Túlzások idejét éljük, szélsőséges, értelmetlen, veszélyes túlzásokét. Mondhatnánk, hogy érthető ez, a világjárvány mindenkit hisztérikussá tesz, de ne feledjük: a mostani ostobaságok a járvány elmúltával sem merülnek feledésbe. Amint a választási kampányok idején elhangzott rágalmak és sértések sem: egyszer mindegyikre lesz valamiféle reakció.

Az pedig valóságos szégyen, ahogy a járványügyből politika lett. Nyilván nem lehetett ezt elkerülni, egy ennyire közérdekű téma mindenképpen átpolitizálódik, de mintha nem is akarta volna senki kihagyni a kampányából. Azt most nem boncolgatnám, mit művelt a kormány és mit az ellenzék ezzel a pandémiával kapcsolatban, bár az sem volt akármi, de sokkal, sokkal felháborítóbb az, amit a járványon lovagolva a „pálya széléről” vagy inkább a kispadról kiabálnak be – és nem is annyira a B-közép, sokkal inkább a tartalékok és labdaszedők.

Azok a tartalékok, akiket az tüzel, hogy minél előbb a pályára, játékba kerülhessenek, és azok a labdaszedők, akik elvileg azért vannak ott, mert a csapatnak jó emberei, régebben komoly szolgálatokat tettek, most sem akarnak róluk megfeledkezni, szükség esetén számítanak rájuk. Azért kormánytényező sosem lesz sem az első, sem a második kategóriából, de még ott ülnek a kispadon, ott bóklásznak a pálya szélén. És halálosan biztosak abban, hogy sokkal jobban fociznának a csapatnál, főleg, ha ebben a sportban bevezetnék tanácsuk szerint a baseball-ütőt és a rebetlit.

A pályára vágyó játékosokra példa a Normális Élet Pártja, akik rövidesen tüntetni fognak újból a Hősök terén, de mivel még nem tüntetnek, ma nem róluk beszélünk, hanem a labdaszedőkről. Mint például a Magyarok Világszövetsége és a Magyarok Szövetsége (vigyázat, a kettő nem ugyanaz). Nem ugyanaz, viszont igen nehéz őket egymástól megkülönböztetni a kommunikációjuk alapján, ugyanis a Magyarok Világszövetségének eseményeiről nem a hivatalos oldalukon tudósít a hivatalos sajtószolgálatuk (mert van nekik olyan), hanem a Facebookon, ellenben a Magyarok Szövetségének lapjában, a Szilaj Csikóban is megjelennek a világszövetség hírei. Mindegy, szövevényes dolgok ezek, de mi a helyzet a Világszövetséggel?

A járvány nagyon rosszul hatott az amúgy sem páneurópai gondolkodású egyletre, mely saját magát alapvetően a kormány feltétlen támogatójának tekinti, de azért elég különösen támogatják – ugyanis amint megjelentek az oltásszkeptikus (akkor még vírusszkeptikus, járványszkeptikus) mozgalmak, azonnal melléjük álltak. Otthont adtak a rendezvényeiknek, konferenciáiknak, az összekötő kapocs Patrubány és az oltásszkeptikusok között (mert sokféle van ám) pedig nem nagyon lehet más, mint Drábik János. Aki doktor ugyan, de jogi.

Mindez elég kacskaringós úton került elém, ugyanis az jutott a tudomásomra, bár meg nem erősített forrásból, hogy az MVSZ elhatárolódott egy közismert futóbolondtól, akinek most azért nem írom le a nevét, mert nincs bizonyítékom az elhatárolódásra. Arra volna, hogy tavaly még egy gyékényen árultak, de az tavaly volt. Hanem ahogy keresgélek, már a harmadik hivatkozás az előbb említett Szilaj Csikóra vitt. És ott jött szembe velem – teljesen függetlenül az eredeti témámtól – egy érdekes cím.

„Járványcsinálók fogságában: a pokolra vezető út beoltottakkal van kikövezve”

Ez ugyan az MSZ, nem az MVSZ, de amint látom, járványügyben nincs köztük különbség. Annyira nincs, hogy a főoldal címei is érdekesek:

„Patrubány Miklós: Covid-járvány – avagy a szkíta és a talmudista erkölcsi világ éles ütközése”

Hogy micsoda? A koronavírusnak egyáltalán van felekezete?

„Drábik János: A Talmud, Trianon és a mai járványhelyzet”

Drábik úr kihagyta a címből a szabadkőműveseket, a dinoszauruszokat és Bálám Szamarát is.

„Dr. Pócs Alfréd: A csinált járvány...”

Úgy látom, itt van mindenki, aki oltásszkeptikus körökben számít.

„Dr. Gődény: Egyszer volt Budán kutyavásár”

Mondom én, hogy mindenki itt van – de térjünk vissza a járványcsinálókhoz, különös tekintettel arra, hogy azt az írást maga a főszerkesztő, a mozgalmas múltú Varga Domokos György jegyzi. Akinek olvastam én már könyvét is, persze egy szavával vagy gondolatával sem értettem egyet, azt viszont elfogadtam, hogy ő úgy látja a dolgokat, ahogyan. Eléggé ellentmondásos az ő karrierje, az 1990-es megjelenésétől mostanáig. Az tagadhatatlan, hogy írni tud. Nem „indulatból” dolgozik, tisztességgel kezeli a nyelvet is, stílust is, de hát nekem nem is az a bajom, ahogyan most ír. Hanem az, amit.

„Magyarországon ma az egyetlen komoly intézmény, amely szembe mert szállni a koronavírus-járvány hivatalos forgatókönyvével, a Magyarok Világszövetsége. Egyedüliként biztosít rendre fórumot, megszólalási lehetőséget, szervez sajtótájékoztatót azoknak a „tisztánlátó” orvosoknak és hazafias gondolkodóknak, akik észrevették a Covid–19 vírushoz kötött világjárvány számos ellentmondásosságát, és makacs tájékozódásukkal, szívós információgyűjtésükkel és felelős gondolkodásukkal eljutottak addig a felismerésig, hogy mind a vírus, mind pedig a róla elnevezett járvány tudatosan, mesterségesen lett létrehozva, s az ezek ürügyén kialakított politikai és egészségügyi eljárásrendek, meg az ezek ürügyén felpörgetett vakcinagyártások és használati engedélyek, a végtelenített oltáskampányokkal egyetemben, mind-mind tetemes veszéllyel jár az egészségünkre és az emberiség sorsára nézvést.”

Erről az MVSZ által játszott szerepről már tettem említést és még fogok is. Folytassuk.

„A Magyarok Világszövetsége legutóbbi fórumán, küldöttgyűlésén – egy „tisztánlátó” orvos mellett – felszólalt Drábik János is. Parázs lelkületű előadásában azt ecsetelte, hogy a világ dolgai nem érthetők meg – miként ez a mostani járványhelyzet s ennek fejleményei sem – anélkül, hogy számolnánk a Talmuddal, az ennek szellemiségével átitatott titkos, világuralmi szervezet létezésével. Drábik évszámokat, tényeket, neveket sorolt.” (Kiemelés tőlem)

Nos, nekem Drábiknak egy másik előadása került a kezembe régebben, abban is „évszámokat, nevet, tényeket” sorolt, nagy kár, hogy végig folyékonyan hazudott. Akkor taxatíve bebizonyítottam, hogy állításai mind hamisak, akinek van hozzá kedve, itt elolvashatja. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez a korábbi előadás Amszterdamban hangzott el, ahova Drábik az MVSZ delegáltjaként utazott. Éspedig az „új koronavírus okozta orvosi és erkölcsi vészhelyzetről szóló nemzetközi tanácskozáson” (MEED – Medical and Ethical Emergency Deliberation). Elég nagy blamázs lett volna Magyarország számára maga az előadás, még szerencse, hogy a konferencia is egy oltásellenes gittegylet szervezésében zajlott, minimális részvétellel. De lépjünk tovább.

„Nos, hónapok óta foglalkozom a koronavírus-járvány legkülönfélébb jelenségeivel, összefüggéseivel, s magam is arra a következtetésre jutottam, hogy az egész folyamat különös, váratlan, sőt érthetetlennek tűnő mozzanatai nem érthetők meg másképp, mint egy ilyen világuralmi szellemiség és szerveződés létezésével.”

Hát, 2005-ben, mikor a szerző kötete megjelent „A törzsi háború természetrajza – a rendszerváltozás Magyarországán. Törzsi trilógia” címmel, annak a koncepciójával sem értettem egyet, de akkor még gyökeresen más álláspontot képviselt. Amiből annyi megmaradt, hogy ő maga valóban nem tesz antiszemita kijelentéseket ebben az írásban, de minek is tenne, elmondja azokat a jó Drábik helyette. Ő inkább háttérhatalmat emleget, kissé kódoltan. Meg Jacques Attalit idézi, 1981-ből, mely idézet bizonyítottan hamis. Attali szerint is hamis. Akkor haladjunk tovább, egyre sötétebb vizeken.

„Amikor tehát Drábik János azt állította, hogy létezik egy olyan rejtőzködő világerő, amely – kimondva vagy kimondatlanul – akár egy ilyen nagyszabású világjárványt is kedve szerint meg tud rendezni, akkor nagyon is tényekkel megalapozva, bőséges történelmi ismeretek birtokában tette ezt. S emiatt is kell különös jelentőséget tulajdonítanunk befejező gondolatainak, amikor két öklét indulatosan egymáshoz préselve arra figyelmeztetett, hogy ma minden döntéshozó ilyen nyomásnak van kitéve, ilyen szörnyűséges satuba van szorítva. Habár nem ejtette ki száján Orbán Viktor nevét, napnál világosabb volt, hogy róla, az ő elképesztően nehéz mostani helyzetéről beszél.”

Szóval, nem lenne oltás, sőt, nem lenne világjárvány sem, ha a Rejtőzködő Talmudista Világerő nem zsarolná a politikusokat, különös tekintettel Orbán Viktorra. Szőlő lenne, és lágy kenyér nélkülük, ugyebár.

„Aki meg akarja óvni az országát, az nem teheti meg, hogy semmibe veszi a világ felforgatására („Új világrend”-építésre, „Nagy újraindítás”-ra) irányuló világuralmi akaratot. Nem kerülheti el, hogy súlyos engedményeket ne tegyen neki annak érdekében, nehogy egy újabb Trianon-erejű csapást mérjenek Magyarországra. Józan ésszel semmi mással nem magyarázható miniszterelnökünk oltásőrülete.”

Hát, csak megjegyezném, hogy igen nehéz egyszerre támogatni is meg őrültnek is nevezni valakit – most a „jó cár” legendájához fordult a rutinos szerző, aki vagy nem tud az ország bajairól, mert a gonosz bojárok eltitkolják azokat előle, vagy tud, de nem tehet semmit, mert a bojárok fogságában sínylődik. Ezt a mesét annak idején nagy közönségsikerrel terjesztette az Ohrana. Más mesékkel egyetemben.

„Márpedig Orbán Viktor eddigi, nemzetóvó és nemzetmentő, család- és gyermekpárti döntéseinek, sőt szabadságküzdelmeinek fényében ez a pálfordulás csakis úgy képzelhető el, hogy valóban létezik ez a sátáni satu.”

Mert ha nem létezik, akkor a jó cár bizony rossz cár. Olyant meg sem nem ír, sem nem gondol a szerző, herézis az. Mindenképpen elmondhatjuk: új elmélet született az MVSZ–MSZ köreiben, ami egyszerre antiszemita és menti fel a jelenlegi kormányzatot a szélsőjobboldali járványtagadók vádjai alól: elméletnek nagyon ügyes, tagadhatatlanul ügyes, hiszen majdnem minden felmerülő kérdésre ad valamiféle magyarázatot.

Na jó, egyre nem.

Arra, hogy ha ez mind igaz, miért esik áldozatul számos oltatlan ember a világjárványnak? Tán csak nem azért, mert az létezik?

Rá kéne jönni, hogy tévedésben élünk: nincs a Világegyetem összes jelenségére politikai magyarázat.

Kivéve Magyarországon.

Nálunk mindig az van először.

És utána sokan valódit már nem is keresnek.

Szele Tamás