Nem titok, hogy az utóbbi két napban engem különösen érdekelt Kína. Általában is érdekel, nagyon is, de bizonyos okok miatt mostanság kiemelt fontosságúnak érzem az onnan érkező híreket. Igen meg is lepődtem, mikor elém ugrott a Facebookon a Kínai Nemzetközi Rádió magyar nyelvű oldala – főleg azért, mert Kínában tiltott ennek a közösségi oldalnak a használata.

Rendben van, de nem is kínai közönségnek szánják, hiszen magyarul van. Hogy ezzel szemben a magyar olvasóközönség melyik szegmense lenne megcélozva vele, arra nem sikerült rájönnöm: valószínűleg egyik sem. Ez egy teljesen értelmetlenül létező orgánum, ami csak két okból van a világon – egyrészt, hogy legyen, másrészt, hogy páran kapjanak a fenntartásáért fizetést. Illetve van még egy harmadik értelme is a létének: mindenki megtanulhat rajta kínai stílusban híreket olvasni.

A kínai hírt ugyanis nem úgy olvassuk, mint bármelyik másikat. Baracs Dénes, az MTI tudósítója írta példaként, hogy mikor a kulturális forradalom idején egy robbanóanyagot szállító teherautó-konvoj első kocsiján tűz ütött ki és a sofőr hősiesen belehajtott a Jangce folyóba, hogy megelőzze a nagyobb bajt, a pekingi tudósítók elbeszélgettek az esetről és arról, mit jelent az, hogy ezt a hírt lehozta a Zsenmin Zsibao? A végén a BBC munkatársa leszűrte a tanulságot:

- Annyit mindenesetre megtudtunk, hogy a kínai katonai teherautókon nincs tűzoltókészülék...

Szóval, így kell a kínai újságot olvasni most is, ma is. Hát akkor lássuk, mi újság a Középső Birodalomban?

„A 13. ötéves tervben búzából és rizsből Kína 100%-osan önellátó volt, kukoricánál pedig több mint 95%-os volt az arány. Húst, tojást, tejet, gyümölcsöt és teát nagy választékban kínáltak, jelentette be a Kínai Mezőgazdasági és Faluügyi Minisztérium október 27-én.”

Tekintve a korábbi híreket, melyek szerint az áradások elpusztították a rizs- és kölestermés mintegy felét, ez csak egyet jelenthet: csoda történt, a rizsföldek víz alatt is tovább hozták a termést, amint levonult az ár, lehetett is aratni. Mindenképpen, a hír jó, csak az a kérdés, mennyire igaz?

„Az utóbbi napokban a turisták csónakáztak a Lugu-tavon Szecsuan tartomány Liangshan Yi Autónom Prefektúrájában. Az utóbbi években végezett védelmi és szabályozási projektnek köszönhetően a tó egyre jobb természeti ökológiával rendelkezik.
Forrás: 人民网”

Ó, Liangsan, a Vízparti Történet csodás vidéke... hát, ott tényleg van víz is, mocsár is, nem tagadható, hogy lehet csónakázni és már sokan meg is tették. Régebben a betyárok, most a turisták, mint a mellékelt ábra is mutatja, hála a Jáde Császárnak, a tó is egyre jobb természeti ökológiával rendelkezik (vajon milyen másféle ökológiája lehetne, netán természetellenes?) ellenben ez mitől hír? No mindegy, hanem fotózni nagyon tudnak, lehet, hogy csak a valóban kiválóan sikerült képeket akarták bemutatni. 

„#CIIE Meg tudja számolni, hány felhőkarcoló van itt?
A világ legnagyobb városaiban egy-egy felhőkarcoló a város gazdasági fejlődésének a jelképe. A kínai Sanghajban található felhőkarcolók száma már felülmúlta New Yorkét és Dubajét! A 632 méteres Sanghaj-torony a legmagasabb épület az egész városban. Látogasson el Sanghajba, ha meg akarja tapasztalni a modern hangulatot.”

Nagyon kedves a meghívás, de most nem élnék ezzel a lehetőséggel: valami azt súgja, hogy engem mostanság nem látnának szívesen Sanghajban meg máshol sem a Kínai Népköztársaság területén. Bár ha Sanghajba keverednék, volna mivel foglalkoznom, mert máig nem készült tisztességes dokumentumfilm a sanghaji gettóról, aminek a lakói igen nagy számban magyar zsidók voltak, akik a második világháború miatt menekültek oda, ott vészelték át a borzalmas időket, sőt, még magyar kávéházaik is voltak. De ezzel majd akkor foglalkozunk, ha amnesztiába esek. Tisztelet-becsület a szorgos sanghaji népnek, akik ilyen szép felhőkarcolókat építettek, de nekem már az Astoriánál is tériszonyom van, és egyébként is máskor tervezem a sanghaji utat. Bár van ennek a meghívásnak egy kis stichje: „Látogasson el a nagy Kínába, mielőtt a nagy Kína látogat el önhöz!”

„A kiváló természet miatt a Xinjiang-Ujgur Autonóm Területen soha nem volt hiány mezőgazdasági termékben. De csak ez nem elég a szegénység teljes felszámolásához. Ezért az elmúlt öt évben a helyi kormányzat nemcsak különböző ipart vonzott a területre, hanem a fiatalokat is képezték. 2019 végén a szegénységi arány Xinjiangban 1,24%-ra csökkent.#xinjiang”

Tessék mondani, ez melyik bolygón van? Mert a földi Xinjiang (tessék nyugodtan Hszincsiangnak olvasni, úgy ejtjük) a planéta egyik legszegényebb vidéke. Az egész ország nagyjából a Takla-Makán kősivatagból, Dzsungáriából és a Kunlun hegyvonulatból meg a Tien-Sanból áll, egymástól távol fekvő oázisokban telepedtek meg szegény ujgurok, ott az ismert történelem folyamán mindig hiány volt mezőgazdasági termékben, ahogy termőföldben is. Mit tetszenek beszélni? Ja, értem: itt két üzenet van, az egyik „a szegénység teljes felszámolása Kínában”, amivel Hszi Csin-ping idén akar végezni, bár ez hatezer év alatt még senkinek sem sikerült, akárhogyan is próbálkoztak vele, a másik az, hogy „képezték a fiatalokat”. Igen, ugyanis az átnevelő-munkatáborokat, ahová rengeteg ujgurt hurcoltak, hivatalosan „szakképzésnek” nevezik. Hogyne, szakképzés, csak nem mindenki éli túl.

„Fej fölötti távvezetékek, napenergia, kanyargó utak a hegyekben, nehéz projekteket végeztek az elmúlt öt évben Tibetben, amelyek jelentősen javították a helyiek életét. #tibet”

Erről azért megkérdeztem volna magukat a tibetieket is, már aki még él közülük, ugyanis lehet, hogy nem távvezetéket kértek volna, hanem csak egy kis békességet... ugye, Tibet azért annyira fontos Kínának, mert tele van a Himalája ásványkincsekkel, amiket soha, senki nem termelt ki, ahogy Hszincsiang-Ujgur meg azért kell nekik, mert ott van Kína atomfegyver-kísérleti terepe és űrrepülőtere. Ilyen helyeken maga a lakosság csak bajnak van, szabadulnak is tőlük, ahogy csak tehetik. És tehetik. No, de most jön a szegénység teljes felszámolása!

„Kína 13. ötéves terve (2016–2020) különösen fontos azoknak, akik szegénységben élnek. A kormány eldöntette, hogy 2020 végéig felszámolják a szegénységet Kínában. A legfontosabb ebből a szempontból a vidék. Ezekben az években Kína minden szintű kormányzata minden erőfeszítésével segítette a falusiakat a szegénység felszámolásában, Kína sok tartományában mára már elérték ezt a célt. Az elmúlt 5 évben több mint 100 millió falusi lett városi lakkossá, és több mint 50 millióan sikeresen kijutottak a szegénységből.#13ötévesterv”

Hát, izé... a kínai vidék valóban mérhetetlenül szegény. Az azért viszont mégsem megoldás, hogy ha szegény a falu, szüntessük meg és a lakói legyenek városi szegények. Valami ilyesmivel próbálkozott egy Nicolae Ceausescu nevű versenyző is errefelé, a mi vidékünkön, körülbelül nulla sikerrel. Azonban ha Peking megmondta, hogy fel kell számolni a szegénységet, akkor fel kell számolni, nincs mese. Ha másként nem megy: tessék büntetni. Valamin ilyesmire is gyanakszom én, mert egyébként nem megoldható a probléma: ellenben ha minden szegényt lecsuknak, akkor már nem szegények lesznek, hanem rabok, és megszűnik a nyomor. Hatékony ötlet.

„2020 szeptemberében az EU és Kína aláírta a földrajzi árujelzőkről szóló EU–Kína megállapodást. A kínai „Tianzhu Fehér Jak” bekerült a termékkatalógusba. A fehér jak ritka és értékes félvad faj Kínában és a világon, és nagy tengerszint feletti magasságú és hideg zónában él, ennek köszönhetően a “fennsík fehér gyöngynek” nevezik. A világon csak egy helyen fehér jakot nevelnek, ez a Tianzhu tibeti autonóm megye a kínai Gansu tartományban. A fehér jak tenyésztése nemcsak a helyi tibeti emberek hagyománya, hanem fontos jövedelemforrása is ezen a területen. Sok pásztor a jak tenyésztésének köszönhetően sikerült megszabadulni a szegénységtől.
Üdvözöljük a kínai Gansu tartományi Tianzhu megyében, ahol hóhegyek, legelők, finom jakhús, friss jaktej és vendégszerető tianzhui emberek vannak!”

Azért csínján azzal az üdvözléssel. Ha a naiv nyugati turista ezt az invitációt komolyan venné és el akarna utazni Tianzhu megyébe, fehér jakon lovagolni, akkor – nem sikerülne neki, és nem azért, mert nincs fehér jak. Jak van bőven, csak nem engedik be. Tibetbe eljutni sem igazán egyszerű, de Lhaszába még szerveznek csoportos turistautakat, az igaz, hanem arról szó sem lehet, hogy a nagyorrú ördögök minden ellenőrzés nélkül csavaroghassanak a tibeti falvakban. Aki jaktejet akar inni, igya Pekingben, igya Lhaszában, de ne menjen jakot fejni, mert még baja esik.

„A Zhejiang tartományi Pan’an megyében őriznek egy régi hagyományt: az emberek parázson lépegetnek. Ezzel imádkoznak a tűzhöz, és eltávolítják a szerencsétlenséget.”

Igen, elég sok helyen csinálják ezt az emberek, és elég régóta, nálunk is megesik – de mi ebben a hír? Semmi: csak tölti az oldalt. A felületet.

Az egész hírportál – vagy minek nevezzem – ilyen: ha ezt olvassa az ember, úgy érezheti, hogy Kína kizárólag idilli tájakból áll, a problémás övezeteiben olyan boldog a lakosság, hogy minden nap háromszor leborul Peking felé hálából, mindenki dúskál a javakban és minden gond csak aljas, imperialista propaganda. A lóláb ott lóg ki a hurráoptimista hírecskékből, hogy feltűnően azokból az övezetekből jönnek a nagyon jó hírek, ahol nemzeti kisebbségek élnek és ahol ez bizony problémát jelent, ahol más, független források szerint erőszakos kínai betelepítések, nemzetiségi „tisztogatások” zajlanak... na, az ilyen, különben nem túl kényelmes és kellemes vidékekről „özönölnek a jó hírek” ahogy a boldogult Kerényi Imre mondaná.

Aki meg nem tudja, hogyan olvassuk a kínai újságot, az esetleg el is hiszi. Tény, hogy a fotóik gyönyörűek, de az is tény, hogy az orgánum a mellébeszélés legfelső fokaira juttatja el az olvasót, bár nem hiszem, hogy van eleven ember a világon, aki képes volna hitelt adni ennek az ócska és primitív propagandának. Illetve... mégis akadhat, valakiknek mégiscsak írják ezt, sőt, 69 656 ember kedveli, 69 922 követi is.

Remélem, csak a képeket nézegetik, ugyanis a szövegeknek még az ellenkezője sem igaz.

Bár, ha ez a majd’ hetvenezer olvasó megtanulja az oldalról, hogyan olvasunk kínai újságot és mennyire lehet hinni neki, az is tiszta haszon.

Lassan már a magyar újságot is így kell olvasni.

Gyakoroljunk, emberek, arra jó ez az oldal.

Egyébre nem.

Szele Tamás