Kérem, egészen különös ügyre derült fény a minap, olyanra, ami hétköznapi ésszel nehezen megérthető, mármint ott, ahol történt – minálunk a magyar újságolvasó csak fáradtan legyint, ha arról szerez tudomást, hogy egy képviselő lopott. Várom is a pikírt megjegyzéseket azzal kapcsolatban, hogy mi ebben az újdonság, csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű.

(Képünk illusztráció)

Az illető képviselő ugyanis nem magyar, hanem portugál. Jó, mondja erre bárki, biztosan ott is lopnak. Nos, állam korrupció nélkül nem létezik, de még ha lopnak, sikkasztanak is a portugál politikusok, akkor sem szoktak bőröndöt lopni a repülőtéren. És nem egy bőröndről van szó, hanem sokról: a közvélemény értetlenül áll az eset előtt, melyet a Novaja Gazeta Evropa foglalt össze írásában, ezt ismertetem én itt és most.

Kezdjük talán azzal, hogy bemutatjuk hősünket, ugyanis a közelmúltig Portugálián kívül kevesen tudták, ki az a Miguel Arruda. Ő egy meglehetősen átlagos szélsőjobboldali politikus, akit a Chega („Elég!”) párt színeiben választottak be a portugál parlamentbe 2024-ben. Rövid politikai pályafutása során a Köztársasági Gyűlésben a „korrupt elitet” elítélő, nagy visszhangot kiváltó beszédeiről, a portugál neonácikkal való szoros kapcsolatáról és az ország korábbi diktátorának, Salazarnak a dicsőítéséről vált ismertté. Más szóval, a szélsőjobboldali képviselő karrierje határozottan felfelé ívelt.

2025 januárjában azonban Arruda világszerte felkerült a címlapokra, miután a lisszaboni repülőtéren őrizetbe vették mások bőröndjeinek sorozatos ellopásának gyanújával. A nyomozók szerint a politikus álcaként minden útjára egy üres bőröndöt vitt magával, amit a reptérről való távozáskor megtöltött egy másik, a csomagszállító szalagról ellopott bőrönddel – ez jól látható a térfigyelő kamerák felvételein.

Arruda azt állítja, hogy ártatlan, és hogy az összes videóbizonyítékot mesterséges intelligencia segítségével hamisították. De kilépett a pártjából, és beadványt nyújtott be parlamenti mentelmi jogának felfüggesztése érdekében, hogy együttműködjön a nyomozásban.

Ki az a Miguel Arruda?

A 40 éves Miguel Arruda csak nemrég jutott be a portugál parlamentbe – a 2024. márciusi választásokon, ahol a szélsőjobboldali populista konzervatívok Chega („Elég”) nevű pártja a „Tiszta Portugália” jelszóval és bevándorlóellenes hangulatkeltéssel a szavazatok csaknem 20 százalékát szerezte meg. Az Azori-szigetekről, az Atlanti-óceánban fekvő portugál szigetcsoportról származó politikus két órás repülőútra lakik Lisszabontól, ezért ideje nagy részét a főváros és a választókerülete között utazással töltötte, ahol a családja él. Ennek megfelelően két lakcíme van, egy lisszaboni és egy azori-szigeteki.

A politikus nézetei teljesen összhangban vannak pártja arculatával. Közeli barátságot ápol Mário Machadóval, egy portugál szélsőjobboldali radikálissal, a Hammerskins Portugal nevű neonáci csoport egykori vezetőjével, aki gyűlölet-bűncselekmények, rasszista nézetek és erőszakos akciók miatt közismerten büntetett előéletű. Arrudát egyértelműen inspirálta Portugália egykori diktátorának, António Salazarnak az ideológiája is, aki 1932-1968 között kormányozta az országot.

Miután bekerült a nemzeti parlamentbe, Arruda azonnal szarvánál ragadta meg a bikát, és aktív törvényhozóként kezdett el dolgozni saját arculatán. A média számításai szerint alig egy év alatt kilenc plenáris felszólalást tartott, és kilenc indítvány, 20 kérdés és 30 jogalkotási kezdeményezés – köztük törvényjavaslatok, határozattervezetek és parlamenti felszólalások – társszerzője volt.

Ennek a hektikus tevékenységének köszönhetően Arruda „a Chega párt egyik leghangosabb képviselőjeként” szerzett magának hírnevet.

Karrierje felfelé ívelő pályán volt. Az újonnan kinevezett törvényhozót egy szokatlan „hobbija” gáncsolta el ezen az úton.

A bőröndtolvaj

2025 januárjában Arruda egy igen szokatlan okból került a világsajtó fókuszába: január 21-én a lisszaboni repülőtéren kihallgatták azzal a gyanúval, hogy rendszeresen lopta mások poggyászát a repülőtereken.
A jelek szerint Arruda a gyakori repülőutakat többek között álcaként használta fondorlatos tervéhez: a nyomozás állítása szerint a politikus egy üres, de nagyon tágas bőrönddel utazott. A döntő pillanatban könnyedén odament a csomagszállító szalaghoz, elvitte a saját poggyászát és valaki másét is, majd a legközelebbi vécéhez ment, hogy a lopott csomagot a tágas bőröndjébe rejtse, és ezután csendben elhagyta a repülőtér épületét. Legalább egy biztonsági kamerafelvétel erősíti meg ezt a verziót. A portugál rendőrséghez az első bejelentések 2024 novemberében érkeztek.

Ezt követően házkutatásokat tartottak Arruda lisszaboni és az Azori-szigeteki címein. Ennek eredményeként legalább 17 eltűnt bőröndöt és személyes tárgyakat találtak nála, amelyek eredetét nem sikerült megállapítani. A bizonyítékok összegzése alapján a rendőrség lopással vádolta meg a politikust.

Felmerül a kérdés: mit művelhetett a politikus az ellopott tárgyakkal? A helyi használtcikk-piacon, a Vinted-en volt egy fiók „miguelarruda84” néven – ami teljesen egyezik hősünk nevével és születési évével. Ez a fiók több tucat különböző méretű és márkájú férfi, női és gyermek ruhadarabot árult. A fiókot néhány nappal Arruda letartóztatása után deaktiválták.
Ahogy a botrány egyre hangosabbá vált, a képviselő álláspontja megváltozott. Kezdetben határozottan tagadott minden vádat: „Keresztre feszíthetnek a főtéren, de amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják, ártatlan vagyok”. A rendelkezésre álló videókról Arruda azt állította, hogy mesterséges intelligenciával készült hamisítványok. A Vinted-fiókról azt mondta, hogy már régen elindította, soha nem posztolt semmit, és minden ahhoz kapcsolódó tevékenységet a felesége intézett, aki eladta a ruháit, miután lefogyott.

A politikusnak azonban a bizonyítékok nyomása alatt mégis be kellett ismernie legalább egy, a térfigyelő kamerák felvételein rögzített bőröndlopást, amit „figyelmetlenségnek” nevezett. Arruda nem volt mentes az összeesküvés-elméletektől: külön kijelentette, hogy a botránynak „politikai felhangjai” lehetnek.

Ennek következtében a politikai közhangulat egyértelműen Miguel Arruda ellen fordult. A politikus kilépett pártja soraiból, de független képviselőként a parlamentben maradt, és indítványt nyújtott be mentelmi jogának felfüggesztésére. Ennek a lépésnek nincs jogi hatálya, és valószínűleg csak egy PR-fogás: a parlamenti mentelmi jogot csak a nyomozó szervek döntése alapján lehet felfüggeszteni.

Arruda azt is közölte, hogy betegszabadságot tervez kivenni. Ha Arrudát bűnösnek találják a sorozatos bőröndlopásban, akár öt év börtönt is kaphat.

Reakciók a közösségi médiában

A szélsőjobboldali Chega párt hírneve számára a botrány fájdalmas csapást jelentett. A választásokon a politikusok célja az volt, hogy felszámolják a korrupciót, a bűnözést és a bosszúvágyat a hagyományos elit körében, de mint kiderült, lehetséges, hogy egy pitiáner bőröndtolvajt rejtegettek a soraikban.

Andre Ventura pártelnök sietett magyarázatot követelni Arrudától, és mivel nem volt elégedett azzal, amit kapott, azt mondta: „nincs oka megengedni, hogy a képviselő továbbra is hivatalban maradjon”.

Arruda első független képviselőként való megjelenésekor a parlamentben a kollégái rosszalló morajjal fogadták, a közgyűlés elnöke pedig a hátsó padsorokba küldte a kegyvesztett politikust. A képviselők jól tudják, hogy ez a botrány árnyékot vet az ország egész törvényhozására.

Maga a portugál közvélemény is megosztott: egyesek szerint a hatóságoknak alapos vizsgálatot kellene lefolytatniuk, és Arrudát pozíciója miatt szigorúbban kellene büntetniük, míg mások politikai intrikát és „boszorkányüldözést” sejtenek az ügy mögött.

Függetlenül attól, hogy ki hogyan viszonyul a történethez, elmondható, hogy a portugál, sőt az európai közvélemény is emlékezett rá: a közösségi oldalak tele vannak különböző mémekkel és viccekkel a helyzet abszurditásáról.

Adós? Kleptomániás?

Nehéz elképzelni, hogy mi lehet az oka a portugál törvényhozás egyik tagjának ilyen furcsa viselkedésének. A képviselő hivatalos fizetése havi 6000 euró, és nem valószínű, hogy a repülőtereken elkövetett kicsinyes lopások lényegesen megnövelték volna Arruda vagyonát. A politikus egyébként a független képviselővé való átminősítés után havi fizetése mellett 5800 eurós kompenzációt is kap asszisztensei alkalmazásáért és személyes irodájának bérléséért.

Egyes médiumok szerint Arruda élete során rengeteg adósságot halmozott fel: akár még 50 ezer eurót is. Lehet, hogy a Vinted-ügyleteket arra használta, hogy ezeket az adósságokat törlessze. Vannak olyan elméletek is, amelyek szerint Arruda furcsa viselkedése kleptomániára vezethető vissza. A politikust azonban nem látták más tárgyakat lopni, például a portugál nemzetgyűlésből vagy a pártirodából.

Nem lesz könnyű kideríteni, hogy pontosan mi állt a képviselő cselekedeteinek hátterében. A portugálok most csak annyit tanácsolnak egymásnak a közösségi oldalakon, hogy soha ne repüljenek Miguel Arrudával egy járaton. Biztos, ami biztos.

Mit tud ehhez a magyar újságíró hozzátenni? Azt már említettem, hogy ez nálunk nem újdonság, maximum annyi benne az érdekes, hogy másfél tucat bőröndnél többet nem lopott emberünk, és a kárérték is fájdalmasan, dilettánshoz méltóan kicsi. Nem ismerte az alaptételt, miszerint nyolc nulla, illetve kastély alatt nem lopunk, nem sikkasztunk, mert nem éri meg elaprózni a tehetségünket. Még ha mozdonyt lopott volna, ami régebben és mifelénk a kiemelt érték jelképe volt... de ma már egész nemzeti vasúttársaságok, szőlőbányák és hatalmas ingatlanok tűnnek el az illetékes mellényzsebekben.

Javaslatom viszont lenne Arruda büntetésére vonatkozóan.

El kell küldeni a tolvaj képviselőt Magyarországra. Nem büntetésből, hanem továbbképzésre. Mégiscsak sértő a luzitán nemzeti büszkeségre nézvést, hogy míg Budapesten tanszéket lehetne indítani a lopás és sikkasztás tudományából, és a műfajban előzőleg listavezető Bukarestet is messze maga mögé utasította, addig Lisszabon csak kicsinyes poggyásztolvajokat bír felmutatni. Amúgy ideje is volna megnyitni az MCC-n ezt a szakirányú képzést, az ELTE-n pedig a megszűnt germanisztika helyett a tanszéket.

Bár valami azt súgja, hogy egyelőre még nem hivatalosan, de már legalább tizenöt-húsz éve folyik a képzés. Mindenesetre a magyar gazdaság letagadhatatlan eredményei erre utalnak. Ez idő alatt sikkasztóink kapcabetyárokból nagystílű csalókká váltak, minimum államtitkári rangban.

Egyszóval: lopni tudni kéne, Arruda úr, tanulni viszont nem szégyen. Várja a kies Budapest.

A magyar belügyminiszter pedig tegyen meg mindent a képzés megindítása érdekében, ugyanis ezek az ügyek az ő hatáskörébe tartoznak.

Az oktatás is, a lopás is.

Szele Tamás