Forgókínpad

Forgókínpad

A megbékélés reményében

2021. január 21. - Szele Tamás

Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy tegnap minden különösebb fennakadás nélkül, sikeresen letette az esküt Biden elnök, Trump eltávozott, méghozzá a balfenéken, feltűnés nélkül, és ezzel új korszak kezdődött nem csak az Egyesült Államokban, de a világpolitikában is. Hogy milyen lesz, azt még nem tudjuk, de az eddiginél csak jobb lehet.

biden_eskuje.jpg

Azonban megint elmaradt a Vihar, mármint nem a meteorológiai jelenség, hanem az a bizonyos izé, amit Qanon hívei annyira várnak, mikor is kamerák előtt, élő adásban végeznek ki mindenféle fegyveresek mindenkit, aki nem Trump meg aki valami sikert elért az életben, ideértve a kamerákat kezelő operatőröket is, mely készülékek azon túl teljesen maguktól folytatják a közvetítést nélkülük. Ezt a jelenetet még tegnap délután is halálosan komolyan várták az összeesküvés-elmélet hívei szanaszét az egész világon, ideértve Magyarországot is, tehát nem mondhatjuk, hogy érdeklődés hiányában maradt el, inkább talán azért, mert a teljes Qanon-elmélet egy hatalmas marhaság, amit verejtékes – de kifejezetten ügyes! – munkával talált ki egy ilyen témákra specializálódott olginói stáb.

El is fog halni (ha nem lesz belőle városi gerillamozgalom vagy terrorszervezet). Rendben van, az Egyesült Államok valószínűleg magához tér – ha nem, az mindannyiunknak nagyon nagy bajt jelent. Illetve az Independent szerint kétféle qanonista reakció van egyelőre: az egyiket Qtah, a mozgalom egyik prominense képviseli, aki átmenetileg „médiacsendet” rendelt el, a másik csavarosabb, aszerint igazából mindig is Biden volt Q, nem Trump, tehát most őt kell szeretni. Hiába, nagy üzlet egy ilyen mozgalom, hátha tovább lehet folytatni. De hagyjuk is egyelőre a qanonistákat, nyaldossák a sebeiket, lássuk, mit tett eddig Biden – hiszen a valóságban az a fontos, nem a legendák.

Bidennek első dolga volt Trump legborzalmasabb intézkedéseit visszavonni, így például azonnal leállítani a mexikói határra tervezett fal finanszírozását (bár azt leállították már előbb, de ezzel magát a tervet is elvetette), visszaléptette az Egyesült Államokat a WHO-ba és a párizsi klímaegyezménybe, és beiktatási beszédében nagyjából körvonalazta szándékait. A teljes beszédet érdemes volna ugyan idézni, mert kiváló, de nagyon terjedelmes – lássunk inkább pár idézetet belőle.

Ez Amerika napja, ez a demokrácia napja. A történelem és a remény napja, a kitartás ünnepe. Az idők Amerikát újra és újra próbára tették, és Amerika mindig megfelelt a kihívásnak. Ma nem egy elnökjelölt diadalát ünnepeljük, hanem egy ügyét, a demokráciáét. Az emberek kifejezték az akaratukat, és az emberek szava meghallgatásra talált. Újra megtanultuk, hogy a demokrácia értékes, a demokrácia törékeny, és ebben az órában barátaim, a demokrácia győzedelmeskedik.”

Győzedelmeskedett is, bár nem könnyen – kezdő gondolatnak egész jó, bár, ha azt nézem, az Origo a teljes beszédből csak annyit idéz, miszerint „Ma nem egy jelölt, hanem egy ügy, a demokrácia ügyének győzelmét ünnepeljük”, akkor azt látjuk, hogy a kormánylap ezzel nem az új amerikai elnökről mondott el sokat, hanem saját magáról. De folytassuk Bidennel.

És most ezen a megszentelt talajon, ahol csak pár nappal ezelőtt az erőszak rázta meg a Capitolium alapjait, egyetlen, megoszthatatlan nemzetként állunk itt, hogy végrehajtsuk a hatalom békés átadását, ahogy tettük ezt több mint két évszázadon át. Ahogy előretekintünk a magunk sajátos amerikai módján, merészen, nyughatatlanul, optimistán, látnunk kell azt a nemzetet, akik lehetünk, akikké lennünk muszáj. Megköszönöm elődeimnek mind a két pártból, hogy ma itt vannak. Köszöntöm őket tiszta szívemből.”

Olajágat nyújt, de fogadják-e?

Megyünk előre, mert sürgető a veszély, és sok a dolgunk, ezen a télen, amely tele van vésszel – de lehetőségekkel is. Sok mindent kell helyreállítanunk, sok sebet kell begyógyítanunk, sok mindent kell építenünk – és sokat kell nyernünk. Nemzetünk történelme során kevés ember nézett szembe hasonló kihívásokkal, ilyen nehéz időkkel. Egy évszázadban egyszer sújtja ilyen súlyos járvány az országot. Annyi embert vesztett el miatta Amerika egy év alatt, mint a második világháborúban. Több millió munkahely veszett oda, több százezer vállalkozás ment csődbe. A faji igazságtalanságok eltörlését követelő négyszáz éves kiáltás ma mélyen megérint minket, a mindenkit megillető igazság parancsa nem szorulhat a háttérbe többé.”

Valóban itt volt az ideje annak, hogy végre előkerüljenek a valós problémák a trumpi egotripek helyett: azokkal kell foglalkozni. Trump a járványkérdést úgy oldotta meg, hogy kigúnyolta a maszkviseletet, Biden legelső intézkedése az volt, hogy kötelezővé tette a maszkot az Egyesült Államok minden szövetségi kézben lévő épületében és területén, szóval komolyan veszi a védekezést. És az egységet is – őszintén gondolja az árkok betemetését, bár tisztában van azzal, hogy ez nem könnyű feladat.

Egységben nagy dolgokat vihetünk véghez, fontos dolgokat. Helyrehozhatjuk a rosszat, munkát adhatunk az emberek kezébe, a gyerekeinket biztonságos iskolákban taníttathatjuk, legyőzhetjük a halálos vírust; jutalmazhatjuk a munkát, újraépíthetjük a középosztályt, mindenki számára elérhetővé tehetjük az egészségügyi ellátást, rassztól függetlenül is szolgáltathatunk igazságot és lehetünk újra a jóért küzdő erő a világban. Tudom, hogy az egység ma sokak számára bolond fantáziakép. Tudom, hogy a minket megosztó árkok mélyek, és nem újak. (…) Kezelhetjük egymást méltósággal és tisztelettel. Összefoghatunk, abahagyhatjuk a kiabálást, lehűthetjük a kedélyeket. Egység nélkül nincsen béke, csak harag és keserűség. Nincs haladás, csak kimerítő felháborodás. Nincs nemzet, csak az örök káosz. (…) Véget kell vetnünk ennek méltatlan polgárháborúnak, amely a vöröst a kék ellen, a vidékit a városi ellen, a konzervatívot a liberális ellen uszítja.”

Ha magyar politikus mondaná ezt, azt mondanám: szegény, naiv idealista, és megírnám a nekrológját előre, mert csak idő kérdése, mikor lesz szükség rá. De az Egyesült Államokban sikerülhet a megbékélés. Ha mégsem kerül rá sor, méltán gyanakodhatunk arra, hogy az ellentétek parazsát kívülről szítják. Nem mellékesen: voltak hasonló periódusok az észak-amerikai történelem folyamán, voltak ekkora, sőt, nagyobb belső ellenétek is – a polgárháborút kivéve mindig sikerült békés megoldást találni. Épp a polgárháború volt az a lecke, amiből megtanulták, hogyan nem szabad kezelni a konfliktusokat. Rendben, ez várható – és ez is szükséges! – a belpolitikában. De mi lesz a külpolitikával?

Azt üzenem azoknak, akik a határainkon túlról figyelnek ránk: Amerikát próbára tették, és ettől erősebbek lettünk. Helyre fogjuk hozni a szövetségi kapcsolatainkat, és újra aktív kapcsolatunk lesz a világgal. Nem a tegnap kihívásait fogjuk keresni, hanem a mai nap és a jövő kihívásait. Nem csak az erőnkkel fogunk vezetni, hanem a példánk erejével is. Erős, megbízható partnerek leszünk a békéért, a haladásért és a biztonságért folytatott küzdelemben.”

Akkor bizony a trumpi „érzelmi alapú” diplomáciának lőttek. De még inkább harangoztak, el lehet temetni: az Egyesült Államoknak újra lesz külpolitikai doktrínája, határozott irányvonala. Herkulesi feladat lesz kitisztítani azt az istállót, amit az előző elnök hagyott maga után, de sikerülnie kell. Itt érünk Biden elnökségének magyar vonatkozásaihoz. Illetve ahhoz a kérdéshez, hogy akkor most mihez kezdenek ezzel a kis Hungáriával?

Van, aki attól tart – körülbelül a teljes kormánysajtó, nyílt vagy kissé burkoltan fogalmazott állásfoglalásaik alapján – hogy hét rossz következik ránk, mivel Orbán Viktor és Szijjártó Péter nyíltan kiálltak a kampány folyamán Trump mellett. Erre ékes példa a 888 tegnap esti (szignó nélkül megjelent, tehát szerkesztőségi véleményt tükröző) írása, aminek már a címe is pesszimista:

Egy korszak ért ma véget, és semmi jót nem várhatunk attól, ami jön”

Miért nem?

Ismét beindul a demokráciaexport, és ne lepődjünk meg, hogyha ez majd Magyarországgal és Lengyelországgal fogják kezdeni. A magyar ellenzék mindenesetre örülhet: soha nem látott mennyiségű pénzbeni segély és médiahátszél érkezhet hozzájuk, a magyar–amerikai viszonyban pedig újrakezdődhet az Obama alatt már megismert Goodfriend-kapcsolat. A Big Tech korlátlan hatalmat kaphat a hírek terjedése és a vélemények felett. Ez eddig is szépen lassan zajlott, de mostanra kiderült, hogy Trump volt az utolsó védőbástyája a régi életmódunknak: Amerikában jön a digitális diktatúra.”

És így tovább. Ami a Goodfriend-kapcsolatot illeti: ő az Egyesült Államok diplomáciai testületének szabályai szerint már nem vállalhat aktív szolgálatot, ne tessék attól tartani sajnos, hogy nagykövetként visszatér, és Soros György akkreditációja sem várható ezen a poszton, bár nagyon röhögnék a dolgon.

Sőt, nem tartanék „demokrácia-exporttól” sem. Pillanatnyilag a megbékélés belpolitikája mellett keményvonalas, pozíció-erősítő külpolitika várható, az elvesztett tekintély visszaszerzése, amiben nem fog sokat számítani a külországok kormányainak ideológiai beállítottsága: hiszen ebben bízott Orbán Viktor is, amikor gratuláló levelében biztosította Joe Bident arról, hogy a magyar kormány továbbra is teljes mértékben elkötelezett marad a magyar–amerikai kapcsolatok erősítése mellett a kölcsönös tisztelet és jóakarat alapján. Kicsit nevetségesen hangzik, amikor a kisegér paritásos alapon felajánlja az elefántnak, hogy ha az nem szól bele az ő dolgaiba, ő sem avatkozik az elefántéba, de másképp nehezen lehetett volna megfogalmazni arcvesztés nélkül azt a gondolatot, ami a magyar kormányfő szavai mögött rejlik, miszerint „alázatos szolgái vagyunk a ténsúrnak, amint az előző ténsúrnak is alázatos szolgái voltunk, csak ne tessék emelni az árendát és ne legyen baj, hogy verjük az asszonyt”.

Ez utóbbi különben lehet még baj (és legyen is), de azt valóban nehezen hiheti komoly ember, miszerint a Trump kormányzása alatt és miatt felgyűlt ezer gonddal küszködő Amerikai Egyesült Államoknak az lesz a legfőbb baja, hogy mit gondol a magyar kormány az életről és a világról – ha nagy disznóságot nem művelünk, belesimulunk az amerikai tervekbe és nem keresztezzük az útjukat, semmiféle beavatkozásra nem kell számítani Magyarországgal kapcsolatban, még akkor sem, ha a kormány is ettől tart, az ellenzék is ezért imádkozik.

Nem fogják ők elvégezni helyettünk, ami a mi dolgunk.

Tehát, hogy összefoglaljuk, milyen elnökséget várhatunk Bidentől? Ő maga foglalta össze beszéde zárszavában – olyant, amilyennek a végén elmondhatják:

A demokrácia és a remény, az igazság és az igazságosság nem pusztult el az őrködésünk alatt, hanem virágzott.”

Úgy legyen.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása