Forgókínpad

Forgókínpad

Magyar kémregény

2020. augusztus 03. - Szele Tamás

Kérem, ahogy a pesti ember mondja, „nem lehet eléggé vigyázni”. De azért vigyáznak, jobban is, mint elegendő lenne. Annyira ügyelnek ebben a mai paranoiás világban, hogy mindjárt szétvigyázzák az országot, aranykalásszal ékes rónaságtól dobogókői szívcsakráig, mindenestől. Önkéntes vigyázóink vannak, éber kis őrszemek, madár se szállhat anélkül, hogy látnák.

japan_turistak.jpg

És szerintem ezek a vigyázók halhatatlanok. Ezek vezették a muszkát 1849-ben, ezek jelentették fel a lappangó Rejtőt, ezek vadásztak Tito láncos kutyáira, ezek súgták be a politikai vicceket mesélőket, ezek jelezték az illetékeseknek, ha valaki a Szabad Európát hallgatta – árnyas sír ölén volna a helyük, vagy legalábbis a feledés homályában, ezzel szemben élnek és virulnak. Soha még ennyi észrevenni, jelenteni valójuk nem volt, mint most, mert míg régebben többnyire egyféle mondvacsinált ellenségünk volt, most van ezerféle. Mikor nem Brüsszel támad, akkor Soros, mikor nem a szabadkőművesek, akkor a migránsok.

Különleges gyöngyszem került elém, ritka példány a maga műfajában, az írásnál már csak az a különlegesebb, hogy nyilvánosságot látott, ugyanis az efféle beadványok többnyire megfelelő dossziékban végzik, de a szerzője kezdő lehet még a szakmában, és a Civil Összefogás Fórumának küldte el észleleteit, az Illetékes Főhatóság helyett. Akkor lássuk a kis remeket, mely július 31-én jelent meg.

MIGRÁNSOK TÉRKÉPEZIK FEL BUDAPESTET

A nyugat-európai és az amerikai események tükrében úgy vélem meg kell osztanom ezt a fotósorozatot. Miközben az emberek gyanútlanul szórakoznak, vagy elfáradva, esetleg munkát keresve életük bajaival vannak elfoglalva, addig migránsok térképezik fel Budapest belvárosát ki tudja milyen célból, illetve sejtjük milyen célból… Már a karantén időszak két hónapja alatt megfigyeltem, hogy migránsok szisztematikusan fotózzák, térképezik fel Budapestet és vélhetően az egész országot. Minden alkalommal templom környékén láttam ezen migráns „fotósokat”. A Járvány időszak alatt a Sziklatemplom közelében a Gellért-hegyen láttam őket. A mai eset igen furcsa volt, a Mikszáth Kálmán téren a Krúdy Gyula utca felől jövet közlekedési tábláktól kezdve mindent aprólékosan felvett, pillanatra félig felém tartotta telefonja képernyőjét, így láttam, hogy videózik, miközben arabul beszélt valakivel, még engem is levideózott kereszttel a nyakamban, mivel szembe jöttem vele. Innen nem messze van a Jézus Szíve Jezsuita Templom. Kérek Mindenkit küldje el minél több embernek, legyünk figyelemmel környezetünkre és itt most nem szlogenként mondom: VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA! Különösen legyünk éberek és óvatosak Templomaink környékén, Templomainkban! Figyeljük kik jönnek be a Templomba és próbáljuk kiszűrni a gyanús alakokat! Mindenképpen nem csak Facebook-on, hanem egyéb alternatív módon is építsük ki kapcsolatunkat egymás között, ugyanis a karantén időszak ilyen szempontból veszélyes lehet. Kérek mindenkit küldjük el, minél több helyre, ha valakinek van ismerőse, aki a Rendőrségen, vagy a Honvédségnél dolgozik, hívja fel erre a jelenségre a figyelmét!”

(Elnézést, a fotókat nem mellékelem, ugyanis a rajta szereplő gyanútlan idegennek is vannak személyiségi jogai).

Szignó nincs, a hős szerény, a hős névtelen, őt nem érdekli egyéb, csak a Haza üdve, meg talán az, hogy pukkadjon meg a Micike az elsőről, akit utál. Annak esetleg örülne, ha lelkes hazafiak agyonvernének pár turistát spontán indulatukban.

De jó, hogy ilyen éber vigyázóink vannak!

Azt mondja, turistát látott a Mikszáth téren. Óh, boldogult úrfikorom, mikor én is annyi, de annyi mindent láttam azon a téren, hogy elsorolni is teher volna – csak aztán bezárt a Tilos az Á, és már nem járkáltam arra, de Éhező Szent Nyikiforra esküszöm, láttam én ott még békaembereket is (tényleg láttam, valami happeninget tartott egy amerikai társulat, és búvárruhában szaladgáltak). Ámde attól, hogy nincs Tilos az Á és emiatt én sem járok sokat azon a vadregényes földön, ismereteim szerint a Mikszáth tér még Budapest része maradt, és nem csatolták Kamcsatkához vagy a Szunda-szigetekhez. Turistát látott éber vigyázónk Budapesten, aki fényképezett, minő ritkaság, minő csoda!

Jó, de ez nem olyan turista volt, hanem kifejezetten amolyan.

Honnan lehet észrevenni, hogy miféle egy turista?

A nézéséből meg a járásából? Abból, hogy nem kék a szeme, arca nem csupa derű? Vagy mégis, mit tud ez a mi vesékbe látó kis vigyázónk, hogy csak rápillant valakire az utcán, aki fényképezget, és egyből megmondja róla, hogy nem ártatlan könyvelő Üzbegisztánból, hanem veszélyes diverzáns?

Abból, hogy barnább a bőre másokénál még a világon semmi sem következik. Avicennának is barnább volt, mégsem hadakozott senkivel, hanem ellenkezőleg, gyógyította az embereket. Sőt, ő is arabul beszélt, igaz, nem telefonon, de senki sem lehet tökéletes. Különben, apropó: honnan tetszik tudni, hogy arabul beszélt? Ismeri netán ezt a nyelvet? Tanulta? Meg tudja egymástól különböztetni az arab, a perzsa, a kirgiz, a tádzsik és az üzbég nyelveket? Tudom, hogy a tízmillió orientalista országa vagyunk, de azért nem gondoltam volna, hogy pont Vámbéry Ármin támad fel, és pont paranoiásként, ez a feltámadás el van cseszve, tessék újrakezdeni.

A képen látható úriembernek viszont szakálla van, ami perdöntő lehetne, csak nekem is van, igaz, az enyém szépen őszül. Bár ki tudja, lehet, hogy én is diverzáns vagyok a Tizenkettes Térképészeti Martalócoktól, Khaireddin pasa parancsnoksága alatt. Ha a szakáll alapján nézzük, nekem is elég hosszúra növesztette a Fennvaló. Meg én magam, mert lusta vagyok igazgatni.

Szóval, az éber kis Vigyázó látott egy turistát július 31-én egy európai fővárosban, az utcán, amint fényképezett. Történetesen ebben az időpontban egy munka miatt én is egy európai fővárosban tartózkodtam, mely azonban a Gondviselés kifürkészhetetlen akaratából nem Budapest volt, hanem Koppenhága. És én is rengeteget fényképeztem, egészen pontosan kétszázötven fotót készítettem az öt nap alatt, ráadásul a legtöbbet részint a város csatornarendszeréről, melyet egy ismerősöm kedves meghívására halászhajón jártunk be, részint meg – bevallani is félek – fegyverekről. Ágyúkról, harckocsikról, kézifegyverekről, de még vízi aknáról és torpedóról is van felvételem! Ez maga lenne a felsőfokú diverzió, és én kéne legyek James Bond, ha a képeket nem a koppenhágai Hadtörténeti Múzeumban készítettem volna. Van egy olyan érzésem, hogy nincs a világnak az a nagyhatalma, amelyiknek hasznos lenne tudni, hogy ott vannak négyszáz éves olasz ágyúk is. Sőt, akad pár tarack, nemkülönben.

Hát, Wotan különös csodája, hogy ott helyben le nem kaptak a tíz körmömről és nem vetettek a palota kazamatáiba, de legalábbis áristomba. Nem voltak elég éberek a poroszlók. Honnét tudhatták volna, hogy én nem egy titkos térképező hadműveletben veszek részt, hanem csak tetszik, amit látom, és lefotózom? Ja, elég volt rám nézni. Úgy könnyű, ha az ember ilyen hanyag és nemtörődöm, bezzeg Pesten még figyelnek az emberek!

A rendőrség kifejezetten tapsikolni fog piciny kacsóival, ha a vigyázónk célt ér, és a CÖF tagjai lelkesen elkezdik feljelentgetni a fényképező turistákat, de tulajdonképpen bárkit, mert aki nem fényképez, az biztosan fejben jegyzi meg a fontosabb tájékozódási pontokat. Az a veszélyesebb, mert azon nem is látszik, mi lakik benne!

A legegyszerűbb persze az volna, ha minden Magyarországra érkező turistát őrizetbe vennének, és nehéz vasban tartanák őket, míg hitelt érdemlően nem bizonyítják, miszerint a nagyapjuk sem volt janicsár. És nem csak a muzulmánokat. Ott vannak például a japánok. Azok már évtizedek óta fényképeznek, és nem csak nálunk, hanem az egész világ kerekén! Én bizony láttam már japánt fényképezni még a velencei Szent Márk téren is, sőt, egyenesen a Dózse-palotát célozta meg avval az ördögi apparáttal a kezében, tessék csak elképzelni, mi lehet még ebből, ha egyszer a Tenno úgy dönt, hogy megtámadja a Tengerek Királynőjét? Szorulni fog majd a Serenissima, mert a szamurájok mint tudni fogják, hogy a Szent Márk téren áll egy torony. Minden más velencei téren is áll, de ott áll a leginkább.

Rendben, elvtársaim, de ezeknek fényében döntsük el, mi a teendő?

Van ugyebár az orosz módszer. A szovjet időkben ugyanis Moszkva város összes térképét szándékosan eltorzítva nyomták, egyes épületek nem is szerepeltek rajta, egyes helyek sem, és ezt azért tették, hogy ha támadnának az imperialisták, ne tudjanak kiigazodni. Mondjuk a támadás elmaradt, ellenben a világon senki más sem volt képes eligazodni Moszkva szép városában a térkép alapján, csak az ismerte ki magát, aki ott lakott. Ez zseniális ötlet volt, de vigyázónkat nem elégítené ki, ha meghamisítanánk Magyarország összes térképét és a Gellért-hegy helyén mindegyiken a dorozsmai szélmalom állna, a Parlament helyén meg a hortobágyi kilenclyukú híd, ugyanis, mint rámutatott, a gyanús elemek nem a már meglévő térképet használják, hanem maguk készítenek szerinte sajátot, pontosat.

Akkor nincs más megoldás, ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez, ahányszor csak meglátják, hogy valaki lefényképez egy épületet, azonnal átépítjük az egész környéket. Kicsit macerás lesz, de a feljelentgetők és a nemzetbiztonság kedvéért mindent. Szegény Keletit öt percenként kell majd ide-oda tologatni, szükség esetén javaslom, hogy álcázzuk galambdúcnak, esetleg világítótoronynak.

Drága lesz, de megéri, megnyugszik a vigyázó lelke és nyugodtan alszik majd.

Az sem lenne rossz ötlet, ha betiltanánk magát a turizmust, mint olyant. De suba alatt, mert ez mégis államtitok. Jönne a turista, a határátlépés után azonnal letartóztatják, elszedik az értékeit, kiürítik a bankszámláját, és csak akkor engedik haza, ha a családja kifizeti a busás váltságdíjat. Betyáros megoldás volna, annyi szent. És nagy mértékben növelné hazánk népszerűségét diplomáciai szempontból, valósággal rajonganának értünk a külországi hatalmak. Főszereplői lennénk a nemzetközi politikának, legalábbis egy darabig. Olyan nemzetközim reputációnk lenne, amilyen még soha sem volt, legalábbis a kalandozások kora óta nem.

Csak üdvözölni tudom a CÖF törekvését, és reményleni honfiúi keblem teljes melegével, hogy ebből népmozgalom leend, a Haza üdvére.

Kevés ennél nagyobb marhaságot hallottam eddig mozgalmas életem folyamán, az is biztos: és csak a mostani hiszterizált, paranoiás légkörben lehet egyáltalán szó arról, hogy ez a felvetés komolyan, nyilvánosan napvilágot lásson.

Bár van egy olyan érzésem, hogy a korábbi hiszterizált, paranoiás időszakainkban is lehettek ilyen felhívások és akadtak ilyen vigyázók.

A magyar vigyázók halhatatlanok ugyanis.

És másodállásban viceházmesterek.

Kezdem érteni, miért szorul az idegenforgalmi ágazat akkora állami támogatásra. Amúgy is kevés a turista a járvány miatt, ha ezt a módszert is bevezetik, egy sem lesz, még a végén felkopik az álluk, kell bizony az a támogatás.

Paranoiások kora jő, mindenki vigyázzon magára.

Ha ilyen mértékben fokozódik az éberség, bármelyik postáskisasszonyt lecsukhatják annak a gyanújával, hogy ő az álruhás Soros György.

És egy idő után be is fogja vallani, ahogy én ezt a világot ismerem.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása