Forgókínpad

Forgókínpad

Gülen Budapesten

2021. július 16. - Szele Tamás

Azért van egy külsős szerzőgárdája a Magyar Nemzetnek, meg kell hagyni. Meglehetősen rangos, ha nem is okvetlenül sajtóban tanúsított tehetségük vagy szorgalmuk jogán szerezték meg a tiszteletet – viszont tagadhatatlanul jár nekik. Meg a honorárium-keretet sem terhelik meg túlzottan. Ugyanis hol a kínai nagykövet ír a magyar kormánylapba, hol a török külügyminiszter.

torok_elokelo_es_magyar_vitez_1617.jpg

Ahol ilyenek a külsősök, milyen lehet egy értekezlet? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa sóhivatal ahhoz képest, kérem (egyébként is sóhivatal). Már várom, hogy felkérik Putyint főszerkesztő-helyettesnek, Erdogant meg napos szerkesztőnek. Azért a főszerkesztő csak marad a mostani, mert őreá szükség van a médiaháború frontján, tapasztalt generális, majd választások után jöhet szóba csak, hogy esetleg lecseréljék. De ezek a rangos külsősök vajon mennyi honoráriumot kaphatnak?

Nyilván semennyit, elég nekik a megszólalás lehetősége is, illetve dehogy nekik, a kormányaiknak van erre szüksége. Meg még inkább a mi kormányunknak, amelyik így fejezi ki hűségét, barátságát nagy és erős szövetségesei iránt. Meglehetősen olcsó megoldás: azért az a lapfelület a kormánylapban szinte semmibe sem kerül, viszont remekül néz ki, és ha a mélyen tisztelt excellenciás kissé „elírná magát”, kész a válasz, miszerint a Magyar Nemzet magánvállalkozás, mely passzióból áll a kormány pártján, a magyar kormány semmiben sem felelős azért, ami megjelenik benne. Különben részint ezért is van szükség a főszerkesztőre, hogy baj esetén legyen felelős, legyen bűnbak.

Mindenesetre igen érdekeset írt a lapba tegnap Mevlüt Çavuşoğlu efendi, a Török Köztársaság külügyminisztere.

Olyan hideglelőset. Mármint, attól hideglelős, hogy sok helyről ismerős az okfejtése, de leginkább – a magyar kormánykommunikációból. Pedig elvileg nem magyar ügyeket fejtegetett. Viszont a címbe majdnem belekáprázott a szemem:

Határozottan harcolnunk kell a Feto ellen”

Nyugalom, FETO van odaírva, nem jönnek a janicsárok, szpáhik, topcsik. FETO. Így nevezi a török kormány Fetullah Gülen állítólagos terrorszervezetét, ami ugyan a világ minden egyéb országában a mesék birodalmába tartozik, de Törökországban kötelező hinni benne, mint a dzsinnekben és a ghoulokban, aki nem hisz, azt elviteti a szultán a Héttoronyba. És ha még csak oda vitetné, jó lenne, de van azon kívül is ezer börtön az országban, mind tele gülenizmussal gyanúsított emberekkel, akik a „súlyosbított életfogytiglant” ülik épp le (Törökország annak idején, mikor úgy nézett ki, felvehetik az Európai Unióba, eltörölte a halálbüntetést, de tekintve a török börtönök közmondásos viszonyait, ez a „súlyosbított életfogytiglan” sem szokott sokáig tartani – kifogy a fogolyból az élet hamar). Mindenesetre ez a cím választási kampány alatt, magyar sajtóban... érdekesen hatott.

Çavuşoğlu úr elméleti alapvetéssel kezd:

A terrorizmus jelensége az elmúlt években átalakult. Ebben a folyamatban, miközben a terrorista szervezetek céljai és eszközei kibővültek, cselekedeteik új dimenziókat nyertek. A terrorista szervezetek társadalmi, gazdasági és technológiai fejlesztésekkel próbálnak alkalmazkodni a gyorsan fejlődő nemzetközi környezethez. A terrorcsoportok egy része nem jól látható, és egy alattomosan megtervezett propagandaeszköz mögé rejtőzik. Ez a helyzet megköveteli a terrorizmus elleni globális stratégiánk felülvizsgálatát.”

Ennek a bekezdésnek csak annyi értelme van, hogy elmondja: a terrorizmus nemzetközi jelenség (az bizony), fejlődik (mint minden) és propagandát is bevet. Akár a kormányok. De hogy jön ez ide, Magyarországra?

Ideje lebontani a sztereotípiákat azzal, hogy áttekintjük a megalapozott feltételezéseinket az új típusú terrorizmus fenyegetésével szemben. Egy új típusú szervezet, a Fethullah Gülen-terrorszervezet (Feto) és Törökország Feto ellen folytatott harca ebben a tekintetben kiemelkedő példa.”

Úgy látszik, azt akarja mondani, hogy legyen nekünk példa Erdoğan harca azzal a szélmalommal, amit maga talált ki. Akkor lássuk.

Törökország 2016. július 15-én a Feto brutális puccskísérletével szembesült. A Feto egy titkos terrorszervezet, amely beszivárgott az állami szervekbe, fegyverekkel próbálta elpusztítani a demokráciát és megdönteni a demokratikusan megválasztott kormányt. Azon a fekete éjszakán a Feto terrorcselekményei 251 polgárunk halálát és több mint kétezer polgárunk sebesülését okozták. Az állami intézményeket, különösen a parlamentet és az elnökséget, ahol a nemzet szabad akaratát megtestesítik, tankok, katonai repülőgépek és helikopterek által végrehajtott, szervezett súlyos támadások érték.”

Nos, ezt már akkor a legtöbb józanul gondolkodó elemző önpuccsnak találta. Ha a török parlamentet – vagy bármilyen egyéb épületet – igazi, alapos és megtervezett légitámadás érte volna, ott kő kövön nem marad. A fegyveres akció kiáltóan dilettánsnak, fejetlennek tűnt, a legjobban arra hasonlított, mintha kivezényelték volna a hadsereg egyik felét a másik ellen. De legalább megvan az írás apropója: ez a valami 2016. július 15-én történt. És reggelre össze is omlott az Erdoğan-ellenes akció. Már persze, ha az volt. Ugyanis a megtorlás kiváló alkalmat adott ezrek, tízezrek letartóztatására, éspedig gülenizmus vádjával. De hogy látja ezt egy aktív török külügyminiszter, akinek nincs jobb dolga annál, minthogy ezekről az eseményekről a távoli Magyarország kormánylapjában emlékezzen meg?

Hogyan lehettek a Feto tagjai ilyen kegyetlenek a török nemzettel szemben aznap este? Hogyan lettek ennyire ellenségesek a választott kormánnyal és a törvényes, alkotmányos renddel szemben? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában a néhány országban rendkívül veszélyesen működő struktúra kialakulásának és felépítésének tanulmányozása segíthet.

No, csak nem mi nyújtottunk segítő kezet Gülennek, aki annyira gonosz, hogy az már majdnem Soros? Nem, erről azért nincs szó.

Ennek az alattomos szervezetnek a tagjait ideológiai nevelésnek és agymosásnak vetették alá a legszentebb nemzeti és szellemi értékekkel való visszaélés révén, főleg oktatási intézményekben, Törökországban és különböző országokban iskolák, nyelvi központok vagy kollégiumok formájában. A világnézetüket egy koholt bölcsességmítosz köré is formálták Fethullah Gülen, a Feto vezetője körül, akit az úgynevezett világegyetem imámjának nyilvánítottak. A Fetón belüli hierarchia szükségessé teszi, hogy a parancsait abszolút igazságnak tekintsék, és ezeket az utasításokat akkor sem lehet megkérdőjelezni, ha azok ellentétesek a demokratikus értékekkel és az emberi jogokkal. A Feto olyan mértékben mosta át a fiatalok agyát, hogy teljes hűségüket biztosítsák, hogy végül teljes engedelmességük érdekében elidegenedtek barátaiktól, sőt még családjuktól is.”

Mintha csak a magyar kormánymédiát olvasnám a Fidesz-KDNP bármelyik ellenfeléről. Mondjuk abban én is kételkedem, hogy a világegyetemnek van imámja, de nem tetszenek kicsit túlbecsülni ezt a Gülent? Hosszú ideig, 2013-ig még mentora, szövetségese is volt Erdoğannak, csak akkor rúgták össze a port. Persze bűnbaknak kiváló, de nem egy sötét géniusz, nem egy Moriarty professzor, csak egy mérsékelt iszlám hitszónok (valóban imám, csak épp nem a világegyetemé), aki többek között a vallásközi párbeszédet hirdeti. Nem a Sejtán agytrösztje, aki mossa a hívei elméjét és hipnotikus erejével robotokká vagy zombikká változtatja őket. Különben sem értem, hogy tudott volna 2016-ban szuggerálni Törökországban, ha 1999 óta az Egyesült Államokban él, de török földön mindig is voltak csodák.

A Fetóval kapcsolatos személyek abban is jártasak, hogy láthatatlanná tegyék magukat azáltal, hogy különböző identitásokat viselnek a társadalomban, amelyben élnek. A szervezet kifejezetten a polgári, a katonai és a biztonsági bürokráciát célozta meg. Ennek a strukturálásnak a végső célja az állami intézmények erővel történő átszervezése volt.”

Ez már az államilag támogatott, sőt, kötelező paranoia iskolapéldája: mindenki gyanús, az a leggyanúsabb, aki nem az. Újságírók (elsősorban), orvosok, tanárok, bírók, katonatisztek, de akár a teahordó fiú is (nem viccelek: a Cumhuriyet szerkesztőségének tizenéves teafőzőjét azért csukták le 2017-ben, mert állítólag azt mondta: nem adna egy csésze italt sem Erdoğannak). Mindenkitől tartani kell tehát, illetve ha valaki kényelmetlenné válik, nem kell koncepciós perrel kínlódni, elég meggyanúsítani némi gülenizmussal és már megy is a tömlöcbe.

Még áll itt három elméleti jellegű bekezdés – az egész írás tartózkodik attól, hogy adatokat, számokat, információkat említsen, a legszükségesebbeket kivéve – aztán csak előrukkol a külügyminiszter a farbával:

Az üzenetem világos. Határozottsággal és együttes erővel kell fellépnünk minden terrorista szervezet ellen, függetlenül azok formájától, beleértve a Fetót is.”

Akkor már értem, excellenciás uram, miért pont egy magyar kormánylapban emlékezik meg az öt évvel ezelőtti török eseményekről. Nem véletlen ez: receptet kínál, valósággal az olvasó szájába rágja, hogy bárki elítélhető, ha titkos szervezkedéssel, esetleg terrorista hajlammal vádolják meg. És onnantól már fel lehet lépni ellene.

Törökországban fel is léptek alaposan. A derék török nép jobbat érdemelne, de ezt kapja: pedig maga az ország fejlett és igyekvő, helye is volna az Unióban, csakhogy a mostani kormány, és leginkább annak feje nélkül.

Minden feltételezése hibás, hiszen rossz alaptételből indul ki, de a leghibásabb az, miszerint bármely magyar politikai vezető egyáltalán el fogja olvasni az írást.

Még ha ezerszer is kormánylapban jelent meg.

Minálunk ugyanis a vezetők nem olvassák a saját lapjaikat, csak íratják.

Az erdoğani receptet meg már rég ismerik, maguktól is. Annyi a különbség, hogy nálunk van egy nagy Gülen, Sorosnak hívják, és mindig kineveznek egy csomó kis Gülent is, most éppen a melegek a gülenisták, régebben mások voltak azok, filozófusoktól mozgássérültekig, romkocsmákban merengő bölcsészektől netadó ellen tüntetőkig, nálunk gyakorlatilag mindenki potenciális gülenista, vagyis sorosista, csak meg kell haragudjon rá valamiért a kormány.

Illetve, ahogy átgondolom: maguknál is ez a helyzet.

Nálunk viszont nincsenek letartóztatások.

Egyelőre.

Minden csak szervezés kérdése.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása