Hogy rögtön a lényegre térjünk: Földi László még mindig le akarja kapcsolni az internetet, csak most már írásban is megmagyarázta, miért: jogos, múlt héten tett szóbeli vizsgája értékelhetetlen volt. E heti írásbelije szintén, sajnos Földi tanulót osztályt fog ismételni informatikából, bár legszívesebben el is tanácsolnám a további tanulmányoktól.

Legalábbis az írásuktól mindenképpen.

Földi tanuló múlt héten is a demokráciát féltette az internettől, ezen a héten is azt teszi, csak múlt héten a Kossuth rádióban, most a Magyar Nemzetben. Múlt héten azzal érvelt, hogy az idős korosztály nincs jelen a világhálón, tehát az a fiatalok eszköze az idősebbek véleményének elnyomására:

„A társadalmi gondolkodás az interneten történik, ami ma még beláthatatlan következménnyel járhat. Ezekben az idősek nem vesznek részt. Ez egy ömlesztett információcunami, amit mindenkinek szűrni kell.”

ami a legkevésbé sem igaz, de sebaj, mert „egy kis csoport” eszköze is.

„Le kellene kapcsolni az internetet. Ezt egy szűk csoport irányítja, a gépek pedig másodpercek alatt bárkit képesek befolyásolni. Nyilván ez nem fog megtörténni, ezt mindenki butaságnak tartja, de én nem látok más logikát. Ilyen nem volt, hogy a gép tud irányítani és befolyásolni. (..) Nem is lehet megjósolni és modellezni, ezért mondom, hogy le kell kapcsolni.”

Múlt heti írásomban elmondtam már, hogy mekkora ostobaságot beszélt, nem ismételném meg, ellenben, mivel kitart velejéig téves nézetei mellett, azt kell feltételeznem, hogy ő most, alig pár hónapja kezdte el egyáltalán használni magánemberként a világhálót, Facebook-profilja például egyáltalán nincs (azért ért ő ennyire a közösségi oldalak működéséhez is például, bár minden egyébhez is ért). Mondjuk azt az állítását, miszerint az idősebb korosztály egyáltalán nem használ internetet, Valóság nagybátyánk kontrázta meg a héten: a Klubrádió sugárzási engedélyének visszavonása miatt egyelőre netrádióként folytatja és elkezdték mérni a hallgatottságukat. Tudni kell, hogy ennek a rádiónak nem okvetlenül a huszonévesek adják a törzsközönségét, bár bizonyára ők is hallgatják: nos, két napja olyan 25 ezres hallgatottsági szintet értek el, amellett, hogy vasárnap éjfélig még párhuzamosan működik a műsorszórás is (majdnem földi sugárzást írtam, de az esetünkben elég félreérthető lett volna). Ez bizony nem csúnya, lesz persze több is, de mindenképpen cáfolja Földi állítását.

De lássuk az e heti tévedéseit, hát mi a baj a világhálóval még mindig?

Az, hogy Biden felhívta Putyint és nem volt vele alázatos.

Nem viccelek: szerzőnk ebből vezeti le az internet lekapcsolásának felette szükséges voltát.

Ugyanis azonnal felveti, miszerint a nagy és erős Oroszhon azt tesz és gondol, amit akar, bér ezt sosem fogjuk megtudni, mert:

„Oroszországban még ismerik a titoktartás fogalmát, és persze képesek tisztelni az idős emberek hirtelenségét.”

Bizony, bátyuska, ilyen az a nagy és erős Oroszország, töltsed is ott nyugdíjas éveidet, bőségben, köztiszteletben és növesszen a dácsád hosszú, hófehér szakállat... de mi következik abból, hogy Biden nem szólította galambocskájának Putyint és Putyin ettől kissé ideges lett?

Földi szerint az, hogy demokrácia csak nemzeti szinten és alapon elképzelhető, hiszen egy államon belül időről időre mindenki választhat, ellenben a nemzetközi porondon az erőviszonyok döntenek. Hát, láttam én már nemzeti választást is, ami mintha nem lett volna tiszta, és a propaganda meg a gazdasági erő döntötte el, de ez még hagyján. Ha a nemzetközi élet úgy működne, hogy minden ország szavazata egyforma értékű minden kérdésben, akkor Tonga királyság például vétóval élhetne a teszem azt, a Brexit ügyében, tekintet nélkül a földrajzi helyzetére és egyéb környülállásokra. A kocsmában is vehet mindenki italt, ha nem verekszik: mégsem iszik mindenki skót whiskyt, mivel egyesek anyagi ereje alulmúlja másokét.

De még nemzetállamban is csak akkor van demokrácia, ha nincs internet. Miért?

„A politika szereplőinek minden korban meg kellett küzdeni azzal a kihívással, hogyan juttassák el érveiket a polgárokhoz. Gyűlések, plakátok, média adta megjelenések vagy aktivisták kopogtatása a szavazók otthonainak ajtaján jelentette az „odajutás” formáját. Ezzel szemben ma egy gombnyomás is elég.”

Igazán? Egy? Ez az írás eddig 4298 gombnyomás és messze járunk a végétől, ráadásul nem is igazán politikáról szól, csak egy politizáló ember tévedéseiről – bár az tagadhatatlan, hogy érvelés. No, de lássuk végre azt a tételt, amit ennyire előkészített! Itt van:

„Napjaink demokráciájában a köldökzsinór az információ és annak útvonala, az internet. A baj csak az, hogy a közösségi hálón át ránk zúduló információcunami egyre átláthatatlanabb a demokráciát fenntartani illetékes választópolgár számára.”

Ez nem tévedés, csak szamárság és közhely. Ha újságírásból kéne élnie és a fejét is használná (nem mindegyik kolléga teszi), tudná, hogy nem létezik semmiféle eszköz aminek segítségével azzal is elolvastathatom az írásomat, meghallgattathatom, megnézethetem a műsoromat, akit az nem érdekel. A sajtó lényege, hogy opcionális: ha írok egy szösszenetet mondjuk a magyar vízgazdálkodás aktuális kérdéseiről vagy Taj-cung császár érdemeiről és vétkeiről, azt nem annyian fogják elolvasni, ahány emberhez eljuthat: hanem pont annyian, ahány embert érdekel. És minden egyébbel is ez a helyzet: tehát az „információcunami” (nem tud szabadulni ettől a szótól a szerző, nagyon tetszik neki) csak azt önti el, aki akarja is. Mondjuk a közérdekű kérdésekről meg már a nyomtatott sajtó idején is minden illetékes azt hazudott, amit éppen akart, az illetéktelenek pláne, tehát azt sem lehet mondani, amit szerzőnk sugall, és ami magyarra fordítva úgy szólna, hogy:

A sokféle politikai vélemény a nyilvánosságban megzavarja a választó fejét.

Mert igazából ezt mondja ő. Legalább ne hazudná magát demokratának, ne tenne úgy, mintha a demokráciát védené nagy, álszent szemforgatások közepette – ez, kérem, színtiszta demagógia. Itt következik az a rész, amiben szerzőnk brillírozva adja elő, hogy ő nem egy biztonságpolitikai szakértéssel foglalkozó kormányoszlop, hanem egy ártatlan kis szűzleányka a „Szent Filoména” önképzőkör jótékony célú, makramézással egybekötött teadélutánjáról:

„A gond viszont éppen a trenddel van. Azzal a már-már kezelhetetlen élethelyzettel, hogy mind ez idáig a fogyasztó emberből árucikket fabrikált a mesterséges intelligencia. Hogyan értelmezhető másként az a helyzet, hogy a neten cirkáló alkalmazót, vagyis minden egyes embert a gép szabályosan feldolgoz? Figyeli vásárlási szokásait, elemzi személyiségét, rögzíti hangulatváltozásait, még azt is érzékelve, hogy az illető mikor van kiakadva kedvenc családjára vagy főnökére. Majd másodperceken belül ajánlatok jelennek meg az éppen elemzett ember mobiltelefonján, hogy kedvelt áruházában leértékelés zajlik, és mellékesen az üzenet azt is megemlíti, milyen lazító tréninggel tud úrrá lenni rossz hangulatán. Történik mindez úgy, hogy senki nem adott engedélyt ilyenfajta lélekbúvárkodásra.”

1. Ellenben a Kubatov-lista ilyesmivel sosem foglalkozna, sosem tartaná nyilván a választót preferenciái és szokásai alapján, ugye?

2. Biztonságpolitikai szakértőnk ezek szerint nem ismeri a reklámpiac fogalmát és azt gondolja, hogy a közösségi oldalak vagy jótékonyságból ingyenesek, vagy azért, hogy az illuminátusok rajtuk keresztül változtassák gyíkemberré a felhasználókat. Az fel sem merül benne, hogy a hirdetésekből élnek. Ami egyébként baj, mert megfojtják a valódi reklámpiacot, lenyomják az árakat – de Földinek pont nem ez a baja velük.

Egyáltalában véve, egy műszaki szempontból súlyosan analfabéta, sőt, talán a gondolkodás mesterségében sem túl szorgos ember eszmefuttatásait olvashatjuk már második hete az internet „lekapcsolásáról”, olyan ürügyekkel, amik tíz évvel ezelőtt is babonának és konteónak számítottak már. Azt viszont nem mondhatjuk el róla, hogy ne lenne kitartó és makacs. Most is azzal zárja a cikkentyűt, hogy:

„Bárhogy is, a mesterséges intelligencia csak a szárnyait próbálgatja, és az igazi foga fehérjét még ki sem villantotta. De erre készülve észben kell tartanunk, hogy elérkezhet a pillanat, amikor a gép az ember fölé kerül. Legyőzni viszont a teremtett embert sosem tudja, hisz a Homo sapiens egy mozdulattal ki tudja húzni a dugót a konnektorból, amire a gép képtelen érdemi választ adni.”

Uram, maga autonóm mesterséges intelligenciának hiszi azokat a hirdetési algoritmusokat, amik annyira nem autonómok, hogy kizárólag a reklámozást szolgálják (távolról sem tökéletesen, távolról sem intelligensen). Maga komolyan azt hiszi, hogy ha valaha létrejönne az emberit meghaladó autonóm mesterséges intelligencia, amely képes operatív módon cselekedni – ezt hívjuk Szingularitásnak – azt maga ki tudná húzni a konnektorból? Különben nyugalom, az az aktuális helyzet, hogy a mostani eszközökkel, neurális hálókkal nem az emberit meghaladó, de még azt elérő mesterséges intelligencia sem létrehozható, ez ugyanis nem gőzgép, hogy ha nagyobbat csinálunk belőle, az erősebb lesz. És a gőzgép sem teljesen így működik.

Szóval, Földi – kormánya vélt érdekében – olyasmiktől retteg és rettegtet, amiket már a tíz-húsz évvel ezelőtti horrorfilmekből is kivágtak, mert akkora közhelyek voltak. Ha elhinném, hogy komolyan gondolja, amit mond, őszintén sajnálnám és javasolnék egy jó orvost. De nem hiszem.

Földi nem aggódik, Földi helyezkedik, tud a készülő „Facebook-törvényről” és mint életében mindig, most is a politikailag (és anyagilag) nyertes oldalon akar majd állni. Ő is tudja, hogy az internet követelt lekapcsolásával túltolja a biciklit a Star Trekből ismert legvégső határon is, de úgy van vele, hogy seggnyalást túlzásba vinni nem lehet, még mindig jobb, ha a kormány a saját fanatikusaként, radikálisaként könyveli el, mintha az ellenzéki oldalra sorolnák (olyan Földinél nincs, hogy valaki nem híve egyik oldalnak sem).

A bevezetőben azt írtam, hogy Földi Lászlót osztályismétlésre kéne buktatni informatikából.

Visszavonom. Egy valódi iskolában soha nem buktatnák meg, így is végezhette el tanulmányait.

Nem hülyék a tanárok sem. Ha megbuktatnák, még egy évig el kell viselni.

Szele Tamás