Mindenekelőtt meg kell jegyeznem: nekem kínos, hogy ilyeneket kell mondanom, de a magyar történelem legizmosabb sajtólobbistája, David Reaboi egészen egyszerűen nem mond igazat egyben és másban. És nem azért találom így, mert nem értek vele egyet, nem is azért, mert tévedne, hanem azért, mert – valótlant állít. De bár ez lenne vele a legnagyobb baj.

A mai Magyar Nemzet interjút közöl vele, ami annak a fényében érdekes dolog, hogy Reaboi mestert a médiamegjelenések száma alapján fizetik, és ez is eggyel több, még ha ennek semmi haszna nincs is az Egyesült Államokban. De megjelenés. Mintha a kovács azért kapna heti fixet, hogy megpatkoljon hetente legalább öt lovat – és mikor csak négy akad, megpatkolná magát is, kezén-lábán, de legalábbis lekönyvelné a dolgot. Mindegy: ennyivel is beljebb van, másfelől meg nem sajnálom tőle ezt a kis könnyebbséget, nehezen indul neki az év, idén még nem látok tőle magyar vonatkozású tweetet, de hát eddig ünnep volt, csak most kezdődik a munka.

Ellenben nagyon érdekes dolgokat beszél. Idézzük az interjút. Mit válaszol arra, hogy mi neki a feladata?

„A teljes szerződés nyilvánosan elérhető online, a magyar liberális médiumok pedig már alaposan kivesézték annak minden részletét, szóval ezzel senkit nem untatnék, de a feladatom alapvetően az, hogy kiépítsem az utat az új barátok megtalálásához az amerikai konzervatívok között. Annak ellenére, hogy Magyarország kis ország, gyakran cikkeznek róla a világ leglátogatottabb médiumai – mondanom sem kell, alaposan kidolgozott és unalomig ismételt, szinte kizárólag pejoratív keretezésben. Azonban egy dolog a média utálatának célkeresztjében állni, és egy teljesen másik dolog, hogy erre hogyan reagálnak az emberek. Magyarországot ugyanis a külső szemlélő gyakran látja a globalizmus és a nacionalizmus közötti konfliktus középpontjában, és nagyon sok amerikai szívesen csatlakozna ahhoz az úthoz, amelyet a magyar kormány kövezett ki az elmúlt években.”

Akkor ehhez pár megjegyzést fűznék. Amennyiben Reaboi úrnak az és csak az a feladata, hogy „kiépítse az utat az új barátok megtalálásához az amerikai konzervatívok között” Magyarország kormánya számára, akkor mindkét fél szempontjából a lehető legrosszabbkor látott neki. Abban igazat mond, hogy a szerződése nyilvánosan elérhető, itt is van, ennek alapján állítom, hogy az iratban sehol nem szerepel barátok szerzése, ellenben nagyon pontosan meg vannak határozva a feladatai. Azt várják tőle, hogy:

„- Kedvező médiamegjelenést biztosít Magyarország számára az Egyesült Államokban,

– szembeszáll a Magyarországot érintő negatív médiamegjelenésekkel,

– hálózatot épít írókból és szakértőkből, és ezeket a kapcsolatokat arra használja fel, hogy magas rangú magyar kormányzati tisztségviselőknek interjúlehetőségeket teremt (legalább havonta öt interjú vagy publicisztika formájában).”

De ha nem lenne meg neki valamiért, bemutatom neki az angol eredetit is:

„Project Goals

Generate positive American media coverage of Hungary; combat negative media coverage ofHungary; build a network ofwriters and experts and use those contacts to create interview opportunities for high level Hungarian leaders, with guaranteed five media appearances/Op-Eds per month.”

Ebben sehol nincs szó barátkozásról, az különben is diplomáciai feladat lenne, így a követségünk dolga volna. Az külön jó kérdés, hogy most, mikor egészen biztos, hogy az amerikai alt-right sajtó és a magyar szélsőjobboldali médiumok minden visítozása és hazudozása dacára Biden lesz az elnök, tehát nem igazán konzervatívok fogják vezetni az Egyesült Államokat, mire lenne jó a konzervatív körök barátsága Hunniának – de mindig kifejezett tehetségünk volt ahhoz, hogy kiválasszuk a vesztes oldalt és utána tűzön-vízen át kitartsunk mellette.

Hogy hány amerikai követné a magyar utat, az előttem kérdéses, de amennyiben alaposabban megismerkednének vele, nem hinném, hogy megtöltenének akár egy közepes telefonfülkét is. Ha azonban megsokasodnának, azért előbb még el kell érjék az alkotmánymódosítást, mielőtt Orbán Viktort megválasztják amerikai elnöknek, ugyanis a jeles magyar politikus egy tévedés folytán nem az Egyesült Államok felségterületén született, hiába annyira járatos a dakota közmondásokban. Menjünk tovább.

Amit az antiszemitizmusról beszél, azt nem boncolgatnám, ugyanis az egy nagyon sokrétű kérdés, melyben magam is érintett vagyok anyai ágon (nem antiszemita részről), de a tárgyilagosság szempontjából meg szeretném jegyezni: talán a helyi érdekeltek véleménye volna a perdöntő ez ügyben, nem az, ami hatvan szűrőn és fénytörésen keresztül látszik az eseményekből Washingtonban. De folytassuk.

„– Korábban dolgozott is a Trump-adminisztrációnak, és a mai napig gyakran illetik a „trumpista” , valamint az „alt rightos” jelzővel. Ez negatív bélyegnek számít az amerikai hétköznapi életben?

– Tévedés, sosem dolgoztam a Trump-adminisztrációnak, noha tisztában vagyok vele, hogy a közelmúltban rólam cikkező, többnyire balliberális médiumok ilyeneket hordtak össze. Ez teljesen őrültség, valószínűnek tartom, hogy az utánam való kutakodás közben félreolvastak valamit. Igaz, 2017-ben jelent meg pár cikk, amelyben olyasvalakiként voltam említve, mint aki nemzetbiztonsági kérdésekben tanácsokat adott a Trump-adminisztrációnak, de ez két teljesen külön dolog, hiszen én egy agytrösztnél dolgoztam, és egyike voltam annak a harminc-negyven tanácsadónak, akik különböző nemzetbiztonsági kérdésekben tanácsokkal látták el a kormányzatot. De nyilvánvalóan nem az volt a lejárató cikkek lényege, hogy pontos információkat közöljenek rólam. Pedig egy ilyen információ hitelesítése a világon a legkönnyebb feladat lenne, hiszen mindenkinek a neve megtalálható a Fehér Ház honlapján, aki valaha is ott dolgozott. Az enyém nem lesz közöttük.”

Alt-rightosnak magam is neveztem, és ki is tartok emellett, ugyanis nem tudok másnak nevezni egy szerzőt, aki annyit publikált a Breitbartban, hogy az egy oldalra ki sem fér. Azonban az illető magyar balliberális médium, amely „félreolvashatott valamit”, történetesen a Szabad Európa, melyet az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa finanszíroz, szóval Washingtonban lehet panaszt tenni rájuk. Viszont a Szabad Európa komoly cég, a kifogásolt írásukban részletesen dokumentálják állításukat.

„Azt is elárulta, hogy dolgozott a Trump-adminisztrációnak. Azt, hogy pontosan mi volt a feladata nem mondta el, csak annyit árult el, hogy az egy jó időszak volt. Az Atlantic 2017-es cikke „nemzetbiztonsági tanácsadóként” hivatkozik a Fehér Ház belső viszonyairól nyilatkozó David Reaboira. Ez még az az időszak amikor Steve Bannon (a Breitbart főszerkesztője) Donald Trump egyik főtanácsadója volt.”

Az Atlantic pedig valóban ilyen kontextusban említi. Az más kérdés, mennyire volt hivatalos az ő szerepvállalása és mennyire nyomon követhető utólag, a Trump-adminisztrációban ugyanis nagyobb volt az átmenő forgalom a tanácsadói posztokon, mint péntek délben a budapesti Deák téren.

De mindegy is, azonban hogyan látja ő Amerikából a mi ragyogó jövőnket?

„Van néhány ország a világban, amelyik hasonló helyzetben van, méghozzá azok, amelyekben jobboldali kormány van hatalmon, illetve amelyekben a társadalom többségének még ma is fontosak a hagyományos értékek. Általában ezt a globalizmus kontra nacionalizmus vitájaként szokták jellemezni a politikai elemzők, de szerintem ez nem fedi teljesen azt, amiről szó van. (…) Vegyük például Brazíliát és az erősen jobboldali Jair Bolsonaro elnököt, vagy Izraelt és a szintén jobboldali Benjamin Netanjahut, de idetartozik Lengyelország is. Ők mind szembemennek azokkal a nemzetközi baloldali erőkkel, amelyek istenítik a bevándorlást és az LMBTQ-közösségek agresszív nyomulását. Ezek ellen az országok ellen használják előszeretettel fegyverként a jogállamisággal kapcsolatos vádakat. A „kék zsarnokság” azonban szinte már-már őrülten ragaszkodik a saját eszméihez, másfajta véleményt vagy szemléletmódot nem tűr meg, és szinte a vallási fundamentalizmushoz hasonlít az az ideológiai vakság, amiben élnek. Biztosra vehető, hogy azoknak az országoknak nem lesz könnyű dolga Biden elnöksége alatt, amelyek nem akarnak behódolni a „kék zsarnokságnak”.”

Értem, tehát ha Trump hadjáratot indít az akár nemzedékek óta az Egyesült Államokban élő mexikói bevándorlók ellen, az logikus, ha Biden nem indít hadjáratot, sőt, az előzőt sem folytatja, az zsarnokság. Mikor tetszett elvégezni az óvodai nagycsoportot, tavaly? És milyen eredménnyel zárta tanulmányait?

Alapvető tévedéseket látok Reaboi külpolitikai világképében, akármekkora szakértőnek is mondja magát. De ez azért van, mert a megbízói világképében vannak ezek a tévedések. Értelmetlen dolog még most is Trump utólagos győzelmének lehetőségével, esetleg amerikai polgárháborúval fűteni, kábítani a köztudatot, pedig kimondva vagy kimondatlanul (mint Reaboi) ezt teszik, Texastól Budapestig. Nem, nem jön el az a sosemlesz „világzsarnokság”, amelyet ők vizionálnak és amelyben kötelező volna a homoszexualitás, a polgárok rabszolgasorba süllyednének és kannibál illuminátusok vennék át a hatalmat, ugyanis ilyen marhaságokat soha senki nem kért és senkinek esze ágában sem lenne ilyesmi. Azt már nem is mondom, hogy illuminátusok nincsenek és a modern köztudatba Dan Brown regényeiből és filmjeiből kerültek be.

Biden elnök belpolitikáját valószínűleg az fogja dominálni, hogy hozza helyre a Trump által elkövetett kardinális hibákat és tévedéseket, valahogy állítsa egyensúlyba az állami költségvetést és nyugtassa le a kedélyeket – a külpolitikája pedig, épp, mivel Trump hibáinak helyrehozataláról kell szóljon, az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyének visszaszerzéséről, valószínűleg kifejezetten kozervatív lesz, mármint amerikai szempontból.

Magyarországnak, Lengyelországnak vagy Brazíliának nincs mitől tartania, ugyanis távolról sem olyan fontosak Washington számára, mint a teljesen tönkrement kínai kapcsolatok, a nevetségessé válás Észak-Korea kapcsán vagy a Kreml előtt elveszített tekintély helyreállítása.

Magyarország, Lengyelország vagy Brazília aktuális vezetése – tehát nem maguk az országok – csak visszaélt azzal, hogy Donald Trumpnak egyszerűen nem volt külpolitikai doktrínája, és hízelgett az érzelmi, indulati alapon hozott ad hoc döntéseknek, előnyt remélve ettől. Izrael helyzete különleges, ott semmiképpen sem fognak romlani a kapcsolatok, de a másik három államnak sem kell tartania valamiféle „bosszútól”, egészen egyszerűen azért nem, mert Biden nem foglalkozhat huszadrangú szamárságokkal. Akik kinyalták Trump alsóját, majd kinyalják az övét is, és ezzel – ha csak nem követnek el eget verő hibákat – diplomáciai szempontból az ügy el lesz intézve. Moszkva, Peking, Phenjan, Teherán sokkal fontosabb minden egyébnél.

Akkor miért a riogatás?

Mert ha kiderül, hogy nincs baj és nem is lesz, az is kiderül, hogy Magyarország számára most felesleges, mi több, kifejezetten haszontalan az Egyesült Államokban konzervatív barátokat keresni. Akkor világossá válik, hogy jobban járnánk demokrata barátokkal ez idő szerint, csak Reaboi mester olyanokkal nem szolgálhat.

Szóval, féljünk, de nem azért, mert Biden vagy Washington haragszik ránk, hanem azért, mert ha nem félünk, David Reaboinak felkopik az álla.

Körülbelül ez a helyzet.

Szele Tamás