Egy hét szabadság után az ember matat a hírek között, hirtelen nem is tudja, melyikhez kapjon, legszívesebben odavágná az egészet a sarokba mindenestől, aztán szedjék szét a macskák, de hát nem lehet – ezek a dolgok végső soron mégis velünk történnek, a maguk realitásában, egy hétre még megszabadulhat tőlük az ember úgy-ahogy de végleg nem.

Mikor elmentem szabadságra, még az tartotta lázban a közvéleményt, hogy egyszer legyen Fudan kutyavásár, illetve egyszer sem, ami méltányos és logikus óhaj, csak éppen nem annyira egyszerű dolog ez, mint amilyennek látszik: Magyarország ideális terep Kína számára a sértődéshez a maga politikai csőlátásával, amelyben minden, de tényleg minden a Kossuth tér körül forog, az a Világegyetem középpontja, mint Kínában a Tajsan hegye vagy a Jáde Császár palotája. A hosszú vonatozásra – 225 kilométer csupán, de ezt a távot a nemzetközi expresszvonat a MÁV színeiben hat-hét óra alatt teljesíti, most tervezik a korszerűsítés jegyében egyes szakaszokon négyökrös szekerek bevezetését, bár bizonyos szakértők féltik az utazóközönséget attól, hogy a nagy menetszélben még lobogna a haja – Lin Yutangtól a „Mi, kínaiak” című alapművet vittem olvasni, bár olvastam én azt már régen, de annyira jó, hogy érdemes időről időre elővenni. Lin Yutang szellemében ezért el tudnám magyarázni a kínai kormánynak, mi is a baj az egyetemmel, jelesül, hogy az ő nyelvükön fogalmazzak, az, miszerint „két áradó folyam közötti pusztán raktak tüzet az egyetlen fából, ami ott nő, szakadó hóviharban és most csodálkoznak, hogy nem tetszik a bennszülötteknek”, de hát minek magyarázzam, tudják ők is jól, mibe avatták magukat. Azért is teszik, amit tesznek, nem buta emberek azok, csak épp nem jók. A campus is leginkább kezd krampusz lenni, a kínai sajtó úgy beszél Karácsony Gergelyről, mintha már vívná is a Középső Birodalom ellen a harmadik ópiumháborút, világos, hogy erre a vállalkozásra azért volt szüksége Pekingnek, hogy az nekünk ne tetsszen, és ha nem tetszik, lehessen megsértődni érte. Ezen sajnos sehogyan sem lehet segíteni, illetve lehetne némi tapintattal és udvariassággal, csakhogy ahhoz Peking is kéne, mint elfogadó, és olyan csodát mi egyhamar nem látunk, hogy az Országos Népi Gyűlés mandarinjai ránk mosolyogjanak.

Aztán még mi történt? Magyarország gumitalpúi vagy nagyon okosak és a közönséget nézik hülyének, vagy ellenkezőleg: megállapították ugyanis, hogy az Iszlám Állam alig serdült janicsárjának ügyében, akit két hete fogtak el, mindenről az Assassin's Creed tehet.

Ugyanis megtalálták V. Kende két éve nem használt Facebook-profiljában, miszerint kedvelte ezt a játékot, és felkiáltottak az okosok: hoppá, ezen keresztül szervezhették be! Vagy nem, tenném hozzá, ugyanis ha mondjuk a Tetrist kedvelte volna vagy a Stalkert, akkor meg FSZB-s lett volna belőle? Világos, hogy mindenki sok marhaságot kedvel élete folyamán, tessék ránézni a saját profiljukra, olyan kedveléseket is látnak majd, hogy azt sem fogják tudni, mi közük volt valaha az illető témához.

Én most tettem meg, hát, nem irigylem azt, aki ennek alapján próbálná összerakni az személyiségemet. Azt még nagyjából értem, miért kedveltem annak idején mondjuk a „Budapest kurva régi képeken” vagy a „Trainspotter_hungary” oldalakat, a „Fighter aircrafts” meg nem is kérdéses, de hogy került hozzám az „Útépítés, útjavítás” vagy a „Japanese Death Poems”? Még a japán lírát sem kedvelem különösebben...

Szóval, az tény, hogy az Assasin's Creedben vannak éppenséggel aszaszinok, nélkülük kicsit nehéz lett volna egyáltalán kitalálni a játékot, de már a Hegység Vénje kimaradt belőle, akármennyire is nizárita muszlimok voltak ezek a hasisszívó orgyilkosok, akiktől annyira rettegtek annak idején Outremer keresztes urai és maga a Nagy Szaladdin úgyszintén – őt is meg akarták ölni vagy két alkalommal. Bár mondjuk még a hasis sem biztos a történetben. De hát mondom, ez csak egy játék, nem is a legjobb, ha mondjuk a „Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth”-öt kedvelte volna ez a zavaros fejű legény, akkor most azt mondanák, hogy a Nagy Öregekkel trafikált Lovecraftből? Bátor felvetés volna, kétségtelenül.

Ebben a hírben annyi az érdekes, hogy az aszaszinok a maguk idejében tényleg veszélyes orgyilkosok is voltak (és mellesleg ügyes mérnökök, az erődjeik vízellátását kiválóan oldották meg), valamint tagadhatatlanul iszlám hitűek, de annyira léteznek manapság, amennyire a thugok, akik szintén nem voltak kispályás játékosok, csak ők Indiában űzték az ipart. Propagandának jó ez az okoskodás, egy – szerintem – talán nem is a legjobban sikerült játék kapcsán, de már érvnek vagy pláne bizonyítéknak nem lehetne elfogadni. Csak remélni merem, hogy azért hintették a nemzetbiztonsági muftik elibénk ezt a „hírt”, hogy míg el vagyunk vele foglalva, ők nyugodtan tudjanak foglalkozni a valóban fontos dolgokkal. Amik szerintem V. Kende esetében nem a Facebook-profilján lesznek, hanem igenis a darkwebes aktivitásában, csak hát ahhoz illenék érteni is, remélem, van rá emberük (illetve: tudom, hogy van).

Aztán még milyen hírt nem írtam én meg ezalatt a hét alatt?

Hogy engedjek egy kis betekintést a sajtó boszorkánykonyhájába, a híreket mi sem az ujjunkból szopjuk, például mikor eltérítették Roman Protaszevics gépét és letartóztatták a barátnőjével együtt, feliratkoztam a Meduza.io híreire, mint egyetlen megbízható orosz ellenzéki hírforrásra. Illetve akad még néhány, például a Novaja Gazeta, de hát ritkák, mint a fehér holló most már, és mindegyik köteles minden írása elé odabiggyeszteni, hogy ez az orgánum „idegen ügynök”. Gondolom én, orosz logika szerint kétfajta ember van, idegen ügynök és saját ügynök, harmadik már nincs is... vagy ha van, az a Baba Jaga.

Hát, hiba volt szabadság előtt feliratkozni. Napi negyven értesítés jött a telefonomra, majdnem mind arról, hogy valakiket letartóztattak, kihallgattak, vád alá helyeztek, valaki nyom nélkül eltűnt, utoljára egy szibériai uránbányában látták, amint negyvenháromszor hátba lőtte saját magát egy jégcsákánnyal, és közben a „Drága föld, szülőhazámnak földje drágakőnél drágább kincset ád...” kezdetű opuszt énekelte kissé vodkaközi állapotban, majd a dekabristák útjára lépett. Arrafelé utoljára az ország felfedezése előtt lehetett utoljára jó világ, de ami most zajlik, minden eddigin túltesz, jellemző hír, hogy elkezdték újjáépíteni a Gulag-rendszert.

Jól tetszettek olvasni. A Gulag-rendszert. Mint a HVG írja

„Most éppen a Gulag-rendszer visszaállítását fontolgatják: néhány miniszter és az állami vasút vezetése azt javasolta, hogy több százezer rabot osszanak be a nagyobb infrastrukturális beruházások, például vasútépítések megvalósítására. A hivatalosan a munkaerőhiány csökkentését célzó kezdeményezés közzétételével párhuzamosan a kormánypárti médiumokban már a társadalmi különbségek felszámolását elősegítő intézkedésként értékelik az egykori Gulagot.”

Sőt, van ennek ideológiája is.

„A nagyvárosokban élő értelmiségiek számára a táborélet rémálomnak tűnhet. Viszont a szegényparasztoknak, a városi proletároknak és az otthontalan gyermekeknek a táborok lehetővé tették a napi háromszori étkezést, a meleg ágyat és az orvosi kezelést. A szovjet időkben a jól élő városiakat megfertőzte a fizikai munka miatt érzett undor, és ez mára beteges szintet ért el. Továbbra sincs azonban jobb gyógymód az elkeseredettségre és a tehetetlenségre, mint a jó öreg kemény munka” – írta az egyik rezsimpárti újságíró, Viktorija Nyikiforova.” (HVG)

Javasolnám a kedves és együttérző Viktorija Nyikiforovának, hogy azt egye naponta háromszor, amit a Gulagon adtak és abba a meleg ágyba feküdjön be utána, ami ott járt. Tény, hogy amennyiben esetleg elkeseredettnek és tehetetlennek érezné magát az ettől elmúlik, körülbelül magával az emberrel egy időben. Annyira nem tréfa ez, hogy már meg is kezdték a vasútépítéseket a politikai foglyok segítségével, arra hivatkozva, hogy a világjárvány miatt nem léphetnek be az Orosz Föderáció területére a közép-ázsiai vendégmunkások. Már várjuk a Szalehard-Igarka vonal megnyitását, melyről érdemes tudni, hogy a legendás Vorkutába vezetett volna, a Pecsorlag érintésével, a Norilszkban bányászott nikkel elszállítása céljából. Ismerős helységnevek? Csak ne legyenek még ismerősebbek.

Aztán itt van ez a példátlanul aljas honi pedofil-törvény, hogy ne mindig más portája előtt seperjünk. Jól mondja, aki azt mondja, hogy ez oroszos: Putyin vezetett be hasonló intézkedést, de a Fidesztől sem volt soha idegen az ilyen „összemosó” törvénykezés, amikor két, egymástól távol eső dolgot darálnak össze egy paragrafusba, aztán együtt kell elfogadni vagy megtagadni őket. Keverik, mint az olaszok a pacsirtapörköltet lóhússal. Keverési arány: egy ló – egy pacsirta. Épp így, a pedofíliának és a homoszexualitásnak a világon semmi köze egymáshoz, annyi lehetne csak, mint lónak a pacsirtához: mindkettőnek van lába. Aki ezt a kettőt egy kalap alá veszi, fogja be a kocsi elé a fülemülét. Az pedig mindennek a teteje, hogy tiltja a törvény ezeknek a „propagandáját” – ugyan gyenge lábakon állhat annak a szexuális identitása, akié „propaganda” hatására képes volna megváltozni.

A döbbenet első pillanatában Michelangelót, Shakespeare-t, Szapphót emlegették páran, hogy mármost hogyan lehet majd őket tanítani, hiszen a saját nemükhöz (is) vonzódtak, de baj lesz ám a gravitációval is, mert nem véletlen, hogy a história nem ismeri mrs. Newtont. Talán azért, mert nem létezett. De mondok én közelebbi példát: és Faludy Györggyel mi lesz? Ő sosem tagadta, hogy mindkét nem érdekli, sőt, intenzíven érdekelte is, de ettől nem lett rosszabb költő, sőt. Nélküle nehéz volna elképzelni a huszadik századi magyar lírát, amint mások nélkül is, és hosszú lenne a névsor, Faludy csak – mondjuk így – a legbátrabbak egyike volt. Nem akart hazugságban élni és nem is tette.

És aki meg nem tud, azzal mi lesz? Öngyilkosságot követ el?

Attól tartok, a magyar kormány ennek úgy venné elejét, hogy egy pótlólagos törvénnyel fővesztés terhe mellett betiltaná az öngyilkosságot is.

Frappáns, kásleri és kövéri logika alapján összerótt megoldás volna, nem mondom. De legalább elég sokan kikerülnének a tantervből, Takaró Mihály legnagyobb örömére. Bár Adyt ezzel sem lehetne kiebrudalni. Az ő ügyében majd az e hónap 16-17-én megrendezésre kerülő szabadkőművesség elleni konferencia intézkedik majd. Igen, ilyen is lesz, Tóth Gy. László szervezésében tartják. Roppant érdekes gyülekezet várható reá, megeszem a kalapomat, ha nem Raffay Ernő nyitja meg. De nélküle nem is érne semmit ez a szinódus.

Hát ilyen apróbb dolgok történtek, míg én szabadságom alatt mulatoztam, és már csak azon töröm a fejemet, így, hogy egy kupacban látom az egészet, miszerint hol találok én egy, ha lehet, déli fekvésű, jól csatornázott, összkomfortos barlangot szomszédság nélkül valami zordabb hegyvidéken?

Mert ha ilyen a világ, tán még a legjobb remetének állni.

Szele Tamás