Kérem, én már alig várom. Én már annyira készülök rá. Erősítsék meg magukat, aki szereti a CÖF-öt, igyon egy féldecit, aki nem, az főleg, mert szüksége lesz rá, örömhírt hozok: október 23-án újra lesz Magyarországon Békemenet! Mármint, ha eső és járvány nem lesz. Mert ha lesz, akkor nem lesz. Ha nem lesz: lesz. Ez ennyire egyszerű. Ünnepeljünk, magyarok!
Mármint addig is ünnepeljünk, kicsit előre. Meg tervezgessünk. Aj, be szép is lesz! De kicsit másképp kéne, mint eddig, kicsit parádésabban, adjuk meg a módját. Viszont miért van pont most, miért nem volt már három súlyos, nehéz, könnyel teli éven át, miért hagyták magára a nemzetet nagy bújában-bánatában, melybe a hazátlan liberalizmus bérenceinek machinációi taszajtották?
Gonosz ember volna, aki azt mondaná, hogy azért rendeztek utoljára 2018-ban ilyen Fidesz-pride-ot, mert az történetesen választási év volt, épp a voksolás előtt defilírozott a sok békeharcos, és azért tartanak pont most, mert már megint kampányban vagyunk. Rosszmájú vélekedés ez, nemzettestvéreim.
Az sem állná meg a helyét, hogy három évig azért nem rendeztek ilyen dzsemborit, mert hála Pártunknak és kormányunknak, minden a legnagyobb rendben folyt – nem folyt semmi rendben, hiszen ha úgy lenne, most sem volna miért menetelni. Akkor mindenki otthon ünnepelné október 23-át, díszmagyarban, paprikás csirkével és utána vörösboros fröccsel, nem kéne kimenjen az utcára a többi munkásőrökkel, bocsánat, hazafiakkal (azért nagy az átfedés a két halmaz között, meg kell hagyni).
De akkor miért most, miért nem tavaly, tavalyelőtt? Hiszen a nemzet sérelmei az Égre kiáltanak! Mondjuk a magyar nemzetnek tudtommal fennállása óta folyamatosan vannak sérelmei, de akkor is. Miért idén?
Azért, mert emlékezni akarnak 2006 októberére. Arra a Vörös Októberre... jaj, bocsánat, megint a Szabad Nép került a kezembe, a Stefka állandóan széthagyja, szóval arra a Fekete Októberre, mikor a csőcselék kocsikat gyújtott fel és elfoglalta a köztévé Szabadság téri épületét. Helyesbítek: nem csőcselék, hanem hazafiak, a köztévét szeptemberben foglalták el, október 23-án az Astoria és a Deák tér körzetében csaptak össze a karhatalommal az Aurora ágyúinak szavára... ismét helyesbítek, az általuk megindított szovjet harckocsi vezetésével. És kilőtték mindannyiuk szemét, pardon, csak egy szemsérülés történt gumilövedéktől, de az fáj mindannyiuknak, mind a mai napig. Cseppeket is szednek rá. Az a legendás Október, aminek én most már meg nem mondom a színét! Na, arról kívánnak pont most megemlékezni, nem, mintha akadt volna nap az elmúlt tizenöt évben, mikor ne említették volna, de idén aztán főleg.
„Október 23-án lesz 15 éves az őszödi beszéd és az azt követő állami terror, amely a magyar történelem legsötétebb időszakához tartozik: a lovasrohamok, a szemkilövetések, az utcai leszámolások, a bebörtönzések és a koncepciós eljárások miatt sok család élete ment tönkre.”
Hol látott ő lovasrohamot? Szerintem utoljára a kamaszkorában, a „Csapajev” című szovjet mozgófényképen, de 2006-ban ilyesmi nem volt. Nem baj, emlékszünk rá, patrióta szívünk minden dobbanásával! Ha azt mondanák, hogy a Sárga Sárkány táncolt három hétig Budapest egén és közben tavaszi tekercset szórt az utcákra, akkor arra emlékeznénk, páratlan a mi emlékezetünk.
És tessék mondani: lesz közönség?
Lesz bőven, csőstül jön majd a nép, afelől Bayer Zsolt nyugtatott meg mindenkit:
„Bayer Zsolt publicista, a Hír TV műsorvezetője arról beszélt, hogy az Orbán-kormányt támogató hatalmas szavazóbázis dühös, mert folyamatosan provokálva érzik magukat. Elmondta, a kormánypártok támogatói már hosszú ideje kérlelik a Békemenet szervezőit, hogy ők is újra utcára vonulhassanak. Hozzátette, a szervezők is hasonlóan gondolkodnak, így közöttük teljes egyetértés alakult ki arról, hogy újra eljött az ideje annak, hogy a nemzeti oldal megmutassa, ugyanolyan egységes, mint az első Békemenet alkalmával. Megjegyezte, arra számít, hogy az októberi Békemeneten még többen lesznek, mint 2012 januárjában.”
A forradalmi néptömegek már évek óta instanciáznak a Szmolnijban, kérem, állnak hosszú, tömött sorokban, kucsmájukkal a kézben és szemükből süt a nemzet vágya, amit hő szívvel akarnak elmondani Lenin elvtársnak, de nem lehet, mert csak Bayer elvtárs ér rá, Leninnek és Trockijnak sürgős ultiznivalója van Sztálinnak és Luancsarszkijjal (most már nem is helyesbítek), ajkukon a kívánság, bár csak a nemzet szépszavú dalnoka figyelhetett rájuk eddig:
„Elvtársak, úgy tüntetnénk már egy kicsit a kormány politikája mellett!”
De most végre célba jutott az üzenet, és utcára mehet a Béke tábora. (Jaj, már megint...)
Érdekes részletet árult Stefka István, a Nagy Titkok Hivatásos és Főállású Tudora.
„2011-ben Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt a multinacionális erők azért buktatták meg, mert szembeszállt az Európai Egyesült Államok tervével. Ugyanezek az erők Orbán Viktort is meg akarták buktatni, de az első Békemenet ezt sikeresen megakadályozta. Az első Békemenet jelszava, miszerint „Nem leszünk gyarmat”, ma is időszerű. (…) Októberben azért megyünk az utcára, hogy megvédjük Magyarországot a külső és a belső fenyegetésektől!”
Hát, minden nap tanul valamit az ember, én mintha valami szexpartykra, unga-bungára emlékeztem volna a jó öreg Silvio esetében, aki vén kecske ugyan, mégis megnyalta, sőt, neki is megnyalták, de azt fel sem mertem volna tételezni, hogy a multinacionális erők kényszerítették őt erre. Az első Békemenet ellenben hősies utcai harcokban védte meg sikeresen Orbán Viktort, azok emlékműve, akik az IMF-alakulatok elleni hősies harcban elestek Budapest vérmosta utcakövein máig ott áll, a Nemzeti Sóhivatal előtti téren, melyet Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettőről neveztek el.
Ja, nem. Szó sem volt ilyesmiről. Mindegy: ha Stefka emlékszik rá, más is emlékezni fog. Úgy szokás azt mifelénk.
„Fricz Tamás politológus szerint azért van szükség az újabb Békemenetre, mert a globalista erők, amelyek az elmúlt két évtizedben vezető szerepet alakítottak ki a bel- és külpolitikában, a nemzetközi közvéleményben, a társadalom szegmenseiben, a végső csatára készülnek: a nemzeti, szuverenista, konzervatív és keresztény politikusokat meg akarják buktatni és totális uralomra törnek.
– Látványos és összehangolt támadás indult meg Magyarország ellen, és a 2022-es országgyűlési választásokon biztosra akarnak menni. A globalisták és a szuverenisták küzdelme a csúcspontjára érkezett. Meg kell mutatnunk, hogy nemcsak a politikusaink küzdenek a hagyományos értékeinkért, hanem a magyar civil társadalom is, hiszen nélkülünk nem lehet a küzdelmet győzelemre vinni.”
Bizony, állunk a vérzivatarban a Kárpátoktól az Adriáig és csak szovjet, bocsánat, orosz meg kínai elvtársaink tartanak ki mellettünk, épp úgy, mint 1956 embert próbáló napjaiban. Vagyis nem, hanem fordítva, illetve mégis... Mindegy, lángok ölelik kis hazánkat, és a gyepűkön már az Apokalipszis négy lovasa abrakoltat. Semmi egyéb nem segíthet a dolgon csak az, ha kormánypárt az utcára viszi elkötelezett híveit és azután ott hagyja őket. Sötét katakombákban ármánykodik Hunnia ellen a Háttérhatalom, fekete leplekbe burkolózva és gyermekeket áldoznak Baphometnek... meg is eszik őket, a Trump mondta! És ha nem a Trump, akkor a Kovácsné a földszint kettőből. Én mondom, nem lehet eléggé vigyázni, ki kell menni a Békemenetre és együtt, nagy, nemzeti akarással véget vetni a gyíkemberek uralmának.
Addig is viseljen mindenki fóliasapkát, most a nemzeti, huszárcsákó formájú házhoz rendelve csak tízezer. Szegesdrótból font árvalányhajjal tizenöt az aluföveg, pengésdrót-darutollal, amin vér- és köztévécsatorna is van, húsz, de csak hazafiaknak.
Megszólalt Bencsik András is:
„2002-ben megfogalmazódott, hogy hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. A sportban a szeretet és az összefogás ereje csodákra volt képes. Minket 2010 óta a szeretet és a hazánk iránti ragaszkodás újra és újra megmozdít, és az egymás iránt érzett szeretetünk képes minket átlendíteni a különféle próbatételeken.”
Hát bizony, nehéz feledni azt a rengeteg megpróbáltatást, ami a nemzeti oldalt érte 2010 óta, azokat a kemény próbatételeket. Azokat kiállni nem volt kis teljesítmény. A CÖF-FÖKA-t például úgy kínozta a finánctőke, hogy – elmondani is borzalom! – tömték őket, mint a libát. Pénzzel tömték, nyomták le a rengeteg milliót a torkukon, fulladoztak tőle, alig győzték elkölteni. Ahogy elfogyott, már jött is a következő adag. Bizony, így van az, amikor a nemzet nincs ellenzékben, ugyebár. Szörnyű a sorsa a hazafinak, kérem. Ehhez kell a szeretet és az összefogás ereje.
De elég is ennyi az idei Békemenet elé. Meglesz az, szép is lesz nagyon, és természetesen legalább húszmillió magyar vesz majd részt rajta. Nem baj, hogy nincs is annyi: tessék hinni benne, és akkor húszból is húszmillió lesz. Csak kéne még pár apróság, hogy emelje a rendezvény fényét.
Például nem az elnökség kéne vezesse a menetet, hanem egy katonazenekar, ami felváltva játssza a Radetzky-indulót, a Toborzót Kodály Háry Jánosából és az Internacionálét.
Utánuk jönne maga Háry János Stefka Istvánnak öltözve, elefántháton.
Aztán mazsorettek, minorettek, piruettek és a fényesorcájú padisah, a moszkvai mitropolita, a kínai pártfőtitkár, Qanon személyesen és Fehérlófia Hétszűnyi Kaponyányi Monyókon táncolva.
Orbán Viktor ötszörös életnagyságú képe karbunkulusokból kirakva, hosszú rúd végén magasba tartva.
Három griffmadár, egy hétfejű sárkány.
Némi vérzivatar.
A Balsors a Himnuszból.
A Munkásőrség Központi Férfikara.
Aztán a CÖF-CÖKA elnöksége, és csak utánuk a tömeg.
A végén sör, virsli és „Felvonulók kérték” az M1 műsorán. Mindegyik a „Hazám, hazám”-at kéri, Simándy József előadásában, még emlékeznek, hogy régen is ezt kellett kérni.
Gyönyörű május elseje lesz október huszonharmadikán, ezen a november hetediki napon és nem kétlem, hogy a magyar munkásosztály Békemenete győzelmet arat a kapitalizmus világméretű ármánya felett, majd otthon a falnak fordul és kialussza magát.
Illetve, helyesbítek...
Dehogy helyesbítek.
Nincs miért.
Szele Tamás
