Igazán megbecsülhetnénk a mi nagy magyar álmodóinkat, akik maguk előtt látják azt a fényes jövendőt, melynek az én életem eddigi ötvenhárom éve alatt semmi nyoma nem volt, pedig elvben állandóan érte dolgoztunk. A fényes jövendő mindig pár év vagy évtized múlva jön el, addig is tessék kibírni, Aztán volt, amikor nem bírtuk. Amint látom, Matolcsy György a mi egyik ilyen álmodónk.

Hosszú ideje űzi a látomásos műfajt, főleg akkor alkotott maradandókat, amikor – úgy 2012 táján – saját rovata volt a Heti Válaszban. Istenem, nem volt elég a fizetése (akkoriban nemzetgazdasági miniszter volt), kellett az a kis honor kiegészítésnek. Akkori felfedezései közé tartozott például, hogy a 3D-nyomtatók az adatokból csinálnak terméket, anyag nem kell hozzájuk, tehát a semmiből teremtenek valamit, és ezt kell mi is bevezessük. Ugyan idáig a semmiből valamit alkotni csak egy alkalommal sikerült és máig folyik a vita arról, hogy ezért az esetért, melynek során létrejött a Világegyetem, a Teremtő Úristen a felelős vagy a fizika törvényei, esetleg más, de Matolcsy úgy gondolta akkortájt: tart már ott a tudomány, hogy megoldja ezt a bagatell ügyet. Persze kiderült, hogy félreolvasott egy cikket a Foreign Affairsből.

Még ki is adták ezeket a publicisztikáit külön kötetben, 2016-ban, sőt, el is adták az utolsó példányig. Megbolondult volna az olvasóközönség netán? Nem, az eszénél volt akkor is, most is, ő maga vásárolta fel. Idézzük az akkori Indexet:

„2500 példányt rendelt a Matolcsy György által elnökölt kuratórium abból a könyvből, ami Matolcsy György írásait gyűjtötte össze.

A jegyzőkönyvek szerint először 2014 nyarán rendeltek 500 példányt 4 millió 170 ezer forintért, ami azt jelenti, hogy egy Matolcsy válogatott írásaiból álló könyv nagyjából 8340 forintba kerül. Csak a móka kedvéért, de az 1500 oldalas Háború és béke kerül most öt százalékos akcióval 6555 forintba a Librinél. Később még kétezer példányt vettek azzal a céllal, hogy majd ezeket átadják felsőoktatási intézményeknek, illetve bővítsék a saját referenciakönyvtárukat. Ezeknél a tételeknél azonban a darabonkénti ár már csak potom 5 ezer forint a Népszabadság szerint.”

Az már tényleg csak hab volt a tortán, hogy a kötet kiadását ugyanaz a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány (PADA) fizette, amelyik meg is vásárolta és amelynek érdekes módon pont Matolcsy György a kuratóriumi elnöke. Már csak az író-olvasó találkozóira lettem volna kíváncsi, melyekhez ezek szerint elegendő egyetlen tükör is, és melyeken dedikálja kötetét sok szeretettel egyszem olvasójának, aki nem más, mint ő maga.

Aztán megritkultak a közlései, a Heti Válasz is más irányt vett, ő maga pedig blogot indított akkor, amikor a Híradó körül blogszférával akarták elsöpörni a „balliberális médiatúlsúlyt” – amiből ugyan nem sok lett, de hálatelt szívvel kell megemlékezzünk a döntésről, mert ha nagyon nincs téma, elég megnézni az akkor indult (a Híradó felületéről azóta részben már kilépett és önállósult) blogokat, Schmidt Mária Látószög című orgánumát vagy Matolcsy Növekedés.hu-ját és mindjárt lesz...

Tegnap elég sokan megnézhettük, ugyanis számumként söpört át a magyar sajtón szerzőnk legújabb fenomenális ötlete, de nem azért, mert mindenki lázasan figyelné a Növekedést, hanem mert az MTI külön hírt adott ki arról, hogy megjelent a legújabb szösszenet. Azt mondom hát, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán: ha ez országos hír, akkor azt jelenti, hogy más nem is történik minálunk, vagy legalábbis semmi ennél fontosabb nem esett tegnap. Lássuk, mit mondott az MTI:

„Budapest, 2021. február 15., hétfő (MTI) – Matolcsy György szerint Magyarország szintet léphetne a fenntartható felzárkózásban azzal, ha a legjobb egyetemek köré innovációs parkokat, okos kerteket építenének, amelyek bölcsői és keltetői lehetnének egy magyar innovációra és tulajdonra épülő vadonatúj gazdaságnak.

A Magyar Nemzeti Bank elnöke hétfőn a növekedés.hu oldalon megjelent írásában kifejtette, hogy Magyarország az elmúlt 30 évben külföldön fejlesztett és behozott innovációra építette a gazdasági fejlődését, ami általános gyakorlat, ám az igazi felzárkózást az hozhatja meg, ha a külföldi tulajdont, technológiát és menedzsmentet használó szektor mellé egy hazai tulajdonú, belföldi innovációra és tőkére épülő üzleti szféra épül.

„A növekedés eddigi szerkezetéből kitűnik, hogy lényegében nem használtunk egy sor olyan forrást, ahol éppen a hazai innovációra és tulajdonra épülő versenyképes gazdaság létrehozására lenne esély” - fogalmazott Matolcsy.” (MTI)

Tovább is van, de már ettől annyira belelkesültem, hogy megkerestem az írást. Ezt nekem látni kell, már hallom, már hallom a Jövő dalát! Hát mik azok a források, melyek nálunk parlagon hevernek, mit mond a látomásos szerző? Jé – szó szerint forrásokról beszél... 

„A lehetőségekhez mérten igen szerény a hazai víz kincs hasznosítása. A befolyó vizek kifolynak, a wellness turizmus kezdeti sikereit nem folytattuk. Budapest nem lett újból globális gyógyvíz főváros, nem váltunk meghatározó ásványvíz hatalommá, nem építettünk mezőgazdasági csatorna-hálózatot és nem öntözzük a földeket. Pedig ezen téren is lenne lehetőség az élenjáró technológiák kifejlesztésére, ahogyan ezt az izraeli öntözési technológiák mutatják.”

Matolcsy úr, ha azok a befolyó vizek nem folynának ki, abból igen nagy baj lenne, ugyanis eleinte csak az árvíz állandósulna, aztán kialakulna újból a Pannon-tenger. Mi meg kezdhetnénk tanulni a kopoltyús légzést. Amúgy az öntözés tényleg fontos lenne (és mellesleg a Homokhátság sivatagosodásának a megállítása is), de hát maga nem tudja, miért nem öntözünk a földeken? Amiért nem is termelünk rajtuk, csak épp az évi kétszeri gyomirtást végezzük el. Mert az egységes uniós agrárpiac miatt nem akkor jár a támogatás, ha megtermelünk valamit, hanem akkor jár kevéske, ha nem termeljük azt, amit mások termelnek, nem rontjuk le a piaci árakat. Hiszen ezért is alakultak ki azok a kormányközeli nagybirtokok, melyeken műkörmösök vagy pedagógusok nevén futnak sok száz hektáros, parlagoltatott földbirtokok. Ugyanis a kis gazdasággal nem érné meg parlagoltatni, a támogatás összege nem annyira magas: de bezzeg a hatalmas, egyben lévő birtokon annál jobb üzlet.

Szóval, víz- és agrárügyekben kissé tájékozatlan szerzőnk, de menjünk tovább, az okoskertekhez.

Igen, okoskertek.

Én is próbálom értelmezni a szót, mert nem világos, mire gondol Matolcsy, mi lehet ez.

„Fúziós okos-kertekre van tehát szükségünk nagy egyetemeink környezetében, amelyek több tudományterületet ötvöznek. Több gazdasági ágazat (például mezőgazdaság, vízgazdaság, vegyipar, digitális technológia, gyógyszeripar, egészségipar) egyesítését kell megcélozni. Az új találmányokra épülő technológia, gazdasági háttér és pénz fúziója ajánlható minden egyetemi kutató csoport számára. Ilyen szövetségekből léphet elő, akár néhány év alatt egy vadonatúj, hazai innovációra és tulajdonra épülő regionális, sőt globális szerepre törő üzleti szektor. Ezt támogathatja az MNB növekedési kötvényprogramja is, amennyiben kiterjesztjük azt az egyetemek és az innovációs parkok világára.”

Hajlanék arra, hogy képletesen értelmezzem a szót, hiszen az ipari parkban sincsenek virágágyások (vagy ha vannak is, nem ez bennük a legfontosabb), de nem tehetem: hiszen írja, hogy mezőgazdasággal, vízgazdasággal, vegyiparral, ilyesmikkel kéne az okoskertben foglalkozni, azonban digitális technológiával is. Elképzelem, ahogy elvetjük a négymagos processzort és egy év múlva már terem is. Akkor kell majd elkezdeni metszeni, ojtani, hogy teremjen hatmagosat a processzorfa. Akárhogyan is nézem: ez az ember valódi kertet képzelt el. Az okoskertbe ezek szerint befolyik a víz, de ki nem folyik (akkor hova lesz?) és wellnes terem a fákon, processzorokkal vegyesen. Igen, ez egy reális elképzelés. Magam is támogatom, a Nemzeti Banktól különösen szép, hogy ők is dotálnák. Világspektákulum lenne belőle, ha másért nem, azért fizetnének az emberek, hogy megnézhessék, mert ilyent tényleg nem láthatnak sehol máshol, így a turizmust is fellendíti.

Esetleg a szállodaipart is.

Ja, hogy őrültség? Hogy ilyen nincs?

Ez tény, de sok pénzt lehet rá költeni és abból a sok pénzből sok jó ember kaphat egy kicsit vagy egy kicsit sokat is.

De miiért okoskert, miért nem okos tyúkól?

Matolcsy olvashatta a minap azt a hírt, ami kis túlzással „okosspenótot” emlegetett: annyiban okos az a spenót, hogy genetikailag módosították, és amikor a gyökerei olyan vegyületek jelenlétét észlelik, amelyek gyakran előfordulnak a robbanóanyagokban is, a növény leveleiben lévő nanocsövek jeleket bocsátanak ki, amelyeket egy infravörös kamera érzékel, aztán erről a rendszerbe épített automatika e-mailben küld értesítést. Hasznos az inkább, nem okos. A keresztrejtvényt például meg sem bírná fejteni.

Na, ebből az okosspenótból ehetett Matolcsy mester, attól támadtak ilyen zseniális ötletei.

Azért egy javaslatát még mindenképpen említsük meg:

„Az egyetemek és parkok köré üzleti tanácsadó testületeket érdemes szervezni, hogy a tudományt folyamatosan „fertőzze” az üzleti gondolkodás.”

Ezt nagyon nem javasolnám, ugyanis ha ezek az üzleti tanácsadó testületek határozzák meg a finanszírozásokat, azonnal lőttek az alapkutatásoknak, elméleti kutatásoknak: azt a gyakorlati fejlesztést persze, hogy támogatni fogják, ami mondjuk okosspenótot állítana elő, de a kvantumelméleti kutatásokban direkte nincs egy fillér nyereség sem. Csak éppen van, mert ha nem lenne kvantumelmélet, nem lenne semmiféle mikroelektronika, így számítógép sem. Nyugaton bizony komoly összegeket fordítanak anyagilag látszólag „haszontalan” elméleti- és alapkutatásokra, mert tudják, hogy holnap ugyan nem lesz belőle még pénz, de holnapután nagyon is lehet!

Hát mindegy is, fő, hogy nekünk meg lesz okoskertünk.

Abban terem majd az okosspenót.

Azt megesszük, és mind egy szálig úgy megokosodunk, mint Matolcsy György.

Kérdés azonban az, hogy ha ez megtörténik, kibír-e ez az ország tízmillió bankelnököt?

Bár egyelőre inkább az a kérdés: kibírja ezt az egyet is?

Szele Tamás