Akkor, kérem, most jöjjön egy kis jogértelmezés, mielőtt megint témát adunk egy hétre a kormánysajtónak, ugyanis mélyen és szeretve tisztelt kormányunk (nem kívánt rész, esetleg az összes is törlendő), nem igazán képes úgy megfogalmazni egy rendeletet, hogy azt első olvasatra értsék a jogalanyok vagyis az állampolgárok is.

A múlt heti heccparádé után, mely a „Hazudik az Index, hazudik a HVG, sőt, hazudik a muzsikaszó” címeket viselte a KESMA összes termeiben és kiadványaiban, hiszem és vallom, hogy a Magyar Közlönyt csakis szó szerint szabad idézni. És még akkor sem lesz egyértelmű, mi a jófenét jelent az, ami oda van írva, ugyanis két jogász hatféleképpen fogja magyarázni. Ez a szép a jogban.

A mostani rendelettel szerencsére egyszerűbb dolgunk van. Csak kicsit kellett alaposabban elolvasni, hogy kiderüljön, igazából mit is jelent a 65 év felettiek vásárlási sávja. Vegyük akkor szó és betű szerint, kínos pontossággal az idevágó bekezdést:

„2. § Az R. 5/A. alcíme a következő 9/A. és 9/B. §-sal egészül ki: „9/A. § (1) Saját és családja érdekében a 65. életévét betöltött személy
a) a napi fogyasztási cikket értékesítő élelmiszerüzletet (a továbbiakban: élelmiszerüzlet),
b) a napi fogyasztási cikket értékesítő egyéb (illatszert, drogériai terméket, háztartási tisztítószert, vegyi árut és higiéniai papírterméket árusító) üzletet (a továbbiakban együtt: drogéria) és
c) a gyógyszert, a gyógyászati segédeszközt forgalmazó üzletet (a továbbiakban együtt: gyógyszertár) hétfőtől péntekig 9.00 óra és 11.00 óra közötti időben, szombaton és vasárnap 8.00 óra és 10.00 óra közötti időben látogathatja.

(2) Az élelmiszerüzletben, a drogériában és a gyógyszertárban hétfőtől péntekig 9.00 óra és 11.00 óra közötti időben, szombaton és vasárnap 8.00 óra és 10.00 óra közötti időben (a továbbiakban: védett vásárlási idősáv) az ott foglalkoztatottak kivételével kizárólag az (1) bekezdés szerinti személy tartózkodhat.

9/B. § Az élelmiszerüzletet, a drogériát és a gyógyszertárat a 65. életévét betöltött személy a védett vásárlási idősávon kívüli időszakban is szabadon látogathatja.”

Szóval akkor mit is jelent ez?

Azt hogy a 65 év feletti személy igazából bármikor vásárolhat, mármint, ha nyitva vannak az említett bolttok, azonban hétfőtől péntekig 9.00 óra és 11.00 óra közötti időben, valamint szombaton és vasárnap 8.00 óra és 10.00 óra közötti időben a jelzett kereskedelmi üzemegységekben csak ők vásárolhatnak, más nem.

Rossz tehát az az értelmezés, és sok félreértésre adhat okot, amely szerint kétféle nyitva tartás van: a jelzett időben csak a 65 év felettieket szolgálják ki, előtte és utána viszont őket nem, de a 65 év alattiakat igen: ezt kerüljük, helytelen, nincs így.

Tulajdonképpen a helyes magyarázat szerint az említett idősávokban is bárkit ki lehetne szolgálni, csak ez nem lehetséges, hiszen bárki nem tartózkodhat a boltban... nem a kiszolgálást tiltja ugyanis a rendelet, hanem a tartózkodást. És azt is csak a megjelölt profilú üzletekben, vagyis az élelmiszerüzletekben, drogériákban és gyógyszertárakban. Mindebből az következik, hogy a közértes bármikor kiadhat nekem egy zsömlét a tilalmas idősávban is, ha azt ő hozza ki az ajtóba, nekem 65 év alatt csak bemenni tilos (bár mondjuk ne várjuk el ezt a gesztust egyetlen eladótól sem, hacsak nem állunk hozzá nagyon közel valamiért).

Mivel pedig a 65 év felettiek – és itt szeretném megjegyezni, hogy ez a meghatározás a pontos, nem pedig az „idős, szépkorú” és „fiatal”, ugyanis például Szijjártó vagy Rogán éveinek száma kevés, mégis öregek, és soha nem is voltak fiatalok, viszont nem egy nyolcvan fölötti ismerősöm szellemi rugalmasságban leiskolázná őket, tehát nincs értelme az „idősek-fiatalok” közötti ellentét szításának – nos tehát, mivel a rendelet alanyai igazából bármikor vásárolhatnak és bárhol, valamint bármit, feltehető a kérdés, a helyes jogértelmezés tisztázása után:

Van ennek a rendeletnek értelme?

Tiszta és elfogulatlan logikával ki kell jelentenünk ez ügyben:

Ennek a rendeletnek így és ebben a formában sok értelme nincs, de legalább kevés sem.

Azonban óva intenék mindenkit attól, hogy józan eszére hallgasson a rendelet helyett. A józan ész az egy dolog, éspedig elég veszélyes dolog, melynek ritkán van köze a kormányrendeletekhez. Tovább mennék: a tárgyalóteremben sem sokra megyünk vele, kellő jogi ismeretek, vizsgák, tapasztalat és mindenekelőtt jogi képviselő nélkül.

Szóval: a rendelet nem azért van, hogy egyetértsünk vele, hanem azért van, hogy betartsuk.

Ezt a szerény jogtanácsot adnám mindenkinek.

Aztán, hogy ebből hogyan facsar majd ki hazugságot a kormánymédia, még nem tudom, de nem féltem őket, megoldják majd valahogy.

Ilyen téren komoly képességeik vannak.

Viszont semmi másban nem tehetségesek.

Láthattuk, George Clooney mögött is felfedezték Soros árnyékát, akinek ilyen éles a szeme, még azt is látja, ami soha ott nem volt.

No, meglátjuk.

Egyelőre osszuk be a vásárlást.

Vagy el. Vagy valami hasonló.

Javasolnám azonban, hogy akik úgy érzik, kizárólag a számukra tiltott idősávban képesek vásárolni, konzultáljanak az Idősek Tanácsával, mely szervezet kérelmezte ennek az intézkedésnek a bevezetését, és bizonyára megérti az ellenvéleményeket is. Hajlandó lesz kérelmezni esetleg mindenféle mást is.

Ha már ennél a tanácsnál tartunk, sokan kérdezték, kikből áll és ki választotta meg őket.

Jelentem: senki. Ezt a szervezetet 1712/2014. (XII. 5.) kormányhatározat hozta létre. Miért? Az első paragrafus szerint:

„A Kormány az idősek tiszteletének, megbecsülésének és biztonságának előmozdítása, valamint a Nemzeti Együttműködés Rendszerében az idősödő emberek érdekeinek, javaslatainak a kormányzati döntések előkészítése során történő megjelenítése érdekében – a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 30. § (1) bekezdése alapján – működteti az Idősek Tanácsát (a továbbiakban: Tanács).”

Értem, és kik a vezetői, hogyan választják őket? Ami a választást illet: sehogy.

„3. A Tanács

a) elnöke a miniszterelnök, akit akadályoztatása esetén a Tanács alelnöke helyettesít,

b) alelnöke az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára,

c) tagjait – tizenkét főt – a miniszterelnök kéri fel részben az idősügy területén működő civil szervezetek javaslata alapján, részben a tudományos élet, a demográfia, a szociálpolitika, a helyi önkormányzatok, a vallási közösségek és a civil szervezetek szakemberei közül.”

Van abban némi melankólia, és valami nagyon magyaros, hogy a kormány olyan szervezet javaslatára hozza rendeletét, melyet maga a miniszterelnök vezet. És az sem akármilyen, hogy az Idősek Tanácsának alelnöke az ifjúságügyi államtitkár.

Összegezve: vásárolni a fentebb részletezett idősávokban lehet. Ez azért van, mert a miniszterelnök az Idősek Tanácsa elnökeként megkérte saját magát, hogy a kormány fejeként legyen szíves intézkedni. Kormányfőként fontolóra vette a saját javaslatát, megtanácskozta a kormány tagjaival és saját magával is, majd egy engedékeny pillanatában úgy döntött: rendben van, meghozta a rendeletet és alá is írta.

Én nem értem, miért beszél a nyugati sajtó Magyarországon egyszemélyi döntéshozatalról.

Ez a döntés is demokratikus intézmények igénybevételével, teljesen törvényes úton született.

Az már más kérdés, hogy nálunk mindennek ugyanaz a vezetője, Idősek Tanácsától kormányig.

Csak egy tehetséges emberünk van ugyanis, mindenki más ezek szerint földhülye.

Szegény Orbán Viktor, milyen elfoglalt lehet. Rohangál egész nap bizottságról kormányülésig, és időnként éles vitákba bonyolódik saját magával.

El kéne ismerni a fáradozásait valamilyen magas társadalmi pozícióval.

De minek nevezzük ki?

Minden poszton ő áll.

Szele Tamás