A régi vicc szerint az volt a különbség az Ottomán Birodalom és a Szovjetunió között, hogy a törökök nem ünnepeltették meg velünk a mohácsi vész évfordulóját. Az analógia sántít, persze, de nem is kell azt ránk kényszeríteni: megünnepeljük magunktól, még török vendégeket is hívunk rá, hadd örvendezzenek türk testvéreink. Mi meg majd vigadunk, sírva, magyarosan.

De várjunk már. Akárhogyan is nézem, a mohácsi vész 1526. augusztus 29-én zajlott, vagyis jó öt év múlva lesz csak az az ötszázadik évforduló, ha csak meg nem bolondult a kalendáriumom. De akkor mindenkié megbolondult. Tán csak nem kezdünk már most készülődni az öt év múlva tartandó magnum áldomásra? Csak de, már miniszteri biztosa is van az előkészületeknek, tegnapelőtt nevezték ki. Éspedig Hargitai János (KDNP) az illető a HVG szerint, aki 1998 óta Mohács országgyűlési képviselője. Mi a dolga? A kinevezés megjelent a Hivatalos Értesítőben, ott le van írva, fehéren, feketén:

„A miniszteri biztos (...) ellátja a mohácsi csata mint a magyar nemzet és a keresztény Európa történelmének meghatározó eseménye 500. évfordulójával összefüggő történelmi, kulturális, nemzet- és külpolitikai, illetve térségfejlesztési szempontból kiemelkedő jelentőségű megemlékezés (a továbbiakban: megemlékezés) megszervezésével és az ahhoz kapcsolódó fejlesztések koordinálásával kapcsolatos feladatokat.”

Aztán részletesebben is leírja az okmány, hogy Hargitai úr majd

„a) nyomon követi és felügyeli a megemlékezés programsorozatának előkészítési és megvalósítási munkálatait annak érdekében, hogy az kulturális, történelmi, nemzeti önazonossági, térségfejlesztési és külpolitikai jelentőségéhez méltó módon kerüljön megrendezésre;

b) összehangolja a megemlékezés előkészítésében és megvalósításában közreműködő szervezetek munkáját, illetve a programsorozat társadalmi kommunikációját;

c) figyelemmel kíséri a mohácsi csatával kapcsolatos történeti kutatásokat, régészeti feltárásokat és művészeti alkotások létrehozását;

d) ösztönzi és segíti a térség infrastrukturális fejlesztéseit, felügyeli a megemlékezéshez kapcsolódó kulturális és turisztikai beruházásokat;

e) figyelemmel kíséri és előmozdítja a megemlékezés nemzetközi megismertetését, közreműködik azon partnerkapcsolatok kiépítésében és ápolásában, amelyek a megemlékezés nemzetközi dimenzióinak erősítésére, így különösen az érintett nemzetekkel történő tudományos és kulturális együttműködésre irányulnak.”

A kutya az infrastrukturális fejlesztéseknél és a beruházásoknál lehet elásva, no meg a külkapcsolatoknál: emlékezhetünk még, hogy 2013-ban komoly összeget invesztált a török állam abba, hogy találják meg Szulejmán szultán elveszett türbéjét Szigetváron, teljesen más helyen, mint ahol a korabeli térképek, például Leandro Anguissola 1689-es mappája szerint lett volna, azután fizettek még egy kört, hogy ugyanaz a kutatócsoport leljen már mellette egy „szent várost” is, persze az is meglett. Ha nem apadnak el a piaszterek, szerintem kiásták volna nekik Atlantiszt is Szigetvár mellett. Foglalkoztam én annak idején ezzel a történettel.

Gül baba türbéje sem volt rossz üzlet, azon is szépen keresett a restauráló alapítvány, más kérdés, hogy olyanra restaurálták a szerencsétlen türbét, amilyen az sohasem volt, de hát ők is a piacról élnek. Alláh nagy és kegyelmes, megbocsátja nekik, lehet, meg sem tudja, mert nem ér rá mindig a háta mögé nézegetni. Írtam volt én erről is.

Egyszóval, valami ilyesféle pénzcsapot akarhatnak megnyitni Mohácson, ráadásul nem is uniós pénzeket csapolnának rajta, hanem török dotációt, amivel kevésbé kell elszámolni, dicső és hősi eleink meg legfeljebb majd forgolódnak kicsit a sírjukban.

Azt ugyan nem tudom, honnan veszik, hogy Hargitai János öt év múlva is képviselő lesz, és a mostani kormányzat fog regnálni 2026-ban is, de amint látom, valamiért nagyon bizonyosak benne, lám, tervezni is mernek ilyen hosszú távra. Biztos megjósolta nekik az elkövetkezendőket valamely szentéletű dervis.

De vajon miért pont Hargitai János lett a miniszteri biztos? Nagy a sora annak. Emberünk doktor ugyan, de jogból van doktorátusa, nem történelemből, bár tagadhatatlan - és szomorú - tény, hogy van történelemtanári végzettsége is. Ennek ellenére nagy titkok tudója, akkoráké, amekkorák bele sem férnek a valódi tudományba. Onnan ismerjük az ő nevét, hogy 2014. március 15-i beszédében leplezte le mindenki előtt: a Rothschildok és a nemzetközi bankvilág verték le az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot! Idézzük, mit mondott akkor, mert annak idején lett is belőle némi botrány:

„A nemzetközi bankvilág már azokban az időkben is a nemzetek felett, nemzetközi szinten volt megszervezve. A bécsi bank, aminek akkor pénzverési és hitelezési monopóliuma volt Magyarországon, valójában a Rothschildok kezében lévő magánbank volt. A Rothschildok pénzügyi érdekeit alapvetően sértette, ha Magyarország önállóvá válik és pénzügyileg önállóvá válik. Ezért a Rothschildok pénze kellett, hogy Jellasics elinduljon ellenünk, és főleg a Rothschildok pénze kellett, hogy az oroszok azzal a 200 ezres sereggel elinduljanak a magyar seregek ellen, aminek törvényszerű csatavesztés lett a vége. Ennek a bankvilágnak a szorításából kellett kitörnünk az elmúlt négy évben is, el kellett érnünk azt, hogy pénzügyileg önállóak legyünk, mert épp ’48 példája bizonyítja azt, hogy ha egy ország pénzügyileg nem önálló, akkor hiú ábránd a nemzeti fejlődés, mert az, aki a pénzt adja, diktál nekünk. Diktált 1848-ban, és diktált négy éve. Akkor a Rothschildok, most az IMF.”

Képes volt történelem szakos diplomával ilyeneket beszélni. Ebből ugyan egy szó sem igaz, de hát honnét vette ezt a rémtörténetet?

Drábik Jánostól. Ő terjesztette ezt a szamárságot akkoriban írásban is, de tévéműsorokban is. Bár még azt is hozzátette, hogy Petőfi meg gróf Széchenyi István természetes fia volt. Meg ezen kívül egy csomó színes kísértethistóriát, amiket most nem is részleteznék. Részletezném viszont a kiváló történész, Hermann Róbert 2014. június 27-én kelt cáfolatát az ügyben, pontosabban idézném, de szó szerint:

„Teljesen alaptalan spekuláció, mely eleve téves előfeltevésekre épült: sem érdekükben nem állt, sem lehetőségük nem volt ilyen parancsra.

A Rothschild-ház csak egy volt Ausztria hitelezői közül. 1848 elején az adósság, amivel Bécs nekik tartozott, nem érte el az osztrák adósság 10%-át. Ráadásul a forradalom után az új kormány konszolidálta a válságos pénzügyi helyzetet, és a Rothschildokat ebbe már nem is vonták bele. Tehát egyrészt nem volt lehetőségük arra, hogy a kormányzatra nyomást gyakoroljanak, másrészt pedig ez nem is állt érdekükben. Az orosz intervencióval kapcsolatban is lehetett olyan állítást olvasni, hogy azt a Rothschild-ok finanszírozták. Ez sem igaz. A régi keresztény angol Barings bankház adott nagy összegű kölcsönt a cári kormányzatnak 1849 tavaszán „vasútépítésre”. Jelenleg a kutatók úgy tudják, ez volt az a pénzügyi alap, amin az orosz intervenció elindulhatott. Persze ha Bécs vagy Moszkva egy bankháztól pénzt vett volna fel a háborúra, még az sem jelentette volna azt, hogy a bankház találta ki a háborút. De dokumentálható: a pénzfelvétel sem igaz.”

Akkor pedig tán mégsem akkora látnok Drábik mester. Kár volt Hargitainak rá hallgatnia – illetve, dehogy volt kár, Drábik téziseit akkortájt Kövér házelnök is hangoztatta, és így alapozódhatott meg a kormánypárton a vélekedés, miszerint Hargitai ért a történelemhez, hiszen diplomája is van róla. Holott még az összeesküvés-elméleteknek sem szakértője.

De mindegy is, a pénzhez értsen, az lesz neki a dolga. Bár nem ártana, ha mellékesen belekeverné a mohácsi vereségbe is a Rothschildokat meg a nemzetközi bankvilágot. Csakhogy akkor még nem voltak Rothschildok, az egész dinasztiát az 1744-ben született Mayer Amschel Rothschild alapította. Sehogy sem nyúlhatott bele olyan eseményekbe, melyek a születése előtt több mint kétszáz évvel történtek.

Azonban ne csüggedjen, Hargitai úr, segítünk.

Nemzetközi bankvilág már 1526-ban is volt, és igenis létezik olyan konteó, ami nekik tulajdonítja a mohácsi vereséget! Csak nem Drábik a legutóbbi forrása, hanem a délibábos szélsőjobboldaliság másik főkolomposa, Szaniszló Ferenc, akitől többek között emiatt is kellett visszakérni a Táncsics-díjat (ugyan, szegény Táncsics is legalább annyira foroghat a sírjában, mint hős eleink Mohácsnál: 2013-ban Szaniszló kapta a róla elnevezett díjat, idén Stefka István).

Mit képzelgett Szaniszló Mohácsról? A Tényleg! összeszedte:

„Fő állítása egyszerű: a mohácsi katasztrófát a zsidók okozták. I. Habsburg Ferdinánd ugyanis eladósodott a Fugger bankház felé, vagyis „az akkori világ Rothschildjeinek”, és nem tudott fizetni. A Fuggerek erre azt javasolták neki, hogy szerezze meg a magyar felvidéki bányákat. Ez sikerült is oly módon, hogy mikor 1526-ban jött a török, a király nevében egy ál-levelet küldtek Szapolyaihoz, melyben arra kérik, ne jöjjön Mohácsra seregével besegíteni. Így a király a katonáival és országával együtt odaveszett, a bányák a Habsburgoké lehettek, a Fuggerek meg visszakapták a hitelt. „És ez nem antiszemitizmus, ez csak egy nemzethalál üzleti története” – teszi hozzá, azt sejtetve, hogy a Fuggerek zsidók voltak.

Mindezt aztán megfejeli azzal, hogy az ország elveszejtésében egy másik zsidó, a kikeresztelkedett Szerencsés Imre „kincstáros” is szerepet játszott korábban, mikor 1514-ben ellopta a pápa által a török elleni keresztes háborúra küldött pénzt, a hadjárat ebből következő lefújása pedig parasztháborúhoz vezetett, ami legyengítette az országot.”

Hogy ebből sem igaz egy vak hang sem? Persze, hogy hazugság. De aki hinni akarta, hitte. Ráadásul ezt a maszlagot nem is Szaniszló találta ki, ő is készen találta egy hungarista szerző, bizonyos Málnási Ödön írásaiban. Sőt, nem is Szaniszló találta, hanem Bayer Zsolt, éspedig a Magyar Nemzet 2007. június 16-i számának hatodik oldalán mutatta be az elméletet. Íme, itt olvasható.

Szaniszló biztosra ment, mikor a Málnásitól plagizáló Bayertől lopott: amelyik hazugságnak ekkora pedigréje van, nem meri azt megcáfolni senki emberfia. Ez még ráadásul annyira idős is – tán 1944-ben születhetett – hogy már nyugdíjban volna a helye, ha időről időre nem volna rá szüksége a mindenféle kormánytényezőknek. A részletes, pontokba szedett cáfolat a Tényleg! fentebb idézett írásában található, legyen elég tőlem annyi, hogy a Málnási-Bayer-Szaniszló-féle mesének még az ellenkezője sem igaz.

Viszont Hargitai doktor még hasznát veheti. Vagy most, vagy a közeljövőben. Tehát, doktor úr, figyeljen: fentebb találja az elvi alapokat, körülbelül úgy kell beszélni, mint 2014-ben, csak most arra figyeljen, de nagyon, hogy nehogy Rothschildot mondjon, most Fuggert mondunk!

Különben ugyanaz a feladat.

De jó dolgunk van nekünk: értő kezekbe adja a kormány nemzeti történelmünket.

Most már tényleg csak az hiányzik, hogy ellopják a mohácsi vészt is.

Pedig nagyon úgy látom, hogy arra készülődnek.

Nekik Mohács kell.

Szele Tamás