Most van az, hogy az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen, esetleg felmásszon a falra, egye meg a küszöböt vagy, ami mindennél több, jegyzetet írjon arról, miszerint Stummer János, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke, a Jobbik volt alelnöke bejelentette a Facebookon: Orbán Viktor számára alagút épül a Puskás Aréna alatt.

Elsőre az jutott az eszembe: nehogy véletlenül ütközzön a magyar foci színvonalával a miniszterelnök abban az alagútban. Jellemző különben, hogy eleinte fel sem merült bennem, miszerint semmi értelme a dolognak, annyira megszoktuk már az őrültségeket. De lássuk, mit mondott Stummer János pár órája abban a bizonyos posztban?

„Az utóbbi 30 évben példátlan lépésre szántam el magam, amikor úgy döntöttem, hogy egy, a kormány által titkosított információt most a nyilvánosságra hozok. Tegnap reggel egy olyan papírt adtak a kezembe, amely szerint Orbán Viktor egy saját alagutat akar magának építeni a Puskás-stadionba 2 milliárd forint értékben. Ez a terv azért az én kezembe került, mert a nemzetbiztonsági bizottságon keresztül akarták ezt a beruházást sok évre titkosítani, elkerülve a botrányt, amit ez a hír okozhat.”

Persze azt is mondja, hogy le akarta vétetni a napirendről, de nem hagyták, sőt, meg is szavazták, tehát most már titkos. Itt kezdődik az abszurd.

Ugyanis ha titkos, ha Stummer államtitkot hozott nyilvánosságra, abból tényleg lehet baja, amint ő fogalmaz:

„Tudom, hogy a kétharmad most azonnal elmozdít majd a nemzetbiztonsági bizottság éléről, és bíróság elé állít, pedig ők semmilyen magyarázatot nem adtak, hogy miért most, és miért így van erre a titkos alagútra szükség oda, a Puskásba.”

ámde ez pont fordítva fog működni. Ha ugyanis Stummert a közeljövőben letartóztatják, bíróság elé állítják, elítélik vagy akár csak egy autó is elgázolja, annál ékesebb bizonyítéka nincs az alagút létének, akármennyire is titkos. Tehát, ha épül egy ilyen járat, akkor azt a leginkább úgy lehet eltitkolni, ha Stummert semmi baj vagy kellemetlenség nem éri, sőt, esetleg még ki is tüntetik. Azonban ha kijelentése miatt nem éri semmiféle retorzió, akkor ő egy becsületes ember, aki igazat beszélt, lám, a kormány sem cáfolta meg – tehát akkor sem marad titokban az alagút.

Abban az egy esetben lesz titkos, ha nem lesz egyáltalán. De honnan tudjuk egy titkos alagútról, melynek nyomvonala ismeretlen előttünk, bejáratai úgyszintén, hogy nincs? Lehet, hogy van, csak rossz helyen keressük. Csak akkor mondhatjuk el, hogy nincs, ha már a világon mindent bejártunk földradarral. Az pedig kivihetetlen, tehát Stummer alagútja most már létezik, még a megépülése előtt, igaz, csak a köztudatban. De ott megvan mindenképpen.

Mondjuk azt sem értem, mi szükség volt a Nemzetbiztonsági Bizottságra a titkosításhoz: rendkívüli jogrend idején a kormány bármit titkosíthat, akár rendeleti úton, akár parlamenti szavazás útján, amint például titkosították is tíz évre a Budapest-Belgrád vasútvonal egyes adatait. Ezt ugyan szavazás segítségével tették, mivel a határozat egy törvény része volt, amiről még ilyenkor is szavazni kell, de nem az első dolog lenne mostanság ez az alagút, amit úgy elvisz, eldug a cica, hogy senki sem tud róla. Nem kell ehhez parlamenti különbizottság, illetve egy esetben kellhet: ha a kormány vagy maga Orbán Viktor azt akarja, hogy amennyiben kiderül a terv, a bizottság legyen érte a felelős, rájuk haragudjanak. Ha meg ki nem derül, annál jobb.

Kell-e Stummernek a nyilatkozat után komoly következményekkel számolnia?

Tudja a csoda. Ugyanis elvileg ez nagyon büntetendő, gyakorlatilag viszont még a Jobbik történetében sem az első „államtitok-sértést” látjuk. A korábbit Novák Előd követte el, mikor még nem csak tagja volt a pártnak, hanem alelnöke is – és szinte ugyanezekkel a szavakkal provokálta ki tulajdon szentté avatását a közvéleményben. Mármint, hogy ő hazafiságból sértett államtitkot.

Ez 2016-ban, január tizenkettedikén kezdődött. Akkor nyújtotta be a kormány az Országgyűlésnek azt a javaslatát, hogy önálló tényállás legyen az alaptörvényben a terrorveszélyhelyzet. Ennek volt része annak az általános leírása is, hogy milyen jogkört kap egy efféle terrorvészhelyzetben a kormány, mennyivel több mindent szabad neki. Lássuk, miről volt szó?

„Terrorveszélyhelyzetben a kormány korlátozhatja, befolyásolhatja a médiatartalmakat,
üzemanyagok és más termékek fogyasztását korlátozhatja,
elrendelhet speciális terrorelhárító intézkedéseket,
a nemzetközi egyezményektől eltérő határforgalom-ellenőrzést vezethet be,
ellenőrizheti az internet-, levél-, csomag- és postaforgalmat,
elrendelhet kijárási tilalmat, betilthatja a tömegrendezvényeket,
dönthet nagyobb területekről az emberek kitelepítéséről is.”

Igen, én ezt a saját, 2016. január 13-i írásomból idéztem. Azonban már 12-én is közölte a teljes lajstromot az Origo, még csak nem is én voltam az első. Egy hét múlva, 19-én azonban Novák Előd kiposztolta a Facebookra a már közismert listát ezzel a kísérőszöveggel:

„30 évre titkosították ezt a kormányjavaslatot, s most ennek közzétételéért 3 éves szabadságvesztést is kaphatok, de a polgári engedetlenség eszközéhez nyúlva (s mentelmi jogomról lemondva) akkor is felhívom a figyelmet rá, hogy abszurd módon titkosítják még ezt az Alaptörvény-módosító javaslatot is, melyhez pedig még csak háttéranyagot sem kaptunk...”

Sőt, eljuttatta az iratot a Kurucinfó szerkesztőségébe. Nem lehetett nehéz dolga, ugyanis akkoriban sokak szerint ő volt a főszerkesztő, csak ez is titok volt. Pont annyira, mint az államtitkok, azokat is mindenki tudja.

Azóta eltelt öt év, láttuk, hogy nem kapott ő semmit, de a fél ország elkezdte ájultan imádni a „bátor, hazafias képviselőt”, aki egy hete közismert, sajtóban és az MTI-ben is közölt „államtitkot” osztott meg élete kockáztatásával. Persze nem kockáztatott semmit. Az ugyanis a jogi helyzet, hogy titkosított iratot nem szabad teljes terjedelemben közölni. Törvény van rá. Egyes idézetek már nem esnek olyan súlyos elbírálás alá, ezért merte az Origo kiemelni belőle az intézkedések listáját, vagy ezért mertem én is elemezni az indoklást. Ez így még nem államtitoksértés – de a teljes irat facsimile közlése az, a teljes Budapesti Ügyvédi Kamara sem tudná megvédeni, testületileg. Viszont nem Novák Előd kapta volna a három évet, hanem a káinfó felelős szerkesztője, aki, ugyebár, ismeretlen volt. Még akkor is, ha azonos volt Novákkal. Azóta különben Novák működött nem csak ismeretlen szerkesztőként, de ismeretlen katonaként is, önkéntes alapon, a fotózásokat kivéve ugyanis Novák honvéd mint katona, teljesen ismeretlen volt, de ez már más történet.

Az a lényeg, hogy államtitoksértésért ebben a mostani esetben is csak másodlagosan lehetne Stummert felelősségre vonni, elsődlegesen a Facebookot lehetne büntetni a magyar törvények szerint, mint azt a felületet, amelyen megvalósult a cselekmény, és amelyért üzemeltetői felelősök.

Szóval, mielőtt elalélunk Stummer bátorságától, jusson eszünkbe: ő maximum a bizottsági elnökségét kockáztatta, ami, engedjük meg, szép pénzzel jár, azonban börtönévek nem fenyegetik.

De egyáltalán: lesz alagút?

Épp a fentiekben mutattam be, hogy a dolgok természete miatt ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha magunk megyünk át rajta. És még akkor sem tuti. De egyáltalán, mire volna jó? Orbán Viktor azon akar közlekedni, ha elveszítjük a válogatott valamelyik mérkőzését? Túlbecsüli a magyar foci népszerűségét ez a kormányfő, mindig is túlbecsülte. A minőségét is, mondjuk.

Viszont Orbán Viktornak régebben mégis volt köze alagúthoz és meneküléshez.

2012-ben tartottak ugyanis egy „Ünnepi gála az alaptörvény hatályba lépésének alkalmából” című rendezvényt az Operaházban, talán még tetszenek rá emlékezni. Bent is nagy ünneplés folyt, de semmi volt az a kinti tüntetéshez képest, márpedig a gála végén Orbán Viktornak és Schmitt Pálnak, az akkori köztársasági elnöknek valahogy el kellett hagyni az épülete és egy darabban haza is kellett érjenek. A tüntetők viszont teljesen körülvették az Operaházat – fel volt adva a lecke. Mégis megoldották. Mint az akkori 24.hu írja:

„Még 1978-79-ben bő két méter széles és nagyjából huszonöt méter hosszú, fűtött alagút épült az Opera és a Hajós utca túloldala, konkrétan a Hajós 11. között, ahol az Opera üzemháza kapott otthont. Annak idején természetesen nem politikusok alkalmi látogatását kívánták így komfortosabbá tenni. Profánabb az indok: pusztán arról volt szó, hogy az énekesek a megfázás kockázata nélkül nézhessenek át a bérszámfejtésre, és a muzsikusoknak se kelljen azon aggódniuk, hogy a téli mínuszok elhangolják a zeneszerszámaikat.” (24.hu)

Az üzemház meg már a Thália színházhoz tartozik, azon átmennek és kijönnek a Nagymező utcai bejáraton. Nem tudjuk, hogy igénybe vették-e ezt az egérutat, de tény, hogy valahogy kikerültek, és a tüntetők sem látták, hogyan. Az akkori Origo szerint a hátsó kijáraton hagyták el az épületet, mások szerint az alagúton keresztül távoztak, de annyi egészen bizonyos, hogy a miniszterelnöknek tudnia kellett erről a földalatti járatról. Lehet, hogy ez a régi ötlet köszönt most vissza?

Nem. Ugyanis menet közben megszólalt a beruházást a kormány oldaláról koordináló Fürjes Balázs, aki a Puskás Aréna nevű Facebook-oldalon fejtette ki saját véleményét az ügyről, ez tekintendő hivatalosnak.

„A Puskás Aréna úgy kapott engedélyt, hogy fél év után felül kell vizsgálni: jól működő közlekedési megoldás-e, hogy a hazai és külföldi védett személyeket a rendes közönség forgalmának időnkénti akadályoztatásával, várakoztatásával szállítják az Arénába.

A felülvizsgálat eredménye: jobb megoldás lenne, ha a védett személyek, kiemelt vendégek, előadók autós közlekedési útvonala nem keresztezné a több tízezres közönség gyalogos útvonalát, célszerű e közlekedési utakat fizikailag elkülöníteni.

A tervezett megoldás egy mindösszesen 50 méter hosszú autós aluljáró. Ahhoz, hogy a rövid aluljárót nemzetbiztonságilag kockázatmentesen lehessen megépíteni, hogy a közönség és a védett személyek biztonsága érdekében semmilyen információ – speciális menekülési lehetőségek, térfigyelők pozíciója, stb. – ne kerüljön illetéktelen kezekbe, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága jóváhagyta, hogy a tervezési és kivitelezési munkák egy nemzetbiztonságilag minősített, meghívásos, többszereplős versenyeztetés keretében legyenek pályáztatva. A költségekről a pályáztatás után az építtető köteles beszámolni a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának.”

Akkor pedig mégiscsak lesz valami. Az egyik változat szerint alagút, a másik szerint autós aluljáró, viszont azt már elhihetjük, hogy valami épül a föld alatt.

Abszurdum. Essig sem volt rá szükség, ezentúl sem lenne.

Az az alapvető baj, hogy mindenki kétség nélkül elfogadta: létezik ilyen terv. Annyira el tudjuk képzelni. Jellemzőnek találjuk. Sőt, valószínűnek.

És még létezik is!

Épp ezért mondom: mindegy is, hogy lesz alagút vagy sem, a mi fejünkben már megvan. Senki sem mondta, hogy „ez hülyeség, ez nonszensz”, elsőre mindenki azt mondta: „ez aljasság, ez pazarlás”.

Hát itt a baj velünk, kérem, de az ország vezetésével is. Hogy az ilyen őrültségeket kételkedés nélkül el lehet hinni, fel lehet tételezni róluk.

A még nagyobb baj meg az, hogy ez az egész történet még igaz is.

Na, ez a valódi probléma.

Szele Tamás