Próbáljuk meg összefoglalni, mi történt tegnap Brüsszelben, mert ahogy látom, kevesen értik. Van, aki értené, de nem akarja, van, aki akarná, de nem érti, van, aki egyszerű válaszra vágyik – nem fogja megkapni tőlem, mert ilyen nincs – és akad, aki beéri azzal a verzióval, amit a hivatalos propaganda terjeszt Hollywood és a népmesék szellemében.

Aztán olyanok is vannak van, akiket csak az érdekel, hogy ki győzött.

Ez utóbbira a legegyszerűbb és legrövidebb a válasz: senki sem győzött. Egyfelől azért nem, mert két hatályos dokumentumot is elfogadott az EU, amelyek egymással nincsenek összhangban (az egyik a jogállamisági mechanizmus működését szabályozza, a másik az Európai Tanács tegnap esti nyilatkozata arról, hogy miképpen is kéne ezt értelmezni). Nem is csoda, ha most mindenki győzött a magyar sajtóban, hiszen az egyik szerint a jogállamiság elvi kérdés, tágan és általánosan tekintendő, a másik szerint viszont csak ne nagyon értelmezgessük a jogállamiságot általában, speciális esetekre kell szorítkozni.

Ez utóbbit ünnepli a kormánypárt, amaz előbbit az ellenzék, és mindkettő hatályos.

Illetve ellent épp nem mondanak egymásnak, nem ütköznek, csak nem is vágnak egybe. Amolyan magdeburgi féltekék, a két félgömb között ott van a büdös nagy semmi, egyiket is nyolc ló húzza, másikat is, kétfelé, minek következtében meg sem mozdul az egész miskulancia, látszólag teljes nyugalomban áll, és míg légüres tér van közöttük, szét sem esnek, de ahogy rés keletkezik a készüléken, menten szétszáguldanak a lovak velük.

No, ilyen magdeburgi kísérlet a jogállamisági elv jelen pillanatban. Nincs idő vele foglalkozni, kérdés az is, hogy a nyilatkozat normaértékű-e, mennyiben jogforrás, egyelőre a két dokumentum nagyjából annyit ér – pillanatnyilag – amennyit a papír, amire írták őket, de meg kell őrizni mindkettőt, mert a későbbiekben valamelyik kelleni fog. Viszont előtte még normakontrollra megy az egész labda, az EU luxemburgi bírósága megvizsgálja az egész joganyagot, és kimondja róla, hogy megfelel-e az EU alapszerződésének. Ez az, ami legalább másfél évbe telik, ugyanis feltorlódtak náluk az ügyek.

Magyarán szólva: a következő másfél-két évben uniós és magyar szinten egyaránt mi azon a vákuumon fogunk marakodni, ami a két félteke között van. Lesznek majd, akik azt mondják, a jobb féltekét illeti a semmi, olyanok is, akik a balnak adnák oda, lesz is huzakodás, csak be ne jusson valami a nagy ráncigálás közben a golyóbisba, mert mindjárt nem lesz miért veszekednünk: a nagytiszteletű politikusok most ugyanis létrehoztak egy hipotetikus semmit, Schrödinger jogelvét, ami abban a pillanatban megsemmisül, ahogy eldől.

Ahogy valami lesz belőle, már nem semmi lesz.

Bonyolult ugyan, de ez a helyzet. A magam részéről egy ideig nem is látom sok értelmét a harcnak ezért az elvért, míg nem lesz egyértelmű. Az bizonyos, hogy alkalmazni mostanság nem fogják, és végül is az volt a lényeg, hogy elfogadják az uniós költségvetést, maradjon el a magyar–lengyel vétó és lehessen elindítani a helyreállítási alapot. Délen úgy várják azt, mint a mennyei mannát, és kelleni is fog nekik. Nekünk sem ártana, kapunk is belőle, hasznát ugyan keveset látjuk majd, de ez eddig is így volt. És az Unió felkészülten állhat a minden bizonnyal komoly konfliktusokat keltő no-deal Brexit elé: hogy mást ne mondjak, az ír-északír határ mentén biztosan lesz baj, valószínűleg erőszak is, de Skócia is ugrásra készen várja a megfelelő pillanatot függetlenségének kimondására és visszacsatlakozására az Unióhoz.

Ez van, tárgyilagosan nézve senki sem győzött, senki sem veszített, de igazából még meccs sem volt, mert elnapolták. A populisták a nyilatkozattal kaptak egy aranyhidat, amin méltóságukat megőrizve menekülhettek el – egyelőre. Hogy aztán másfél-két év múlva mi lesz, azt meg a Jóisten tudja, de mi nem.

Azt senki se mondja, hogy Orbán Viktor ezzel nincs legalább annyira tisztában, mint én – ahogy a politikailag vele szemben állók is tudják ezt, csak hát a mai politika, éspedig minden oldal politikája nagyobb részében már kommunikációvá változott, győzelmet kell mutatni a választóknak, nem azért, hogy többen legyenek, az a vonat már elment, hanem csak azért, hogy el ne széledjenek, át ne álljanak. Mózesnek lehetett ilyen problémája a sivatagi vándorlás alatt, mikor két hetente kellett tennie valami csodát, hogy a klímával és élelemezéssel elégedetlen tömeg ne fogja magát és ne menjen vissza Egyiptomba, csak hát Mózesnek mégis valamivel könnyebb dolga volt, mert egyrészt igaza volt, másrészt erős mennyei támogatással dolgozott. Ellenben a magyar politikusnak sem igaza nem szokott lenni, sem nem hinném, hogy a Fennvaló különösebben odafigyelne rá. Mózesnek volt botja, érckígyója, mindenféléje, azokkal nem volt kunszt csodát tenni, a magyar politikusnak csak a szája, a kommunikációja van, azt kell használnia. Azzal kéne összehozni a mindenféle mirákulumokat.

Ami az ellenzéki oldalt illeti, ott inkább csak az egyik dokumentum alapján ment ki pár győzelmi jelentés, nyilván a kormányoldal a másikat ünnepli, szóval mindenki jól jár, ez is volt a cél: hanem a kormányoldal diadalmenete ezerszer látványosabb a másikénál. Ez már tényleg filmbe való.

Sőt, szerintem filmek alapján is tervezték meg, annyi benne az utalás mindenféle szuperprodukcióra. Mikor Orbán Viktor még csak készült Brüsszelbe, azt mondta: „Holnap partraszállás”, ami a Ryan közlegényből származó ötlet lehet, mikor már ott volt, azt posztolta:

„Minden előkészítő megbeszélést lefolytattunk. Összes barátunkat összegyűjtöttük, az ellenfeleinket semlegesítettük. Perceken belül megkezdődik az utolsó tárgyalás. (…) Már csak egyetlen dolgom van, hogy bemenjek a farkasverembe.”

Hát bizony a farkasverem nem bibliai kép, Dániel prófétának az oroszlánok vermével gyűlt meg a baja. A történelem ismer farkasvermet, csakhogy az Hitler főhadiszállása volt a keleti fronton, a Barbarossa-hadművelet idején, szóval ez bizony lehetett a Deutsch Tamásénál burkoltabb lenácizása is az Uniónak, de lehetett egyszerű stíluselem, a háborús filmek hangulatának fenntartásához.

Mondott ő mást is korábban, éspedig azt, miszerint:

„Hogy a férfiak is értsék, hogy miről beszélek, egy hatlapos ulti van a kezemben, negyvennel és két ásszal. Ezt meg lehet azért oldani. Azt hiszem, szép esténk lesz.”

És aki nem érti, nem férfi? No, de kártyáztam én eleget régebben, én speciel értem, annyit tesz, hogy „abszolút nyerő lapom van, elcseszni sem lehet”. Az ulti, mint motívum, kádári utalás, a kártyázás általában pedig a westernfilmek világába viszi a közönséget – mondom én, ezt a mostani turnét valami filmes rendezte. Éspedig játékfilmes.

Kicsit inkoherens lett a produkció, nem mondom, de nagyjátékfilmben – ráadásul közönségfilmben – ne keressünk logikát, nem azért szereti, aki szereti. Akkor nézzük csak, milyen is lehetett a forgatókönyv szinopszisa?

Orbán Viktor partraszállt Brüsszelben, ami minden tengertől messze fekszik, és elment kártyázni a farkasverembe egy hatlapos ultival a kezében, negyvennel és két ásszal. A darts-meccset a tizenegyesek döntötték el. De sose feledjük: a Colt erősebb, mint az ászpóker.

Aztán belelovagolt a lemenő napba, zenekari kísérettel.

A kormánysajtó esetünkben a nagyzenekar, sajnos nem egy Morricone írta a zenét, de hát bennük a hűséget szeretik, nem a tehetséget – lássuk, hogyan mutatták be ezt a brüsszeli történetet, aminek, kénytelen vagyok megismételni, nincs sem győztese, sem vesztese, ugyanis a mérkőzés is elmaradt. Az Origo azt írja például:

„Brüsszel nem tudja pénzzel zsarolni Magyarországot, nem tudnak bevetni egy új fegyvert ellenünk”

Akkor tessék mondani egy régit, amit már bevetettek.

„Ahogy arról az Origo elsőként a hazai médiában beszámolt, Magyarország (és Lengyelország) óriási diadalt aratott az uniós költségvetéssel kapcsolatos vitában. Az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét betöltő német kancellár, Angela Merkel elfogadta Orbán Viktor magyar és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök feltételeit, ezzel elhárul a lehetősége annak, hogy homályos politikai, ideológiai feltételek alapján – különösen a migrációval és a genderkérdésekkel kapcsolatban –, az EU-s alapszerződésekkel ellentétes módon nekünk járó pénzeket vonjanak el.”

Elfogadta? Ő ajánlotta, szép is lett volna, ha nem fogadja el a saját, tulajdon javaslatát. Persze az Origo szerzője is homo unius libri, „egykönyves ember”, ő is csak az egyik dokumentumot olvasta, a másik eretnekséget tartalmaz ugyanis. A Pesti Srácok ennél is radikálisabb:

„Orbán Viktor: visszautasítottuk a zsarolást és mindazt, ami nem elfogadható nemzeteink számára, a vita ugyanis nem csak a jogállamisági mechanizmus körül folyt, tétje az Európai Unió jövője volt – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelben csütörtökön.”

Valóban, csak nem úgy, ahogy mondani tetszik. Hanem a fő tétje az európai gazdaság visszaállítása volt a talpára, mert kicsit leesett a porba a világjárvány miatt. A többi: maszlag. Legalábbis jelenleg. Van még orgánum a kormányoldalon, ahol kissé túlzásokba estek, és olyanokat írtak, miszerint „Megvan! Letérdelt Orbán Viktor lábai elé az Európai Unió”, de ez már a pornófilmek világa, hagyjuk is.

Azt lássuk végezetül, mi történt igazából?

Igazából a világon semmi nem történt, a meccs elmaradt, nincs győztes, nincs vesztes, viszont van egy nagyon izgalmas játékunk, amivel most másfél évig elfoglalhatják magukat a politikusaink ezen és azon az oldalon egyaránt.

Ezek a magdeburgi féltekék, melyek között nincs semmi, és csak addig lehet velük játszani, míg semmi nincs bennük, mert ahogy beléjük kerül valami, szétesik a játék.

A semmi tartja össze.

A vákuum, a légüres tér.

Akkor, gyerekek, játszadozzunk szépen.

Szele Tamás