Szegény kicsi MTI, senki sem szereti. Ne tessék csodálkozni, nem őrültem meg, én továbbra sem kedvelem, de az még nekem is sok, hogy azok sem rajonganak érte, akiknek ez kutyakötelességük volna, sőt, ebből élnek. Kifejezetten azért fizetik őket, hogy szeressék a kormány által vastagon manipulált híreket – és most tessék.

Elégedetlenkednek. Azért sok ez már egy érző kebelnek.

Előre bocsátanám, hogy a mostani MTI tevékenységéről semmi jót nem mondhatok, illetve csak nagyon keveset: harmincnégy éve vetem a betűt (ritkán kel ki) fáradságos munkával, arcom és elmém verejtékével, nyilván sok és sokféle forrást kell használnom, ámde az, amivé az MTI vált, mostanság kizárólag sporttal, időjárással és kormánytagok nyilatkozataival kapcsolatban tartozik közéjük. Az utóbbi kategóriában is csak azért fordulok a távirati iroda közleményeihez, mert nem írhatnak mást, csak, amit megmondtak nekik, és remélhetőleg ha őket használom forrásnak, nem fognak beperelni politikai okokból.

Nem véletlen, hogy a 2010-es rendszerváltás – mert messze többet jelentett egy kormányváltásnál, ezt már akkor is kijelentette Orbán Viktor – után az egyik első dolga volt az új rezsimnek az MTI annexiója és ingyenessé tétele. Ezzel monopolhelyzetet értek el a hírpiacon, a mai, kis létszámú és szegény szerkesztőségek nem tudnak komoly hírügynökségek szolgáltatásaira előfizetni, az olyan orgánumoknál, ahol nem a hírműfaj a főprofil, egyszerűen változtatás nélkül mennek ki az MTI-anyagok (igaz, a KESMA lapjainál ez még kötelező is). A távirati iroda a rendszer leghűségesebb szolgálóleánya, persze ezt majdnem teljes személyzeti csere és óriási leépítések útján érték el, szóval lehet vele elégedetlen az ember, akárhányszor megesik, hogy a kellemetlen külföldi hírek kimaradnak, vagy csak a következményeiket taglalják, a hasonló belföldi híreknek meg csak a cáfolatát közlik, ilyenkor van az, hogy ül az ember és pislog: értem, hogy nem értenek egyet, de mivel?

Szóval, értem, ha ez valakinek nem tetszik, de azt már kicsit nehezebben, ha kormányoldalról nem tetszik.

Márpedig ez a helyzet, mert lám csak, mit olvasok az ultrakormánypárti Minden Szóban tegnap?

„Az MTI rosszul végzi a munkáját, így pedig a Köztévé és a többi jobboldali sajtó is megfertőződik a manipulatív hírekkel – Vérszegény hírek külföldről

AFP, Reuters – ezeket el kéne már felejteni

A V4NA hírügynökség nem véletlenül jött létre. Az orosz RT is igencsak hasznos híreket szokott megosztani nemzetközi témákban, mégsem vesz át tőlük semmit az MTI. Miért nem?

Sajnos a Köztévé is, meg a Hír Tv- is pl. csak Reuters, AFP és egyéb liberális nemzetközi ügynökségektől vesz át, sokszor nem valós, vagy direkt liberális szóhasználatban megfogalmazott híreket az MTI-n keresztül. Jóhiszeműen a jobboldali tévék is azt gondolják, hogy ezek valós hírek, amit az MTI átvesz a Reuterstől pl. Pedig általában vagy manipuláltan tálalják a nemzetközi eseményeket, vagy más, fontos híreket hallgatnak el.

Ismételjük: a V4NA V4-es hírügynökség nem véletlenül jött létre. Ami még mindig kevés, de ott van pl. az RT, onnan is lehetne mit szemlézni. Az MTI-ben persze még mindig dolgoznak kommunista ivadékok, és libernyák csicskák. A helyzet pedig ezért ilyen szomorú.

Így viszont a nemzetközi híreket mi is csak egy liberális szemüvegen (AFP, Reuters) keresztül kapjuk meg, ami teljesen torz!

ÉBRESZTŐ! Ébresztő, jobboldal! Ébresztő, MTI! Ébresztő, kormány!

mindenszo.hu”

Engedelmükkel a maga teljességében idéztem a kicsiny abszurdot, a széphangzás mián. Médiumból ezt nem tettem volna, de a Minden Szóról még tavaly februárban kimondta a Médiahatóság, miszerint nem sajtótermék, nem lap, tehát nem is tartozik a sajtótörvény hatálya alá, írhat, amit akar. Azóta is találgatom, mi lehet, szerintem káposztás cvekedli kocsikenőccsel vagy szárnyaló vasalódeszka hazánk borús bazalttengerén. Vagy mi.

Tehát ez a képződmény tanítja hírt írni, informálódni az MTI-t, a közmédiát és a saját kormányoldali pályatársait. Ez, ahol a fentebb idézett, tizenhat soros röpdolgozat vezércikk lehet. Bár, láttam már tőlük hosszabbakat is, azokat Google Fordítóval készítették, angolból. A magyar nyelvhelyesség minden igénye nélkül. Ez az a társulat, amely annyi felhőtlen, mosolygós órát szerzett nekünk a kétség és bánat napjaiban is, például tőlük származott a javaslat, hogy ha Budapestnek mégsem lehet Tarlós István a főpolgármestere, legyen inkább Debrecen a főváros. És komolyan gondolták. Ezek, akik múlt héten végig abból éltek, hogy a homofóbiától elhatárolódó ismertebb közszereplőkről egyenként közölték: „nem anya szülte őket”. Ezért mondjuk személyiségi jogi perek sorozatát lehetne indítani, nem tartom kizártnak, hogy indulnak is majd. Ezek tanítják sajtószakmára – ideológiai alapon! – a magyar újságírók teljes táborát, (bár inkább a kormányoldalt), ezek akarják meghatározni, milyen forrásból dolgozzunk, akiknél Donald Trump még most is győztes, a déli államok elszakadnak és szerintük küszöbön áll az amerikai polgárháború is.

Ezek akarják megmondani, mi a hír és mi nem az, mi a forrás és mi a posvány. A mocsárból, amiben élnek. Idézném pár mai címüket:

„Az EU még kicsit szívatja a briteket, de már nem sokáig – A brit gazdaság hamarosan végre felszabadul, és durva fejlődésnek indul” (saját)

„Moldova elesett! Meg sem lepődünk: Moldova új elnöke 2007-ben még Gyuribá’ NGO-jának tagja volt”

„Brutálisat hazudott a RETEK Klub a vakcináról!”

„A legaranyosabb karácsonyi üdvözlet – Unokája társaságában kíván boldog karácsonyt Orbán Viktor”

„Szakács Árpád: a fény győzni fog a sötétség felett, ha egyesítjük erőinket, sikerülni fog!”

Nem folytatom, felesleges. Térjünk az érvelésükre. Az illető szövetkezetnek amint látom, a külpolitikai, külföldi hírek ellen van kifogása. Van egy rossz hírem, különös tekintettel arra, hogy én tíz évig alapvetően külpolitikai rovatnál dolgoztam hivatalosan is, aztán még vagy kettőig ilyent vezettem: a külföldet azért hívjuk külföldnek, mert nem magyar felségterület.

Tudom, hogy fáj, tudom, hogy vannak, akik vérző magyar szívvel várják Montevideo, Nuku'alofa és Burkina Faso annexióját, mely annyi, de annyi történelmi sebünkre lenne gyógyír (vagyis semennyire sem), de ez még várat magára. Ráadásul a világ nagyobbik, túlnyomónak mondható része tojik arra, mit művel vagy mond a magyar kormány. Valamiért nem hajlandóak összehangolni a döntéseiket Orbán Viktor kabinetjével, és ez tűrhetetlen, magam is úgy vélem, épp ideje volna hadat üzenni legalább a Fidzsi-szigeteknek vagy Naurunak. De ez is késik.

Külpolitikai hírek esetében bizony hírügynökségi anyagokra szorulunk, márpedig egy hírügynökség, akármennyire is nem értik ezek a mamelukok, akkor sikeres, ha egyben hiteles is. Ha elkezd hazudni politikai vagy gazdasági okokból, elveszti az ügyfeleit. A nehezményezett Reuterst 1851-ben alapították és magáncég, az AFP ezen a néven 1944 óta működik, de jogelődje az 1835-ben alapított Agence Havas volt. (Gyengébbek kedvéért: nem Havas Henrik alapította 1835-ben). Ha ezek hazudtak volna, fenn sem maradnak. A közmegegyezés és a gyakorlat egyaránt a legmegbízhatóbb hírforrások között tartja őket számon. Mi nem tetszik bennük a valamivel kevésbé patinás Minden Szónak?

Pont az, hogy nem hazudnak. Náluk nem győzött Trump, és ha az MTI tőlük veszi át a pontos és hiteles adatokat, az MTI-nél sem, ami mégiscsak felháborító, hiszen nem fér bele a szélsőjobboldali történelemhamisításokon nevelkedett elmékbe. „Miért ne győzhetne Trump a magyar sajtóban” – kérdik ők – „Amerika olyan messze van, hogy mindegy is, mit tudunk róla”. Azért, mert nem győzött. Mert nem igaz. Persze, hogy kering ezer álhír a neten, amit a mániás alt-right-hívők jobban szeretnek elfogadni a tényeknél – ezeket terjeszti a Minden Szó is – azonban ezek leginkább az orosz álhírgyárak tudatosan terjesztett termékei, részei a világnagy Káoszgépnek, zavarkeltő mechanizmusnak, aminek a távirányítója a Kremlben van. Nem is véletlen a Russia Today iránti igény felmerülése részükről.

A szemtelenség netovábbja, mikor az álhírek terjesztői reklamálnak, hogy tessék alátámasztani a hazugságaikat, különben hűtlenséggel vádolják meg a maximálisan kormányhű hírügynökséget is. Hűtlenség, ébertelenség, ellenség keze... 1944 szóhasználata, meg az ötvenes éveké. A V4NA sem egyéb magyar Russia Today-nél, nem véletlen, hogy csak nyeli a pénzt, kínjukban már ingyenessé is tették, mert a nemzetközi sajtó fizetős formában nem használta. Így is csak nevetség tárgyának alkalmas.

Még vegyük elő a „direkt liberális szóhasználat”, „kommunista ivadékok, és libernyák csicskák” kifejezéseket.

Emlékeim szerint egy magyar nyelv van, aminek vannak nyelvjárásai, tájszólásai, és ezek nem politikai, hanem földrajzi alapon fejlődtek ki. Nincs kormánypárti vagy ellenzéki magyar nyelv, van azonban politikai újbeszél mindkét oldalon, sajátos terminusokkal, nyelvi hangulattal, fordulatokkal, ezeket idézem is fentebb.

Becsületes sajtómunkás már csak azért sem használja sem a „libernyák, libsi”, sem a „fidesznyik, FideSS” kifejezéseket, mert ezek mélyen sértőek. Tetszettek már arra gondolni, hogy akármiképpen dől is el a 2022-es választás, a másik táborral továbbra is egy országban fogunk élni? Most vígan lubickolnak az emberek az általuk rokonszenvesebbnek talált politikai gyűlöletbeszéd pocsolyájában, csak éppen ez sárfürdő, dagonya. És nem vezet sehová, ha érvek helyett dobálózunk a matériával, amiben ülünk. Ez nem harc, ez a propagandának is csak a legalja, ez szimpla, zsigeri gyűlölködés.

Itt tartunk tehát. Címeres hazugok, cégéres gazemberek, a szakmát a partvonalról átkozó, tehetségtelen propagandisták kérik számon még a saját politikai hátterüktől is, hogy nem elég radikális, nem elég gyűlölködő és időnként – megengedem, csak időnként – próbál igazat írni vagy hiteles forrásokra támaszkodni.

Nem sajtó ez kérem, de a Minden Szó soha nem is volt az. Maga a Médiahatóság mondta ki annak idején.

Igazán megérdemelnének egy hosszú orosz szakmai tanulmányutat.

Már csak a továbbképzés szempontjából is.

Szele Tamás