Forgókínpad

Forgókínpad

Vörösréz szélkakas a tengeralattjáró tőkesúlyán

2020. június 09. - Szele Tamás

Vannak nagy pillanatok az ember életében, piros betűs ünnepek, mikor ünneplőbe öltözteti a gondolatait és „kicsi szívem, kicsi szám pacalpörköltet kíván” jelszóval felköti úttörőnyakkendőjét, hogy megadja a módját a dolgoknak. Ilyen alkalom például a Nemzeti Konzultáció, melynek során kikérik a véleményünket, feltéve, hogy nem mondjuk meg.

nemzeti_konzultacio_1.jpg

Sokat levon a pillanat ünnepi voltából, miszerint ezeket a konzultációs kérdéseket olyan emberek küldik, akikkel a kilencvenes években még beszélő viszonyban voltam, bár használt autót már akkor sem vettem volna tőlük, és már akkor is megszámoltam az ujjaimat, miután egyikkel-másikkal kezet fogtam, mert tudtam, hogy nem lopnak ők, de biztos, ami biztos és fő a könyvelési fegyelem. Hülyének már akkor is nézték az embert – összes pályatársukkal egyetemben – csak akkor még nem ennyire. Szóval, a Nemzeti Konzultáció mostani kérdéseiből két dolgot láthatunk, de azt a Napnál is világosabban: ezek a keményen dolgozó kisembert tökéletes bolondnak nézik, és oly mértékben lebecsülik, hogy ahhoz képest Csák Máté viszonya a jobbágyaihoz egy jól működő, harmonikus kapcsolat volt, közös értékek mentén.

Na lássuk, mit kérdeznek.

1. A járvány újabb hulláma esetén Ön az alább javasolt intézkedések közül melyiket támogatná?

kijárási korlátozás bevezetése

távolságtartás elrendelése

maszkviselés elrendelése

országhatárok lezárása

oktatási intézmények bezárása,

áttérés digitális oktatásra/rendezvények korlátozása

a 65 éven felüliek külön vásárlási sávjának fenntartása

a védekezéshez szükséges eszközök kivitelének korlátozása

ingyenes parkolás”

Hát kérem, az ingyenes parkolás, az baromi sokat árt a koronavírusnak, ugyanis az ember rááll a Zetorral és már agyon is nyomta. Vagy nem, de tessék bebizonyítani, hogy túlélte. Nekem még az országhatárok lezárása sem tetszik, ugyanis a betegségnek nincs útlevele és nem nemzeti alapon terjed, szerintem egy hajóban ülünk mi a szomszédainkkal, nincs sok értelme előlük elzárkózni: az más kérdés, hogy ha valahová olyan könyörtelenül csap le a ragály, mint Kínára vagy Olaszországra, onnan egy ideig biza tényleg nem árt korlátozni a beutazást. De lehetne ezt ésszel is, nem csak erővel, nem csuknék be minden ajtót, ablakot. Meg javasolnám például azt is, hogy nyissunk kalózkikötőt a karibi szigetvilágban Port Royal néven, az legalább annyit segítene a védekezésben, mint mondjuk a védekezéshez szükséges eszközök kivitelének korlátozása, ugyanis abból – ha lehet hinni a kormánykommünikéknek – körülbelül tizenöt Magyarországnak elegendő van már most is az országban, és még vesznek. Az unokáink is maszkkal fognak játszani, kérem, de mindegy. Folytassuk. Innentől olyan kérdések jönnek, amikre csak „igen” vagy „nem” a válasz.

2. Ön egyetért-e azzal, hogy a járványügyi készültséget mindaddig fenn kell tartani az egészségügyben, amíg fennáll a járvány visszatérésének kockázata.

3. Ön szerint szükség van arra, hogy tovább erősítsük az idősotthonok járványügyi védelmét?

4. Ön egyetért azzal, hogy a kormánynak arra kell törekednie, hogy a védekezéshez szükséges felszereléseket Magyarországon lehessen előállítani, így csökkentve a kiszolgáltatottságunkat?

5. Ön egyetért azzal, hogy a járvány alatt az iskolás gyereket nevelő családok és tanárok számára legyen ingyenes az internet?

6. A járvány időben való észlelése és a védekezésre való felkészülés érdekében Ön szerint szükség van állandó magyarországi járványügyi figyelőszolgálatra, így csökkentve a kiszolgáltatottságunkat?

7. Ön szerint a járvány elleni védekezés idején a bankok és multinacionális vállalatok is járuljanak hozzá a védekezés költségeihez?

8. Ön egyetért azzal, hogy ösztönözni kell a hazai termékek, hazai szolgáltatások vásárlását, és népszerűsíteni kell a hazai turizmust?

9. Ön szerint a kormánynak a járvány elmúltával is fenn kell tartania a munkahelyvédő és -teremtő programokat?

10. Ön elutasítja Soros György tervét, amely beláthatatlanul hosszú időre eladósítaná hazánkat?

11. Ön mit gondol, Magyarország védje meg a magyar vállalatokat az ellenséges célú külföldi felvásárlástól?

12. Ön egyetért azzal, hogy a kormány továbbra is lépjen fel a bevándorlás ellen, és tartsa fenn a magyar határ szigorú védelmét?

13. Ön egyetért azzal, hogy a magyar kormány a Brüsszellel való nyílt konfliktus árán is tartson ki a bevándorlást tiltó szabályok mellett?”

Én, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, első sorban és jelenleg azzal értenék egyet, hogy a sarki kínaiban készítsenek nekem pirított marhahúst yangzhou rizzsel, aztán mikor elkészült, jöjjön fel magától, álljon az asztalra és kívánjon magához jó étvágyat, de még ez sem teljesíthető maradéktalanul, le merném fogadni, hogy legalábbis a közlekedési gondok megoldása rám marad az ügyben.

A kérdések jó részére – a másodiktól a hatodikig – nem létezik tagadó válasz, szerintem azért vannak ott, hogy az úri közönség jöjjön bele az „igen” beikszelésébe. Nyilván csak a rosseb akar betegséget, bajt. A hetedik kérdés érdekes, ugyanis azok a különös, „multinacionális” vállalatok pont úgy részt vesznek már most is a védekezés költségeiben, mint mindenki más, aki adót fizet. Ez a kérdés tehát különadó kivetésének szándékát jelzi. Azt viszont nem fogják szeretni.

A nyolcadik kérdés megint nem túl értelmes, ugyanis ha az előbb már lezártuk a határokat, akkor a hazai turizmus támogatása abból állna, hogy Tolnanémedi lakossága átjön Pestre, Pesté átmegy Tolnanémedibe, Magyarország létszáma változatlan – csókolom, ha egyszer nem lehet kimenni az országból, meg bejönni sem, mire tetszenek gondolni, mégis?

A kilencedik kérdés hasonlóan okos, ugyanis ha ezek a programok így működnek, amint tapasztaljuk, akkor pont annyi hasznuk van, mint vörösréz szélkakasnak egy tengeralattjáró tőkesúlyán. Nemet mondani nem érdemes, mert mi van, ha akár csak egy embernek is segítenek, de annyit kérnék, hogy mutassák majd meg nekem azt az egy embert, és ha lehet, ne Mészáros Lőrinc legyen.

10-11 – hát igen, a kötelező kűr, illetve az első kötelező kűr, ebben is van tripla leszúrt Rittberger vagyis Soros, nélküle, lássuk be, se páva- se jégtánc nincs, én mondjuk szeretnék már egyszer Freddy Kruegertől vagy Godzillától félni, mert Soros unalmas (különben a kötvény-ötletét már ő is elvetette, tényleg csak kósza ötlet volt részéről), szóval tessék már valami másik rémfilmet is megnézni, ez nagyon kínos ennyi időn keresztül.

12-13 – a másik kötelező kűr, acht komma fünfre teljesítve, migránsozás, Brüsszelezés megvolt, köze nincs a dolgonak a járványvédelemhez, de letudva, most ebéd, utána szabad foglalkozás a klubhelyiségben a politikai tiszt vezetésével, később kultúrprogram, egységünk honvédei előadják Kodály Zoltántól az „Este a maligánoknál” című örökbecsűt, élményszerzés a legendák Sárga Földjén, majd takarodó.

Én csak egyet nem értek: mindez mire jó?

Az egész kérdőívről ordít, hogy a lőtéri kutyát nem érdeklik a válaszok, még az egyetértés kierőszakolása sem igazán fontos, ez csak úgy... van, ok, cél és értelem nélkül, sokba kerül, de legalább senki sem tudja, mire jó. Voltaképpen semmire, de arra igen alkalmatos.

Nem is az a baj, hogy kérdeznek, kérdezzenek csak, az a baj, amit kérdeznek: lényegtelen ostobaságokat, ami azt jelenti, hogy a t. feladó a t, címet testületileg hülyének nézi. 

A feladó a kormány, a címzett az ország lakossága.

Legalább azt kérdeznék, hogy vagyunk, arra lehetne adekvát választ adni.

Na, de azt nem kérdik.

Miért nem?

Mert tán még megmondanánk.


Szele Tamás

süti beállítások módosítása