Azt viszonylag nagy bizonyossággal elmondhatjuk, hogy Orbán Viktor nem kedveli Manfred Webert. Nem tévedünk nagyot, ha ezt leszögezzük. Ezzel szemben az is kétségtelennek tűnik, hogy Manfred Weber sem kedveli Orbán Viktort. Ha ez most klasszikus orosz regény volna, összeházasodnának és boldogtalanul élnének, míg meg nem halnak.

De nem orosz regény, illetve egyelőre még nem az, hanem Kárpát-medencei abszurd, folytatásokban, mint egy szappanopera. Orbán Viktor heti rendszerességgel ír saját meghatározása szerint „szamizdatokat”, most már az ötödiknél tart, melyekben részletezi véleményét és epeömléseit az Unióval, valamint Weber úrral kapcsolatban, Weber úr ennél azért ritkábban nyilatkozik, de akkor mindig lesújtóan, a magam részéről hagynám civakodni a szerelmespárt, elvégre lehetne ez a magánügyük is, de kicsit exhibicionisták a lelkecskéim, és szalagcímek nélkül nem képesek veszekedni, muszáj az egész világnak tudnia a vitáikról.

Orbán mostani levelének volt ugyan előzménye, méghozzá elég hosszadalmas: dióhéjban arról volt szó, hogy vagy két hete olyan címmel nyilatkozott a Welt am Sonntagnak, miszerint „Manfred Weber megsértette egész népünket”, mármint, amikor vagy másfél évvel ezelőtt nem reflektált a magyar szavazatokra az Európai Bizottság elnöki posztjáért indulván. Mondjuk nem a népet sértette meg, sőt, szerintem senkit sem sértett meg, ha hasonló helyzetbe kerülnék, én is inkább lemondanék a támogatásról, mintsem X. vagy pláne Y. fideszes EP-képviselő rám szavazzon. De régen volt ez, és nincs is sok értelme előszedni, csak valahogy mégis ez történt, Weber akkor nem lett bizottsági elnök, igaz, nem a Fidesz akadályozta meg, hanem tőle függetlenül nem lett az, szóval ép ésszel nem lehet felérni, miért kellett ezt Orbánnak két hete előszedni a Welt am Sonntagnak (az pedig külön előadás tárgya lesz, hogy miképpen lehet azonos Orbán Viktor egész népével: ha képviseleti alapon, akkor be kell tiltani a nemzetközi focimeccseket, melyeken a válogatott Magyarországot képviseli, mert ha felrúgják egy játékosunkat, azonnal hadat kéne üzennünk, hiszen az országot érte sérelem – azt képviseli a csapat minden tagja).

Ezzel szemben két személynek egészen bizonyos, hogy nincs galambepéje, úgymint Toldi Miklósnak és Manfred Webernek. Az elmúlt hétvégén Weber írt pár keresetlen szót, ugyancsak a Welt am Sonntagba. Idézzük:

„Hatalmas gazdasági, társadalmi és társadalmi megrázkódtatásokat nem lehet nemzeti-populista politikával vagy kultúrháborúval kezelni, ahogyan azt Magyarország miniszterelnöke kívánja. A jogállamiság lebontása, a nacionalizmus vagy a megosztottság nem hasznos eszköz a kihívások leküzdésére. Néhány kormányfő ma a gyors taps kedvéért hiteltelenné teszi az EU döntéseit, bár gyakran maguk is egyetértettek velük. Aki egyenlővé teszi az Európai Uniót a szovjet kommunisták autoriter rendszerével, el akarja pusztítani azt az Európát, amelyet Helmut Kohl politikus generációja épített.”

Erre született ma válasz, ha nem is a nemzetközi sajtóban, de a Miniszterelnöki Hivatalban, ez a mai, úgynevezett ötös számú szamizdat. Én kicsit féltem ezt a magyar kormányfőt, addig szamizdatozik, míg el nem viteti magát sajtórendészeti vétségért, de hát ő tudja. A teljes igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a Weber-írásra válaszolt már némiképp Kövér László is a Bayer Show-ban, aki háborút vizionált Brüsszellel és titkos ügynököket minden rekettyebokorban, szokása szerint. De az orbáni válasz a hivatalos – akkor lássuk!

„Manfred Weber a németországi nyilvánosságban tévútnak minősítette Magyarország politikáját. Ez a politika tíz éve irányítja Magyarországot. A COVID kezdetéig 12 százalékos munkanélküliséget 4 százalék alá, az államadósságot 84 százalékról 66 százalék alá csökkentettük, a minimálbért több mint kétszeresére emeltük, az átlagbért pedig közel megdupláztuk, miközben a háztartások pénzügyi vagyona közel háromszorosára nőtt. A GDP 2014 óta 2-3 százalékkal gyorsabban nő, mint az európai átlag, és mi költjük arányosan a legtöbb pénzt egész Európában családtámogatásra, kultúrára és sportra, a magyar gyerekek számára bölcsődét, óvodát és ingyenes iskolai étkezést és tankönyveket biztosítunk.

Ez lenne a tévút?”

Ha még hozzáteszi azt is, hogy megvédték a magánnyugdíj-pénztárakat és a Magyar Tudományos Akadémia függetlenségét, valamint agyontámogatták a honi kultúrát meg a független sajtót, leszakad a plafon, de nem tette hozzá, sőt, azzal sem dicsekedett el, hogy megépítettük a magnyitogorszki erőművet. Kicsit gyanús volt nekem a sikerlistán az a munkanélküliségi adat, miszerint a világjárvány kitörése előtt 12% lett volna a munkanélküliség, ezzel szemben azóta már csak 4% – ami arra utal, hogy ez a társadalmi problémát a jelek szerint koronavírus útján lehet megoldani – tehát utánanéztem a KSH adataiban. 

Hát... 2019 decemberében kezdődött maga a világjárvány, úgy 2020 februárjára ért el hozzánk érdemben. 2019 szeptember-novemberében 3,5% volt a munkanélküliségi ráta, 2019 október-decemberében pedig egyenesen 3,3%. A 2020-as augusztus-októberi adatok a legfrissebbek, ezek szerint jelenleg körülbelül 4,3% körül járhatunk, mármint hivatalosan. Hogy honnét vette Orbán Viktor a 12%-ot, arról elképzelésem sincsen, de annyit mondhatok, hogy ha az államadóssággal vagy az átlagbérrel kapcsolatos adatai is ennyire megbízhatóak, akkor bajban vagyunk. Biztos van valahol egy Magyarország, ahol igazak ezek a számok, csak attól tartok, ez az állam a miniszterelnök homlokcsontja mögött terül el.

„Közismert tény, hogy Manfred Weber neheztel Magyarországra. Bennünket okol, amiért nem teljesültek az Európai Bizottság elnöki székét megcélzó ambíciói. Ez igaz. De megengedett-e egy európai pártcsalád vezetője számára, hogy tisztánlátását így eltorzítsa a személyes indulat, sőt gyűlölet? Még ha emberileg érthető is, nem helyes. Mi azt várjuk a vezetőinktől, hogy erősítsék a pártcsaládunkat, növeljék súlyát és befolyását, hogy együtt erősebbek legyünk, mint szimpla matematikai összeadással lennénk.”

Nem hinném, hogy Manfred Weber Magyarországra neheztelne, azt viszont hinném, hogy a magyar kormányfőre annál inkább, aki azonban XIV. Lajos mintájára azonosul a magyar állammal. Tán meg kéne kérdezni ez ügyben a magyar államot is, mint olyant, hogy azonos-é egyetlen – bármely – személlyel, emlékeim szerint ez nem így van. De ez már tényleg civódás a babazsúron.

„Manfred Weber csatlakozott a baloldali elitklubhoz, ahol egy képtelen európai politikai geometria a divat. Eszerint a jobboldalnak csak széle van, ezért már létezése önmagában folyamatos veszélyt jelent: fasizmust, nácizmust, nacionalizmust, antiszemitizmust és homofóbiát. A baloldalnak viszont csak közepe van, ezért innen nem fenyegetheti veszély a néppárti eszményeket, se a szabadságot, se a demokráciát, se a piacgazdaságot. Ezért Weberék jobbra zárnak. Először az EPP-ből, aztán az unióból is kiebrudalták a briteket, a PiS vezette konzervatív frakció nem lehet partner, és a Fidesz-féle gyanús kereszténykonzervatívoktól is jobb megszabadulni.”

Tessék? A briteket a Néppárt ebrudalta ki az Unióból? Erre még a szipolyok sem voltak képesek, pedig azok csak Indiából akarták őket kiebrudalni. Tessék mondani, szólt már erről a királynőnek és Boris Johnsonnak? Mert képzelje, ez a két szegény ember, az Egyesült Királyság többi polgárával és lakosával egyetemben abban a hitben él, hogy ők léptek ki, teljesen maguktól. Ami meg a jobboldali-baloldali ellentétet illeti: ez ebben a vitában értelmezhetetlen, ugyanis úgy Weber mint Orbán magát kiáltja ki a koordináta-rendszer origójának, a nullpontnak, középpontnak, és mindent saját magához képest mér. Főleg Orbán, bár Weber is mondott olyant tavaly az elnökségi szavazás előtt, hogy:

„Ha Európa jövőjéről van szó, akkor világossá akarom tenni, hogy a közép a domináns. Nem a baloldali szélsőségek, a kommunisták, és nem a jobboldali szélsőségek, a nacionalisták.”

Ezt a gondolatot csak üdvözölni lehet, azonban minden attól függ, mihez képest mérjük a dolgokat. Orbán koordináta-rendszerében Weber tőle messze balra áll, ellenben azt nem fogadja el, hogy ezek szerint ő maga Webertől messze jobbra fekszik.

„A kapukat balra kell kitárni. Jöjjenek a szociáldemokraták, aztán a baloldali liberálisok, hamarosan a zöldek, és ki tudja, hol a vége. Hiába, a lejtőn nincs megállás.”

Működő államban miért ne jöhetnének? Mi a baj a szociáldemokráciával, liberalizmussal, pláne a környezetvédelemmel? Esetleg megmaradna pár fa, és ez alapjaiban veszélyezteti nemzeti nagylétünket? Bár igaz, a felsoroltak sok mindenre képesek, esetleg még a nőknek is adnának szavazati jogot. Illetve: már van nekik, miniszterelnök úr. Bizony, ilyen gonosz világban élünk.

„A brüsszelieknek is meg kell érteniük, hogy Közép-Európában Marx, Lenin és a kommunizmus iránt érzett megvetésünk nem kisebb, mint amit a nácik és a nemzetiszocializmus iránt érzünk.”

Izé, mi történt, a Putyilov-gyáriak már a Téli Palotánál járnak? Mert akkor indokolt lenne ez az aggodalom, így viszont, hogy senki sem erőlteti Marxot vagy Lenint, kissé nevetséges.

„Brüsszeli hivatalra vágyó politikusoknak meg kell érteniük, hogy Közép-Európa sohasem fogja feladni se a keresztyén értékrendjét, se a nemzet kultúráját, se a hagyományos és számunkra egyetlen családmodellbe vetett meggyőződését.”

Senki nem is kért ilyesmit. De most jön a legérdekesebb mondat.

„Egy brüsszeli pozícióra jelentkező politikus útja sohasem könnyű, ha német.”

Bizony, ezen kívül akkor sem, ha magyar, baszk, spanyol, lengyel, luxemburgi vagy valamelyik egyéb tagállamból származik. Általában nem könnyű szakma ez, nem is megy mindenkinek. De külön kiemelni a németeket egyszerűen értelmetlenség. Ennél már csak egy szebb gondolat van a levélkében, éspedig az utolsó két mondat:

„Nem könnyű, de át lehet menni azon a bizonyos tű fokán. Állítólag mindenkinek sikerülhet.”

Ezek szerint Orbán Viktor egyszerűen tevének nevezte Manfred Webert.

Nem vall úri modorra, ahogy az egész iromány sem, de kezdünk hozzászokni.

Már várom, minek fogja nevezni legközelebb Weber Orbánt.

Kedves nézőink, szappanoperánk e heti epizódját látták, viszontlátásra jövő héten!

Szele Tamás