Forgókínpad

Forgókínpad

Minden sörnyitó

2021. január 13. - Szele Tamás

Minden jó valamire, illetve minden sörnyitó. Ez axióma, mely nem szorul bizonyításra. Magyarországon ennek egy speciális kivétele érvényesül, mely szerint minden a világon ugyanarra jó, légyen szó akármiről is, jelesül politikai propagandáról beszélek, mindenkinek mindenről a magyar belpolitika kötelező eszébe jusson, különben hazaáruló.

sornyito-10-cm.png

Ezt a tételt alkalmazza minden politikai mozgalom, párt és „oldal” – amiből nem kettő van, az talán csak 2014-ig volt így, hanem sokkal több, de most a kormány oszlopairól fogok beszélni, ugyanis ők valahogy nagyobbakat alakítanak, és sokkal látványosabban képesek megőrülni, az egész pályás letámadásoknak pedig saját állításuk szerint mesterei. Szerintem ugyan kontárai, mert az nem hatásos propaganda, ha a vízcsapból is ugyanaz a kampánytéma folyik, azzal csak csömörig telítik a befogadó közeget, bár mondjuk az is igaz, hogy minden propagandát a célközönség legostobább tagjához kel igazítani, ha az ő célközönségüknek megfelel ez a mindent ellepő módszer, ők tudják.

Az a lényeg, hogy a Capitolium ostroma következtében Magyarországon végre lehessen betiltani vagy lehetetlenné tenni a különböző közösségi oldalakat, a Hundubot kivéve, mert az magyar és nemzeti. És mert az nem tiltotta le Donald Trumpot. Azt hittem – utóbbi időben sokadszorra járok így – hogy hülyéskedek, mikor megírtam, hogy Trump elnöknek a nagy világon a Hundubon kívül sehol profilja nincs már, minek következtében a magyar fejlesztésű oldalnak meg fog növekedni a forgalma. Írta ezt előttem az Azonnali is, úgy vettem észre egyáltalán, de azt nem gondoltam volna, hogy a Hundub valóban el fog dicsekedni az Azonnali-anyaggal (amiben csak mellékszereplők voltak) és külön posztban teszi közzé:

Mi nem tiltjuk le Donald Trumpot és követőit!”

Ehhez természetesen joguk van, bár ízlés kérdése a dolog. Elképzelem Trumpot, amint magyarul tanul a 78 ezer hundubos kedvéért. Mert azok sosem fognak angolul megtanulni. Az egész Trump-botrány csak arra volt jó a Hundubnak, hogy bizonyítsa a jobboldali elkötelezettségét, pedig nem szorult az eddig sem bizonyításra.

Ellenben mire jó a magyar kormánynak? Lássuk, mit posztolt Varga Judit igazságügyi miniszter két órája a Facebookra?

Mindnyájan kikapcsolhatóvá válunk.

A világ közvéleménye most ébredt rá igazán, hogy eljött az az idő, amikor politikai alapon megtagadhatóvá vált magánszolgáltatások nyújtása.

Eddig csak a vélemény- és szólásszabadságot korlátozták a globális tech cégek, de az Amerikában látható ideológiai hadjárat bizonyítja, hogy az emberek akár ki is kapcsolhatóak az online térből. Onnan, ahol mindennapi életüket élik, munkájukat, vállalkozásaikat menedzselik, emlékeiket tárolják és kapcsolatot tartanak barátaikkal, ismerőseikkel, szeretteikkel.

Meglepő lehet, hogy Merkel, Weber és több európai vezető is felemelte szavát a – számukra egyébként kedves – globalista liberális ideológiát hirdető tech cégek lépésével szemben.

Meglepő lehet, de valószínűleg ők is rájöttek, hogy mindez akár velük is megtörténhet és akár ők is törlésre kerülhetnek, ha nem az elvárt módon viselkednek.

Amíg dolgozunk az online jogbiztonság és átláthatóság feltételeinek megteremtésén, érdemes végiggondolni, valóban megéri-e életünket a social médiára alapozni.

Mondjuk el gyermekeinknek, barátainknak, szeretteinknek, hogy a valódi életünket kell megélni és akár újra felépíteni a virtuális helyett. Mert a valódi életünkben mindig mi hozhatjuk meg saját döntéseinket.”

Akkor álljunk meg pár szóra. Először is: Donald Trumpot nem lőtte le senki, ne tessék gyászolni, csak a profiljait tiltották le. Éspedig azért, mert a közösségi oldalak vezetése nem akart bűnrészességet vállalni egy esetleges új amerikai polgárháborúban – nem akartak felületet adni fegyveres zavargások szervezéséhez. Épp tegnap írtam meg egy másik lapba, hogy ezek a trumphitű Boogaloo Bois-ok távolról sem „ártalmatlan, konzervatív ifjak”, állig fel vannak fegyverezve, már most lehet tudni, hogy január 17-én Michiganben és Minnesotában lőni fognak. Szóval nem, nem a közösségi oldalak tiltása miatt veszítette el a választást, nem, nem a közösségi oldalak tiltása miatt ostromolták meg a Capitoliumot, a közösségi oldalak már csak akkor tiltották, amikor folytak az erőszakos cselekmények. Az pedig minden kocsmáros lelkiismeretére van bízva, mit enged meg az italmérésében és mit nem: de ha bármelyik azt látná, hogy gépkarabélyokat töltögetnek a törzsvendégek az asztalnál, jó eséllyel kitiltaná őket, mielőtt nagyobb baj lesz. És a közösségi oldalak a kocsmák most. Én azt értem, hogy Varga Judit és társai azt szeretnék, ha egy tételben megkapnák mondjuk a teljes Facebookot és/vagy Twittert, ingyen, ha lehet, kiépített rendszerrel és szoftverrel, de leginkább az összes felhasználóval együtt.

Arra fáj nekik a foguk, nem Trumpot siratják. Azért vannak ők annyira felháborodva a Twitter tisztogatásai miatt, mert például annak nagy kárvallottja a magyar kormány washingtoni lobbistája, David Reaboi is. Saját bevallása szerint nem kevesebb, mint tizenötezer követőt vesztett (és ezzel csökkent lobbipiaci értéke is). Itt jutunk el a kormánysajtón átcsapó felháborodás-hullám eredetéhez.

Trump letiltása pusztán ürügy a támadásra – régóta melegítik ők a csizmát a közösségi oldalaknak, körülbelül azon elv alapján, hogy „ami nem lehet a miénk, ne legyen másé sem, amit nem tudunk megszerezni, szét kell rombolni”, annak ellenére, hogy ez a gondolkodásmód utoljára Kutuzovnak jött be Napóleon ellen, tehát mintha kissé elavultnak számítana. Csakhogy használni is akarnák ezeket a felületeket, ugyanis kiválóan mérhetőek az ő szempontjaik szerint.

Hogy úgy mondjam, a magyar belpolitika fő terméke nem a törvény, nem a rendelet, nem a gazdaság javulása vagy romlása: a magyar belpolitika legfőképpen statisztikai mérőszámokat termel, éspedig belső használatra, melyek alapján olyan döntéseket hoznak, amik majd újabb statisztikai mérőszámokat termelnek, viszont így mindenkinek jut szép fizetés.

Ennek sok köze a kormány valódi népszerűségéhez vagy népszerűtlenségéhez nincs, ellenben ha a Twitter törli az összeesküvés-elméleteket terjesztő felhasználókat – saját bevallásuk szerint péntek óta hetvenezret ültettek le a kispadra – akkor óhatatlanul töröl olyanokat is, akik a magyar belpolitika szempontjából fontos személyeket is követtek. Így válik érthetővé Kovács Zoltán siralma, aki digitális Jeremiásként panaszolja kétszáz követőjének elvesztését. Hát akkor mit szóljon Reaboi, akitől tizenötezren tűntek el? Talán nem pont konteós körökben kéne keresni a népszerűséget.

Ráadásul ezek a számok, melyek annyira könnyen kezelhetőek és olyan szépen növekszenek (vagy, mint most: csökkennek) meglehetősen becsapósak ám. Ha valakinek, mint Kovács Zoltánnak, 15 400 követője van, az nem ennyi biztos szavazót jelent, sőt. Az csak annyit jelent, hogy ennyi ember szeretne értesítést kapni a megszólalásairól. De hogy miért szeretnék ezt, arról nincs adat. Lehet, hogy röhögni járnak oda, lehet, hogy rajongani. Sőt.

Nem beszéltünk még minden mérés rákfenéjéről, a halmazok átfedéséről.

Még talán 2013 körül történt, hogy valami szélsőjobboldali rendezvényre legalább negyven ilyen szervezet hívta az érdeklődőket. Ilyen Motorosok, Olyan Motorosok (ezek nem valódi motorosklubok, hanem politikaiak), ilyen gárda, olyan gárda, pár védőrség és liga, szóval sápadozott az ember rendesen, ha ránézett a plakátjukra, alig fértek el rajta. Hű, hogy itt micsoda tömeg lesz... pedig máskor csak olyan kétezren szoktak lenni.

Nem lett tömeg. Ugyanúgy kétezren voltak, mint máskor, mondjuk a rendezvény is elköltözött, bár a kétezer törzsvendég mégis megpróbálta tiszteletét tenni, de végül erre egy másik helyszínen került sor, nem ott, ahova meghirdették. De hogyhogy nem voltak többen, mikor annyival több szervezet vett részt?

Hát csak úgy, hogy ezeknek majdnem mind közös volt a tagságuk. Vígan lehetett valaki egyrészt gárdista, másrészt tagja a Goj Motorosoknak, harmadrészt ugyanúgy tagja a Szittya Motorosoknak, semmi sem tiltotta. A szervezetek mindegyike népes tagságot tudott felmutatni, erre hivatkozva kérhettek is mindenféle támogatásokat, azt már senki sem ellenőrizte, hogy ezek a tagok mindegyik szervezetben, klubban és gittegyletben ugyanazok.

Így van ez a követőkkel is: sok ismerősöm, egészen pontosan 102 követi Orbán Viktor Facebook-oldalát, azonban csak kettőjükről állíthatom, hogy azért, mert rokonszenvezik ezzel a politikussal. A többi kíváncsiságból vagy szakmai érdeklődésből teszi, szóval ha valakinek sok a követője, az még nem jelenti azt, hogy sok a barátja is. Aki engem követ – olyan ember is akad vagy pár ezer – szintén nem mind jóindulattal teszi, csak hát mit tehet ellenük az ember? Ennyi felhasználót nem tudok egyenként megszűrni, ahogy a jóval többet Kovács, vagy a majdnem egymilliót Orbán sem. Szóval ez egy ilyen játék, akármilyen kellemes elnézegetni azokat szép, nagy számokat, hinni nem okos dolog nekik. Lehet, hogy Kovács tizenötezre mind egy szálig benne van Orbán 904 923 kedvelőjében, sőt, elég valószínű. Tudják, uraim: az átfedések...

Ilyenformán nincs is sok értelme annak, hogy a mai Magyar Nemzet két vezető írásban is foglalkozik ezzel a témával, „digitális imperialzmust” emleget, panaszolja, hogy „politizálni kezdett a Twitter” – nincs ok a gyászra, az egésznek csak annyi a fontossága, hogy a Luca széke-technológiával készülő (de sajnos készülő) közösségi oldal-törvény megszületéséig melegen tartsa a témát, ne kopjon ki a köztudatból.

Mert dolgoznak rajta, Varga Judit is hivatkozik rá a posztjában. És ha elkészül, abból már nagy baj lesz.

Minden jó valamire, illetve minden jó arra, hogy magyar belpolitikát csináljanak belőle.

Most például azon dolgozik a törvénygyár, hogy a Capitolium ostroma miatt kiszabályozzák valahogy Magyarországról a ma használt közösségi oldalakat, és helyette egy félkész, rosszul is alig működő valamit (a Hundubot) adjanak a kezünkbe, ami már most is a szélsőjobb játszótere.

Tessék nekem elhinni: ha nem ostromolták volna meg a Capitoliumot, ha nem tiltják le Trumpot, ha nem tisztogatnak a qanonos összeesküvés-hívők között a Twitteren, akkor másra hivatkoznának a szent cél érdekében, de ugyanilyen vehemensen.

Mondom én: nálunk minden sörnyitó és minden alkalmas belpolitikai érvnek.

Talán még a sörnyitó is.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása