Annyi komoly dologgal foglalkoztam mostanság, annyi világrengetővel, annyiszor vetettem öszve messze jövendővel a jelenkort, hogy most direkte jólesik kicsit nem hatni, alkotni, gyarapítani, hanem csak a fejemet vakarni egy titokzatos szöveg fölött: remélem, ettől a kis eszmefuttatástól a haza ha nem is fényre, de legalább félmosolyra derül.
Elég sok bonyolult és nehezen érthető szöveggel volt dolgom eseménydús életem folyamán, bár a legkellemetlenebbek általában nem a közismerten rejtélyes irományok voltak: fele annyi hajam szála őszült meg akkor, mikor munkanélküliségem idején megpróbáltam megfejteni a Rohonci kódexet (annyira jutottam, mint a többi kísérletező, vagyis nem sokra), mint amikor ifjan egy félreértés miatt huszonnégy órás ügyeletbe kerültem egy gépgyári raktárban. Nem voltam felkészülve a helyzetre, minden olvasnivalóm egy napilap-tudósítás volt Mobutu elnök egyik útjáról. Hát Rohonc titkaitól kevésbé fájdult meg a fejem, mint attól, hogy óránként száznegyvenkétszer olvastam el unalmamban Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu wa Za Banga nevét – azért ennyiszer, mert ennyiszer volt leírva abban a nyomorult tudósításban. Megszámoltam. Olvastam én más dolgokat is, amiket épeszű ember nem szokott – de olyan rejtélyeset ritkán, amilyent Szikora Róbert írt a minap a Facebookon. Nem igazán tudom, mire gondolt a költő, de az sem teljesen biztos, hogy egyáltalán gondolt írás közben valamire.
„Kedves Barátaim, követőim, rajongóim!
Azt az időszakot éljük, amikor mindent átváltoztatnak. Amikor 97 nemi identitás is létezhet, amikor az abszurditást hirdetők, az anarhisták, az elmebetegek szellemi terrorban tarthatjak a normalitást. Ekkor a józanság megtorpan, és remegő szívvel szemléli, hogy mi is történik körülötte...
Emlékszem, 16-17 éves lehettem, amikor a Bosnyák téren 5 (ember???) rugdosott 1 srácot. Döbbenten állt a tömeg, de senki nem mert közbeszólni. Néhányan magukban zsörtölődtek, hogy azért ez nem járja...
Ne járjunk így! Ne hagyjuk! Ez a vég kezdete!
Jézus azt mondta, „aki hüsegesen kitart mellettem az fog üdvözülni.”
Nincs más igazság, csak Ő, nincs más út csak Ő, nincs más Élet, csak Ő...
A Bibliában 365-ször szerepel: Ne féljetek!!!
Minden napra egy.
Álljatok ki a meggyőződésetekben, a józan észben, és legyetek bátrak, hiszen nem a gyávaság, a félelem lelkét örököltük, hanem az erőét, a hitét, a bátorságét és a hűséges szeretetét...
Senki se hallgassa el azt, ami belül nyomja, mert csak a mocskos szájú komcsi náciktól, rasszistáktól harsog a net világa...
Vissza a mi FB oldalunkra... Közösítsétek ki a durva, hazug beszédet, a farkasokat, akik közétek törnek, hogy kiraboljanak és megtizedeljenek Titeket!
A Csikidamm hazaárulóktól el kell határolódni, meg kell tisztulni, és így újjászületve várni a feltámadást, a nyarat.
Bízzunk Istenben, Jézusban, a megújító Szentlélekben...
És higgyetek bennem is, bár csak emberi módon! Köszönöm a kitartásotokat...
Szeretlek Titeket!!!
Szikora Robi”
Azért az majdnem biztos, hogy nem piramisszöveg, ugyanis azok az Óbirodalom idejéből származnak, ez pedig tipikusan újbirodalmi stílusjegyeket mutat. Talán a Ner-dinasztia korából. De misztikusnak misztikus, tagadhatatlanul az. Jól van, de könyörgöm: mit jelent?
Csak a beavatottak értik, mi, egyéb halandók pusztán megpróbálhatjuk megfejteni. Azt írja a költő, miszerint manapság mindent átváltoztatnak, és ő ettől tart. Hát, annyira nem kéne aggodalmaskodnia, főleg a nemi identitása ügyében, melyből állítása szerint kilencvenhét féle létezik, nem tudok olyan tervről sem, lehetőségről sem, amely szerint Szikora Róbert gidává változna. Meg merem kockáztatni, hogy ilyen céljai senkinek sincsenek, különben is, egyedül őneki lehetne ez terve, azonban ez legbensőbb magánügye.
De mégis: kik akarnák ezt a változást? Az „anarhisták, az elmebetegek”? Látott már egyáltalán anarchistát? Ha látott is, nem tudhatta, hogy az. Viszont azzal egyet kell értenünk, hogy aki a szerzőt át akarja változtatni bár akármivé is, az elmebeteg. Illetve, amennyiben a mágikus művelet sikerrel jár, egy esetben tudok ellenszert: ha varangyos békává változtatták, irány az első királylány. De ha nem béka lesz belőle, akkor én is tanácstalan vagyok.
A vallási ügyeket mellőzzük, szép tőle, hogy hitet tesz ezen a téren, de úriember ezeket a dolgokat nem bolygatja, folytassuk a szent kenetek utáni résszel. Egy annyit mégis megjegyeznék, hogy a „ne féljetek” kitétel nem szerepel a Bibliában 365 alkalommal.
Mi a helyzet azonban a szólás, vélemény és lelkiismeret szabadságával? Ebbe már nála komolyabb gondolkodóknak is beletört a bicskája, azonban ő megoldja: „Senki se hallgassa el azt, ami belül nyomja, mert csak a mocskos szájú komcsi náciktól, rasszistáktól harsog a net világa... Vissza a mi FB oldalunkra... Közösítsétek ki a durva, hazug beszédet, a farkasokat, akik közétek törnek, hogy kiraboljanak és megtizedeljenek Titeket!”
Elég bonyolult csomót tetszett kötni, nehéz lesz kibontani. Szóval, alapértelmezés szerint aki náci és rasszista, az nem kommunista, sőt, ellenkezőleg. És ez fordítva is így van. Maga a kommunizmus kérdése is elég bonyolult, ugyanis soha, sehol nem valósult meg, olyan volt, mint a fúziós reaktor: azt is mióta eszemet tudom, pedig az 53 év, mindig harminc év múlva üzemelik be. A kommunizmus politikai rendszere is mindig biztos távolságban lebegett a jövőben, a mostani időket az különbözteti meg a korábbiaktól, hogy most már nem is lebeg.
De ha sosem volt kommunizmus, kommunisták attól még lehettek. Ámde azok nem voltak nácik és rasszisták, egy eset kivételével: mikor Vlaszov tábornok átállt Leningrád alatt a németekhez és megalakította hadseregét, az ő emberei között akadhatott olyan, aki egyszerre volt kommunista, rasszista és náci. Aztán később halott, mert nem volt egy biztonságos mesterség Vlaszov alatt szolgálni. Ha költőnk úgy gondolja, hogy közösítsék ki a durva, hazug beszédű vlaszovistákat oldalának látogatói maguk közül, ám lelke rajta, bár szeretnék látni legalább egy eleven vlaszovistát.
Nyilván nem úgy gondolja: ott a hiba, hogy a „náci” és a „rasszista” kifejezések egyszerű sértésként kerültek be a mai köznyelvbe, minden jelentésüktől függetlenül. Aztán, ha indulatos ember használja őket, ilyen zöldeket beszél.
Azonban van megoldás. Miután kiközösítettük a vlaszovistákat, el is kell határolódnunk.
Kiktől kell elhatárolódnunk?
A csikidamm hazaárulóktól.
A kiktől?
Oda vagyon írva.
„A Csikidamm hazaárulóktól el kell határolódni, meg kell tisztulni, és így újjászületve várni a feltámadást, a nyarat.”
Sokféle árulót láttam már életemben, kicsit, nagyot, kövéret, soványat, akadt, aki a hazát árulta el, akadt, aki csak az esküjét, de komolyan mondom: csikidamm hazaárulóról most hallok először. Arról is, hogy ezt a szót két „m”-mel írják, de mivel szerzőnk alkotása a kifejezés, az ő írásmódját kell autentikusnak elfogadnunk. Azonban pont itt is van a hiba: mivel a csikidammot ő találta ki (habár a művelt Európa előtte évszázadokig egész jól megvolt nélküle és nem volt elengedhetetlen szükség erre a zenei stílusra kultúránk fennmaradása érdekében), ő is űzi egyes-egyedül a kerek világon, hát elárulni is csak ő lenne képes. Ha másként értelmezzük a kifejezést, és a hazaárulás nem a csikidammra vonatkozik, hanem az árulás vonatkozik a csikidamm hazára, még bonyolultabb a kérdés.
Hajlamos lennék a Kelet-kutatás bevált módszerével rituális szövegnek minősíteni az egészet, esetleg bon-csosz imának, zen kóannak, és ezen alapon hagyni a fenébe (elég sok titokzatos, érthetetlen szöveg jár így, elvégre valamit csak kell kezdeni velük, ha semmit sem értünk belőlük, akkor is), de ez nem oldja meg a helyzetet.
Még mindig nem tudjuk, mit akart mondani a költő.
Ha ugyan egyáltalán akart bármit is.
De csak akarhatott, különben nem írt volna.
Tény, hogy korábban is fogalmazott különösen, a Mandinerben megjelent, január 12-i interjújában például azt találta mondani, miszerint:
„Apám cserkész volt, keresztény, még idős korában, a kommunista rendszerben is rövid nadrágban járt. Mindig azt mondta, azért mert a cserkészek nem fáznak. Ahol lehet, csak keresztbe tettek neki.”
ami a hazai és nemzetközi munkásmozgalom történetének szinte beláthatatlan, új mélységeket ad, ugyanis eddig nem volt tudomásunk arról, hogy a Varsói Szerződés tagállamaiban tilos volt a rövidnadrág viselete, és aki mégis felvette, az volt az ellenálló. Ha viszont már ellenálló volt, akkor persze, hogy nem fázott: ellenállt a fagynak.
Hanem ugyanebben az interjúban mond ő mást is:
„Számomra Orbán Viktor a világ egyik legnagyobb élő politikusa, és hiába savazzák és próbálják lejáratni, nem lehet kiütni.”
Ez a gondolat sokat érhet a miniszterelnök számára, főként, ha tekintetbe veszi, hogy olyan embertől származik, aki a fenti bölcselmek tömegét is közzétette... kezdem sajnálni ezt a szegény kormányfőt.
Ha ilyenek a barátai, ilyen okos emberek mondanak róla jókat és szépeket, semmi szüksége ellenségekre.
És ne feledjük a költő örökbecsű alkotásait, melyekkel az R-Go Proletars nevű zenekara útján hódította meg a nagyérdeműt.
Illetve nem hódította, de megélt belőle.
A zenekarnak még egy (és nem több) lemeze is megjelent abban a periódusban, mikor így hívták őket, „Egy proletár Párizsban” címmel.
Akkor láttuk a proletárt Párizsban, most látjuk a talpnyalót Budapesten, az is jó lemezcím volna.
Mindent láttunk már, drága Herceg, amit csak a szerző nyújtott a hálás publikumnak, még tán karón is láttunk varjút.
Nem is az a baj, hogy láttuk.
Az a baj, hogy emlékszünk is rá.
Olyan jó volna mindenestől elfelejteni.
Szele Tamás
