- Svejk, tett maga ebbe a kávéba rumot? – kérdezte Otto Katz tábori lelkész.
- Tettem, feldkurát úr.
- Akkor tegyen még. Sőt, kétszer annyit tegyen. És adja ide a Prager Tagblattot.
- Mit ittak tegnap este, feldkurát úr?
- Inkább azt kérdezze, mit nem. De leginkább diópálinkát és kontusovkát. Nagyon erős kontusovkát tartanak a Vejvoda utcai mulatóban, Biegler kadét bedugott a fenekébe egy heringet és a kanapén azt játszotta, hogy ő a sellő, amitől a madám röhögőgörcsöt kapott. Aztán kártyáztunk gramofon mellett.
- Az a Vejvoda utcai mulató egy nagyon rendes hely, női kiszolgálással, csak vermutot nem szabad náluk inni, mert amikor a podebradyi patikus kifutófiója, a Frantisek kipróbálta...
- Hagyjon békén, Svejk a hülyeségeivel. Lássam csak, mik a hírek. Nahát!
- Mi történt, feldkurát úr?
- Úgy látom, én az éjjel elnyertem kártyán Lukas főhadnagytól a „Médiapiac” című sajtóorgánumot. Nem lenne szabad nekem inni, Svejk, én mondom, legalábbis kontusovkát semmiképpen sem.
- Feldkurát úr, én mindig mondtam, hogy igya azt a tiszta diópálinkát, amit még Lysa nad Labemben fedeztünk fel, mikor a hadgyakorlat volt, lehet belőle házhoz is rendelni. Amikor én egyszer Budejovicében diópálinkát ittam, bernáthegyinek néztem tőle Brettschneider detektív labradorját és megkértem a kezét.
- Pedig az a kutya kifejezetten ledér erkölcsű... Svejk, én vagyok a hülye, hogy belemegyek a trécselésbe magával, fogja be a pofáját!
- Alázatosan jelentem, teljesen be van fogva.
- Adja közelebb azt a rumosüveget, azt csendben is meg tudja tenni.
- Parancsoljon, feldkurát úr.
- Kussoljon, Himelherrgott, maga szende tehén!
- Jelentem, már kussolok is.
- Feladom. Svejk, maga olyan hülye helyből, mint más nekifutásból, bár lehet, hogy ez még jó lesz valamire.
- Mire, feldkurát úr? Szeretne egy kutyát? Tudok szerezni egy szálkás szőrű spiccet a Malá Stranáról, Lukas főhadnagynak is én szereztem.
- Azt, amelyik leszedte Kusmanek tábornokról a lampaszos nadrágot a tábori misén?
- Azt, feldkurát úr.
- Svejk, maga még kutyapecérnek is alkalmatlan. Magából én főszerkesztőt fogok csinálni!
- Főszerkesztés közben lehet diópálinkát inni, feldkurát úr?
- Lehet.
- Akkor próbáljuk meg. De biztos, hogy nem kér inkább egy szálkás szőrű spiccet? Ha gondolja, átfesthetem harzi kanárinak is.
- Menjen a fenébe, Svejk, életében először dolgoznia kéne, ne marháskodjon!
- Az nem fog menni. Még sosem próbáltam. De milyen lapot szeretne?
„Ez a lap lehetőség arra, hogy független, szakmai értelmezését adjuk Magyarország és a világ médiapiaca működésének, ez az ars poeticánk. Eddig ugyanis elsősorban a balliberális narratíva érvényesült ebben a kérdésben, akár a hazai kontextust, akár a magyar médiapiac nemzetközi megítélését nézzük. Így például ha Brüsszelben az utóbbi években terítékre került a magyar média témaköre, akkor csak a szakma balliberális szegmense volt jelen, a saját álláspontjával. Ez ráadásul tapasztalataink szerint sokszor a tények figyelmen kívül hagyásával és a szakmaiság megerőszakolásával történt. Ezért a már korábban is működő, kéthavonta megjelenő magazinból egy mértékadó portált fogunk létrehozni. Ahogy az imént elmondottakból is látszik, a politikai ismeretek kifejezetten szükségesek a média világának megértéséhez, a médiapiachoz kapcsolódóan pedig olyan tudásbázist teremtettünk meg kollégáimmal közösen a Médianéző Központ kereteiben, amelyre a Médiapiacnál is építeni lehet.”
- Feldkurát úr, tényleg ne igyon kontusovkát. Ennek semmi értelme.
- Nekem mondja? Szóval, maga mértékadó portált fog nekem szerkeszteni.
- Azt hogy kell?
- Mértéket adni? Fogalmam sincs. De maga fog.
- Volt Lysa nad Labemben egy szabó, Hrtnek hívták, az beszélt a hatodik korsó sör után mindig a mértékről, de ő vette a kuncsaftokról, nem adta.
- Látja, Svejk, itt a baj, venni én is tudnám de hogy kell adni? Nézzük csak, miket beszéltem még...
„Természetesen a baloldali média irányába is nyitott lesz a Médiapiac, a hazai baloldali sajtóorgánumok vezetőivel, tulajdonosaival is szeretnénk interjúkat készíteni, és bemutathatják az innovációikat is. De nem szeretnénk, ha úgy tűnne az olvasóknak, hogy csak a baloldalon vannak kimagasló médiaszemélyiségek, jó tollú újságírók, ezért kifejezett célunk, hogy bemutassuk azokat a jobboldali médiumoknál dolgozó embereket is, akik kimagasló munkát végeznek a maguk területén. A képernyőn is megjelenő jobboldali médiaszemélyiségek mellett szeretnénk megismertetni a háttérben dolgozó munkatársakat is.”
- És ez mit jelent?
- Ez azt jelenti, Svejk, hogy maga be fogja szépen mutatni a lapban a jobboldali médiaszemélyiségeket.
- Biztos, hogy ezt akarja?
- Ezt hát. Legyen a legelső Biegler kadét.
- A heringgel a seggében?
- Hering nélkül. Azt mindenképpen emelje ki, hogy az őseit eredetileg Bügler von Leutholdnak hívták, és a címerükben gólyaszárny volt halfarokkal.
- Akkor már értem a heringet.
- Hagyja a fenébe ezt a rohadt heringet, maga ki fogja domborítani Biegler kadét múlhatatlan érdemeit a nemzeti sajtó terén.
- Az hol van, mármint a Nemzeti Sajtó Tere? Valahol a Nové Městoban?
- Az a Vencel tér, maga barom! Maga ne térképezzen, maga domborítson.
- Értettem, feldkurát úr, akkor gólyaszárny... kontusovka lehet benne? Vagy írjam azt, hogy már leszokott?
- Kontusovkáról szó se essék. Ellenben ne feledkezzünk meg Gerbich ezredesről.
- A köszvényesről?
- Róla, benne van már szegény a korban.
- Elég szenilis, a múltkor is az unokahúgának nézte a Ferenc József-képet a falon és megtiltotta neki, hogy férjhez menjen Safranek ügyvédhez. Aztán, mikor szóltak neki, észrevette a tévedést, elnézést kért és megköszönte a legfelsőbb audienciát.
- Micsoda hülye.
- Akkor domborítsam?
- Domborítsa, Svejk. Aztán ott van Brettschneider detektív.
- De hiszen őt megette a labrador, amit tőlem vett!
- Nagyon jó, Svejk, akkor most már vértanúnk is van. Maga mégis tehetséges ember.
- Ezt eddig nem mondta, feldkurát úr.
- Nem is gondoltam. De jó érzékre vall, hogy pont a Brettschneidernek adta el azt a kutyát. Nem tudna eladni a Lukas főhadnagynak is mondjuk egy grizzlymedvét?
- Nem, sajnos, már próbáltam. Azt mondtam róla, pekingi palotapincsi, de nem hitte el.
- Pedig ha megveszi, most a fejem se fájna a kontusovka meg a médiapiac miatt. Na, dolgozzunk, Svejk, mi van még? Igen, a közösségi média.
„E területtel kapcsolatban az egyik legizgalmasabb kérdés, hogyan szabályozzák a közösségi médiát az egyes országokban, milyen különbségek vannak, és hogy sikerülhet-e uniós vagy nemzetközi szinten közös mederbe terelni például a Facebook tartalmi ellenőrzését. Szintén vizsgálandó annak a mechanizmusa, hogy a közösségi média már nemcsak továbbítja a tartalmakat, hanem már keletkeznek is ott jelentős hatással bíró kontentek. Ez a jelenség nagy átfedést mutat a különböző típusú álhírek és például megtévesztő mémek – az úgynevezett deep fake – problémakörével.”
- Úgyszólván értem.
- Ne okoskodjon, Svejk, én sem értem, pedig én mondtam! Hogy akarom én szabályozni a Facebookot?
- Gondolom, mint a Moldvát. Gátakkal és zsilipekkel.
- Ha csak úgy nem. És mi az a „deep fake” meg a „mém”?
- Nemzeti formában talán lehetne ösztövér kútágas hórihorgas mémmel.
- Kezd belejönni, Svejk, maga a puccerek gyöngye.
- Van még valami, feldkurát úr, valami domborítani való?
- A lappal semmi. Maga most elmegy, és jelentkezik Rotyis hadnagynál a Médianéző Központban, ahol amúgy is csak ő dolgozik, és jelenti neki, hogy mától maga a Médiapiac főszerkesztője. Aztán átmegy a Nézőpont Intézetbe és kér ötszáz koronát Mráz ezredestől, mondjon majd neki valamit, az a lényeg, hogy biztosan adjon, különben megint zaciba kell vágjuk a tábori oltárt.
- Majd azt mondom megint, hogy gyermektartásra kell.
- Mindegy, Svejk, minden mindegy... A pénzzel bemegy a Klein fűszereshez, és hoz öt üveg diópálinkát a jobb féléből, hogy legyen valami biztos pont is az életemben. Azt hazahozza, és leül főszerkeszteni.
- Igenis, feldkurát úr, értettem! Akkor megyek, intézem és jövök domborítani.
- Leléphet!
Szele Tamás
