Orbán Viktor Bledben tárgyal, és dübörög, mint az úthenger, szokása szerint. Nagy kár, hogy mi vagyunk az úttest, különben még impozáns is lehetne ez az erőgép, de így nem teljesen őszinte a mosolyunk. Jól van, akkor most tegyük fel a kérdést: miért ment egyáltalán Bledbe?
(Fotó: MTI)
Mire volt jó ez a konferencia?
Semmi jóra, annyit mondhatok, de mégis illik bővebben megindokolnom, miért ez a véleményem. Azonban kezdjük úgy, hogy feladjuk a hungarocentrikus világképet. Ugye, a geocentrikus világkép az volt, amiben a Föld a Világegyetem közepe, akörül forog minden, ezt váltotta a heliocentrikus, amiben a Nap a középpont, most tartunk ott, hogy az egész miskulanciának nincs is közepe. Ez meglepő, de reális.
A hungarocentrikus világkép meg az, ami szerint a világ közepe Magyarország, abban is Budapest, annak a közepe meg a Kossuth tér, akörül forog minden. A magyar lakosság legnagyobb része így látja a világot, vagy azért, mert azt hiszi, hogy az ő emberei vannak a Kossuth téren, vagy azt, hogy az ő embereit kéne odajuttatni. A definícióval is bajok vannak, ugyanis nagyon nehéz meghatározni, ki kinek az embere, ebbe most ne is menjünk bele, ugyanis ez egy készülő háromkötetes munkám tárgya lesz, amit majd egyetértéseben fog máglyára veti a kormánypárt és az ellenzék – a Kossuth téren. Maradjunk most annyinál, hogy ha a hungarocentrikus világkép alapján nézzük a helyzetet, akkor piszok nagy válság van, lezárták a határokat, nem lehet utazni, kivéve ha az utazó a V4-ek polgára, vagy sportoló, vagy egyházi eseményre jön, vagy ő a gyevi bíró, mert azt is mindenből ki kell venni.
Az ám, de más országok még nem zártak le semmit, maximum készülnek rá. Igaz, például Dániában – személyes tapasztalatom alapján mondhatom – minden hétköznapi ember pontosan tudta, hogy ősszel óvintézkedések várhatóak, de még a sarki kávés és süteményes is. Én dolgozni voltam ott, egy dokumentumfilm forgatását készítettük elő, és mindenki maximálisan kedves, jóindulatú volt – de azt a legnagyobb őszinteséggel, egyenességgel mondták a szemünkbe, hogy az idei év hátralévő részében ne is álmodjunk munkáról, forgatásról. Jön a járvány második hulláma, tudták még a gyerekek is. Szóval Európa már hónapokkal ezelőtt készen állt a járványhelyzet súlyosbodására, csak éppen pillanatnyilag nem a határzárat tartják mindenhol a legjobb védekező eszköznek. Sőt: tulajdonképpen ezt csak nálunk vezették be, a kontinens és az Unió többi része egyelőre másként gondolkodik a problémáról.
Ezt azért volt fontos megjegyezni, mert tekintetbe kell vennünk, hogy a bledi konferencián résztvevő többi országban nincs krízishangulat, csak nálunk. Nem a járványhelyzet miatt gyűltek össze Európa jobbra húzó vagy oda már meg is érkezett, álkonzervatív, szuverenista vezetői, vagy legalábbis csak nagyon kis részben izgatta őket a kórság, és inkább csak gazdasági szempontból vették figyelembe.
A dal arról szólt, hogyan képzelik el a járvány és a Brexit utáni Európát.
Ha egyáltalán szólt valamiről. Szándékosan nem Uniót írtam, ugyanis az elképzeléseik minimum kaotikusak, és szinte tekintetbe sem vettek más szempontokat, csak a sajátjaikat. Kik voltak ott?
A magyar miniszterelnökön kívül személyesen részt vett Aleksandar Vucic szerb elnök, Andrej Babis cseh, Janez Jansa szlovén, Mateusz Morawiecki lengyel, Andrej Plenkovic horvát és Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök, virtuálisan pedig Giuseppe Conte olasz kormányfő és Krisztalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatója is bekapcsolódott a vitába.
És mit beszéltek?
Kezdetnek a szlovén miniszterelnök közölte, hogy
„A Brexit és a Covid-19 utáni időszakban új erőegyensúlyra van szükség, amiben Közép-Európa új szerepet játszhat.”
Orbán Viktor sietett csatlakozni ehhez a véleményhez, kijelentve:
„Európa bajban van, ennek az az oka, hogy az Európai Uniónak még mindig nem sikerült meghatároznia új helyét a nemzetközi gazdaságban. Európában nehezen értjük meg, hogy – az Egyesült Államokkal és Kínával ellentétben – nem vagyunk képesek gyökeresen megváltoztatni a játékszabályokat.”
Megváltoztatni, édes úr? Nekünk előbb betartani kéne, de az se megy. Különben pedig sem az Egyesült Államok, sem Kína nem változtatta meg a nemzetközi gazdaság játékszabályait, eltekintve Trump őrjöngő védővámaitól, ők ezeket kihasználták, éspedig a hatalmas termelőkapacitásuk és/vagy anyagi hátterük segítségével, de nem egységes, állami politika útján. De folytassuk, mert Orbán ismertette a vízióit.
„Az Egyesült Államok és Kína azért „léptek el mellőlünk”, azért hagyták le az Európai Uniót, mert rendelkeznek azzal a katonai kapacitással, amely folyamatos tudományos megújulást tesz lehetővé.
A modern világ legnagyobb felfedezései, amelyek a gazdaság fejlődését meghatározzák, általában hadiipari kutatásokból jönnek a civil világba. Amíg nem lesz európai hadsereg és mögötte egy kutatási kapacitás, nem tudunk a technológiai sebességet és irányt kijelölő nagyhatalmak mellé fellépni. Kellene egy európai katonai erő.”
Ez kissé furcsa annak fényében, hogy az Európai Egyesült Államok eszméjének nincs nagyobb ellensége a magyar miniszterelnöknél: akkor most legyen közös európai hadsereg, de valahogy ne legyen közös Európa, mint állam, ami fenntartaná? A katonai fejlesztések fontossága a civil életben régi kérdés, aminek boncolgatásába nem mennék bele, tény, hogy vannak ágazatok, amelyek erős katonai támogatással sokkal jobban fejlődnek. Háború idején meg még sokkal jobban, de pusztán emiatt nem lenne okos hadat üzennünk senkinek.
Hiába csitította Orbánt az IMF igazgatója és az olasz kormányfő:
„Krisztalina Georgieva arra figyelmeztetett, hogy a nagy közös katonai vízión túl a méltányosság elvét sem szabad elfelejteni, mert a válság másik oldalán a szegénység, az adósság és az ezzel kapcsolatos demonstrációk várnak.
„Minden tagállam természetes reakciója, hogy a saját határai mögé bújik, hogy biztonságban legyen, de úgy érzem, a kezdeti individualizmuson már túljutottunk” – mondta Georgieva, aki szerint az uniós mentőcsomag elfogadása pont ezt bizonyítja.
A nacionalista szlogenek ellen szólalt fel az olasz kormányfő is, aki szerint a válság éppen azt bizonyította, hogy erősebb, együttműködőbb Európai Unióra van szükség. „Amikor 27 tagállam hozza a döntéseket, akkor természetesen lehetnek nézetkülönbségek, de az útnak egyfelé kell vezetnie” – mondta Conte.”
Kisebbségben maradtak a nézeteikkel, ugyanis az utánuk felszólalók mindegyike a nemzeti függetlenséget reklamálta vagy arra panaszkodott, hogy Brüsszel nem mondta meg világosan, kell-e maszkot hordani, avagy sem (ez utóbbi konkrétan Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök hasfájása volt). Ha Brüsszel megmondta volna, az lenne a baj, így, hogy nem mondta meg, az.
Itt következett egy kínos affér, ugyanis a jelenlévő díszes mákvirágok csokra egy emberként támadta meg a vitát moderáló brit Nik Gowingot, a BBC veterán műsorvezetőjét, ugyanis a jogállamiság helyzetéről mert kérdéseket feltenni. Andrej Babis azonnal közölte, hogy erre nem válaszol, mert nincs köze a konferencia témájához, Gowing meg lesz szíves 1. nem kérdezni, 2. többé nem olvasni a Spiegelt és a Guardiant, mert ezek V4-ellenes lapok, melyek álhíreket közölnek. Ekkor hangzott el Orbán Viktor csodás gondolata is, amit még milliószor fognak az orra alá dörgölni:
„Magyarország relatíve jól kezelte a válságot, a kormány megfelelő döntéseket hozott, amit a parlament is támogatott. Magyarország egy unalmas parlamenti demokrácia.”
Ezt hiba volt mondani, de a következőket még kevésbé lett volna szabad nyilatkoznia:
„Magyarországon valójában az intellektuális szuverenitásért zajlik a harc: azért küzdünk, hogy érvényesíthessük kereszténydemokrata-konzervatív demokráciafelfogásunkat a liberális nézetekkel szemben. Azért harcolunk, hogy ne csak egy, mindenki által elfogadott szemszögből vizsgálhassuk az európai intézményeket és politikát, és lehessen vitázni olyan fogalmakról, mint a család, nemzet, kulturális hagyományok, vallás és migráció. A magyar demokrácia legalább olyan jó, mint a német vagy az olasz, és megfelel a demokrácia európai követelményeinek.”
Értem, tehát nem a mindenki által elfogadott, hanem a mindenki által elfogadhatatlan szemszögnek kell érvényesülnie. A „vita” esetünkben azt jelenti, hogy ők mondják a magukét, és csak azért van szükségük olyanokra, akik nem értenek egyet velük, hogy legyen kit agyagba döngölni. Ha éppen nem kerülközik ilyen ember, akkor kineveznek valakit döngölendőnek. Ezek után a Napnál is világosabb minden gondolkodó európai számára, hogy Magyarországon maoista típusú kulturális forradalom zajlik, az állam támogatásával, sőt, kezdeményezésére.
Na, de jutottak végül valamire a sok anyázás végén?
Végül is sikerült három kérdésben egyetérteniük, bár ezek közül csak egy konkrét. Ez pedig Szerbia uniós tagsága: Orbán szerint Szerbiát mindenképpen és minél hamarabb fel kell venni az Európai Unióba, mert Szerbia nélkül nincs befejezve az európai biztonsági építkezés, „a migránsok is ott jönnek föl”, hogy az ő szavait idézzem.
A második ügy a közös hadsereg felállításának követelése, ezzel már foglalkoztunk, elég általános és ködös valami, a harmadik még homályosabb: az európai gazdaság „áramvonalasítása”, hogy versenyképesebb legyen. Ez úgy lehetséges a résztvevők szerint, hogy termeljünk jobb minőségű árukat, ám olcsóbban, mint a piaci versenytársak, mely eszméért valószínűleg meg fogja kapni a konferencia a megosztott közgazdasági Nobel-díjat, ennél nagyobbat már csak akkor alkothattak volna, ha feltalálják a meleg vizet.
De egyáltalán: az Unióról szólt ez a tanácskozás? Nem a V4-ekről? Szegény Conte a letorkolása után már világosan érezhette, hogy őt rossz buliba hívták meg, és valószínűleg azért, mert egy szervező összetévesztette Salvinivel. Hadd idézzem Orbán Viktor saját összefoglalóját a konferenciáról:
„A jó hír az az, hogy a lengyelek vezetésével a közép-európai gazdaság sikertörténetet ígér. Bennünket is oldalba vágott a járvány, de mégis összességében ez a térség a nemzetközi versenyképesség szempontjából sokkal biztatóbb képet mutat, mint az Európai Unió többi része. Ez a jó hír. És a legjobb hír, hogy mi ebben a részében élünk Európának.”
Akkor tehát az történt, hogy közép-kelet-európai térség szuverenista vezetői tömböt kívánnak alkotni, gazdasági-politikai tömböt az Unión belül, hogy ha már felrobbantani nem sikerült a választásokon a közös Európát, ezen az úton ártsanak neki, ahol csak bírnak. Az Unió egysége így lesz tehát kétséges. Rémálom ez a szuverenista birodalom Európa közepén, rémálom a javából. Tulajdonképpen mi egy politikai-földrajzi frakció megalakulását láttuk tegnap.
Nem lesz jó vége.
Bár szerintem meg sem alakul rendesen: ugyanis olyanok alakítanák, akik képesek és hajlandóak megsértődni egy újságírói kérdésen is, hát hogyan fognak egyetérteni egymással bármiben?
Egy érdekes és konkrét következménye mégis volt a bledi konferenciának: a V4-ek állampolgárai mégis beutazhatnak turizmus céljából Magyarországra, mint azt Szijjártó Péter bejelentette. Először csak a cseheknek emelték fel a sorompót Babis személyes kérésére, aztán a szlovákoknak és a lengyeleknek is, minek következtében meg van mentve a magyar vendéglátóipar.
Ja, nem, nincs.
Körülbelül ennyi történt Bledben.
Szele Tamás
