Rég volt már szó Kínáról, legalább egy hete, és amint látom, hiába. Pedig nem érdektelen ez a csöppnyi ország amott, Keleten, ami alig nagyobb egész Európánál: mégsem szokás róla tudni semmit. Az pedig már mindennek a teteje, ha valaki még számon is kéri, hogy miért nem hall, olvas kínai híreket – talán azért, mert nem is érdeklődik irántuk.

Ezt azért mondom, mert ma reggeli álmatag nézelődésem közben elém került egy „Elegem van” című blog, nem tudom, ki írja, nem tudom, hova köthető és talán nem is ez az írásukban a fontos. Azt viszont tudom, mit írnak, és ez már fontos. Akkor idézzük:

„E közben Kínában?!... Semmi. Nekiindítottak a primkó tobzoskazabáló bunkók egy járványt a világnak, de ők köszönik, jól vannak. Mi lehet a titok? Immunissá váltak a kínaiak a covidra? Mutassák meg, hogy kell, hátha mi is azok leszünk. Főtitkár elvtárs kiadta az ukázt, hogy Kínában nincs covid, és aki a direktívával ellentétes magatartást tanúsít, ezért átnevelik? Van vakcinájuk és már be is oltották a népességet? Lécci, lécci adjatok szép kínai emberek! Vagy tényleg egy kísérleti vírusszökevényről van szó, amelynek megállítására van ellenszer, amely nem feltétlenül vakcina? Hát az mi lehet? Esetleg ez az egész egy orbitális kamu, amelyben Kína csak a kijelölt fekete bárány? Nehezen hihető.

Megannyi kérdés. Válasz nincs. Kína viszont sunnyog. Mert megengedi neki a világ. Elegem van abból, hogy a Föld népei hagyják ezt a globális károkozót elosonni a „fal” mellett.” (Elegem van)

Akárki írta, nem nevezném ki pekingi nagykövetnek. Kultúrattasénak még kevésbé.

Hát kérem, azok a „ primkó tobzoskazabáló bunkók” négyezer évvel ezelőtt már fejlett államban éltek, a kínai írásbeliség a jóslócsontok alapján legalább 3400 éves. A területi adottságok – és nem a Nagy Fal – miatt Kína fejlődése mintegy párhuzamos volt a világ többi részével, illetve rengeteg dolgot előbb találtak fel, mint máshol, nem sorolom el, mi mindent, erről szól a dokucsatornák kilencven százaléka (már amikor nem a második világháborúról vagy a templomos lovagokról és a repülő csészealjakról, más témájuk nincs, legfeljebb még Tesla). Kínának már akkor komoly költészete és filozófiai, sőt, műszaki-tudományos irodalma volt, amikor a legtöbb mai európai nyelv még csak nem is létezett, szóval lejjebb kéne szállni arról a magas lóról, nincs alapja annak, hogy Kínát „primitívnek” nevezzük. Nem kell ájultan imádni, sőt: de lenézni végzetes hiba.

Mellesleg, a kínai történelem eddigi tanulsága az, hogy az emberi nem a világon semmiből sem tanul. Négy-ötezer év alatt gyakorlatilag mindent kipróbáltak már társadalmi berendezkedés terén, a demokráciát kivéve, mindent és némely egyebeket is: az eredményt látjuk. Végső soron csak az utolsó néhány évtizedben nem volt éhínség a kínai történelem folyamán, ami mindenképpen eredménynek mondható, de szabadság most sincs, ami már baj. Sőt, erősödnek a legdurvább nacionalista tendenciák a belpolitikában, de ezekről később. Egyelőre legyünk oly kedvesek, és elégítsük ki a névtelen szerző kíváncsiságát, aki azt kifogásolja, hogy nem lát kínai statisztikákat. Én látok.

Ezt úgy csinálom, hogy beírom a keresőbe, miszerint: „China Covid 19 epidemic data” és lám csak, okos a gugli, kiegészíti és máris előttem az eredmény. Miszerint jelen pillanatban Kína földjén 90 695 fertőzött található és eddig 4741 fő hunyt el. De mondjuk nem hisz a WHO-nak, meg azt mondja, ezek nem kínai eredetű adatok? Kérem. Vegyük elő a China Dailyt, az tán elég autentikusan kínai, annak a szeptember 14-i adatai szerint 8 új megbetegedést észleltek, 85 202 fertőzött volt Kínában, 4634 halálos esetről tudtak és 80 426 fő gyógyult meg.

Ja, hogy ezeknek meg azért nem tetszik hinni, mert kínai adatok, és ott minden információt manipulálnak. Az általában véve, politikai ügyekben igaz: de ezek most hitelesnek tűnnek. Valóban tény, hogy a járvány kitörésekor megpróbálta elsumákolni a ragályt a vuhani pártvezetés, de legalábbis elhalasztani Holdújév utánra, hogy még felvehessék az előző évi prémiumukat: de azóta már leváltották őket, ismerve a kínai jogrendet, örülhetnek, ha csak kőtörésre ítélik a csapatot és nem végzik ki. Azt nem mondom, hogy a mostani adatok tökéletesen pontosak, egy ekkora országban nem is lehetnek azok, látható a WHO és a China Daily információi között is némi eltérés, de Kína járványügyben jelenleg maximum pontatlansággal vádolható, az adatok eltitkolásával már nem.

Annyira nem, hogy Hszi Csin-ping, ez a véreskezű Micimackó tegnap még videokonferenciát is tartott Németország és az Európai Unió vezetőivel, éspedig részint a járványügyi, részint az egyéb közreműködésről. Lássuk, mit ír erről a Xinhua hírügynökség!

„Fontos, hogy Kína és az EU továbbra is kitartson átfogó stratégiai partnerségük szilárd és folyamatos növekedése érdekében, és négy alapelvet tartson be, nevezetesen a békés együttélést, a nyitottságot és az együttműködést, a sokoldalúságot, valamint a párbeszédet és a konzultációt – mondta Hszi Csin-ping.

Ha Kína és az EU ez év végéig be tudja fejezni a tárgyalásokat, annak különös jelentősége lesz. Pozitív üzenetet fog küldeni arról, hogy Kína és az EU együtt dolgozik a próbák idején, és erőteljesen fellendíti mindkét fél egymás iránti bizalmát. Hozzájárul a COVID-19 utáni globális gazdaság fellendüléséhez és a nyitott kereskedelmi és befektetési környezet megőrzésére irányuló összehangolt erőfeszítésekhez is. – állapította meg korábban Zhang Ming nagykövet, a kínai EU-misszió vezetője.”

Szóval, a reklamáció tárgytalan, Kína nem sunnyog. Hogy miért nem tetszik erről tudni?

Mert nem is tetszik iránta érdeklődni, azért.

A sajtó nem úgy működik, hogy kötelező kvóta szerint a világ minden országáról minden nap közöl egy hírt. Ha valahol nem történik semmi fontos, azzal nem foglalkozik, mert elég nagy marhaság lenne arról írni tíz sort, hogy Sanghajban finom az ananászfagylalt. Amikor történik valami – és rendszerint semmi jó nem történik – akkor írunk róla, amikor nem, akkor nem. Ha valakit érdekel egy terület, legyen az a haltenyésztés a Kis-Balatonban, nyomásterhelhetőség a tűz nélküli gőzmozdonyokban vagy a kínai járványügy, manapság semmi akadálya annak, hogy beírja a keresőbe azt, amire kíváncsi és olvasson róla, a kilencvenes években és korábban bezzeg nem volt ilyen egyszerű (szegény Ligeti Lajos, a magyar mongolisztika legkiemelkedőbb alakja panaszkodott volt, hogy állandóan utaznia kellett pusztán azért, hogy forrásmunkákat olvashasson). Azonban ha valaki azt várja, hogy ezüsttálcán eléje tegyék minden reggel az adatokat, ráadásul nem is mondja, mi érdekli, a sajtó lesz szíves kitalálni magától, az csalatkozni fog.

Akkor a járványügyet rendbe tettük, remélhetőleg nem tör ki a Kína elleni keresztes háború, akármennyire is szorgalmazzák. Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy Kína – habár kultúrája ősi, gyönyörű és fejlett – mégiscsak egy diktatúra. Valóban manipulálják a híreket, csakhogy nem a járványügyieket, hanem a belpolitikaiakat. Már persze attól függ, mit tekintünk Kínában belpolitikának és mit külpolitikának, mert más tartozik a Középső Birodalomhoz Peking szerint és más a világ többi része szerint. De aki nem érdeklődik az ázsiai hírek iránt, az erről sem szokott tudni.

Hong Kong elnyomása és sárba tiprása például zavartalanul folyik. Tegnapi hír, miszerint elfogtak tizenkét demokráciapárti aktivistát, méghozzá egészen kalandos körülmények között. Ugyanis ezek az emberek több, mint három hete tűntek el!

„A dél-kínai Sencsen város közbiztonsági hivatalának egyik kerületi irodája vasárnap a Weibo kínai mikroblog-oldalon adott ki egy közleményt, amely szerint a 12 embert a dél-kínai Kuangtung tartomány parti őrsége fogta el augusztus 23-án illegális határátlépés gyanúja miatt. A gyanúsítottakat ezt követően Sencsenben bűnügyi eljárás keretében vették őrizetbe. A közleményben hangsúlyozzák: a gyanúsítottak számára garantálják az őket megillető jogokat.

A South China Morning Post (SCMP) című hongkongi lap azonban a múlt héten arról számolt be, hogy a kínai hatóságok megtagadták az egyik őrizetbe vettől, hogy találkozhasson jogi képviselőjével.

Az elfogottak között van Andy Li demokráciapárti aktivista, akit a múlt hónapban már Hongkongban is őrizetbe vettek a pekingi kormányzat által júniusban bevezetett, hongkongi nemzetbiztonsági törvény megsértése miatt.” (MTI)

Azt már én teszem hozzá, de szintén a South China Morning Post alapján, hogy kemény kutyaszorítóban vannak szegények. Arról van szó – és emiatt is robbantak ki különben a hongkongi tiltakozások – hogy őket most a Kínai Népköztársaság által kinevezett ügyvédek fogják védeni és a Kínai Népköztársaság törvényei alapján indul ellenük eljárás. Hogy a tengeri menekülésből mennyi igaz, azt eleven ember meg nem mondhatja, lehet valóság is, de azt sem zárhatjuk ki, hogy ezt a három hetet zárkában töltötték, aztán kivágták őket egy gumicsónakban a kuangtungi partokra, hogy elkaphassa a csapatot a parti őrség és így a szárazföldi Kína területére kerülve ottani joghatósági hatáskörbe kerüljenek, de mindenképpen, politikai bűncselekmény lesz ellenük a vád a tiltott határátlépésen kívül, amit a hongkongi törvények aránytalanul elnézőbben kezelnek, mint a Kínai Népköztársaság szabályozása. Ott bizony könnyen lehet ebből munkatábor is, halálos ítélet is. Épp a népköztársasági törvények hongkongi alkalmazása ellen tört ki a tiltakozás tavaly.

Ha már Kína hibáiról beszélünk: múlt héten még nagyobb bűnt követett el a pekingi vezetés, ugyanis bejelentették: azt tervezik, hogy a belső-mongóliai iskolákban egyes tantárgyakat a jövőben nem mongol, hanem mandarin nyelven fognak tanítani. Na bumm, mondja erre a járatlan ember, nem mindegy? Nagyon nem. Tessék elképzelni, hogy adott terület szakkifejezéseit, legyen az vízvezeték-szerelés vagy történelem csak egy idegen nyelven ismeri. A szakmáját soha nem lesz képes anyanyelvi környezetben űzni, ez az első lépés az anyanyelv teljes elvesztése felé. Ki is törtek némely több ezres tüntetések emiatt, teljes joggal, jogvédő szervezetek tiltakoznak, a helyzet úgy néz ki, mint a Hszincsiang-Ujgur tartománybeli válság kezdetei. Amolyan embrionális krízis, benne van a kulturális népirtás lehetősége épp úgy, mint a fizikai tömeggyilkosságé is.

Szóval, mondom, Kína minden, csak nem ártatlan plüssnyuszi. De Kínának nem az a baja, hogy „primkó tobzoskazabáló bunkók” laknák. Kínának az a baja, hogy zsarnokságban él, olyanban, aminél még egy dekadens császárság is jobb lenne (megfelelő gazdálkodás mellett), és ez a rendszer a nacionalista kártya kijátszásával akarja fenntartani a hatalmát. Ez a baja Kínának, és ez nem fog elmúlni egyhamar.

Fogadjuk el viszont, hogy Kína nem egy távoli és kis népességű sziget valahol messze, ami senkit sem kell érdekeljen, mert lényegtelen, és elő lehet venni, ha felelőst keresünk a problémák miatt, hanem egy nagyon is számottevő gazdasági-politikai-katonai nagyhatalom, ami bajban van és lesz.

Így számoljunk vele.

De számoljunk, ne fölényeskedjünk.

Szele Tamás