Forgókínpad

Forgókínpad

Sorosozás és olajfák

2020. december 06. - Szele Tamás

Olvasnak önök szlovén vagy észak-macedón online sajtót? Én sem, a nyelvtudás hiánya miatt: de mint kiderült, ezzel nem sokat veszítünk, ugyanis az említett két országban az online sajtópiac nagy része kifejezetten a magyar kormánypárt, illetve hozzá közel vagy még közelebb álló üzletemberek kezében van, márpedig ez sokaknak nem tetszik.

olajfa.jpg

Első sorban természetesen a helyi olvasóközönségnek, ugyanis hiába alkalmaznak helyi munkatársakat, valahogy mégis a magyar színvonalat hozzák: rengeteg hiteltelen kis álhírt, amiket aztán szinte erőszakkal terjesztenek: ez a tolakodó piaci magatartás a magyar álhírlapok sajátja, meg néhány kormánymédiumé, főleg az olyanoké, amelyek a valódi sajtó és az álhírlapok közötti határon egyensúlyoznak. De másodsorban nem tetszik az Európai Uniónak sem. Mint arról a Szabad Európa beszámol:

Az érintett országok több politikusa szerint elképzelhető, hogy a magyar kötődésű médiavásárlások sértik az adott országok szuverenitását, politikai beavatkozást jelentenek Szlovénia és Észak-Macedónia belügyeibe. A közelmúltban az Európai Parlament négy tagja kérdéseket intézet az Európai Bizottsághoz a médiavásárlások ügyében, novemberben pedig meghallgatást tartottak az EP-ben a „szlovén és észak-macedón médiába történő magyar beavatkozásról”.

A november 25-i meghallgatáson Vera Jourova, a Bizottság alelnöke azt mondta, közelről figyelik a macedóniai médiában zajló eseményeket, és számon kérik a média átláthatóságát és tisztaságát, amely befolyásolhatják a balkáni ország EU-csatlakozásáról szóló tárgyalásokat.

Piri Kati, magyar származású holland EP-képviselő azt mondta, a magyar kormány milliókat költ arra, hogy befolyásolják külföldi országok belpolitikáját, támogatva a Jansa és Gruevszki mellett kampányoló médiát. Hozzátette, „Orbán felháborító propaganda-műveletei Észak-Macedóniában és Szlovéniában csak a jéghegy csúcsát jelentik”, és hogy a műveletek célja „az Európai Unió gyengítése saját személyes gyarapodása érdekében.”

A meghallgatáson részt vett Hidvéghi Balázs fideszes EP-képviselő is, aki ezzel szemben azt mondta, a szóban forgó magyar vállalkozások kizárólag profitszerzés érdekében fektettek be a Nyugat-Balkánon, a bevásárlásoknak semmi köze a politikához.” (Szabad Európa)

Rendben, de akkor mihez van közük? Valóban nagyobb a tartalomforgalmuk ezeknek a lapoknak a többinél, csak olyan is – hiteltelen orgánumok, a közvéleményt sem képesek érdemben befolyásolni (pedig bármibe lefogadnám, hogy eredetileg azért vásárolták őket össze). Bár az is érdekes történet volt. Észak-Macedóniában tulajdonképpen Gruevszki bukásával kezdődött minden.

Úgy esett, hogy mikor ott lezajlott a kormányváltás, Gruevszki propaganda-sajtója nehéz helyzetbe került, hiszen elvesztették a dotációt, amiből éltek, az olvasótáboruk nem volt számottevő (az egész országnak összesen kétmillió lakosa van, ami reklámpiacnak nagyon kicsi – kicsi még a magyar anyanyelvű tíz-tizenötmilliós is, az igazat megvallva), és ezeknek a haláltusájukat vívó lapoknak dobott mentőövet, persze igen olcsón néhány magyar cég még 2017-ben. Oly módon, hogy épp az utolsó pillanatban elkezdtek náluk hirdetni és ez mentette meg a sajtótermékeket a teljes csődtől. Majd fel is sorolom őket, de egyelőre azt mesélem el, hogy mikor a lapok fellélegeztek, jött két magyar befektető, bizonyos Schatz Péter és Adamik Ágnes, alapítottak egy Adamik Media Company nevű céget és a megmentett lapokban többségi tulajdont szereztek. Annyira többségit, hogy Schatz például a gruevszkista Alfa TV tulajdonosa most, az Adamik Media pedig teljesen Adamik Ágnesé, az Em Media, a Prva Republika és az LD Press Media nevű cégekkel együtt, és ezek adják ki a voltaképpeni online lapokat (alfa.mk, ripostmk.com, republika.mk, kurir.mk, lider.mk, denesen.mk, ekonomski.mk, vistina.mk netpress.com.mk). Azt már nem is említeném, hogy az Alfa TV-nek van egy Schatznál ismerősebben hangzó nevű társtulajdonosa is, bizonyos Habony Árpád.

Ugyancsak 2017-ben történt, csak Szlovéniában, hogy három magyar cég (a Ridikül és a Ripost kiadója, valamint az őket tulajdonló, Habony Árpádhoz tartozó Modern Media Group) megvette a szlovéniai Nova24TV-t, majd később átadták két újonnan létrehozott, szintén magyarországi hátterű cégnek. Idén októberben pedig Szlovéniában a TV2 Média Csoport Zrt. vásárolta meg a Planet TV nevű országos adót 5 millió euróért.

Szóval, valóban komoly érdekeltségek jöttek léte. De Hídvéghi Balázs EP-képviselő szerint ez a dal csakis a pénzről és a profitról szól, a politikához semmi köze. Hát nem tudom, Szlovéniában a Nova24TV társtulajdonosa a szlovén kormánypárt, vagyis az SDS egyik képviselője. (Nagyon nem SZDSZ). Márpedig Janez Jansa szlovén kormányfő Orbán Viktor egyik legfőbb szövetségese az uniós politikában, ha ugyan nem is támogatja mindenben, mert a vétó-ügyből például kimaradt. Viszont térjünk vissza Észak-Macedóniába.

Akinek szemet szúrt a ripostmk.com domain-név, az nem téved: Schatz úr a magyarországi Ripost egyik alapítója volt, csak eladta a tulajdonrészét még időben Ómolnár Miklósnak, éspedig egy hónappal azelőtt, hogy a Ripost a KESMA-hoz került volna. Ez a Schatz egy vátesz, előre látta az idő méhében, hogy különben ingyen fogja odaajándékozni az alapítványnak, amije van… de hát biztos jók a barátai és tanácsadói. A magyar Ripost, ami Észak-Macedóniában üzemelteti nem csak a saját, helyi online változatát, de egy RipostArt nevű oldalt is fenntart, nem mellesleg hirdet az Alfa TV-ben is, hogy összenőjön, ami összetartozik. Mondjuk az kissé nehezen érthető, hogy a magyar nyelvű kormánypárti bulvárlap hány olvasóra is számíthat az úton, hogy egy macedón nyelvű televízióban hirdet, de nem ez az egyetlen abszurd ebben a történetben.

Szóval, mint látjuk, a habonyiták és riposzterek leltek maguknak egy kis balkáni paradicsomot, ahol ők lehetnek a nagyurak, gyarmatosok egy messzi kolónián, a helyiek ugyan nem igazán örülnek nekik, de ez őket nem érdekli, míg pénzük van.

Márpedig, ha igazat mond Hídvéghi Balázs, akkor ott valamit nagyon ügyesen csinálhatnak, hiszen a miniatűr piacon is megtérül a befektetés és van pénzük.

Jelentem: egyáltalán nem csinálnak ügyesebben semmit, mint a piac többi szereplője, ellenkezőleg, minden lóláb kilóg az üzleteikből. Étolajat árulnak az olajfák tövében... ezt érdemes lesz kicsit részletesebben is kifejtenem.

Tehát, úgy került képbe az étolaj, hogy három elég kis vállalkozás hirdet az észak-macedóniai magyar tulajdonú lapokban, igaz, azok nyakra-főre, egyéb reklám szinte szembe sem jön az oldalakon, mindhárom Hunniából származik, név szerint az Olivery, a Skin Delight és a Bonyart webáruház. Az Olivery nevéből adódóan olívaolajat forgalmaz, sőt, horvát olívaolajat, a Balkánon, ahol hétköznapibb látvány az olajfa, mint Pesten az óriásplakát, éspedig egy nagyon érdekes módszerrel, ugyanis ha és amennyiben valaki Szkopjéban megbolondulna, és rendelne tőlük egy liter olívaolajat, akkor az Oliverynek mindent összeszámolva olyan hetven (70) eurójába kerülne. Viszont tizenötért adják. Hát hiszen azt az olajat meg kell vennie az Oliverynek Horvátországban, elvitetni Budaörsre, ott átpalackoztatni a saját göngyölegbe és elküldeni Észak-Macedóniába. Ez ennyi, azonban ha a jó szkopjei lakos nem rendel tőlük semmit tizenöt euróért, hanem leballag a sarki kisboltba, ott gyorsabban kap egy liter ugyanolyan horvát olajat, csak éppen öt-hét euró körüli összegért. A bolondnak is megéri. A sajtónak ugyan azt nyilatkozta a cég tulajdonosa, Pacsay Péter, hogy „ők csak akkor fizetnek a hirdetésért, ha megrendelés érkezik hozzájuk annak alapján”, de ez azt jelenti, hogy ebben az üzletben valaki nem mond igazat, mert ha ő nem is fizet reklámdíjat, a lapoknak nem érné meg csak a megrendelések alapján befutó kis jövedelemért foglalni a drága hirdetési felületet. Pláne, hogy Pacsay azt is mondta a Magyar Narancsnak, miszerint: „nincs túl nagy pénzmozgás”. Hát nála valószínűleg nincs is. A lapoknál annál inkább lehet, ugyanis azokat a hirdetéseket valaki kifizeti. Valaki, akinek megéri, hogy ezek a lapok fennmaradjanak és töretlenül sorosozzanak – most már magyjából egyedül ők folytatják a Soros-ellenes, LGBT-ellenes és migránsozó kampányt az egész Balkánon.

Az is kérdéses, miért éri meg a többek között és főként hűtőmágneseket forgalmazó Bonyart-nak a hirdetés vagy mi haszna van a Skin Delightnak abból, hogy magyar nyelvű reklámokban hirdet a macedón ügyfeleknek?

Ráadásul ezek jellemzően olyan kis vállalkozások, hogy például az Oliveryt 2017-ben alapították, és az első évben 1,8 millió forintos forgalmat ért el. A következő évben 2,4 millió forint volt a forgalom, és 1,4 millió a profit. A Bonyart valamivel nagyobb, ennek anyacége a Yozzy éves szinten 200 milliós árbevételt, és 2,5 millió forint körüli adózott eredményt ér el. Azonban ezt a 200 milliót – a beszámoló alapján – a magyar piacon szerezte be, exportbevétele nem volt sem 2017-ben, sem 2018-ban.

Kis cégek ezek, mondom, amelyeknek nézetem szerint csak a nevére van szükség. Akiket a magyar sajtó elért a vezetőik közül, mind azt mondták: „jó barátaik tanácsára hirdetnek Észak-Macedóniában”. És azért valahol jövedelmező is lehet megfogadni ezt a jó tanácsot, különben ilyen bevételek és ekkora forgalom mellett nem tennék.

Összegezve: ezek a cégek azért kellenek, hogy hirdessenek.

A hirdetések meg azért kellenek, hogy az észak-macedóniai magyar médiabirodalom valamilyen jogcímen bevételt könyvelhessen el, még ha az nem is a hirdetőktől származik.

Az észak-macedóniai magyar médiabirodalom viszont azért kell, hogy legyen ki sorosozzon kis hazánkon kívül is.

Összefoglalva tehát: végső soron a magyar kormányhoz közelálló tulajdonú médiacégek észak-balkáni terjeszkedése lehetséges, hogy „csak a pénzről szól”, ahogy azt Hídvéghi EP-képviselő mondta, csak nem egészen úgy, ahogy a hagyományos üzleti életben azt megszoktuk.

Ezek a médiacégek ugyanis nem hozzák a pénzt, hanem viszik.

De pénzről tényleg van szó velük kapcsolatban.

Most már csak arra kéne rájönni, hogy ha a hirdetések terjesztésében nem túl sikeresek, a közvéleményt a BIRN oknyomzó csoport felmérése szerint nem igazán befolyásolják, akkor igazából mire jók?

Nos, ez a valódi kérdés az ügyben.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása