Egyfelől ilyent még senki sem evett, de az biztos, hogy emberbe nem való, másfelől azonban a honi seggnyaló közösség – mely mindig is jelentős számban képviseltette magát nemzetünk körében, bár annyian sosem voltak még, mint most – prominens tagjai szinte ordítva követelik ezt a fogást, éspedig nem csak a saját asztalukra, de mindenkiére és minden nap.

Szóval, éppen érezhetjük úgy, hogy le akarják nyomni a torkunkon Magyarország mielőbbi kilépését az Európai Unióból, más kérdés, hogy ez jogi, gazdasági és diplomáciai képtelenség, ami ebben a formában nem is sikerülhetne. Maximum úgy, ahogyan a ZDF szatirikus műsora vetette fel: mivel a lisszaboni szerződés minden tagállamnak biztosítja a jogot az önkéntes kilépésre (viszont az Uniónak nem igazán biztosítja a lehetőséget egy-egy tagállam kizárására), üljenek össze csendben az összes többi kormányok illetékesei, a lengyelt és a magyart kivéve, mindenki lépjen ki az Európai Unióból, és egy perc múlva alapítsanak egy másik államszövetséget, „Hülye Magyarok és Lengyelek Nélküli Európai Unió” néven.

Ez jogilag lehetséges volna, csak gyakorlatilag nem és senki nem is gondolja így, nem győzöm eleget ismételni, szatirikus műsorról, viccről van szó, melyet azonban a budapesti kormány közmondásosan „ért, de nem szeret”. Kiváló ürügy lenne ez a poén a magyar külügy számára egy sértődéshez, eljátszhatná a haragszomrádot, követelhetne mindenféle szankciót a műsor, annak munkatársai vagy akár a csatorna ellen, abban a biztos tudatban, hogy erre semmi lehetőség nincs, ugyanis Németországban, épp úgy, ahogy az Európai Unióban – sajtószabadság van. Ott nem lehet elítélni valakit annyira egyszerűen sajtóperben, mint a budapesti Markó utcában (és még a Markó utcában sem mindig sikerül). Esetleg próbálkozhatnának a „személyes jó hír megsértésével”, ugyanis ebben a tegnap esti műsorban Orbán Viktort az egyik szereplő – még egyszer mondom, iróniáról van szó! – „fülenőtt” vagy még inkább „füles” gulyáslevesnek nevezte.

Lehet körbehordozni a véres kardot, a tokos németek megsértették ő királyi... elnézést, kedves nemzettársak, az csak jövőre lesz, egyelőre ő miniszterelnöki fenségét, huj, huj hajrá, lóra mindenki, irány a Lech mezeje, első cigiszünet Sankt Gallen! De mi a jófenéért tették ilyen bonyolultan?

Én is a Telex magyarázatára kell hivatkozzak, mert németül káromkodni csak alapszinten tudok. Eszerint:

„Mi az a „füles gulyás”?

Lefordíthatatlan szójáték a németből, de a durvasága egyértelmű. A Telex egyik olvasója segített ki minket azzal, hogy az Arsch mit Ohren kifejezés azt jelenti, „segg fülekkel”, ami idiótát, hülyét, barmot jelent. Az Arsch mit Ohrenhez hangzásban nagyon hasonlít az Orbánra alkalmazott „Gulasch mit Ohren” kifejezés, azaz a gulyás fülekkel vagy a füles gulyás. Egy másik olvasónk viszont azt írta, szerinte helyesebb lenne a „füles gulya” vagy „füles marha” fordítás.” (Telex)

Ehhez annyit tennék hozzá, hogy én elsőre is értettem a költő szándékát, csak éppen – románból. Ugyanis létezik románul a gyönyörű és egzotikus „pula cu urechi” sértés, melyből a „pula” férfi nemi szervet jelent, az „urechi” füleket, a „cu” határozórag, a „-val, -vel” megfelelője, tessék, kérem összerakni, minek is van füle... na, annak. Végső soron azonban mivel szeretve tisztelt nagy vezérünket, ezt a büszke daliát sem alfélnek, sem bájdorongnak nem nevezték szó szerint, európai bíróságon ez a kereset is megbukna. Ez, kérem, utalás, amit a közönség értelmez, nem a szerző.

Gondoljunk arra, hogy nem is olyan régen a Simicska-klasszikust, ami rövidítésben terjedt el, az O1G-t próbáltuk nagy kínok közepette megmagyarázni nyugati sajtómunkás kollégáinknak, és sehogy sem értették, ugyanis a sperma csakis és kizárólag magyar nyelven szerepel a trágárságok eszköztárában, minden egyéb nyelv mellőzi, nem is foglalkozik vele ilyen szempontból. Ők azt nem értették, mi ezt nem értjük.

A műsor miatt egyébként az Európai Unió is megsértődhetne, mert róluk meg az hangzott el, hogy egyébre sem képesek, csak annyira, hogy a zsaroláshoz ostoba pofát vágjanak. Azonban jelenleg kisebb dolguk is nagyobb annál, minthogy ilyen marhaságokkal törődjenek.

No, mindegy, már látom is az Unió-ellenes kampányt, épp végszóra jött ez a kis sértődni való – vagy nem látom? Ugyanis hiába vizslatom a kormánymédiát, esetünkben „ától zetig”, erről a történetről kizárólag a Mandiner számol be, de ők sem saját írással, hanem a Telex anyagát lökik oda a trolltartónak marcangolás céljából.

Mintha a kormány – egyelőre – nem akarná észrevenni a dolgot, aminek jó hír, de azért ne örüljünk korán. Ugyanis a lelkes önkéntesek, egy jó ismerősöm szóhasználatával élve „a toporzékoló seggnyalók” már hetek óta követelik Magyarország és Lengyelország kilépését az Unióból. Mintha ez tömegigény lenne Hunniában. Ezek az emberek Bende Balázs emlőin nőttek fel (vagy más emlőkön, de azokból is mákonyt szívtak), viszont mindenképpen a bendebalázsi munkamódszert követik, mely szerint:

„Nincs kérdés. A jövőben olyan kérdés sincsen, hogy milyen anyagot szeretnék kérni. Olyan kérdés sincsen, hogy hogyan kell megírni azt az anyagot. Aki nem tudja, az is elmehet haza, és nem is kell többet jöjjön.”

Magyarul: tessék kitalálni, a dicsőséges nagyurak most alfelük melyik partját kívánják nyelvvel tisztíttatni, mert ők ahhoz is gőgösek, hogy megmondják.

Ez lehet ugyan kényelmes nekik, és bizonnyal jól szórakoznak a tomporuknál tolongók láttán, de sok érdekes félreértésre ad módot és lehetőséget, főként az egyszerűbb és túlbuzgó lelkek számára. Ugyanis a hivatalos, KESMA-hoz tartozó média szidja ugyan az Uniót, mint a bokrot, de a kilépést nem emlegeti. Naná: jelenleg annyira zavaros a helyzet, hogy egy, az uniós költségvetési vétóval kapcsolatos interjúhoz három-négy napja nem találok kormánypárti alanyt, senki sem mer megszólalni. Mármint senki olyan, aki azon az oldalon legalább közepesen valaki is.

Akkor a kis, martalóc segédcsapatok mit tegyenek? Azok, akik kimaradtak a KESMA-ból, nem vették fel őket a janicsárhadba sem? Nincs más megoldás: túltolják, dupla vagy semmire játszanak, ha lesz Huxit, igazuk lesz és hátha kapnak valami csontot, koncot, ha nem lesz, akkor sem kockáztatnak sokat. A Minden Szó, mely már annyi felhőtlen, bohókás pillanatot szerzett olvasóinak, napokkal ezelőtt elkezdte követelni:

„Itt a történelmi lehetőség: HUXIT+LEXIT!

Talán soha vissza nem térő alkalom!”

Az írás se kutya, csak egy részletet idéznék:

„Immáron hosszú évek óta az EU tagjai vagyunk, amire mi természetesen anno a népszavazáson NEM-mel szavaztunk, mert elmentünk Drábik János, és Zacsek Gyula előadásaira, akik elmondták már előre, gyakorlatilag közel 20 évvel ezelőtt, hogy miről fog szólni az EU. Ezért annak rendje és módja szerint NEM-mel szavaztunk! Nekünk lett igazunk! Minden bekövetkezett, amit jósoltak!”

Hát Drábik mester valóban komoly szaktekintély, azt ugyan nem bírnám megmondani, minek is a szaktekintélye, mert nincs az életnek olyan területe, amibe ne akarna beleszólni, méghozzá, mint a legutóbb is tette (a járványtagadó tüntetésre küldött üzenetében), arról a legordasabban antiszemita, szélsőjobb platformról, amitől még maga a kormány is elhatárolódik: bizonyára van a magyar társadalomnak olyan rétege, aki kedveli ám nézetem szerint többen vannak, akik nem értenek vele egyet, a legtöbben meg nem is ismerik, mert van jobb dolguk is annál, hogy hülyeségekkel foglalkozzanak. A Minden Szótól nem is vehetjük nagyon zokon, hogy most Huxitot és Lexitet követelnek, ők hetente szoktak őrültségeket követelni, mikor Karácsonyt megválasztották, ők találták ki, hogy helyezzük át Magyarország fővárosát Debrecenbe. Az sem aratott nagy sikert kormánykörökben, pedig a legőszintébb nyalási szándék vezette őket. Mondjuk az kissé túlzás, hogy úgy gondolják, Lengyelország magyarul lépjen ki az Unióból, ugyanis csak így jönne ki a „Lexit” kifejezés – az ország neve lengyelül ugyanis Polska.

Érdekesebb dolog az, ami a Magyartudat című világvárosi hírharsonában jelent meg:

„Nem kuncsorogni és sopánkodni kell, hanem kilépni az EU-ból!

„Az összes uniós tagállam ki van szolgáltatva a német beruházásoknak, a németek által irányított eurónak, ami nagyon nagy probléma” – mondta Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet és a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

Késő most sírni!

A magyar politikai elit ezt akkor is tudta, amikor bevitte Magyarországot az EU-ba.

Most is tudja, hogy akárhogyan is erőlködnek, nem tudják a németeket és a franciákat legyőzni.

Azt is tudhatja a magyar elit, hogy a szomszédos országok sohasem voltak szövetségeseink, mert a nagyok mindig egymás ellen játszották ki őket.

Nem sopánkodni kéne már, hanem ott hagyni az EU-t!”

Nem az az érdekes, hogy ez a Magyartudatban megjelent (az már érdekesebb lenne, ha az ellenkezőjét írnák), annak van inkább egy finom pikantériája, hogy ki írta.

Nem más, mint Thürmer Gyula. A Magyar Munkáspárt elnöke. A Magyartudatba.

Összegezve: gyülekeznek, csujjogatnak már a basibozukok, szabadcsapatok, a Magas Porta még hallgat, politizál és téved, de nem jó jel ez senkinek, aki a békét és az Uniót szereti.

Egyet bízvást elmondhatunk. Ennek a népnek szántani lehet a hátán, míg nemzetiszínű az eke, ezt tudjuk. De egy magyar uniós kilépést nem venne tudomásul.

Az lenne a NER utolsó – bár legnagyobb – tévedése.

Ezt a huxitot még egy fülesgulyás sem nyomja le a torkunkon.

Szele Tamás