Nem tudom eléggé csodálni a Facebookot. Mikor az ember azt hinné, hogy elérkezett a lehetőségeinek végső határára, innen már nincs tovább, akkor képes megmutatni, hogy dehogynem, lehet még fokozni, bőven lehet. Ha bevezetik a most tervezett újításukat, azzal ugyan tényleg megszabadulnak minden álhírtől és propagandától, viszont – megszűnik a világsajtó.

Mielőtt a zseniális tervet ismertetném, pár szóban figyelmeztetnék mindenkit, hogy mához egy hétre már új formátuma lesz a közösségi oldalnak, amin előreláthatóan sokkal nehezebb lesz navigálni, míg hozzá nem szokunk, a csoportokat sem látjuk majd azonnal, az értesítések egy részét sem, ellenben több lehet rajta a reklám, és ez ellen nincs apelláta: eddig még csak ajánlgatta az oldal az új, hogy úgy mondjam, szerény szellemi képességekkel megáldott felhasználókra optimalizált változatot, vissza lehetett állni a régi felületre, ha akarta az ember – szeptember elsejétől már nem lehet, ilyen lesz, most egy hétig még annyit azért megkérdeznek, mi nem tetszik rajta a kedves vendégnek, bár különösebben nem érdekli őket a válasz, úgyis az lesz, amit akarnak. Már várom az Origo és a Pesti Srácok oknyomozását, ami bebizonyítja, hogy ez is a magyar kormánymédia elleni összeesküvés része, és direkt ellenük találták ki. Én szóltam még most, jó előre, hogy lesz majd ilyen elmélet...

Mármost az egy dolog, hogy milyen lesz a közösségi oldal – ronda és nehezen kezelhető – de mi lesz a tartalma? Mert az is változik.

A tartalma valószínűleg nagyrészt igaz lesz és teljesen érdektelen.

A Facebook ugyanis a HVG hírei szerint megtalálta a leghatékonyabb és egyben a legrosszabb módszerét az álhír elleni küzdelemnek. Illetve, a legrosszabb az atomcsapás lenne a gyanús hír forrására, ez csak a második legrosszabb. Lássuk, mit terveznek Menlo Parkban!

„Sajtóértesülések szerint a Facebook megfogadta a Center for American Progress (CAP) nevű szervezet ajánlását, hogy az általuk kidolgozott módszerrel csökkentse a felületein megjelenő álhírek számát – írta a The Interface. A Facebooknak továbbra is komoly gondokat okoznak az álhírek, melyek miatt rendszeresen támadják is a közösségi oldalt.

A CAP módszere egy szoftver, amely automatikusan redukálja egy poszt elérhetőségét, ha az valamiért hirtelen nagyon sok megosztást kap. A szakértők azért ezt a megoldást javasolják, mert az álhírek is hasonló módon terjednek, illetve, mert szerintük ezzel a moderátoroknak több idejük van ellenőrizni egy poszt igazságtartalmát.

A Facebook egy ideje a mesterséges intelligenciát is beveti az álhírek ellen, ez azonban nem elégséges, amit a legutóbbi tisztogatás is igazol: az elmúlt időszakban 7 millió olyan bejegyzést törölt a Facebook, amelyben a koronavírussal kapcsolatos hamis információk voltak láthatók. Az álhírek elleni küzdelem ma ráadásul még fontosabb, mióta kiderült, hogy a bizonyíthatóan hamis tartalmak akár halált is okozhatnak.

Bár a Facebookon megjelenő álhírek miatt elsősorban a felhasználók a ludasak (főleg, ha el is hiszik azokat), nem árt megjegyezni, hogy az oldal algoritmusa sem igazán úgy működik, ahogy kellene. Ezt kutatók többször is bizonyították. Márpedig ha rendszer alapjaiban nem ad lehetőséget a hazug állítások kiszűrésére, az az egész jelenség elleni harcot nehezíti.” (HVG, kiemelés tőlem)

Kolumbusz tojása, mondanánk felületes ránézésre. Ha az álhír úgy terjed, mint a kolera, vagyis ez az alaptulajdonság jellemző rá, akkor amennyiben minden gyorsan terjedő poszt elérhetőségét „automatikusan redukáljuk”, ami magyarul törlést jelent, volt álhír, nincs álhír, kérdés megoldva.

Illetve, a kérdés távolról sincs megoldva, valódi IT-s megoldás született. Mint a viccben:

„Egy férfi egy hőlégballonban repül, amikor egy idő után ráébred, hogy eltévedt. Lejjebb ereszkedik, és a föld felett lebegve lekiabál egy úton haladó emberhez:

– Ne haragudjon Uram, meg tudná mondani merre vagyok?

Az ember így válaszol:

– Természetesen. Maga egy hőlégballonban van, kábé 10 méterrel a föld felett.
– Maga biztosan IT szakember – feleli az utazó.
– Valóban! Honnan tudja?
– Nézze, minden amit mondott, technikailag megfelel a valóságnak, mégsem volt benne semmilyen használható információ.

A lenti férfi elgondolkodik.

– Nos, a maga foglalkozása pedig bizonyára valami középvezető lehet.
– Valóban! – feleli a hőlégballonos. – De ezt honnan tudta?
– Nos, ideszáll Isten tudja honnan, maga sem tudja, hogy merre tart, mégis tőlem várja a segítséget. Ugyanott van, mint amikor elkezdtünk beszélgetni, de most már én vagyok érte a hibás...”

Ez a megoldás is ilyen igazi IT-fortély: technikailag tökéletes, csak a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük, de maga az alapprobléma – az álhírek terjedése – megoldódik.

Mármost ez ellen rengeteg mindent kipróbált már a közösségi oldal, nagy létszámú tényellenőrző csoportok bevetését (működik, csak irgalmatlanul drága), mesterséges intelligenciát (az is irgalmatlanul drága, de legalább nem is működik), most jön ez a megosztásszámlálós trükk. Ez egyszerű is, olcsó is, kivitelezni sem bonyolult, csak éppen... kiirtja a valódi híreket is. De most, a 2020-as amerikai elnökválasztási kampány finisében, ráadásul világjárvány idején Mark Zuckerberg a fél karját is odaadná, hogy ne ismétlődjön meg a 2016 óta többé-kevésbé folyamatosan tartó botránysorozat, aminek az a lényege, hogy a Cambridge Analytica elemzési módszereivel és személyre szabott álhírek terjesztésével az orosz titkosszolgálat nagy valószínűséggel sikeresen befolyásolta az elnökválasztást. Persze, ezt hivatalosan nem állíthatjuk, mert be is kéne akkor bizonyítani, de nem hivatalosan: emiatt áll a bál négy éve. Ugyanis rájöttek, hogy a Facebook legalapvetőbb tulajdonsága – a felhasználó személyére szabott reklám – lehet politikai befolyásolás is. Ehhez csak a felhasználók adatai kellenek, amit a Facebook és a Google olyan szorgosan gyűjtenek, mint a méhecskék a nektárt, és amíg csak kereskedelmi reklámhoz használják fel, ez nem is baj. Baj akkor van, amikor megjelenik a propaganda, a politika.

Na, de hát itt a gyógyszer ellene, nem? De nem ám. Ugyanis mi terjed még ilyen jellemzően hirtelen és nagy területen?

Igen, a valódi hír.

A szenzáció.

Ugyebár, a hír meghatározás szerint az a hiteles és friss információ, ami egy embercsoport számára valamiért fontos, éspedig minél nagyobb ez az embercsoport, annál fontosabb a hír. Tehát, ha megtudom, hogy a sarki kisboltban kaptak pörköltkonzervet, az nekem fontos, talán még két szomszédnak szintén az, de egyébként a kutyát sem érdekli, tehát nem hír. Azonban ha kiderül, hogy megtalálták a koronavírus olcsó és könnyen előállítható ellenszerét, az mindenkit érint a Föld kerekén, tehát talán a legfontosabb hír lenne.

Terjedne is, fénysebességgel – amint az ehhez hasonló álhírek nap, mint nap terjednek és hozzák a pénzt a kitalálóiknak, a mellettük megjelenő reklámok útján. Na jó, erre volna való a tényellenőrzés, a fact checking, csak ugye, mint említettem, az drága. Akkor már egyszerűbb minden virálisan terjedő posztot törölni vagy legalábbis lassítani a terjedését. Az olcsó, hatékony, de... mi lesz a sajtóval?

A sajtó, természetéből fakadóan hírekkel, információkkal kell foglalkozzon, és elemi érdeke a minél nagyobb forgalom. Hiszen közvetve bár, de abból él. Képtelenség egy hír forgalmát előre beállítani: a hír vagy érdekes, vagy érdektelen. Ha Mészáros Lőrinc gulyáslevest ebédel, az teljesen érdektelen, ha elad negyvenmillió köbméter gulyást Kínának, az valamivel érdekesebb, és ha kitermelő telepet építtet, mert elhiszi, hogy az Alföld alatt hatalmas gulyásleves-mező húzódik, az már címlap. Feltéve persze – mindhárom esetben – hogy igaz a hír.

Ráadásul a világsajtó pár évvel ezelőtt már nem egyszerűen kétlakivá vált, vagyis egyszerre jelenik meg print és online formátumban, hanem engedve a csábításnak, annyira összeépült a Facebook és a Google rendszereivel, hogy most már képtelen nélkülük létezni, ha ezeken a felületeken nem jelenne meg, csődbe is menne. De ezeknek a sajtófelületeknek a hirdetési forgalma is nagyon hiányozna az IT-óriásoknak, szóval kölcsönös a függőség.

Képzeljük el a Facebookot az amerikai elnökválasztás eredményének kihirdetésekor. Megtudnánk a felületről, ki lett az elnök?

Ha ezt az új algoritmust alkalmazzák: nem. Ha a Google is bevezeti, akkor jó eséllyel egyáltalán nem tudnánk meg, hiszen ezt a világszinten is nagyon fontos hírt azonnal megosztaná mindenki, „nagyot menne”, ahogy a szakmai szlengben mondjuk, illetve – nem menne még kicsit sem, ugyanis a hirtelen meglóduló, tömeges megosztások miatt az algoritmus azonnal törölné. És így lenne ez minden fontos hírrel, információval.

Hát igen, ugyanis a hírnek mégis az igazságtartalma lenne a fontos, csak annak az ellenőrzését még sehogyan sem sikerült emberi beavatkozás nélkül megoldani, szóval erre mondhatjuk, hogy az új algoritmus ideális volna egy olyan világban, ahol nem történik semmi. Így viszont a lehető legrosszabb megoldás.

Mark Zuckerberg már a 2016-os botrányok óta mondogatja (mert akkor eléggé megégette magát), hogy „személyessé, családiassá” akarja tenni a közösségi oldalt, háttérbe akarja szorítani a hírfolyamot és előtérbe hozni a felhasználók magánéletét, ami igen dicséretes törekvés volna, ha előbb sikerülne az egész bolygót egy jólétben élő amerikai kisvárossá vagy elővárossá alakítani, amiben tényleg az iskolai szalagavató, a baseball-mérkőzés és a hét végi barbecue-party az összes említésre méltó esemény. Ettől mintha kissé távol állnánk: sajnos a világot nem lehet az elvárásokhoz igazítani, a valóságot még Orbán Viktor és Donald Trump is hiába hajlítgatja, az elvárásokat kéne a világhoz igazítani, azonban az alapvető szabályok – tehát például az igazmondás – betartása mellett.

Ez nem könnyű dolog, fárasztó is, de hírekre mégis van igény. Sajnos álhírekre is, ezekre a parazitákra, amik a valódi sajtó vérét szívják, rajta élősködnek, de az mégsem megoldás, hogy egyszerre dobjunk ki mindent az ablakon, azzal a jeligével, hogy „nem fárad el, nem izzad a lába / hogyha tőből le van amputálva”. Szerencsére pont azért, mert a hírek és álhírek eltávolításával egyben lehetetlenné válna minden választási kampány is, Zuckerberg olyan komoly kongresszusi ellenszélre számíthat, hogy ha be is vezeti a hírgyilkos algoritmust, az maximum pár hétig maradhat majd érvényben – ami azonban pont elég a sajtó teljes anyagi csődjéhez.

Én azt készséggel elhiszem, hogy a Facebook vezérének elege van az egészből, nem ilyen lovat akart, pláne nem ekkorát, próbálja szelídíteni, csak nem megy... de az sem megoldás, ha kiheréli a világ első számú sajtómegjelenési felületét, kommunikációs platformját, csak azért, hogy csend legyen végre és nyugalom.

De az ötlet érdekes.

Az benne az érdekes, hogy egyáltalán komolyan felmerülhetett.

Reméljük, nem valósítják meg.

Szele Tamás