Forgókínpad

Forgókínpad

Matolcsy és az oroszlánszag

2021. április 27. - Szele Tamás

Nos, miután tegnap mindenki kiröhögte magát Matolcsy mester újabb halandzsáján, amely miatt valóban kezdek érte aggódni – súlyosbodhat az állapota, mostanság hetente vannak ilyen rohamai – vizsgáljuk talán meg azt is, mit írt, hátha csak a különös fogalmazás, az írásban gyakorlatlan szerző sutasága tévesztett meg minket és nem is akkora hülyeség, amit írt.

oroszlan.jpg

Elárulom a poént: de, akkora hülyeség.

Sőt: nagyobb.

De először vegyük azt, ami az országos közröhejt váltotta ki, és ez a matolcsyáda címe:

KIDSzingChi.hu” 

Nem értik? Én sem értettem, még jó, hogy a szerző elmagyarázza, igaz, szadista módon csak az írás végén. Bár van némi igazsága: nekem is tegnap kellett sokadjára közzétennem, hogy azokat a kedves olvasókat, illetve éppenséggel nemolvasókat, akik meg sem nyitják az írásomat, hanem csak a fotó és a felvezető alapján böffentenek alá egy markáns véleményt (én például tegnap egy, a járványügyi nyitás terveit elemző írás alatt így lettem náci és határ-revizionista – egy szó nem sok, annyi sem volt az írásban Magyarország határairól), tiltom, de nem csak az én oldalamról, hanem azoknak a lapoknak az oldalairól is, ahova dolgozom. Éspedig merő egy udvariasságból: ha ők olyan fontosak, annyira elfoglaltak, hogy nem bírnak végigolvasni „ennyi sok betűt”, akkor nem zavarnám őket azzal a sok betűvel. És ők sem fognak zavarni a teljesen megalapozatlan, de annál határozottabb, ostoba véleményükkel. Matolcsy is úgy gondolkodhatott, hogy olvassa el az eszmefuttatását, aki kíváncsi arra, mit jelent a cím, azért magyarázta meg csak a végén.

Legyen hát célunk egy olyan új európai oroszlán csapat felnevelése, amelyben minket KIDSzingChi.hu névvel illetnek, ami egy új nyelv, az Engkrit (English+szanszkrit) szótárában „A magyar kölyök oroszlán ereje” címszó alatt található.”

Azért így is maradt rejtél a mondatban. Nem gondoltam volna, hogy a Nemzeti Bank elnökét én kell kioktassam magyar nyelvtanból, helyesírásból, de ha más meg nem teszi, rám hárul a feladat: szóval, Huba fiam (ez a második keresztneve), a magyarban vannak úgynevezett összetett szavak, amiket egybeírunk, meg vannak többszörös összetételek, amiknél vigyázni kell, hogy azt írjuk, amit akarunk, mert nem mindegy, mi kerül arra a papírra, képernyőre. Ebben a mondatban mindkettővel meggyűlt a bajod. Magyarul külön írt „oroszlán csapat” nincs. Itt egybeírjuk, ez oroszláncsapat. Ahogy egybeírjuk a juhnyájat és a marhagulyát is. A másik eset problémásabb. Még a teljes írás ismeretében sem világos, mi a csodát akartál mondani, „ A magyar kölyökoroszlán erejét” vagy „ A magyar kölyök oroszlánerejét”, a kettő nem ugyanazt jelenti, de egyiket sem így írjuk, ahogyan te tetted, ülj le, kettes. Azért nem egyes, mert sokat dolgoztál ezen a rögtönzésen, és azt el kell ismerni.

Jó, akkor lássuk, mit akar a szerző ezzel a használhatatlan halandzsával.

Azt sokan szeretnék tudni, körülbelül annyian, ahányan el is olvasták a dolgozatot, de a legvalószínűbb, hogy még az sem érti, aki írta. Ugyanis semmi, de semmi konkrétumot nem tartalmaz, pusztán Matolcsy György Huba elképzeléseit a mesés Keletről és a hanyatló Nyugatról, de azt már megírta terjedelmesebben Oswald Spengler, igaz: az is olvashatatlan és csak annak nem szamárság, aki hisz vagy hinni akar benne. Ez a kis írás is körülbelül ebbe a kategóriába tartozik. Elemezzük.

Miért ne mondhatnánk ki azt, hogy Magyarország fenntartható felzárkózásának mintái már nem Nyugaton, hanem Keleten működnek, ezen belül Kelet-Ázsiában és a Közel-Keleten találhatóak.”

Itt is kérdőjel kívánkozik a pont helyére, de úgy látszik, stíluselemként használja ezt Hubánk, hogy lekösse az olvasó figyelmét. Ügyes, ügyes. De miért is ne mondhatnánk ki? Kimondhatjuk, egyetlen magyar törvény sem tiltja. Legfeljebb nem lesz igazunk, de kimondani lehet is, szabad is, egy fideszes, illetve már nem fideszes klasszikus szerint hülyének lenni alkotmányos jog Hunniában. Huba, mondd ki nyugodtan, mi majd legfeljebb röhögünk.

Dél-Korea, Izrael, Dubai (Emirátusok), Szingapúr és három dinamikus kínai sikerváros, tehát Sanghaj, Shenzhen és Csengdu lehetnek a példaképeink. Rajtuk keresztül nyílhat meg Európa keleti pereme a természettel és társadalommal harmóniában működő, fenntartható és zöld, tehát sikeres jövő felé.”

Hát, a Kínai Népköztársaság igen nagy harmóniában él a természettel, az már biztos is, kár, hogy azt a harmóniát Karlheinz Stockhausen írta. És főleg a felsorolt, hatalmas iparvárosok környékén éteri teljességű ez a harmónia, Shenzhenben például olyan szennyezett volt a levegő, hogy a tizenkétmilliós város teljes autóbuszparkját le kellett cserélni elektromos üzemű járművekre, nem azért, hogy tisztuljon a légkör, hanem azért, hogy tudják tartani legalább a mostani szintet. De máshol sem jobb a helyzet a Távol-Keleten – az csak romantikus elképzelés, hogy taoista bölcsek meditálnak Kína zöld dombjain a pagodák előtt, zöld sincs lassan, pagoda is csak látványosságként, a taoista meg végképp hiánycikk. Fantáziálni szabad, csak ne alapozzunk rá tervet és elméletet.

Miért nem lehet már az érett Nyugat a példaképünk?

Magyarország földrajzi fekvése és történelme következtében nem volt képes meglovagolni az elmúlt 500 évben a fejlettség és gazdagság felé sodró hullámokat. Az 1400-as évek végén és az 1500-as években, már a legelején, kimaradtunk a nagy földrajzi felfedezésekből és az új világkereskedelemből, majd az 1700-as években az első ipari forradalom indulásából. Az 1870-től induló második technológiai forradalmat – robbanómotor és villamosság – még beértük a század végén, de azután jött Trianon, majd megérkezett a második világháború és a szovjet birodalom.

1970-től újból kimaradtunk az immáron harmadik ipari forradalomból, amely az IT technológiák felfutását jelentette. 1990-től jött a rendszerváltoztatás és az átmenet két évtizede. 2010-től először rendbe tettük az állam pénzügyeit és a jegybanki pénzpolitikát. Elindultunk egy fenntartható felzárkózási pálya felé, majd jött a világjárvány.”

Ha az előbb azt mondtuk, hogy Matolcsynak szabad kérdezni, mert nem tiltja semmi, kérdezzünk most mi is vissza: „Már miért ne lehetne az érett Nyugat a mi példaképünk?” A felhozott történelmi példák rosszak is, vulgárisak is. A nagy földrajzi felfedezésekből kimaradtunk, de nem csak a fene török miatt, hanem mert az akkori Magyar Királyságnak csak Horvátországban volt tengerpartja, kikötője, amit már akkor is veszélyben forgott, Boszniából a török vert ki minket, Dalmáciából a velencések. Tenger nélkül meg nem lehetett felfedezni Amerikát sem, mást sem, lóháton nehé lett volna. Az is igaz, volt más bajunk. Itt még megállna a Matolcsy-féle példa, ha sántikálva is, de az első ipari forradalom idején elvileg a világon semmi akadálya nem lett volna annak, hogy „tekintsük Angliát”, amint Széchenyi egész életművében tanácsolta – csak hát nem tekintettük, mert jólvoltazúgyahogyvolt, Pató Pál országa még a Lánchidat és a Budapest-Vác vasútvonalat is nehezen fogadta el. Itt már sokkal inkább a gátolta a hazában a haladást, hogy a pénz, a termelésből származó jövedelem olyan birtokosokhoz folyt be, akiknek nem volt érdeke a modernizáció. Akkor meg minek támogatták volna? Kicsit rossz hatásfokon termeltek, de nagyon olcsón, nekik megfelelt. Mondjuk senki másnak, de náluk volt a kasszakulcs. A harmadik példa viszont sehogyan sem áll meg: a kiegyezés utáni Magyarország gazdasági szempontból (egy nagy, korai válságtól eltekintve) a kor európai szintjén állt, a technológiai fejlődés pedig késedelem nélkül érkezett. Aztán nyilván közbeszólt a történelem, de ez a kutatás-fejlesztést nem gátolta annyira, mint hinnénk. A képzést sem, amiről Teller Ede tudna például mesélni, ha még élne. Az IT-forradalommal az a baj, hogy nem maradtunk ki belőle. Minket az hátráltatott – és még így is kevésbé, mint a KGST többi tagállamát – hogy a szovjet álláspont sokszor változott a számítástechnikával kapcsolatban. Ők meg azért voltak nagy hátrányban, mert Sztálin a kibernetikát (a relativitáselmélettel együtt) burzsoá áltudománynak minősítette. Aztán meghalt, ami jó hír, de utána is hosszú ideig szorgalmazta a fejlett szovjet tudomány az analóg számítógépek fejlesztését szemben a dekadens, nyugati digitális rendszerekkel. Mit ad Isten vagy a Párt: belátták egy idő után a tévedést, mikor már nem lehetett tovább erőltetni, de addig az egész Béketábor ment utánuk, vak vezetett világtalant. És mondom: mi még némi rebellis szellemben ellen is szegültünk a sok ostoba moszkvai elvnek, amennyire csak lehetett, digitális gépeket fejlesztettünk, például a TPA-sorozatot, még ha a világszinttől messze elmaradva is.

Jó, elhangzottak Jeremiás és Koppány siralmai, „a sors mostoha volt”, huncut, aki tagadja (bár nem úgy volt mostoha, ahogy a szerző mondja), de mi következik ebből? Az, hogy:

Magyarország kimaradt az elmúlt 500 év tőkefelhalmozást és gazdagságot, fejlettséget és magas életszínvonalat eredményező nyugati folyamataiból. Emiatt is érdemes azokra a legújabb, keleti sikerekre figyelnie, amelyek a múltban felhalmozott tőke, tudás és technológia nélkül építették fel az eredményeiket.”

Dehogy maradt ki. Csak a Csekonicsok, Esterházyak nem fejlesztésre költötték a pénzt. A Ganz Ábrahámok, Richter Gedeonok meg igen. Szóval ne játsszuk, hogy történelmi okokból nincs egy vasunk sem, és nulláról kell indulnunk. Itt magyarázza el Matolcsy, hogy sem európai, sem amerikai mintákra nem építhetünk, mert... Már megint meséket mond:

Írország kitűnő teljesítményét nem lehet elválasztani több tízmillió amerikai ír rokonszenvétől és befektetésétől. Csehország rendelkezik egy láthatatlan társadalmi tőkével, ami az erős középosztály történelmi öröksége.”

Ha az írországi befektetések deficitesek volnának, menten meg is szűnnénk, rokonszenv ide vagy oda, Matolcsy el van maradva legalább ötven, de inkább száz évvel. A cseh „láthatatlan társadalmi tőke” meg tényező, de nem gazdasági, hanem kulturális (én az ő helyében inkább a nagy hagyományú és minden időkben virágzó cseh fegyveripart vettem volna elő, csak azt nem lehet, mert állítólag már nekünk is van – ha nem is működik). Amerikával meg az a baja, hogy Amerikában terül el.

Az igazi ok az, hogy az USA nagymértékben támaszkodhat – éppen saját sikerei nyomán – olyan óriási felhalmozott erőforrásokra, amelyek egyetlen európai ország számára sem érhetőek el. A felhalmozott tőke, a dollár, mint világpénz, a tudáshálók, a technológiai központok és különösen mindezek nagy méretekben való összekötése Európában nem ismételhető meg.”

Ezen csak úgy lehetne fair módon segíteni matolcsysta álláspont szerint, ha az Egyesült Államok minden ingóságát hátrahagyva helyet cserélne Magyarországgal. És akkor majd megmutathatnánk, mit tudunk. Fájdalom, erre nem látok komoly esélyt.

Miért lehet Kelet a sikeres felzárkózási minták forrása?”

Tényleg: miért pont Kelet?

A válasz meglepően egyszerű. Ezek a kelet-ázsiai és közel-keleti sikerek döntően szellemi forrásokat használnak és nem az anyagiakat. Vagy nem örököltek felhalmozott anyagi vagyont, vagy nincs különleges, közvetlenül felhasználható természeti kincsük, de az anyagi siker mindenképpen szellemi forrásokból származik. A keleti sikerpéldák mindegyike rendelkezik olyan különleges szellemi vagyonnal, ami az új információs korban lényegesen többet ér, mint bármilyen anyagi kincs.”

Azért a szellemi források ritkán pótolják a nyersanyag- és energiaforrásokat. Csak technológiai forradalmak esetén , de akkor sem áll elő az a helyzet, hogy többet anyagi alapokra nem lesz szükség a termeléshez: csak akkor más anyagokra lesz szükség, mondjuk szén helyett uránra. Vagy elkezd szükség lenni a földfémekre. Hagyjuk a szamárságokat: a felsorolt területek gazdasági sikerének nincs köze egymáshoz, Kínának az olcsó munkaerő és az állami irányítású, de kapitalista alapú gazdaság a titka, Szingapúrnak a zsarnokság, Dubajnak az olaj, Izraelnek az állandó készenléti helyzet, ők sosem tévedhetnek, bármelyik rossz döntés végzetes lehet számukra – és nagyon hasonló a helyzet Dél-Koreában is. Ennek az írásnak mintha az akarna lenni a célja – de csak mintha – hogy felállítson valamiféle sosemvolt modernista-neokonzervatív eszmei-gazdasági modellt, ami a Bölcsek Köve és ami magyarországi alkalmazás esetén szőlőt, valamint lágy kenyeret eredményez.

Ez még csak nem is elképzelhető recept, hiszen közös pontok sincsenek, így recept sincs. Meddő okoskodást mutat nekünk a Nemzeti Bank elnöke, én sem értem, miért, ő sem hinném, hogy érti. Ha mégis, akkor nagy baj van az esze tokjával, de erről is tudunk már. Mindenesetre mielőtt nekilát az oroszláncsapat nevelésének, látogasson ki az Állatkertbe (rövidesen lehetséges lesz, úgy tűnik) és szippantson egy mélyet a levegőből az oroszlánok ketrece környékén.

Jelen feltételek mellett az oroszláncsapatból ennyit tudnánk előállítani.

A szagukat.

Arra képesek volnánk.

De ettől, fájdalom, nem lesz belőlünk Szingapúr.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása