Lehet szidni az eseményeket, kérem, ugyanis én mára vagy valami kellemes, könnyed írást terveztem, hiszen hétvége van – vagy egy alaposabb elemzést a világpolitika aktuális folyamatairól különös tekintettel Biden diplomáciai doktrínájára. De minden terv borult: kijött ugyanis az online nemzeti konzultáció eredménye. Az pedig fontosabb.
Fontosabb, legalábbis pillanatnyilag, hiszen mindannyiunk életét befolyásolja ez a konklúzió, még ha nem is túl jogosan, mint majd látni fogjuk. Mellesleg, amint látom, minden előrejelzéseim és a kormány tervei szerint zajlik, ami nem túl jó hír, maximum én mondhatom, hogy igazam volt, de bár ne lett volna.
Miért, hát mit mondtam volt én ez év február tizenkettedikén ezeken a hasábokon?
„A rejtelmesnek tűnő védettséget igazoló okmány bevezetése is a nemzeti konzultációtól függ, tehát tulajdonképpen eddig az volt a helyzet, hogy mindenben a kormány döntött és mi őket hibáztathattuk, ellenben a konzultáció ezt megoldja: továbbra is mindenben a kormány dönt, de egymást fogjuk hibáztatni a döntésekért, mármint aki konzultált, azokat szidják majd, akik nem konzultálnak és vice versa, viszont úgyis a kormány emberei számolják a konzultáció eredményét, tehát nyugalom, egészen pontosan azt fogják tenni, ami eszükbe jut, csak most még össznépi felhatalmazásra is hivatkoznak majd.”
Innentől már csak az volt a kérdés, mi jut az eszükbe. Az is megvan, de egyelőre lássuk a konzultáció részvételi arányát, mert az sem tanulság nélkül való. Nos, a Magyar Nemzet információi alapján 528 ezren vettek részt ebben a kissé különös és online közvélemény-kutatásban. Összehasonlítási alapul szeretném megjegyezni, hogy a választásra jogosul magyar állampolgárok száma 2018-ban a Nemzeti Választási Iroda adatai szerint 8 312 264 fő volt, tehát a választópolgárok mintegy 6,3 százalékának véleményére hivatkozva hozza eljövendő döntéseit a kormány. Mely döntések azonban a választópolgárok 100 százalékának az életét irányítják. Hogy úgy mondjam, nem lehet véletlen, hogy Kocsis Máté Facebook-posztjában „több, mint félmillió” válaszadót emleget (ami egyébként nem hazugság) de „erős, többségi legitimációt” nem. Ettől a kifejezéstől őrizkedik. Ez a gyakorlat – mármint, hogy konzultáció vagy népszavazás esetén akárhányan is vesznek rajta részt, annyi ember nézetét tekintik népakaratnak – még a rossz emlékű kvótanépszavazás idején honosodott meg, ugyanis az egész egyszerűen érvénytelen volt, csak érvényesnek méltóztatta tekinteni pártunk és kormányunk.
Szóval, azt látjuk tehát, hogy nem a nép hangja szólalt meg mennydörögve a konzultációban, az megint más kérdés, hogy mit számoltak, hogyan számoltak, azt csak az tudja, aki számolta, de az is jobban teszi, ha sürgősen elfelejti, amit tud – lássuk akkor, mi lett az eredmény?
Az eredmény az úgynevezett „fokozatos nyitás” politikája lett, és ezt minden konzultáció nélkül meg lehetett mondani előre, pusztán Orbán Viktor nyilvános megszólalásai alapján. De tekintsük az úgynevezett közvélekedést, vagyis amit a kormány annak vesz. Milyen válaszok születtek?
A járványügyi korlátozó intézkedéseket fokozatosan, lépésről lépésre fel lehet oldani: a válaszadók 88 százaléka szerint ez a helyes megközelítés
Azok, akik beoltatják magukat vagy átestek a betegségen, védettségi igazolványt kapnak. Vannak, akik támogatják, hogy az ilyen igazolvánnyal rendelkezők felmentést kapjanak egyes korlátozó intézkedések alól: 65 százalék ért egyet azzal, hogy a védettségi igazolvány tulajdonosai felmentést kapjanak egyes korlátozó intézkedések alól
Az este 8 órakor kezdődő kijárási korlátozással kapcsolatban a válaszadók 74 százaléka szerint – ha a helyzet megengedi – akkor ezen enyhíteni kell
A szállodákat, éttermeket 87 százalék, a sportlétesítményeket az emberek 75 százaléka nyitná meg elsők között, (szigorú biztonsági szabályok betartása mellett), amint ez lehetségessé válik
A válaszadók 58 százaléka ért egyet azzal, hogy rendezvények, koncertek, fesztiválok, illetve sportesemények látogatását meg kell engedni azoknak, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek.
A válaszadók 79 százaléka egyetért azzal, hogy a járvány elmúltáig Magyarország területére csak olyan külföldiek léphessenek, akiket beoltottak vagy rendelkeznek védettségi igazolvánnyal.
Mi jelent ez, feleim? Azt jelenti, hogy a rejtelmes célú védettségi igazolvány, amely eddig nem volt jó semmire, most esetleg jó lesz valamire. A dolgok eddigi állása szerint rendezvények, koncertek, fesztiválok és sportesemények látogatására. Arra, amit eredetileg hittünk róla, tehát hogy segít a határátlépésben, továbbra sem alkalmas kifelé, és valószínűleg befelé sem: arra majd az az uniós kibocsátású „vakcinaútlevél” lenne jó, ami ellen annyira ágál a magyar kormány.
Mármost hogy néz ez ki a gyakorlatban? Egyelőre semmi sem biztos ugyan, de az Indexhez kiszivárgott egy információ, mely szerint:
„Elsőként az iskolai oktatás indulhat újra, és a vendéglátóhelyek szabadtéri teraszai nyithatnak majd ki. Fontos hangsúlyozni, hogy az április 19-i esetleges enyhítés nem kőbe vésett dátum, a beoltottak számának ekkorra el kell érnie a legalább a két és fél millió főt ahhoz, hogy valóban elkezdődjön a nyitás. A második ütemben pedig ismét kinyithatnak a szállodák, ám megint csak az átoltottság függvényében: a beoltottak számának ehhez el kell majd érnie a minimum hárommillió főt.”
A védettségi igazolvány által biztosított előnyökkel – figyelem, a kocsma teraszán azért nem fogják kérni, de a mindenféle rendezvényeken és a legtöbb zárt helyen igen – a kormányzati logika szerint nem „büntetni” akarják az oltatlanokat, hanem „motiválni” arra, hogy oltassák be magukat.
Az azonban a szomorú helyzet, hogy a lakosság radikálisan oltásellenes részétől eltekintve semmi szükség nem volna minálunk efféle motivációra. A legtöbben sorba is állnak, ha oltásra nyílik lehetőség, de az a bizonyos két és fél millió beoltott a mostani ütemben jó, ha április közepére jön össze, a hárommillió talán májusra, és akárhogy is beszél egymásnak ellentmondó dolgokat a kormányzat meg a miniszterelnök (a Kormányzati Tájékoztató Központ naponta közli, hogy van elég vakcina, bőven van, a miniszterelnök meg ahányszor megszólal vagy megszólaltatja Gulyás Gergelyt, azt állítja, hogy nincs, és még kell), itt csak részben az anyaghiány, egyelőre inkább az oltópontok és a szakképzett személyzet hiánya lassítja a vakcinációt.
De azért egy hónap múlva elkezdődhet egy nyitási folyamat. Lássuk a mai adatokat!
Az elmúlt 24 órában 11 132 új fertőzöttet regisztráltak Magyarországon, ezzel a járvány kezdete óta összesen 560 971 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 227 beteg, így az elhunytak száma 18 068 főre emelkedett – olvasható a koronavirus.gov.hu oldalon. Csütörtök óta mindennap kétszáz felett van az elhunytak száma.
Ugyanakkor egyes, nagyon különböző forrásokból is kevesebb vakcina érkezik a szerződésben kikötöttnél, tehát nem csupán a magyar kormányfő által mindenhol és mindenkor reklamált AstraZeneca szállítása csúszik, hanem, ha papírral és ceruzával a kezünkben figyeljük a Szijjártó Péter által rendszeresen bejelentett „jó híreket”, bizony az orosz Szputnyik V oltóanyagból is 1,6 millió adag kéne legyen vasárnap reggelig a magyar raktárakban, ámde mostanáig összesen 425 600 érkezett. Ezt valahogy nem emlegeti Orbán Viktor olyan neheztelően, bizonyára tudja, hogy Muszkaföldön lassan jár a posta. Az orosz vakcinát pedig valamiért nem légi úton hozzák, hanem kamionnal, örüljünk, hogy nem trojkával.
Tekintve, hogy most derülnek ki az egészségügyi rendszerünk nyilvántartásának hiányosságai is, elég nehéz lesz a megadott április 19-i időpontra a valóságban beoltani az említett és elvileg szükséges két és fél millió honpolgárt, papíron persze minden további nélkül lehetséges lesz, csak az a baj, hogy az a megátalkodott vírus nem olvas újságot és így nem értesül arról, hogy őt legyőzték.
Mint látjuk tehát, a kormány fokozatos nyitási szándéka nem találkozik néhány aprósággal. Ezek:
a választásra jogosult állampolgárok valódi többségének véleménye
a naponta riasztó növekedést mutató statisztikai adatok
a valóban rendelkezésünkre álló vakcinák mennyisége és minősége
Lehet ártalmas egy fokozatos nyitás áprilisban?
Nem vagyok virológus és prófétának is csak ritkán válok be: nem tudom. Amit tudok az, hogy valami hasonlóval (iskolák, teraszok nyitása, sportolási lehetőség engedélyezése) próbálkoztak a szomszédos Romániában, és érdekes módon nem beszélhetünk egyértelműen jó vagy rossz eredményről. Ott ugyanis már a járvány kezdete óta lokálisan, megyére, sőt, településre lebontva kezelték a pandémiás helyzetet, tehát előfordulhatott, hogy az egyik városban a főtéren sörözgetett az úri közönség, a másikban, esetleg a szomszédos megyében pedig csak munkaadói vagy személyes felelősségvállalási nyilatkozattal lehetett kiszaladni a gyógyszertárba vagy az élelmiszerboltba is. Nálunk kizárólag az országos statisztikák nyilvánosak, így az országon belüli terjedési folyamatokról kevés fogalmunk lehet, bár pedzegették az elmúlt héten, hogy érdemes volna regionálisan is megvizsgálni a kérdést. Tehát a romániai adatok alapján annyit mondhatunk el, hogy érdemes volna helyi megfigyelésektől függővé tenni a mi részleges nyitásunkat is, ahogyan ott: szülővárosomban, Nagyváradon például tegnap léptették életbe az úgynevezett vörös forgatókönyvet, ami
„A beltéri előadások, koncertek könyvbemutatók teljes tilalmát jelenti, valamint az éttermek, kávézók, játéktermek, egyéb nyilvános helyek zárlatát. A teraszokon lehet fogyasztani, de az asztalok között legalább két méter távolságot kell tartani, és legtöbb hatan ülhetnek egy asztalnál vendégek, ha nem családtagok.” (Maszol)
Tehát állandó monitorozással és a fertőzöttségi szintek kijelölésével (Romániában a vörös forgatókönyvhöz három ezrelék fölötti fertőzöttség szükséges, legalább 48 órán keresztül) lokálisan lehetne kezelni egy fokozatos, illetve részleges nyitást is. Ez viszont Magyarországon egyelőre még szóba sem került, pedig nem ostobaság. Hiszen a vendéglátóipar egy része így is működhet, ugyanakkor a fertőződést is lassítja, gátolja.
Okos módszer volna még sok, de minek is előszedegetni őket? Mindannyian tudjuk: a konzultáció is, a fokozatos nyitás is a politikáról szól nálunk, nem az egészségügyről.
Meglátjuk, mi lesz.
Bármi is legyen: vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra.
Szele Tamás
