Nem látjuk a fától az erdőt, Orbán Viktortól a rendszerét és annak a terveit. Pedig a rendszer nagyobb, sűrűbb, sötétebb és veszélyesebb, mint a vezetője, még ha nélküle kérdéses is volna a jövője. De mire fel mondom ezt? A tegnapi Orbán-interjú miatt, ami a Welt am Sonntagban jelent meg és amit majdhogynem egységesen kezelt a magyar sajtó és a belpolitikai élet.

Illetve, a belpolitikai élet nem kezelte még sehogy sem, mert hét vége volt. A sajtó meg azért közölte mindenhol a „Manfred Weber megsértette a magyar népet” címmel a beszélgetés kivonatát, mert – a szép, hosszú, két részes MTI-hírnek is ez volt a címe. A csoda fog hét végén elemezni. Ráadásul ezt még kockázatos is volna, ugyanis időközben megjelent a miniszterelnök honlapján is az MTI-összegzés, így ha cáfolná valaki, a kormányfőt hazugozza le.

De nem is kell cáfolna, bár az interjú eredeti címe az volt, hogy „Hält uns Manfred Weber für Europäer zweiter Klasse?”, amit én inkább úgy fordítanék, miszerint „Vajon Manfred Weber szerint másodosztályú európaiak vagyunk?”, de nem is ez a lényeg. Ebben az interjúban még Manfred Weber sem lényeges, sőt, Angela Merkel sem az, pedig hát róluk szól. Annyiban persze lényegesek, hogy a szó nagyjából róluk folyik, de sokkal érdekesebbek azok az utalások, apró divergenciák a témától, amiket Orbán megenged magának. Mert az, hogy ő most, jelen helyzetben mit mond, hogyan helyezkedik a tapasztalat alapján a legkevésbé lényeges, az ő legfelsőbb véleménye egy perc alatt változhat, akár az ellenkezőjére is. Épp ezért nem érdemes részletesen elemezni, hogy ferdítette el Weber kijelentését, megtettem annak idején, mikor ez még friss hír volt, és megtették laptársaink bőségesen. Én most a miniszterelnöki verziót fogom használni, idézni, hogy árnyéka se férjen hozzám a hamisítás gyanújának, amit az illető maga tesz közzé, azt tán csak elismeri sajátjának? 

Valóban sokkal érdekesebbek az elejtett mellékmondatok. Vegyük a sajtót előre, azzal lesz egyszerűbb dolgunk. Azt mondta a minielnök a Welt am Sonntagnak, éspedig nem Külső-Mongóliából mondta, mely ország igen szép és éghajlata is számottevő, ám amelyről feltételezheti, hogy a sajtómunkás nem sokat tud róla, hanem Magyarország, egy uniós tagállam kellős közepén mondta, melyről azért lehetnek fogalmai a kollégának, miszerint:

„Nevetségesnek tartja az EPP soraiban a magyarországi médiahelyzetről megfogalmazott vádakat. Kiemelte: objektív vizsgálatok igazolják, hogy a kormánykritikus média piaci részesedése 50 százalék feletti.”

Édes úr, maga hiszi is ezt a sületlen szamárságot? Mutassa már meg nekem az én ötven százalék feletti piaci részesedésemet, nagyon szeretném látni. Mutassa meg bárkinek. Az a „több, mint ötven százalék” a KESMA létrejötte után akkor sem jön össze, ha hozzáadjuk az RTL Klubot és egyáltalán, mindent, ami nincs közvetlen kormányközeli kézben, ez az állítás szó szerint hamis. De akkor miért hangzott el, miért zajlik most is a médiaháború, a kultúrharc, és miért lesz ez így mindig, míg ez a rendszer létezik?

Csak azért, mert ellenség nélkül nagyon nehéz győzni, győzelem nélkül meg nincs diadalmenet. A helyzet most látszólag a lehető legkellemesebb Orbánnak, mármint Magyarországon: a parlamenti ellenzéke finoman fogalmazva sem sokat tehet ellene a választásokig, egymás ellen annál többet, a kivéreztetett, sarokba szorított, koldusszegény független sajtó nem ellenfél a kormány nagyipari agymosodái számára és ha végképp nem volna kinek hadat üzenni, még mindig ott van Soros, ő a jolly joker, mindent és bármit rá lehet fogni.

Csakhogy Soros már nem fiatal ember, mi lesz, ha megbetegszik, visszavonul, netán meghal? Szerintem a karmeliták kápolnájában naponta imádkoznak a jó egészségéért, mert nagyon kell ő a magyar kormányfőnek. Ahogy kellene a kormánykritikus sajtó is, ami ugyan messze nincs olyan állapotban, hogy vívni lehessen vele: de legalább azt hazudja róla, pedig ágyban fekvő betegek vagyunk lassan mindannyian. Ha Orbánnak volna egy csepp esze, úgy vigyázna azokra, akiket kinevezett az ellenségeinek, mint a szeme világára, mert ha egyszer kifogy az ellenségből, kifogy ő a győzelemből is. Ő még tán vigyáz, de a kétbites médiamamelukjai nem ügyelnek, azok minden szavát vakon elhiszik és legszívesebben vérét innák a még valahogyan vegetáló független sajtónak. Csak ha ez megtörténne, másnap őket is szélnek eresztenék, legalábbis a legtöbbjüket, hiszen ha már nem lenne ki ellen harcolniuk, ha elsöprő győzelmet aratnának, mi szükség volna rájuk?

Szóval, erre a hazugságra azért volt szükség, hogy belpolitikai szinten folytatódhasson az inkvizíció, a médiaháború, a kultúrharc. Menjünk tovább, súlyosabb témák felé. Azt is mondta ez a háztáji Napóleon, hogy:

„Probléma inkább az EPP-vel van, hiszen Manfred Weber ugyanolyan koalíciót akar Brüsszelben, mint Berlinben, ahol a kereszténydemokraták a szociáldemokratákkal kormányoznak. Ez azzal jár, hogy hamarosan nem lehet majd megkülönböztetni egymástól a konzervatívokat és a szocialistákat.”

Az ember azt gondolná, hogy két, egymással elvi alapon szemben álló párt kényszerkoalíciója akarva-akaratlanul is, de kiegyensúlyozott kormányzást szül, érdekes, Németországban ez így is lett, de ott képesek egymással megegyezni a politikusok pár dologban, úgymint abban, mi a közérdek, mi az európai minimum, és más hasonlók, melyekről minálunk szó sem lehet. Különösen rímel Orbán fóbiája az „uniformizálástól” arra az érdekes felszólalásra, mely az AfD-s Gunnar Becktől származik és a minap hangzott el a Minority Safe Pack vitájában:

„A mindenféle kisebbségek tengerében feloldják a nemzetállami többségeket, és az emberekben akár 12 részidentitást is kialakítsanak, hogy a végén már semmi közös ne maradjon bennük, ami összekötné őket.”

Oh, valóban a nemzetállamiság felől fújna a szél, azért annyira fontos a politikai identitás is? (Különben persze, hogy fontos, de a megőrzésével is lehetne európai, civilizált módon politizálni, itt az európai és a civilizált megy kevésbé Orbánnak). Bizony, onnan lengedezik a szellő, az illatán is érezni, hiszen az interjúban is elhangzik:

„Mi egy erős, a szerződéseket betartó nemzetállamokból álló szövetség tagja akarunk lenni.”

Aha. Nemzetek Európája, mint már annyiszor hallhattuk, és ami azt jelentené, hogy Európa voltaképpen nemzetállamok laza szövetsége vámunió és szabad munkavállalás nélkül, vízumkényszerrel, minden palotagróf és választófejedelem otthon ül a várában, annak az udvarán húzatja deresre a jobbágyait és onnét fenekedik a szomszédaira. Hát, ez nem fog menni, ezt már kipróbálták, ez volt a Szent Német-római Birodalom, amiről Voltaire mondta a legszebbet:

„A Szent Német-római Birodalom semmiképpen sem volt szent, de német, római, sőt még birodalom sem.”

Amit Orbán Viktor mond, az persze csak rémálom, de a közeljövőben nagyon kellemetlen következményekkel járhat. Ugyanis ez kövezi ki az egyelőre néppárti színekben politizáló Fidesz-frakció útját az Európai Parlament szélsőjobbjára, vagy az Európai Konzervatívok és Reformisták, vagy az Identitás és Demokrácia képviselőcsoportjába, ez utóbbinak Marine le Pen a vezéregyénisége. Mármost azt mondanánk, ezek euroszkeptikusok és nacionalisták, de vizsgáljuk meg az álláspontjukat egy egészen speciális, kisebbségi szempontból, ugyanis épp december 17-én esett meg, hogy az Európai Parlament nagy többséggel támogatta az őshonos kisebbségek jogainak európai uniós szintű védelmét sürgető Minority Safe Pack polgári kezdeményezésről szóló állásfoglalást. Mint a HVG írja:

„A brüsszeli testület képviselői cselekvésre szólították fel az EU végrehajtó testületét, az Európai Bizottságot, és jogszabályjavaslatokat várnak a kisebbségi nyelvek és a többnyelvűség védelme érdekében.

Felhívták a figyelmet a regionális nyelvhasználat garantálásának fontosságára, és arra kérik a bizottságot, hogy támogassa a kulturális és nyelvi identitás megőrzését célzó, ösztönző lépéseket egyebek között az oktatás, a kultúra és a közszolgáltatások területén, és foglalkozzon egyes kisebbségi nyelvek kihalásának veszélyével.

Az állásfoglalás az európai nyelvi sokszínűséggel foglalkozó központ létrehozását is javasolja, és arra kéri a bizottságot, hogy támogassa a nyelvi kisebbségek saját nyelvű médiaszolgáltatásait. Az EP aggodalmának adott hangot a nemzeti és nyelvi kisebbségek ellen irányuló gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd „riasztó mértékű” terjedése miatt is.” (HVG)

Ha támogatták, hát jól tették, nagyon fontos ez, de lássuk. Kik szavazták meg?

Az EP képviselőinek mintegy 75 százaléka, liberálisok, szocialisták, szociáldemokraták, néppártiak, zöldek, egyszóval mindenféle képviselők mindenféle színekben.

És kik nem?

Pontosan az a két szélsőjobboldali csoport, melyek felé a Fidesz tart. Ami részükről még logikusnak is tekinthető, hiszen egy nacionalista alapvetően homogén nemzetállamban gondolkodik, vagyis szerinte aki annak a területén született, köteles annak a nyelvén beszélni, gondolkodni, annak a „nemzeti egységébe” integrálódni, gondoljon magában, amit akar. De jobb, ha semmit sem gondol. Ebbe nem férnek bele nemzeti és egyéb kisebbségek, a nacionalisták fejében mindenki egyszerre lép, akit odapottyantott a gólya, mert az a kötelessége. Ezt a gondolatmenetet erősíti Orbán „erős nemzetállami” elvének hangoztatása is, mely erős magyar nemzetállam élén ő állna vezénylő fejedelemként.

Az ám, de ha általános lenne az „erős nemzetállam”, az csak Budapesten jelent erős magyar nemzetállamot, teszem azt, Bukarestben erős román nemzetállamot jelent, Bécsben erős osztrákot, Pozsonyban erős szlovákot és így tovább. Akkor egyik erős nemzetállamnak sem lenne beleszólása, mit tesz a másik erős nemzetállam kisebbségi (vagy akár többségi) polgáraival.

Ha mindenkinek kötelessége integrálódni abba az erős nemzetállamba, ahová rossz sorsa vetette, akkor valóban nem lesznek többet kisebbségek, csak hát ez elképzelhetetlen, de – az orbáni elvekbe beleillene. Tehát Orbán Viktor és elvtársai nacionalizmusa a magyar kisebbségek ellen (is) dolgozik, de nem kicsit. A magyar kisebbségeknek – és minden kisebbségnek, amely nem akar teljesen és azonnal beolvadni a többségi társadalomba, amely megőrizné kultúráját – csakis egy működő Európai Unióban van jövője, és ha megvalósul a Minority Safe Pack, hát lesz is lehetőség a közvetlen, brüsszeli támogatásukra a nemzetállami szervek megkerülésével. Csak, amint látom, például a magyar belpolitika egyik oldala sem gondolta végig mindezeket. Nem erős oldaluk az elemző gondolkodás, no.

Ezt jelentik tehát Orbán elejtett mondatai: pont az ellenkezőjét annak a hurrápatrióta politikának, amit a propagandája harsog.

Hazugságot, árulást, ármányt.

De mi ebben az újdonság?

Szele Tamás