Ma a Szájer ügy fejleményeinek tisztázásáról lesz szó, ugyanis, amint látom, hatalmas ködösítés folyik a történet kapcsán. A jelek szerint a kormánymédia minden orgánumával azt közvetíti olvasóinak, hogy Szájer József titkosszolgálati ármány áldozata lett – akad, aki ki is mondja – és íme, a gonosz világösszeesküvés leleplezte magát azzal, hogy van felvétel a letartóztatásról.

Én azt hittem tegnap kora délután, hogy hülyéskedek, mikor elsütöttem azt a poént, hogy

„A Szájer József sajnálatos brüsszeli balesetével kapcsolatos, egyre inkább terjedő félreértések tisztázása céljából tényfeltáró jellegű riportműsorral jelentkezik a közeljövőben az M1. A műsor címe műfaji és szerzői jogi okokból „Pom Pom meséi” lesz.”

Ehhez képest a vicc már néhány órán belül komolyra fordult. Az Origo reagált először az eseményekre, akkor még vezető anyaggal, aminek már a címe is nagyot ütött:

„Professzionális tv-stáb kísérte a rendőröket Szájer József elfogásakor, egyre nyilvánvalóbb a titkosszolgálati akció

A legújabb, Szájer József elfogásáról kikerült videó világosan bizonyítja, hogy egy előre megtervezett titkosszolgálati akcióról lehetett szó, mivel egy rendőrségi akciót nem szokott profi tévés stáb kísérni. A cél az lehetett, hogy így gyakoroljanak nyomást az uniós büdzsét és helyreállítási alapot vétózó Magyarországra. Mint ismert: a nyomásgyakorlás nem volt eredményes, az uniós csúcs Magyarország nagy sikerét hozta, a várhatónál is több pénz jön Magyarországra.”

Apart kis magyarázat, az ember előkapja a mellényzsebéből, összecsavarja a három részét és már fújhatja is a nótát a szimbólán. De előbb lássuk, mire reagált ilyen kitekert logikával az Origo, majd nyomában a teljes kormánymédia?

Tulajdonképpen arra, hogy a flamand VTM televízió tegnap közölt egy öt perces előzetest a ma esti adásából, amelyben felvételről láthatjuk Szájer József elfogását. Mely előzetes később különös sorsra jutott, de mindent a maga idejében. Ezen a ponton indult el a felhördülés: „Profi tévéstáb járt a rendőrökkel? Pont akkor voltak, pont ott? Titkosszolgálati összeesküvés!”

Nem, nem az. Nem tetszenek ismerni a nyugati televíziók működését, én meg igen, ugyanis már évek óta segítek főleg német és svájci vagy francia tévéstáboknak forgatásokat szervezni – sőt, épp most is benne vagyok egy ilyen munkában. Tehát lássuk, hogy csinálják az ilyesmit, hogy került „pont oda, pont akkor” a forgatócsoport.

Hát csak úgy, hogy a Bargoens produkciós iroda már jó ideje forgatja a stábjával a „Flikken BXL”, vagyis „Brüsszeli zsaruk” című rendőri riportműsorát, ami tavaly indult, tehát alapvetően nem exkluzívan, erre az esetre „küldték ki” a stábot. A Flikken egy klasszikus rendőri riportsorozat, bevetésekről, akciókról, a múlt heti adásban egy járványtagadó tüntetés elfajulását mutatták be rendőri oldalról, a ma estiben sem egyedül a mi emberünk szerepel, a másik sztár egy drogkereskedő lesz, akit a Molenbeek negyedben az ágyából szednek ki és tartóztatnak le.

Nyilván maga az élet rendezi a programot, ebben a műfajban még koncepciót is alig lehet megfogalmazni, ugyanis eleven ember nem lenne képes előre megmondani, hol fog történni és micsoda. A stáb ott ül, gondolom, készenlétben valahol, vagy a rendőrőrsön, kapitányságon, vagy a saját stúdiójában, ha a rendőrök úgy gondolják, érdekes esethez mennek ki, szólnak nekik, ők meg indulnak velük. Ebben azért az is benne van, hogy nem a stáb dönti el, milyen esetről forgat, hanem a rendőrség.

A videóból az is kiderül, hogy itt tévedések tragikomédiája zajlott: az eredetileg a csatornán felfelé induló Szájert menekülő betörőnek nézte egy járókelő, ő jelentette be telefonon az esetet. Tehát, míg a rendőrök egyik fele bent intézkedett, ki kellett menjen a ház elé a másik felük, begyűjteni azt, akit eleinte betörőnek hittek. Ráadásul egészen érdekes helyen történt az egész: a lakás a Le Detour nevű melegbár fölött található, ám az utcában fekszik a brüsszeli rendőr-főkapitányság is. Azzal pedig nehezen lehetne vádolható a brüsszeli karhatalom, hogy sok évvel ezelőtt előre megfontolt szándékkal telepítette oda a központját, hátha egyszer majd magyar EP-képviselőt fognak ezzel a ravasz csapdával az esőcsatornán. Különös véletlen az igaz: de inkább a buli rendezőjét nevezném ostobának és gondatlannak. Bár amikor odaköltözött, szó sem volt még kijárási tilalomról. De akkor is: az egér sem cincog a macska orra előtt.

A jelenetre ki sem térnék, legyen elég annyi, hogy az a bojtos sapka verhetetlen.

Tehát akkor azt látjuk, hogy nem ármányról van szó, hanem emberünknek komoly peche volt, mert belefutott a brüsszeli Kék Fény már jó ideje ilyen területen dolgozó stábjába. És több hibát is elkövetett.

Az első az volt, hogy kimászott az ablakon. Ha marad, ahol van, az igazoltatás során elmondja a rendőröknek, miszerint EP-képviselő és élni kíván mentelmi jogával, de otthon vannak az iratai, a rendőrök hazakísérik, ellenőrzik az iratokat, mindenképpen megbüntetik 250 euróra, de a neve sosem kerül nyilvánosságra és a felvételekről is törölni kell, ezt arrafelé, mint majd látni fogjuk, nagyon komolyan veszik. A másik hiba a légtornász mutatvány volt.

Ez már tévés szakmai kérdés: ha valakit igazoltatnak egy házibuliban, az nem túl látványos dolog, az operatőr is, a rendező is fáradtan legyint, maximum annyit mond: „ez egy vizuális műfaj, ebben nincs látnivaló”. De ha valaki Pókembert játszik a falon, az már látványelem! Még akkor is az, ha magát a jelenetet lekési a stáb, akkor is meg lehet mutatni a házat, a falat, a csatornát, a delikvenst, az igazoltatást. Szóval, az attrakció vonzotta oda a forgatócsoportot a belső felvételektől, amiket azért később folytattak.

Tehát nem sok köze van ennek mindenféle titkosszolgálati akciókhoz, a stáb szintjén egyenesen semmi. Ők már régóta dolgoznak a rendőrséggel, oda mennek, ahova hívják őket. „Épp akkor, épp ott” voltak? Hát, hogy mondjam, ha én most lemegyek a kínaihoz ebédért, akkor kevés annak az esélye, hogy út közben a Baross téren mondjuk fogok egy kapitális pontyot, ugyanis sem nem az a célom, sem nincs hozzá felszerelésem, sem pedig víz nincs errefelé. De ha kimennék horgászni, megfelelő készséggel, a megfelelő vízpartra és órákig ezzel foglalkoznék, akkor majdnem biztos, hogy fognék valamit, és annak is volna egy apró esélye, hogy talán kapitális pontyot. Vagy nem: a tévések egyszerűen horgásztak, ők sem tudták előre, mi akad horogra. A rendőri parancsnokság többet tudhatott a dologról, de azért magát a bulit ők sem szervezhették meg előre. Igaz, arra viszont mernék fogadni egy közepes összegben, hogy voltak belső informátoraik. De ennyi: szó nem volt titkosszolgálati tévézésről, azt ugyanis hosszú ideje elő kellett volna készíteni, és azért egy ilyen eset nem érdemli meg, hogy heti műsort indítsanak miatta, jó előre, komoly költségekkel.

A „miért pont ott voltak” kérdését tehát tisztáztuk.

Bonyolítja a helyzetet, hogy tegnap délután a belga sajtóforrások egyszerre vették le az előzetest a honlapjaikról, majd egyesek egy erősen vágott, rövidített verziót raktak fel helyette. Nocsak, a magyar kormány közbeavatkozott? Ha az egyik irányba nem voltunk paranoiások, ne legyünk a másikba sem, inkább nézzünk utána, mi történt. És ki is lehet hüvelyezni a dolgot Szájer József ez alkalomból közzétett nyilatkozatából:

„Belgiumi ügyvédem a mai napon azt közölte velem, hogy a belga ügyészség tájékoztatta, hogy a 2020. november 27-i gyülekezési tilalomsértési és drogbirtoklási ügyemet a hatóság megvizsgálta és jogkövetkezmény nélkül lezárta, hivatalos eljárás nem indult, a mentelmi jog felfüggesztését nem indítványozták. A Covid-19-korlátozások megszegése miatt 250 eurót fizettem.”

Van tovább is, de minket most ez érdekel. Ennek alapján szedette le a brüsszeli ügyészség a videókat, ugyanis az előzetes narrációjában többször szerepelt Szájer neve, viszont mivel az ő ügyét lezárták, ez sérthette a személyiségi jogait. A vágott verziókban már nem említik név szerint. Az arca pedig végig kitakarva szerepelt, így nekem most az a dilemmám, hogy nálam még megvan a vágatlan előzetes, de inkább nem teszem közzé, hogy ne sértsek jogot. Viszont így választ kaptunk arra a kérdésre is, hogy a felvétel „miért pont most” kerül nyilvánosságra. Azért mert most zárták le az ügyet, már nincs nyomozás, amit megzavarjon a műsor, be lehet mutatni.

Megvan a „miért pont ott”, megvan a „miért pont akkor”, mit nem tudunk még?

Azt, hogy mi a csodának kell bőgve védeni a védhetetlent a kormánymédiában? Hiszen tiszta a történet, tiszta és világos, ha kissé ironikus is (de erre nem térnék ki részletesebben), Szájer maga mondja:

„Képviselői pozíciómról való lemondással megszűnt nyilvános közszereplői státuszom. A belga hatóság döntése után az is egyértelmű, hogy ellenem jogi eljárás nem folyik, minden tekintetben magánszemély vagyok, megillet a magánélethez való jog.

Ennek tiszteletben tartását mindenkitől elvárom.”

Ez lehet aggályos sok szempontból, ugyanis ha mondjuk én magánszemélyként eladom a Ferdinánd-hidat, akkor ne írjon rólam a sajtó? Ha viszont közszereplő vagyok, akkor köteles kímélni?

De még ha el is fogadjuk, hogy Szájer magánszemély, azt látjuk, hogy ez a magánszemély meglehetősen látványosan megsértett egy szabályt, megengedem, akrobatikus módon, amiről a szükséges előírások betartásával felvételt készített egy tévéstáb. Mely sok egyéb, ám hasonló dologról is felvételt készített már és még fog is. Ennek a bemutatása miatt kellett kitalálni a titkosszolgálati akció legendáját, ami lassan több méter magasan elönti a magyar kormánysajtó minden felületét, itt és most talán a legjellemzőbb előfordulásából idéznék, melyet B. Zsolt fogalmazott meg a Magyar Nemzetben:

„De a lényeg most nem is ez. Hanem ez az átlátszó, józan paraszti ésszel is könnyen dekódolható történet, amelyet egy titkosszolgálat épített (és épít) fel. Hogy melyik titkosszolgálat? Nem tudhatom pontosan, és semmilyen bizonyítékom sincs, de ha engem kérdeznek, megérzésre hagyatkozva azonnal rávágom, hogy a német. És afelől sincsen szemernyi kétségem sem, hogy lesz még folytatása az ilyesféle akcióknak.” (Magyar Nemzet)

Ha én írnék ilyesmit, nekem könnyen meglehet, bizonyítanom kéne, bíróság előtt amit állítok, B. Zsoltnak nem kell. Hogy miért nem kell, az külön óra anyaga lesz majd egyszer, most még nem az

Nekem mindenképpen az a nézetem, hogy aki csak kicsit is ismeri a hírtelevíziózás és a dokumentumfilmek világát, tudja: szó sem volt titkosszolgálati akcióról a forgatócsoport szintjén, de még az őket informáló rendőri parancsnokság szintjén is erősen kérdéses ez a feltételezés.

Az emberek szeretik a kémregényeket és könnyen el lehet adni nekik az ilyesmit, amúgy is paranoiás korban élünk, most ezen a marhaságon fog spekulálni egy ideig a honi közélet.

Ugyan már.

Ezek csak Pom Pom meséi.

Szele Tamás