Ma reggel arra ébredtem, hogy a cipőfűzőmnél fogva egy égő szalmabálához kötöztek a makói tanyavilágban. Ez természetesen nem igaz, de remekül hangzik: és van olyan ember, aki számára mindennaposak az ilyen kalandok.

Például Szabó Bálint szegedi független önkormányzati képviselő számára ilyen lehet egy szürke, unalmas munkanap, amikor nem történik semmi különös.

Vagy hogy is van ez. Tudom, hogy vannak emberek, akikkel „mindig történik valami”, mert sok szempontból én is közéjük tartozom, van, hogy az ember elkerülni sem tudja a kalandos helyzeteket, de Szabó úr ennél több, ő egy valóságos szegedi James Bond. Majd elemezni is fogjuk kanyargós életútját, melyből sokat tanulhat mindenki, de egyelőre lássuk, hogy is volt ez az égő szalmabála, cipőfűzővel, mint olyan.

Szóval, Szabó úr nem barátja Botka Lászlónak, ezzel kicsit sem vádolható, ellenben független képviselő a szegedi önkormányzatban, mely minőségében már nem kevesebb, mint 150 „leleplező” sajtótájékoztatót tartott a polgármester általa vélt ügyeiről. Most éppen arról kívánta tájékoztatni a világsajtót, mely egyébbel sem foglalkozik, csak ilyen és hasonló szenzációkkal, hogy be akarják záratni a Cserepes sori piacot és egy arra kevésbé alkalmas helyen kinyitni, ahol nincsenek közművek. Hogy ebből mennyi igaz, azt meg nem tudom mondani. Láttam már néhány zűrös ingatlanpanamát, olyan is volt, hogy egy épületet több évtizedig „pihentettek” míg ki lehetett bányászni belőle kedvező kormányzati széljárással pár milliárd forintot, az ingatlanpiacon történnek különös dolgok, és a korrupció nem politikai oldal kérdése – az már más tészta, hogy a mindenkori kormányzat szokott kedvezni a maga embereinek. Bár Botka épp nem a kormányzat híve. Csak azért nem szokás minden pletykát megírni, mert ezt a sajtómunkásnak bizonyítania is kell, esetleg bíróság előtt (és még akkor is elítélhetik egy sajtóperben, ha minden szava igaz), szóval hogy valójában mi a helyzet azzal a piaccal, arról fogalmam sincs, és nem is állíthatom, hogy biztosat tudok felőle.

No, de Szabó Bálint a sajtótájékoztató hajnalán eltűnt, mint Petőfi a ködben. Keresték itt és ott, körözte a rendőrség, megjelent a napilapokban a fényképe, főleg, mert „hatalmas leleplezést” ígért. Ígérni sok mindent lehet, én például tudok egy esetről, amikor valaki megígérte, hogy csak kölcsönveszik a magán-nyugdíjpénztárak pénzalapjait, és egy év múlva visszateszik, aztán valahogy máig nincs meg az az összeg, de ez is azt bizonyítja, hogy ígérni lehet. Színesíti a képet, hogy az átmenetileg eltűnt képviselő előző nap még a Pesti Srácok egyik munkatársával találkozott, állítólag fényképeket és hangfelvételeket adott át neki, pont arra az esetre, ha történne vele valami. Erről a Szeged Ma így írt:

„A képviselő köztudottan bizalmi viszonyt ápol a jobboldali Pesti Srácok hírportál egyes újságíróival. Őket is meglepte Szabó eltűnésének híre – meg is írták lapunkra hivatkozva. Sőt egyikük elindult, hogy megkeresse Szabó Bálintot Szegeden. Füssy Angéla azt mondta – élő bejelentkezésben, úton Szeged felé –, hogy több tucat bizonyítékot, fotókat, hangfelvételeket adott át neki a napokban Szabó, részben arról, amiről a vasárnapi videóban is beszélt; így ha ő is „eltűnne” estére, akkor ezek az anyagok nyilvánosságra kerülnek.”

Mondom én, Bond. Mielőtt meglódul a fantáziánk, és hálózatokat meg szolgálatokat kezdünk látni minden galagonyabokorban, jeleznem kell: előkerült Szabó úr. Kihűlve talált rá egy szabadnapos rendőr egy makói felüljáró közelében, gyalogosan, mezítláb, egy szál alsónadrágban az M43-as környékén ment Makó felé. A helyszínen hőtartó fóliába csavarták és melegítő infúziót adtak neki. Rendőri felügyelet mellett a Csongrád-Csanád Megyei Egészségügyi Ellátó Központ makói sürgősségi betegellátó ambulanciájára szállítottak hipotermia diagnózisával. Akkor még csak annyit tudtunk a dologról, hogy reggel ötkor futni indult, ám nem tért haza – végül is kilenc órán keresztül keresték eltűntként. Hogyan került estére a kocsijától 42 kilométernyire, hiányos öltözékben? Egy biztos: nem gyalog, vagy ha igen, tehetséges maratoni futó.

A részleteket tegnap árulta el a Karc FM rádiónak. A Telex alapján idézném, mert komolyan mondom: érdemes.

„A Karc FM kérdésére, miszerint „mire emlékszik az estéből” azt mondta, „mindenre… mindenre”, majd azt állította, Makón volt aznap este,

„egészen pontosan a makói tanyavilágban egy égő szalmabálára a cipőfűzőmnél fogva kikötve. Az egy nagyon hosszú 15 óra volt.”

A képviselő a jelenetet kifejtve elmesélte, „arra ébredt, hogy egy égő szalmabála van alatta, ő pedig a cipőfűzőjénél fogva van kikötve egy villanyoszlophoz”. Szabó nyilatkozatát azzal vezette fel, hogy több fenyegetést kapott szegedi ügyekkel és „szegedi visszaélésekkel” kapcsolatban. Hozzátette, azt mondták neki, „álljon le”.

Szabó azt is kifejtette, az általa említett estén hét embert látott, ebből kettőt állítása szerint fel is ismert, és később személyleírást adott róluk a rendőrségnek. Elmesélte, hogy a nyomozás közben a rendőrségben felmerült a gyanú, hogy Szabó feleségének (aki korábban jelentette eltűnését) köze lehetett a férfi eltűnéséhez, ezért házkutatást tartottak lakásukon. Szabó úgy fogalmazott, „a rendőrség két dolgot vizsgált, az egyik az volt, hogy esetleg nem a feleségem ölt-e meg aznap”. Elmesélése szerint a másik „dolog” az volt, hogy

a rendőrségben felmerült a gyanú, hogy felesége és Szabó közösen tervelték ki az esetet, ezért hazugságvizsgálatot is elrendeltek, ezt Szabó felesége azonban megtagadta.

A riporter megkérdezte azt is, mit üzent a Szabó által említett hét ember a képviselőnek. Szabó azt mondta,

„az volt a fő üzenet aznap reggel, hogy éjfélre Romániába kell érnem, ellenkező esetben a családommal fog olyan dolog történni, amit nem szeretne senki a családjának.”

Hozzátette, a román határhoz gyalogosan kellett volna elindulnia.”

Kis zöld emberkék nem szerepeltek a történetben, ami fájóan hiányzik, de így is szép és életszerű. Ja, nem az. Kezdjük rögtön azon, hogy a Nike már elküldte képviselőit a cipőfűző ügyében Szabó úrhoz, mert az, amit tizenöt órán keresztül rángathat egy felnőtt férfi, és nem szakad el, sőt, ráadásul még tűzálló is, nem akármilyen pertli lehet, és áttörést hozhat a sportcipők piacán. Az én cipőfűzőim már attól is elszakadnak, ha erősebben kötöm meg őket, de nem is mérhetőek Szabó úr fűzőjéhez. A tűzoltóság is élénken érdeklődhet az égő, de el nem hamvadó szalmabála iránt, ilyent eddig csak csipkebokorból ismertünk, és abból is csak egy lehetett alapértelmezés szerint (emiatt egyházi vezetők is figyelemmel kísérik a történteket). A román határ kérdése külön figyelmet érdemel, ugyanis személyes tapasztalatom, hogy ugyan már igen sok alkalommal léptem át ezt a határt, többféle módon, gépjárművel is, vonattal is, de úgy még soha, hogy alsónadrágon kívül ne viseljek egyéb ruházatot. Meg kell mondanom, ez lenne a legtökéletesebb módja annak, hogy bebizonyítsuk: nincs nálunk az engedélyezettnél több pálinka vagy dohányáru, sőt, semmi nincs nálunk, de a határőrizeti szervek manapság nem olyan szigorúak, mint hajdanán, legalábbis árucikkek dolgában. Azt azonban kötve hiszem, hogy egy szál gatyában és gyalog, iratok nélkül átengednének. Inkább hívnák az ápolókat.

Szabó Bálint életében nem ez az első kémfilmbe illő fordulat. 2002-ben tűnt fel a politikai palettán, akkor még a Vas megyei Csepregen élt, ott indult a Fidesz támogatásával független polgármesterjelöltként az önkormányzati választásokon. Történhetett valami vele, jöhetett már akkor is egy szalmabála, ugyanis fél év múlva már az ifjú szocialistákat tömörítő Fibisz (Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták) megyei vezetője volt. Tetszenek emlékezni a Zuschlag-ügyre? Nos, Szabó is kapcsolatban állt a történettel mintegy mellékesen, annyit tudni, hogy fiktív MSZP-s tagok toborzásával keveredett első botrányába. 2004 elején kizárták az MSZP-ből, mert helyi roma vezetők szerint többedmagával pénzért toborzott új, fiktív tagokat a pártba. Állítólag ötszáz és ezer forintot kínáltak a belépésért. 400-500 tagot próbáltak így toborozni. Szabó akkor úgy úszta meg a komolyabb vizsgálatot, hogy azt állította: a tárgyalása előtti éjszaka megtámadták, ütlegelték és meg is erőszakolták. Az ügyet bizonyítékok hiányában később megszüntették. Leleményes ember, az már egyszer biztos, vagy ki tudja. A karrierje az Index szerint akkor ért véget az MSZP környékén, amikor:

„Rendezvényére fővendégként Bajor Imrét hívta meg, de miután nem jelent meg, Szabó azt állította, hogy a színész balesetet szenvedett az autópályán. Bajor Imre a Heti Hetesben értesült a saját balesetéről.”

Az őszödi beszédet illetően neki köszönhettük a legdélibábosabb elméletet, mely szerint az egész mindenestől Eduardo Rózsa-Floresnek volt köszönhető. Adott ugyanis egy interjút az 2013-ban akkori Heti Válasznak, melyben azt állította:

„2006 nyarán felment Rózsa-Flores VI. kerületi, Eötvös utcai lakásba, hogy beszélgessenek és mert Eduardo rábízta Tito nevű kutyáját. Rózsa-Flores pár percre magára hagyta Szabót, mert a kaputelefon csengése miatt az ajtóhoz rohant. Ekkor Szabó – állítása szerint – arra lett figyelmes, hogy a lakás másik szobájában „Gyurcsány Ferenc kiabál felvételről. A k...a országozáson ledöbbenek, de hallgatózni nem akarok” – mondta. Szabó állítólag két férfit és egy nőt látott Rózsa-Flores lakásában. A hetilap kérdésére azt felelte: mind a hárman szocialista politikusok voltak.” (Index)

A történet valóságtartalmáról annyit, hogy Tito kutya már 2004-ben meghalt, ugyanebben az évben Rózsa-Flores elköltözött és el is adta terézvárosi lakását. Szegény Szabó erről nem tudhatott, és feledékenységből egy idegen lakásban vigyázott egy idegen kutyára. Aztán Szegedre vitte nyughatatlan vére, ahol a porszívóügynökök kalandos életét élte, miközben bejárta a teljes magyar belpolitikai spektrumot, balról jobbra. Pillanatnyilag független, fő programjának az tekinthető, hogy nem kedveli a polgármestert.

Most meg, tetszenek látni, égő szalmabálák és tűzálló cipőpertlik szegélyezik útját, amerre jár. Láthatjuk: tapasztalt, kalandos életű, és igen szavahihető emberrel van dolgunk, aki álmában sem füllentene. Ezt bizonyítják a Pesti Srácoknak átadott iratok, fotók és felvételek is, melyek természetesen eltűnésekor azonnal napvilágot láttak.

Illetve nem.

Semmiféle bizonyíték nem jelent meg, se amíg el volt tűnve, se mikor már megkerült. Megjelent náluk egy hosszú, minden konkrétumot vagy bizonyítékot nélkülöző írás február 22-én, amelyből lényegében véve annyit lehetett megtudni, amennyit a rendőrség korábban is közölt a nyilvánossággal, többet nem: az első érdemi előrelépés az ügyben a tegnapi Karc FM-interjú.

Mely tökéletesen hihetően hangzik, főleg, ha tekintetbe vesszük a megszólaló feddhetetlen előéletét is.

Javaslom Szabó úr újbóli megválasztását, múlhatatlan érdemeire való tekintettel, és beemelését a magyar népmesekincsbe.

Igazmondó juhászunk ugyanis már volt, legyen egy igazmondó Szabónk is.

Mert olyan talán még sincs, hogy ez a sok képtelenség, amit az elmúlt húsz évben összehordott, ne legyen való igaz. Ennek mind-mind így kellett lennie.

Szele Tamás