háborúnak volt az az egyik kellemes epizódja, amikor egy portyázó brit csapatot észrevett egy világítótoronyból a toronyőr két lánya, Rebecca és Abby Bates, csak épp egyedül voltak – mihez kezdjenek? Még fegyverük sincs, csak egy dob meg egy fuvola volt a toronyban. A lányok okosak voltak, megoldották: elkezdték játszani, amilyen hangosan csak bírták a Yankee Doodle-t, a britek meghallották, azt hitték, jön egy amerikai alakulat, az masírozik az indulóra, világgá is szaladtak a csak hallható katonaság elől, épp bele az érkező minutemanek karjaiba, tőlük tudjuk, mitől riadtak meg. De ezt csak azért meséltem el, hogy lássuk, milyen a valódi amerikai szellem: hát, semmiképp sem olyan, amilyent Trump várna.

Azonban a fegyveres erők – tehát nem csak az Army, hanem a Navy, a Marine Corps, az Air Force és egyáltalán, az összes fegyvernem, mindenki, aki amerikai katona – nem az elnökre esküdött, nem is a törvényre, hanem az alkotmányra, szóval kiabálhat Trump, ahogyan akar, nem fognak polgártáraikra lőni.

Elmondhatjuk, hogy az Egyesült Államokban zajlik az élet, bár mintha nyugodni látszanának a kedélyek, Washingtonban már feloldották az esti kijárási tilalmat, csak a Fehér Ház elé húztak fel egy betonelemekkel rögzített ideiglenes fémkerítést, a rohamrendőrök amögött várakoznak. William Barr igazságügyi miniszter nem győzi továbbra is keresgélni az összeesküvéseket, kommunistákat, bárkiket, fáradhatatlanul vádolja az antifákat, így aztán az ő hűsége Trump iránt kétségtelen is.

Jó, de mi jut át ezekből a hírekből hozzánk, a messzi óceánon keresztül? Minden, csak nekünk baj van a szemünkkel, mindent vagy ilyen, vagy amolyan, viszont mindenképpen torzító szemüvegen keresztül nézünk, bár nem győzöm hangsúlyozni, hogy az amerikai eseményeknek semmi köze a magyar belpolitikához, minden hasonlat vagy analógia hazudik. És az is becstelen dolog, ha bárki az amerikai híreket magyarossá torzítja.

Az még csak nevetséges, hogy a 888 azt jelenti, miszerint:

„A nap groteszk híre: a Sátánista Egyház körmenetet tartott Trump ellen”

ugyanis a videón szereplő néhány fekete csuhás ember szó szerint akárki lehet, szadista, statiszta, fasiszta, rasszista, masiniszta, tarisznya, van az a fejenként ötven-száz dollár, amennyiért vállalnak egy fél perces vonulást, sőt, lehetnek akár valódi sátánhívők is. Az egy bejegyzett egyház ott, de amint látom, nem igazán mozgósítanak széles néptömegeket. A történet gyanús, ugyanis csak egy dologra jó: a valódi tiltakozók befeketítésére, mégpedig ez esetben szó szerint. De hát tudjuk, a 888-at ezért fizetik, nem csodálnám, ha a legközelebbi, bármi elleni budapesti tiltakozás előtt már megjelenne a sátánizmus vádja is. A propaganda így működik.

Sőt. Hogy örüljön is egy kicsit G. Fodor úr lapja, kikerestem nekik a felvétel eredeti forrását. A YouTube-ra 2018. február harmadikán töltötték fel. Szegény 888, nem telik nekik guglira?

 A Pesti Srácok is bombasztikus hírről számol be:

„Antifa tüntetők: „Hol van a pénzem, Soros György?” – Íme, néhány új fejlemény az USA-ból”

 címmel.

„Soros György, hol van a pénzem? – ezt kiabálta egy csapat főállású Antifa, akik egyértelműen a spekuláns milliárdos emberei. Lehetséges az, hogy Soros nem mond néha igazat és még a saját embereit sem fizeti ki? Lehetséges, hogy Soros György képmutató? Lehet, hogy a végén a sajátjai fordulnak majd ellene?”

 Minden lehet náluk és az ellenkezője is, ha a Lendvay utca mondja, de ezt egy összesen hét másodperces videó hívatott bizonyítani, megint csak azt mondom: hiszem, ha három független forrásból látom és nyilatkozik a vezetőjük legalább ugyanennyi, megbízhatónak elismert orgánum hasábjain, valamint részletezi az igényét. Mert addig ez népmesei szintű pletyka, nem tudjuk, kik kiabálnak, hol, miért, sőt, azt sem tudjuk, mennyiért.

 Szóval, a magyar kormánymédia annyit ért a mérhetetlenül bonyolult folyamatból, hogy Soros. Igaz, ők a relativitáselméletből és a pattintott kőkorszakból is körülbelül ennyit értenének, sőt, pont ezt.

 Egyszer már igazán tudomásul vehetné a magyar pártsajtó, hogy nem egészen a Kossuth tér körül forog a világ, de előbb lesz Joe Biden az Egyesült Államok elnöke, minthogy erre sor kerüljön.

 Biden elnöksége ugyanis a mostani és amerikai közhangulatban távolról sem lehetetlen, ha eljön az ideje.

 Érdekes időket él át az Egyesült Államok.

 Meg mi is.

Szele Tamás