Tegnap este élő adásban tekinthettük meg azt, amit a magyar néző honi analógiával élve leginkább „amerikai tévéostromnak” nevezhetne. Tüntetők támadták meg a Capitoliumot, az Egyesült Államok törvényhozását, be is jutottak, törtek-zúztak, megzavarták a Képviselőház munkáját ám teljesen megakadályozni nem tudták. Az esetnek négy halálos áldozata van eddig.

A Szenátus republikánus frakciójának vezetője, Mitch McConell „sikertelen felkelésnek” nevezte a történteket, a demokraták ugyanezt „belföldi terrorizmusnak” (domestic terrorism) minősítették. Az eset valóban példa nélkül áll az Egyesült Államok történetében: igazából még hasonló sem fordult elő soha. Árulásra (nagyon ritkán) volt példa, de államcsíny kísérletére még soha.

De valóban az volt-e?

Mindenképpen beavatkozás volt az állam rendjébe és működésébe. Donald Trump már egy hete toborozta a híveit erre a tüntetésre, méghozzá egy sajátos jelszóval:

„Be There. Will Be Wild!”

ami körülbelül azt jelenti, hogy

„Legyetek ott. Vad lesz!”

Vad is lett, az tény. Már a tömeg gyülekezése közben le kellett tartóztatni hat embert, ugyanis fegyvert találtak náluk, de ez talán nem is volt csoda, hiszen az Egyesült Államok legszélsőségesebb jobboldali szervezetei is jelezték előre a részvételüket, élükön a Proud Boys-szal, inkább az lett volna a csoda, ha nyalókát találnak náluk. A rendezvényen – még körülbelül egy órával a kordon áttörése és a tényleges ostrom előtt vagyunk – felszólalt Donald Trump is, aki olyasmiket beszélt, hogy

„Az országunknak elege volt ebből, és nem hajlandó többet tűrni. Soha nem fogjuk feladni, soha nem fogjuk elismerni a vereséget.”

ami gyerekes tagadás, a tények semmibe vétele – ő ezt a választást bizonyítottan elvesztette. Azonban a beszédének más volt a kulcsmondata:

„Mike Pence alelnöknek kell beavatkoznia, ha nem akarja, hogy a mai egy szomorú nap legyen az ország életében. Különben a Capitoliumhoz vonulunk, üdvözölni fogjuk bátor szenátorainkat és kongresszusi képviselőinket, másokat valószínűleg kevésbé.”

Igen, ugyanis az Amerikai Egyesült Államok hivatalban lévő elnöke valamiért úgy hitte, az alelnöknek jogában áll visszaküldeni az elektori szavazatokat. Pence azonban tisztában volt azzal, hogy ehhez nincs joga, de lehetőség sincs rá, és körülbelül pont ezzel a beszéddel egy időben tett is erről egy alaposan megfogalmazott nyilatkozatot, melyben közölte: meg sem próbálja. Ez kis késéssel jutott el a tömegig, de ha a dolgok rendben mentek volna tovább, Biden győzelmét rövid időn belül hivatalosan is elismerik, és akkor vége a dalnak Trump számára. Tehát: a továbbiakban nem mehettek rendben a dolgok.

Ekkor rohanta meg a tömeg a Capitoliumot, mely ugyan látott sok tüntetést, sőt, ennél jóval nagyobbakat is a hatvanas években, akár Martin Luther King szervezésében, akár a vietnami háború ellen tiltakozókéban, de frontális rohamra soha nem került sor eddig. A kordonokat könnyű volt áttörni, az épület őrsége az ülésterem védelmére koncentrált, hogy a képviselőket tudják evakuálni, de a folyosókon tűzharcra is sor került, ebben hunyt el a tüntetők oldaláról támadó San Diego-i Ashli Babbitt, az ülésterem ostroma közben. A hölgy egyébként tizennégy évig szolgált a Légierőnél előzőleg. Az ülést közben felfüggesztették, az épületet lezárták, Mike Pence alelnököt kimenekítették, Kamala Harris megválasztott alelnök is biztonságba menekítették a többi képviselővel együtt, de ennek ára volt: az épület feladásába került.

Sosem látott, abszurd, groteszk jelenetek játszódtak le az amerikai törvényhozás falai között, páran a már üres ülésterembe is bejutottak, egyikük szó szerint a hóna alá csapta szuvenírnek Nancy Pelosi szónoki állványát, mások szintén Pelosi irodájában fényképezkedtek, aztán szétdúlták azt.

Egy ismeretlen kétszarvú, szőrös sámánfejfedőben parádézott, róla utóbb kiderült, hogy illusztris személy a konteós körökben: nem más volt, mint Jake Angeli, akit QAnon Shaman néven ismernek az amerikai sajtóban. Mint a 444 írja:

„Korábban látták tiltakozni az arizonai Maricopa megye választási irodája előtt is. A QAnon-sámán az elmúlt időkben több trumpista tüntetésen is felbukkant, hogy a legújabb trumpista-szélsőjobbos összeesküvés-elméletekről ordibáljon, ezzel pedig a mozgalom egyik legismertebb arca lett.”

Hát kiváló ajánlólevél az ő személye az összes bolondokházába, de nem a legjobb a Kongresszusba.

Míg a képviselőket menekítették és a tömeg szétszedte az épületet, a józanabb koponyák Trumpot sürgették, hogy küldje haza a támogatóit, de erre nem volt hajlandó. Aztán azt követelték: engedélyezze a Nemzeti Gárda bevetését (más ügyekben gyakran fordult már ehhez az eszközhöz) de erre is csak mintegy két óra múlva volt hajlandó: tulajdonképpen ez a két óra volt, amit nyert az ostrommal és nem több. Végül hajlandó volt egy igen zavaros beszédben hazaküldeni a tüntetőket, ezt idézzük is:

„Ismerem a fájdalmatokat. Volt egy választásunk, amit elloptak tőlünk. Nagy győzelemmel eldőlt választás volt, és ezt mindenki tudja, főleg a másik oldal. De most haza kell mennetek. Béke kell. Rend kell, tisztelnünk kell a nagyszerű embereket, akik a rendre vigyáznak. Nem akarjuk, hogy bárkinek bántódása essen. Ez egy nagyon nehéz időszak. Még sosem volt ilyen időszak, amikor egy ilyen dolog történik, és elvehetik ezt mindannyiunktól. Tőlem és tőletek. Az országtól. Ez egy elcsalt választás volt. De nem játszhatunk ezeknek az embereknek a kezére. Béke kell. Menjetek haza. Szeretünk titeket, nagyon különlegesek vagytok, látjátok, mi történik, látjátok, hogy ezek az események és dolgok történnek. Tudom, hogy érzitek magatokat. De menjetek haza, és menjetek haza békében.”

– tehát még mindig kitartott a „választási csalás” elmélete mellett. Közben engedéllyel vagy anélkül, esetleg utólagos engedéllyel, de megérkezett a Nemzeti Gárda egy kisebb egysége, aztán egy ezer fős erősítés is és megkezdődött az épület megtisztítása, a tömeg oszlatása. Különben a támadó „hazafiak” nem voltak olyan ártatlan kisnyuszik, amilyeneknek sokan beállítják őket: távozásuk után csőbombát találtak a Republikánus Országos Bizottság (RNC) washingtoni irodájánál, a Demokrata Országos Bizottság (DNC) irodáját pedig kiürítették, miután egy hasonlóképp gyanús csomagot fedeztek fel.

Este Biden is beszédet mondott, melyben kiemelte:

„Ezekben az órákban a demokráciánk példa nélkül támadás alatt áll. Semmi olyanhoz nem hasonlíthatók az események, mint amiket a modern időkben láttunk.”

 A törvényhozók újból összeültek, annak dacára, hogy felmerült az ülés elnapolásának lehetősége, de nem adták meg magukat, folytatták a munkát, és magyar idő szerint ma délelőtt Alabamától Wyomingig az összes tagállam elektori szavazatát jóváhagyták – ezzel hivatalosan is elismerték, hogy az Egyesült Államok 2020-as elnökválasztását Joe Biden nyerte meg.

Ez után pár perccel Donald Trump közösségi média-tanácsadója, Dan Scavino útján közleményt hozott nyilvánosságra a Twitteren – azért kellett a közvetítő, mert az események hatására az elnököt a Twitter is, a Facebook is ideiglenes letiltással sújtotta – melyben jelezte: továbbra sem ért egyet a választás kimenetelével, és szerinte a tények is őt igazolják ez ügyben, de ettől még rendben zajló átmenet lesz január 20-án.

Tehát beismerte a vereségét. Amire eddig nem volt hajlandó.

Ezek szerint a tegnapi ostromnak nem volt semmi értelme.

Még időt sem nyert vele Trump, inkább csak a bukást siettette: ennyi történt tehát.

Valóban „csak” ennyi?

Nem, ennél sokkal több. A világ tegnap döbbenten meredt a képernyőre, ugyanis ilyent még sosem láttunk: ha valami, hát a Capitolium az amerikai társadalom stabilitásának a jelképe volt mindig is. Nagy, alapvető baj kell legyen, ha sámánok rohangálnak a folyosóin és a házelnök irodájában pihentetik a lábukat az íróasztalon a redneckek. Az eset jelképértéke sokkal komolyabb, mint az okozott anyagi kár vagy az a kis késedelem a törvényhozói munkában: ilyesminek egészen egyszerűen nem lett volna szabad előfordulnia. Én a magam részéről végig amiatt aggódtam, hogy ne érje a zavargások alatt támadás se az Egyesült Államokat, se főbb szövetségeseit, ugyanis ez lett volna az a pillanat, amikor alkalmas elnök és vezetés híján a nagyhatalom védekezésre képtelen lett volna. Szerencsére nem történt baj, de még egy ilyen eshetőség nem fordulhat elő.

Mi vezetett idáig? A valóság, a tények szorgos, kitartó, makacs tagadása. A mostani válság nulladik pillanata az volt, amikor 2017 januárjában Kellyanne Conway, Trump belpolitikai tanácsadója azt mondta Sean Spicer kormányszóvivő hazugságát magyarázva:

„Ez nem hazugság. Ezek alternatív tények.”

Ez volt a startpont, innen indult el a valótlanság beemelése a politikába, illetve mindig jelen volt az korábban is, csak soha nem játszott főszerepet. Innentől kezdve lehetett mindent úgy tekinteni, ahogy az Trump számára a legkellemesebb, lehetett a tökéletes kudarcba fulladt szingapúri csúcstalálkozót csodás sikernek tekinteni, falakat ígérni a mexikói határra, barátkozni Putyinnal, gazdasági háborút vívni Kínával, őrültségeket beszélni szabadon: ezek mind alternatív tények voltak, és Trump ilyenformán azt vett tudomásul, amit akart.

A választási vereségét például egyáltalán nem, és láthatjuk: azokat, akik hozzá hasonlóan annyira el vannak rugaszkodva a világtól, hogy már a saját összeesküvés-elméletük buborékjában élnek, képes is volt fanatizálni, annyira, hogy az amerikai történelemben példátlan módon még a Capitoliumot is megtámadták. El is foglalták.

És legalább annyira nem tudtak mit kezdeni a megszállt épülettel, mint a 2006-os tévéfoglalók. Ugyanazt a tanácstalan őgyelgést és céltalan rombolást, ügyeskedő fosztogatást láthattuk a képernyőkön, mint akkor. Az akciónak sem haszna, sem értelme nem volt.

Donald Trump eljátszotta a tegnapi ostrommal minden esélyét. Nem csak a mostani választás újraszámlálására, de egy valamikori visszatérésre is. Ő már politikai halott.

És átkozott az öröksége is.

Jobb lesz hozzá sem nyúlni.

Szele Tamás