Ha látunk egy utat, arról sok mindent lehet kérdezni: miféle, mennyibe került, honnan vezet és hova, rögös-e avagy sima, hagytak-e valakit, valamit a szélén – de azt a legritkább esetben, hogy miképpen került oda, ahol van. Azt mindenki tudja. Odaépítették. No, de az Érd és Sóskút közötti, úgynevezett „fehér útról” mégis ezt kell kérdeznünk.

(Fotó: Átlátszó)

Aki épített már akár csak egy kutyaólat is, tudja, hogy mindenhez engedély kell és mindennek az ellenkezőjéhez is, ehhez az érdi műtárgyhoz viszont mintha nem lenne. Pedig jó négy és fél kilométer hosszú, ráadásul magáningatlanokon és természetvédelmi területen vezet keresztül, csak mintegy mély illegalitásban teszi ezt, ha nem is épp suba alatt (nehéz volna eltitkolni). Mindenesetre sem a létezéséről, sem az építéséről nem volt egy árva irat sem 2020 februárjában, mikor a Jövő Öko-Nemzedéke (JÖN) Alapítvány elkezdett érdeklődni a pár hónapja már ellenzéki vezetés alatt álló érdi önkormányzatnál az út mibenléte felől. A történetet az Átlátszó mutatja be részletesen, de nekünk is érdemes foglalkozni vele, ugyanis az öregapám sem hallott még olyat, ahová az eset fajult:

„A Budaörsi Rendőrkapitányságon hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette miatt van folyamatban az eljárás, jelenleg ismeretlen tettes ellen.”

Ezt közölte a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője az Átlátszóval. Mármost én meglepően sok cselekményt láttam már, melyeket mind ismeretlen tettes követett el, falbontásos betöréstől zseblopásig és sikkasztásig, de olyant még egyszer sem, hogy az ismeretlen tettes az éj homályában ne késeljen, mint régi dicsőségünk, hanem fondorlatosan, előre megfontolt szándékkal és bűnszövetségben utat építsen. Azt ismert tettesek szoktak, mert nagy és jó üzlet.

A legszebb útépítős történet Romániában esett meg, ahol két kisváros között épült egy út még a kilencvenes években, pont száz kilométer lett volna – az út használható volt, akár jónak is mondható, csak valamiért mindenki olyan gyorsan járt rajta. Évekbe telt, míg valaki lemérte a térképen a két város távolságát: uramfia, az csak kilencven kilométer! De hogy lehet az egyenes út közöttük mégis száz? Okosan. A vállalkozó a száz méterenkénti jelzőket kilencven méterenként telepítette, így a kilométerköveket is ezer helyett kilencszáz méterenként: persze, így a végén tíz kilométer úttal több lett. Látszólag, legalábbis. Kiszámlázta, kifizették, átvették... mire rájöttek, már árkon-bokron túl volt.

Az érdi út nem ilyen, de azért annak is kacifántos a története. Szóval, tavaly februárban az említett környezetvédő alapítvány jelzést kapott, miszerint Érd és Sóskút között illegális hulladéklerakás zajlik. Értesítették az önkormányzatot, az kiküldött pár embert, nézzék meg, hol vannak a szemétdombok – és az ellenőrök a legnagyobb megdöbbenésükre egy négy és fél kilométeres utat találtak. Ami semmiféle nyilvántartásban de még térképen sem szerepelt. Magántelkeken, sőt három kilométeren át a Natura2000 területen keresztül visz az út, a nyomvonala mentén hegyekben állnak az autóbontásból és építkezésből származó halmok, de egyre növekszik a fennsíkon lerakott kommunális szemét mennyisége is. Maga az útalap mintegy fél méter magas, körülbelül hat méter széles: nyugodtan mondhatjuk úgynevezett stabilizált földútnak, ugyanis köves földből készült, ami szemmel láthatóan tömörítve is van.

Jó, de hogy került oda?

Miután kizárták a földönkívüli beavatkozás lehetőségét, a köves föld eredetére hamar fény derült. Akkor már jó ideje folyt Érd Fenyves-Parkvárosban egy köznevelési centrum építése. Onnan termeltek ki mintegy 13 500 köbméter földet, abból épült az út. Az építkezést – itt érünk veszélyes vizekre – Mészáros Lőrinc gyermekeinek cége, a Fejér-B. Á. L. Zrt. végezte, illetve végeztette többek között a földmunkákkal megbízott Kontimer Kft.-vel. Tulajdonképpen nem egy, hanem két megbízást nyertek ők el, amiket eredetileg 8,1 milliárd forintra taksáltak, csak ebből valahogyan – kifürkészhetetlenek a magyar építőipar útjai, én mondom, feleim! – mégis 11,4 milliárd lett.

Ha annyi, hát annyi. A kitermelt földet – ami ebben az állapotában építési hulladéknak minősül – a sóskúti lerakóba kellett volna szállítani, de mivel oda nem vezetett egyenes és alkalmas út, csak kerülővel tehették.

Nincs út?

Nincs.

Mink van, de dögivel?

Földünk.

Mit építünk tehát?

Egy szép, egyenes földutat.

Mindenki jól jár, legalábbis építőipari szempontból. Így gondolkodhattak a kivitelezők, és az eszmét tett követte.

Itt kezdődik a bonyodalom, melyben nem szívesen foglalnék állást. Utat építeni ugyanis még csak-csak lehetséges, ha van hozzá mindenünk, de engedély nélkül bizony tilos. Kértek, sőt állítólag kaptak is – a rendőrségi feljelentésben (mert az lett a dologból) Tetlák Örs alpolgármester idézi is a projektvezető egyik levelét, miszerint:

„Az út és környéke korábban illegális hulladéklerakóként működött, és gépkocsival járhatatlan volt. Vállalkozónk az érdi (T. Mészáros András) és a sóskúti polgármesterrel (König Ferenccel) egyeztetett, és a megállapodásuk az lett, hogy az ott lévő hulladékot elszállítja a vállalkozó és az iskolából kitermelt köves földből utat készít a Fenyvesen keresztül Sóskút felé.”

„A projektvezető azzal is nyomatékot adott a szavainak, hogy megküldte a földmunkákat végző cég, a Kontimer Kft. ügyvezetőjének nyilatkozatát, aki egyértelműen leszögezte: az ideiglenes utat az érdi és sóskúti önkormányzat hozzájárulásával építették meg.” (Átlátszó)

Nos, azt hinnénk, világos a helyzet, pedig nem az: ennek a megállapodásnak írásos nyoma nincsen. Semmiféle irattárban nem található, állítólag szóban került sor a hozzájárulásra. Az biztos, hogy a magánterületek tulajdonosaitól nem kértek engedélyt. Most nagy a veszekedés, a felek kígyót-békát kiabálnak egymásra, a rendőrség nyomoz – ebbe ne is avatkozzunk bele.

De lássuk, ki járt jól, ki járt rosszul és miért?

Azt hinnénk – és a Fejér-B. Á. L. Zrt. projektvezetőjének egy, az érdi polgármesterhez írt levelében is ez szerepel – hogy a környékbeliek örültek. Azt írja ugyanis:

„A környező lakók a lakógyűlésen köszönetüket fejezték ki felénk egyrészt a rengeteg szemét elszállítása miatt, másrészt azért, hogy át lehet közlekedni Sóskút irányába.”

Másrészt viszont Tetlák Örs alpolgármester azt állapítja meg az Érdlakó blogon, hogy:

„A „fehér út” így mind Parkváros, mind Sóskút irányából mágnesként vonzza az illegális hulladékot lerakókat.”

Az belátható, hogy ha egy helyre könnyebb eljutni, oda szemetet is könnyebb vinni. Ugyancsak Tetlák Örs számolta ki, miszerint:

„A kivitelező ilyen mennyiségű köves föld lerakóba nem szállításával legalább 80.000.000 forintos megtakarításra tett szert, amit a megbízó (azaz Érd városa) felé nem jelzett.”

Akkor itt lehet a kutya elásva. Ez azért már szabad szemmel is látható összeg. Óvakodnék komoly következtetések levonásától, hiszen nem tudhatom, maguk az érintettek, a helyi lakosok mennyire örülnek az útnak: a források ellentmondanak egymásnak. Azonban az biztos, hogy itt valaki zsebre vágott nyolcvan millió forintot, és ő járt messze a legjobban az összes résztvevő közül.

Különben a megoldást még kreatívnak is nevezhetnénk, hiszen mégiscsak lett valami látható eredménye ennek az okos kis megoldásnak.

És ahogy a honi helyzetet ismerem, még örülhetünk.

Építhettek volna piramist is abból a 13 500 köbméter kitermelt földből, szépen leburkolják mondjuk csempével, aztán az egész világ csodájára járna az érdi látványosságnak, mely a semmiből jelent meg. Erich von Däniken egy időre még oda is költözne.

Ehhez képest egy földút akár hétköznapi dolognak is tekinthető.

Nyolcvan milliócska meg villamospénz, nem több.

A bolondnak is megéri.

Szele Tamás