- Jó napot, Hacsek, hát bejött maga is?
- Jó napot, Sajókám, be így, hogy nincs zene, csak asztal.
- Hogy jön ide a zene?
- Ahogy az asztal. De most nem jön, hanem megy. Megmondta a Gulyás a kormányinfón: ahol zene és asztal van egyszerre, azt a helyet becsukják. Kihúztam a wurlitzert a sarokban, ezt a kávéházat nekem nem fogják bezárni.
- Nem is magának zárnák be, hanem a Simeknek, ő a társtulajdonos.
- Ne mondja... a Simek betársult?
- Be bizony, megengedheti magának. Kérem, amióta ilyen jól keres...
- A. Simek. Jól. Keres. Mit ivott maga, Sajókám?
- Reggel egy féldeci kisüstit, meg egy kávét, de miért kérdi?
- A Simek életében nem keresett még annyit, hogy megrendelhessen egy kétfogásos ebédet. Azért él zónapörkölteken.
- Márpedig itt voltam tegnap, láttam, amikor betársult. Alá is írták a szerződést.
- Hogy történt?
- A tulaj a pultban állt, panaszkodott a nehéz időkre, kieső forgalomra, a Simek pedig épp a telefonján olvasta az újságot. Aztán egyszer csak felugrott, és azt mondta a tulajnak, ő beszáll havi félmillióval, a tiszta haszon feléért. A rezsi pont félmillió, a tulaj belement, írtak is egy szerződést, még én tanúztam le.
- Na, várjunk csak. Újságot olvasott és félmilliót kínált?
- Igen, pontosan.
- Akkor nincs baj. Simeknek eddig is átlagkeresete volt, ezentúl is az lesz, csak most izzadhat, míg kipengeti a pénzt.
- Hogy érti?
- Tegnap végigfutott a sajtóban egy hír azzal a címmel, hogy „A budapestiek átlagkeresete meghaladja az 500 ezret”.
- Micsoda marhaság... ebből akar a Simek fizetni?
- Ebből.
- Én még soha nem kerestem törvényesen havi félmilliót. De ő sem.
- Törvényesen én sem, de ha átlagolunk, igaz lehet a hír.
- Hogyhogy?
- Budapest tele van komoly IT-cégekkel, pénzintézetekkel, amiknél középvezetőtől felfelé már rendesen milliós vagy afölötti, esetleg több milliós a havi bér. Ha ezt a teljes lakosságra vetítik...
- Mi ez a vetítés?
- Na, akkor egyszerűbben mondom, hogy maga is megértse. Mi ketten elmegyünk a tőzsdére spekulálni.
- Én? Magával ugyan nem megyek.
- De mondjuk, hogy jön. Maga egy vasat sem nyer, én nyerek egymilliót, tehát ketten kerestünk egymilliót, az átlagbevételünk fejenként félmillió.
- Akkor adja ide.
- Dehogy adom. Az az enyém.
- De akkor én nem kerestem.
- Nem bizony. Csak átlagosan.
- Na, menjen a fenébe maga is, meg az a hülye Simek is, maguk képesek lennének pénzt kérni azért is, hogy elmaradt a tűzijáték Szentistvánkor.
- Honnan tudja? Kinek járt el a szája?
- Maga tényleg ezzel üzletel?
- Nem én üzletelek, hanem az Antenna Hungaria, de tényleg van egy ilyen biznisz.
- Na ne marháskodjon. Ilyen nincs.
- Nincs? Nézze meg, itt írja a HVG:
„Egy nem nyilvános kormányhatározat alapján a fővárosi augusztus 20-ai gigatűzijáték nem elmaradt, csak eltolták 2021-re. Az akár 1,3 milliárdos attrakció állami tulajdonú szervezője pedig 100 százalék előlegre jogosult, mondván „a rendezvény előkészítése érdekében a lehetséges felmerülő feladatok 90 százalékát teljesítette”.
A 2021-es augusztus 20-ai fővárosi tűzijáték megrendezésével megbízott állami cég, az Antenna Hungaria (AH) akár 100 százalék előlegre tarthat igényt – derül ki a szerződés 2020. október 1-jei keltezésű módosításából. A 2021-es tűzijáték ugyanis valójában a járvány miatt lemondott 2020-as lesz, a kormány nevében a megrendelő Turisztikai Marketingkommunikációs Ügynökség (TMÜ) és az Antenna Hungaria átírták a teljesítési dátumokat 2020-ról 2021-re.
Egyébként nem csak a tűzijáték megrendezésére vonatkozó szerződést tolták előre 2021-re, hanem a Szent István napi programsorozat lebonyolítására kötöttet is. Mindkét szerződést az állami Antenna Hungaria nyerte el meghívásos eljárásban, soha korábban nem látott összegekért: csak a tűzijáték keretösszege 1,3 milliárd forint (ebből legalább 910 millió forintot el kell költeni), a rendezvénysorozat keretösszege 6,6 milliárd forint (ebből legalább 4,6 milliárdot ki kell meríteni).”
- Agyam megáll. Ilyen nincs.
- Látja, hogy van.
- De hát ez olyan, mintha idejönne a tulaj, és kifizettetné velem nem csak azt a tegnapi kávémat, amit nem ittam meg mert nem is jöttem be, de a holnapit is, azzal, hogy bizonyára meg fogom inni, meg ha már itt tartunk, a holnaputánit és az azutániakat is.
- Van némi hasonlóság ezzel a helyzettel, igen...
- De azt a tűzijátékot nem törölték? Annak idején a Gulyás Gergely még olyant is mondott, hogy „Örülünk, ha bármit meg tudunk spórolni.”
- Hát akkor úgy tudta, hogy törölték, most úgy tudja, hogy elnapolták.
- De ennyire? „Esőnap: jövő ilyenkor”?
- Ennyire. Nincs törvény arra, mikor legyen az esőnap.
- Várjon, nem a járvány miatt maradt el?
- De.
- És honnan tudjuk, hogy jövő augusztusra már nem lesz járvány?
- Ezt speciel meg tudom mondani. Orbán Viktortól. Ő mondta múlt pénteken, hogy „Áprilisban mindannyian meg fogunk szabadulni a járványtól!”
- És ez már biztos?
- Biztos hát. Vagy maga szerint hazudik az Orbán Viktor?
- Dehogy hazudik, ő mindent tud. Sőt, mindent biztosan tud. A járványról is tudja például, mikor lesz vége. A Jóisten még nem tudja, de ő igen, tehát kétség esetén a Jóisten ezt Orbántól fogja majd megkérdezni. Már, ha Orbán szóba áll vele.
- Na, látja.
- Hát érdekes, egy üzlet, nem mondom... lehet, hogy az egész idei évet meg fogják ismételni jövőre?
- Az azért már túlzás lenne. Azt nem élnénk túl, amondó vagyok.
- De nem ám... Most már csak egyvalamit nem értek.
- De jó magának. Én speciel semmit sem. Na, mit nem ért, maga elaggott aszfaltbetyár?
- Azt mondja az Orbán, hogy jövő áprilisra mindannyian megszabadulunk a járványtól.
- Igen.
- Azt is mondja, hogy augusztus huszadikán megtartják a tavaly augusztus huszadiki tűzijátékot.
- Pontosan.
- Rendkívüli év lesz.
- Kétségkívül.
- Mondja, kérem, biztos az hogy jövőre, ebben a várhatóan rendkívüli évben április előbb lesz, mint augusztus?
- Mars ki!
Szele Tamás
