Cudar egy világ van, annyit mondok, de hozzáteszem: még cudarabb jön. Amikor elmúlik a fejünkről ez az átkozott járvány, akkor sem lesz nyugovásunk, mert észre fogjuk venni, hogy nyakunkon a választási kampány, ami igazából már most is tart, teljes gőzzel halad, csak mivel fontosabb dolgokkal vagyunk elfoglalva, nem mindenki figyel rá oda.

Pedig folyik, ezer jele van annak, és már elég ocsmány, még ocsmányabb lesz, őrjöngő vagdalkozás várható, tekintet nélkül a következményekre, mintha nem lenne holnap. Nézzük az elmúlt napok híreit, méghozzá ne is a szalagcímeket, azokra tán még emlékszik mindenki – nézzük azokat, amik látszólag csendesen meglapulnak valahol a második vonalban, de komoly következtetéseket lehet levonni belőlük a jövőre – esetünkben a kampány jellegére – vonatkozóan.

A német televíziók elleni pár napos hadjárat varázsütésre leállt, kremlinológus legyen a talpán, aki meg tudja magyarázni, ki telefonált a Magyar Nemzet szerkesztőségébe, de nagyon szigorú beszélgetés lehetett, hiszen a korábbi napokban még maga a főszerkesztő is beszállt a rágalomáriába, ami pedig nem szokás, sőt, ő adta az egyik első pofont, igaz, egy elég ismeretlen médiaszervezeten keresztül. Aminek történetesen az elnöke. De valami miatt megtört a támadás, sőt, mintha elpárolgott volna, és nem gondolnám, hogy azért, mert ne lenne kapacitása a Magyar Nemzetnek egyszerre több üggyel is foglalkozni. Van nekik, nagyon is. Csak ráléphettek valami tyúkszemre az akcióval – könnyen meglehet, hogy középszintű vezető adta ki rá az utasítást és nála magasabb szintű állította le, a kormánypárton belül híresen rossz a kommunikáció, elvárják mindenkitől, hogy tudja, mit szeretnének azok, akik nála magasabban állnak. Aztán ha rosszul tudja, vagy nem egyértelmű, mert többfélét akarnak, az a legalul lévő végrehajtó baja lesz, ő kapja a letolást.

Ellenben fekete gyászba borult a teljes kormánymédia, éspedig a Facebook tényellenőre miatt. Itt egy csomó fogalmat kell tisztáznunk, ugyanis az átlag magyar felhasználó a tényellenőrről annyit tud, hogy az vagy egyfajta mumus, vagy egyfajta markoláb, de mindenképpen mesebeli rém. Az a baj, hogy én ezeket a dolgokat pontosan kilenc napja tisztáztam is, de mint látom, tökéletesen hiába tettem. A szegény, elnyomott kormánymédia sivalkodik, mint akit nyúznak, mert kiderült, ki lesz az az egyetlen tényellenőr, aki a magyar nyelvterülettel foglalkozik. Nem más, mint az Index volt munkatársa, Záborszky Ede, aki ez ügyben interjút is adott a Mandinernek. 

Hiába adta. Hiába magyarázta el kristálytisztán azt, hogy

1. A tényellenőr a tényeket ellenőrzi, mással nincs dolga, a véleményekkel főleg nincs, csakis a nyilvánvaló, bizonyíthatóan hazug állításokat látja el jelzéssel, pecséttel, de még csak nem is törölheti őket, ahogy személyeket, felhasználókat sem tilthat ki.

2. A tényellenőrzésnek semmi köze az algoritmushoz, attól teljesen független, még kevesebb hatása van a moderációra, az is egy másik társaság dolga, akkor is, ha a közönség ezt nem hajlandó megérteni.

Akkor elmagyarázom. Ha én azt írnám most egy bejegyzésben, hogy Orbán Viktornak három füle van és mindegyik süket, akkor ez a tényellenőrre tartozik, mert konkrét állítást tartalmaz. Ő utánanéz: van Orbán Viktornak három füle? Nincs. Rám üti a pecsétet, hogy hamis az állítás. Ha azonban azt írom, hogy Orbán Viktor jelleme és politikai gyakorlata minden kritikán aluli, az a moderáció dolga, mert ez egy vélemény. Ha nem egyértelműen sértő, talán maradhat, ha sértő és trágárságokat vagy bizonyos veszélyes szavakat tartalmaz, ők törlik. Nem gatyáznak pecsétekkel, finomhangolásokkal, törlik és kész. Ha azonban azt írom, hogy a magyar kormányfő egy lószerszám minden jegyével ékes, és emiatt nem is nevezhető egyébnek, ráadásul mellékelek egy fotót róla, egyet a ló férfidíszéról, akkor az el sem jut a moderáció szintjére, azt már az algoritmus kivágja, annyira könnyen értelmezhető. Hozzá kell tennem: egyik állítást sem teszem magamévá, ez csak egy példa volt. Amolyan választási kampányban aktuális példa.

A tényellenőr nem úgy talál rá az álhírekre, hogy egész nap vadássza őket a Facebookon, szigonnyal, mint egy bálnavadász, hanem úgy, hogy egy részükről – amelyek az egész világon terjednek – értesítést kap anyacégétől, az AFP-től (figyeljünk: a tényellenőr tehát nem a Facebook alkalmazottja, hanem külső cégé), más részüket meg, amelyek magyar nyelvűek, magyar termékek, a tisztes honi ipar munkái, maguk az olvasók jelentik. Tehát nem, szó sincs sötétben lapuló, ezer szemmel figyelő álhírvadászatról: feljelentő nélkül álhír sincs.

Hogy jelen helyzetben ez is minősíthetetlen reakciókat vált ki a kormánymédiából, és még a legenyhébb közülük a heveny sorosozás, az nem csoda. Záborszky kolléga nem hiúságból nyilatkozott a Mandinernek, nem dicsekedni akart ő az új munkahelyével, hiszen okos ember. Ha ő dönt az ügyben, valószínűleg el sem árulja, mivel foglalkozik, mert ismeri Magyarországot: a megjelenés percétől kezdve mindenki, akinek baja van a közösségi oldallal és ez naponta sok ezer embert jelent Hunniában, az ő nevét fogja átkozni, őt fogja az összes bolond megkeresni, megtalálni minden mániával, neki akarják majd diktálni, hogyan tegye a dolgát, őt fenyegetik majd. Ahogy engem is szoktak, csak őt sokkal inkább és sokkal többen. Miért nyilatkozott mégis, miért árulta el kilétét?

Mert ennek a tényellenőrzésnek szabályai vannak, melyek közül épp a legelső, hogy teljesen transzparens, átlátható kell legyen minden mozzanata. Nem annyit mond a tényellenőr, hogy „ez nem igaz”, hanem megmondja, hogy miért nem igaz, az állítással szemben mi a bizonyítható igazság, bemutatja a bizonyítékokat és azt is megmondja, hogy ő kicsoda. Ez a fair play, és a világ legtöbb országában ez elég is lenne a hitelesség társadalmi elismeréséhez, nálunk kevés lesz.

Ha én Dániában élnék, és azt írnám, hogy hatalmas kőolaj- és földgáztartalékokat találtak Koppenhága kellős közepén, a gyönyörű Kongens Nytorv tér alatt, minek következtében már el is bontották V. Keresztély lovasszobrát, és most olajkút van a helyén, a dán tényellenőr kimenne egy aznapi újsággal, letenné a szobor talapzatára, lefotózná úgy, hogy látszódjon a dátum és kész is lenne a bizonyíték arra, hogy álhírről van szó. Ha ugyanez Budapesten játszódik le a Hősök terével, akkor azonnal photoshopot kiáltanak a bizonyítékra, és nincs kizárva, hogy még azok közül is inkább fognak hinni páran az olajkutas álhírnek, akik pont a Hősök terén laknak, és elég lenne kinézniük az ablakon. Elég lenne ehhez annyi, hogy nekik rokonszenves politikai oldalon álló orgánumban olvassák az ostobaságot.

Szóval: Záborszky kolléga úr lesz az az egyetlen úriember, aki tisztességesen kell játsszon a vadkeleti kocsmában a hamiskártyások között, és ezt kicsit sem irigylem tőle.

Térjünk vissza a kampányra. Akkor miféle választási hadjárat is várható? 

„Sohasem valami mellett, hanem mindig valami ellen kampányolnak. Az eszközhasználatukban azonban annál több változás figyelhető meg. Durva, személyeskedő, a lejáratást fókuszba helyező, az álhíreknek teret engedő (...) kampány várható.”

Hát bizony, bizony. Ellenségkép nélkül nincs kampány, és egyre több helyen hangsúlyozza a kormánypárt, hogy ezt a választási harcot az online médiában, térben kívánja megvívni, ez lenne az a bizonyos változás az eszközhasználatban. Személyeskedő, lejárató írásban, propagandában és álhírben már most sincs hiány, de lesz még, sokkal több lesz, csoda, ha belé nem fulladunk...

Jaj, bocsánat. Ezt nem a kormánypártról mondták, hanem az ellenzékről, egészen pontosan Tóth Erik nyilatkozta, az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Nahát, majdnem tévedtem, még jó hogy időben észrevettem. Olyan kormánypártra (is) jellemzően hangzott. Miért mondom ezt? Lássunk pár címet a KESMA mai terméséből:

„Példákkal mutatta be a baloldal kettős beszédét Kocsis Máté” (Magyar Nemzet)

„Karácsony Gergely, a vízgereblyézés világbajnoka oltani szeretne” (Origo)

„Karácsony Gergely kiárusítja a főváros kastélyait” (Origo)

„Polgáron nyitva van a gyűlölet virágboltja” (888)

Ez utóbbi megér egy kis olvasást, az előbbiekről is annyit, hogy á, ugyan, nyoma sincs bennük álhírnek, személyeskedésnek. Igaz, hogy egyébből sem állnak – ezért is olyan érdekes, amit az Alapjogokért elemzője mondott – de annak mindig van egy bája, amikor a bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. De mi van a „gyűlölet virágboltjával”, ami olyan kép, hogy Stephen King is irigyelné és legszívesebben jelölném a magyar sajtó mindenkori tíz legpocsékabb címe közé? Az van, hogy:

„A romlottság, a szándékos törvénysértés, a kormányellenes lázítás újabb díszpéldányait sodorta elém az élet.”

Gordon Pym elé jéghegyeket sodort, Lovecraft elé Nagy Öregeket, szerzőnk elé az említett dolgokat. Ez az élet már csak ilyen. Sodor dolgokat. Néha minket is.

„Az egyik egy Hajdú-Bihar megyei településen történt, Polgáron, ahol a helyi polgármester, Tóth József nem vacakolt: szembement a kormány járványügyi intézkedéseivel, lehetővé téve a virágboltok nyitva tartását március 8-a után is. Tóth József egyszerűen ésszerűtlennek tartotta ezt az intézkedést és helyesnek gondolja figyelmen kívül hagyni ezt a kormánydöntést. Ő, a polgármester helyesnek gondol ezt meg azt, miközben arról az Országgyűlés által legitimált magyar kormány hivatott dönteni. Ez a jogállamiság fundamentuma. Mintha a polgári városháza portása úgy döntene, hogy nem tarja helyesnek, ha a polgármester bemegy a hivatalába dolgozni, ezért nem engedi be a kapun.

Az már csak hab a tortán, hogy Tóth további szabálytalanságra is ösztönzi a megbüntethető virágboltosokat. Azt kéri ugyanis a gyűlölet virágboltosaitól, hogy akik hozzá fordulnak segítségért, azok a számlát Tóth József polgármester nevére állíttassák ki a hatóságokkal.”

Mindegy is most, hogy ez okos dolog vagy ostobaság. Az is, Tóth polgármester melyik párthoz tartozik. Még az is mindegy, hogy ehhez a döntéshez mennyiben volt joga: és az sem lényeges, mennyire befolyásolja a járványügyi adatokat néhány nyitva tartó virágbolt Polgáron. Melyek azért nem kocsmák, hogy mindenki állandóan ott üljön. Az a lényege, hogy a bolt nyitva tartása azt jelenti: az a gyűlölet virágboltja.

- Mit parancsol a kedves vevő, rózsát, gyöngyvirágot, gerberát?

- Nem, kérnék öt szál szép gyűlöletet, de a javából, mert kampányhoz lesz.

Ahogy azt a szerző elképzeli. Mármint mostanság.

Az a lényeg: mérhetetlenül durva lesz ez a kampány és már nem segít, ha nem olvasunk politikai lapokat, hirdetéseket. Be fog tolakodni mindenhova, magánszférába, közösségi oldal-profilra (aminek most, zárlat idején nagy a jelentősége, hiszen ez a társadalmi érintkezés egyetlen lehetséges módja), bejön az ajtón, ha bezárjuk előle, bejön az ablakon, ha azt is, jönni fog a csapból. Uszítani fog, minden eddiginél szélsőségesebben, és sikerrel teszi majd: ugyanis mindenki, hogy úgy mondjam „felfokozott” idegállapotban van a járvány és az azzal kapcsolatos intézkedések miatt.

Mondtam az elején: cudar világot élünk és még cudarabb jön.

Én szóltam.

Szele Tamás