Tetszenek tudni, hol lakik a magyar kormány? Ugyebár, mindenfelé, ott még nem tartunk, hogy együtt is éljenek, egy jól védhető épületben, bár eljöhet annak is az ideje, javasolnám a szegedi Csillagot. De egyébként a postaládánkban lakik, éspedig már elég hosszú ideje, pár évre kiköltöztek 2002 és 2010 között, de visszajöttek és mindenképpen maradni akarnak.

Rendben van, sötét hely az a kis postaláda, az enyém néha koszos is, de azért mindennél drágább nekik és nekünk is sokba van, hogy ők ott laknak. (Postaláda nagy Duna mentében, ó mi drága e lakocska nékem). Most nem is annyira a nemzeti konzultációkra gondolok, bár a politikájuk jelentős részben épül arra a hazugságra, miszerint ők levelező viszonyban vannak a néppel és nemzettel, nevezzük tetszés szerint, nem kívánt törlendő. Az egy másik, magasabb szintje ugyanannak a gépezetnek, propaganda is, legitimáció is, minden is. Most a legújabb sajtókísérletüket említeném, mert mindenki megemlíti, csak azt látszik elfelejteni még a sajtószakma is, hogy nem először művelnek ilyesmit. Talán nem is másodszor.

Igen, a JóKor című kiadványrról van szó. Legyünk pontosak, és idézzük az MTI-t:

„Jókor címmel tájékoztató magazint kapnak a nyugdíjasok

Budapest, 2020. június 16., kedd (MTI) – Jókor címmel tájékoztató magazint kapnak a nyugdíjasok, a Magyar Államkincstár kiadásában negyedévente megjelenő színes kiadvány első számát a napokban, a következő hetekben veheti kézbe a több mint 2 millió nyugdíjas - jelentette be Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott kedden Budapesten. Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára a sajtótájékoztatón azt mondta, a lapban az idősek egyebek mellett egészségügyi kérdésekről, a nagyszülői gyedről, vagy a Nők 40 programról is olvashatnak.

Nyitrai Zsolt elmondta, az Idősek Tanácsa kezdeményezte egy olyan hiteles tájékoztató kiadvány megjelentetését, amely a legfontosabb közérdekű információkat tartalmazza a nyugdíjasoknak. A magazin a Magyar Államkincstár kiadásában, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Idősek Tanácsa és a Miniszterelnöki Kabinetiroda együttműködésében jelenik meg – tette hozzá.
A miniszterelnöki megbízott azt hangoztatta, az idősek munkája nélkül Magyarország ma nem állna olyan fejlettségi szinten, mint napjainkban, és ezért – mondta – „köszönettel és tisztelettel tartozunk nekik”.
Nyitrai Zsolt emlékeztetett arra, hogy a Fidesz-KDNP még ellenzékben kötött szövetséget a nyugdíjasokkal, amelyet kormányra kerülve, 2010-ben megújított. Ennek lényege, hogy a nyugdíjasokat érintő döntéseknél minden körülmények között figyelembe veszik a szempontjaikat - fűzte hozzá.
Novák Katalin azt mondta, a nyugdíjasok a negyedéves magazinból közvetlenül, hiteles forrásból kapnak tájékoztatást minden őket érintő kérdésről. Utalt arra, hogy a koronavírus-járvány idején voltak, akik visszaéltek az idősek kiszolgáltatott helyzetével, és nem is mindenhonnan kaptak hiteles tájékoztatást. (…)

Mészáros József, a Magyar Államkincstár elnöke ismertette: 2 millió 130 ezer példányban jelenik meg az általuk kiadott magazin, és azt a Magyar Posta közreműködésével juttatják el az időseknek. Reményét fejezte ki, hogy az újságot az idősek megelégedéssel fogadják, és abból hiteles, objektív és pontos tájékoztatást kapnak.
Hulák Zsuzsa, az Idősek Tanácsának tagja azt mondta, azért javasolták a tájékoztató újság kiadását, mert sokszor téves információk jelentek meg az időseket érintő ügyekben. Példaként említette, hogy idősek azért estek pánikba, mert valahol azt olvasták, csökkentik, vagy megadóztatják a nyugdíjukat. Kell egy olyan fórum, ahol az ilyen téves hírekre azonnal lehet reagálni – hangoztatta.

A nyugdíjasok egyebek mellett az egészségvédelemről, sportolási lehetőségekről, kulturális témákról is szívesen olvasnak, ez a magazin pedig alkalmas erre, ezért is örülnek a megjelenésének – tette hozzá.
Az újságíróknak is kiosztott 16 oldalas színes magazin első számában Orbán Viktor miniszterelnök köszönti a nyugdíjasokat, a lapban Monspart Sarolta tájfutó világbajnokkal és férjével, Feledy Péter újságíróval, valamint Farkas Bertalan űrutazóval is olvasható interjú.” (MTI)

Akkor most szedjük szét ezt a nagy halom információt. Először is, tehát eljut ez a monstre példányszámban megjelenő valami ezek szerint minden háztartásba, ahol csak nyugdíjas él, ha akarja a címzett, ha nem, mondjuk napestig sorolhatnám azokat a nyugdíjas ismerőseimet, akik nem kötöttek „szövetséget a Fidesz-KDNP-vel” sem 2010-ben, sem később, sőt, le merném fogadni, hogy nem is tudnak ilyen paktumról. Abszurditás is lenne egy ekkora és mérhetetlenül sokszínű társadalmi csoporttal amúgy nagy tételben szövetséget kötni. De hát kell valamire hivatkozni, kell az alibi.

Ami a tájékoztatást illeti, ott volt egy csöpp igazsága annak, aki felvetette a kérdést. Van a nyugdíjasoknak – és a nem nyugdíjasoknak is, bár bizonyos életkor fölött és társadalmi háttérrel elég jellemző – egy olyan rétege, akik megszokták, hogy a megjelent hír, bárhol is jelenjen meg, igaz, és hisznek benne, mint a Szentírásban. Nem mindegyikben hisznek, csak a saját politikai irányzatukat támogató hírekben, akkor is, ha szemenszedett hazugságok, de ha elég nagy marhaságot ír le az álhírlapíró, akkor osztják, szórják minden hullámhosszon és fórumon. És igen, a magyar nyelvű Facebook például hatalmas terep erre: az álhírlapok ezt ki is használják, ugyanis külön, célzott, életkorspecifikus Facebook-csoportokat alapítanak, mondjuk „40 év felettiek közössége” néven, a gyanútlan negyven feletti belép, és – ott osztják az álhíreket kilóra. A kedves közönség meg adogatja tovább: csupa hazugság, sötétség, a most futó Magyarhiradó.me álhíreinek nagy része is ismerős évekkel ezelőttről, más része pedig kifejezetten a nyugdíjasok felzaklatását szolgálja, hogy aztán osszák tovább, legyen forgalom, dőljön a lé a reklámból.

Tehát nem, nem adóztatják meg a nyugdíjakat, nem is szüntetik meg őket, akármit is írjon erről a Magyarhirado.me vagy az Eldobomazagyamat.me. Ezeknek az álhíreknek a megbízható cáfolata valóban fontos lenne, csakhogy ezek pár napos sűrűséggel röpködnek körbe a közösségi oldalakon, ellenben a JóKor hogyan is jelenik meg?

Negyedévente.

Nyomtatva, nem online.

Hát, ennyi idő alatt ugyanaz az álhír ötször körberepüli a Földet, ötször elhal, hatszor feltámad, ha ezekkel foglalkoznának, más nem is férne bele a lapba, csak a cáfolatok, de mit érünk negyedéves cáfolattal, ha az álhírek naponta indulnak útnak? Semmit: a probléma reális, a megoldás irreális.

Ez bizony csak alibi.

De mire?

Arra, amire minden ilyen kiadvány alkalmas: a kéretlen propaganda terjesztésére, a JóKor ugyanolyan nyomtatott spam, papírszemét, mint az „ingyenes lapok” voltak régebben, vagy a csodálatos „Millenniumi Országjáró” vala 1998 és 2002 között, mert épp annak a mintájára hozták létre. De még a tartalma is annyira hasonló, hogy az emberben felötlik: lehet, hogy ugyanazok szerkesztik? Lehet, csak ma már több pénzért, bár akkoriban sem voltak olcsójánosok.

Tulajdonképpen ez a reklámmarketing politikai alkalmazása, boldogult úrfikoromban volt pechem a Tolnai Extra című ingyenes hirdetési lap szerkesztőségét erősíteni pár hónapig, ott világos volt a helyzet, főleg, hogy ketten csináltuk, a főszerkesztő és én. Bár ő mondjuk hatszor annyi pénzért, mint amennyiért én slapajkodtam, azt se mindig adta ide: a lapba kellett hetente egy vezércikk meg egy-két jegyzet, más nem, azt megírtam (a vezércikket meg szignálta ő), ezen kívül csak reklámoztunk, de mindent, bortól érett túróig, pénzért. Aztán odahagytam ezt a nemes vállalkozást, el is halt, mert meg kellett volna írnia valakinek és az már nem ment nélkülem. A JóKor is ilyen, azzal a különbséggel, hogy bort és érett túrót kevésbé reklámoznak majd benne, de jól mutatja a próbaszám, hogy politikát annál inkább. Már a címlapról a miniszterelnök vigyorog, ez egy ilyen biznisz, hirdetési lap ez, nem „tájékoztató jellegű”.

Sőt, van is benne valami sértő. Van, ugyanis eleve azt feltételezi, hogy a magyar nyugdíjas egyféle, nem lehet különvéleménye, alapvetően konzervatív, kormánypárti, ezen kívül receptekre vágyik meg keresztrejtvényre, megannyi drága nagymami, ősz konttyal és kötőtűvel, fakanállal, otthonkában a hímzett falvédő előtt, vasárnap misén, hétköznap semmisén, gumicsizmás horgász apó, aki a parton pipázgat és katonaélményeit meséli a rántott hús után egy pohár bor mellett, tulajdonképpen egyébbel nem is foglalkoznak, csak ezekkel, meg az unokák felvigyázásával.

Öreg hiba így beskatulyázni egy szó szerint óriási, több milliós társadalmi csoportot, de a kormánynak pont az az egyik legnagyobb hibája, hogy mindegyiket beskatulyázza. A nyugdíjasok ilyenek, az értelmiségiek olyanok, a bölcsészek merengenek a romkocsmákban, a leszázalékoltak táppénzcsalók, és így tovább. Annak se jó, akiket elvileg és állítólag szeretnek.

Az ilyen skatulyázások ugyanis pont az állítólag kedvezményezetteknek a legkínosabbak, ugyanis tisztelt ellenzékünk sem jobb a Deákné vásznánál, elég megnézni bármelyik bukott választás után a kommunikációt: azonnal megtalálják a bűnbak-csoportot, akik miatt most az egyszer és kivételesen elbuktak, de bezzeg ha a gonosz ezek vagy azok el nem árulják őket... Rendszeres például utóbbi időben a „vidékiek” stigmatizálása, csak azt szeretném megkérdezni, hogy milyen adatok alapján állítják ők, hogy minden vidéki a kormányra szavazott? Semmilyenek alapján, illetve globális statisztikákat mutogatnak, amiknek nem is egyértelmű az eredménye. Ugyanis azt mégsem mondhatják, miszerint „Wazzeg, hülyék voltunk megint és elcsesztük”, mert akkor oda a küldetéses tévedhetetlenségük mítosza. Szóval: ha „a nyugdíjasok” kapnak egy „lapot”, akkor jó esélyük van belépni a bűnbakok csoportjai közé, önálló frakcióként.

Csak ez nem lap, a nyugdíjasok nem egyformák, és az egésznek semmi köze a valósághoz. Jó lenne most már abbahagyni a nagy tömegek egy kalap alá vételét mindkét politikai oldalon.

Ellenben akkor tenni is kéne valamit. Az meg munkával járna.

A végére hagytam, mire volt jó nekem annak idején a Millenniumi Országjáró, és mire lesz alkalmas ez a JóKor is a címzetteknek. Talán 2000 környékén nagy örömmel szedem ki a postaládából a kormánypropagandát, jön a szomszéd:

- Te Tamás, milyen lap ez? Én is kapom.

- Hát, olyan... olyan alávaló.

- Hogyhogy alávaló?

- Macskaalom alá. Oda való, pont.

Aztán röhögtünk, mert mi egyebet tehettünk volna.

Szele Tamás