Forgókínpad

Forgókínpad

Tulipánok a réten

2021. augusztus 03. - Szele Tamás

Már magam sem tudnám megmondani, hányadik napja tart a megfigyelési botrány, annyit tudok, hogy a róla szóló cikksorozatunknak ez a tizedik része. Lesz még ebből szappanopera, egyet se féljen az olvasó, pedig drámának indult, de ahogyan lassulnak az események, egyre gyérebben csöppennek a fejlemények, inkább hinném, hogy török telenovellává válik előbb-utóbb.

tulipan2.jpg

Majd meg tetszik látni azt is, miért épp török, és miért nem brazil.

Hogy miért nem tombol világszerte valamiféle tisztító vihar a kipattant botrány miatt? Tombol az, de csendben. Vizsgálatok zajlanak, amiket nem vernek nagydobra, csak az eredményeiket, azok pedig nem születnek meg két nap alatt. Hiszen maga az alaphír is hosszas munka eredményeképpen került nyilvánosságra, tizenhét szerkesztőség fogott össze világszerte, hosszú hónapokig dolgoztak, míg annyi bizonyíték gyűlt össze, hogy kiállhattak velük a nagyvilág elé. A szolgálatok sem sokkal gyorsabbak, bár őket most itt-ott szeges ostorral noszogatják a politikusok. Vagy azért, hogy derítsenek ki mindent, vagy azért, hogy semmi ki ne derülhessen, minden nyomot tüntessenek el. De az ő munkájuk is időbe telik, szóval az első napok hírzápora csendes nyári esővé szelídült, bár el nem állt és nem is fog egyhamar.

Franciaországban például az igazság érdekli a kormányt, az, hogy ki figyelt meg és kiket, ezért a francia szolgálatoknak könnyű a dolga, becsületes munkát végezhetnek. Van egy rossz hírem azoknak a magyar politikusoknak és sajtólakájoknak, akik még mindig tagadják a megfigyelések tényét és valamiféle nemzetközi Soros-összeesküvés hazugságának tulajdonítják magát a hírt is: a francia hivatalos szervek tegnap bizony bejelentést tettek, mely szerint (a Telex nyomán):

Franciaország kiberbiztonsági ügynöksége (Anssi) megerősítette, hogy megtalálták a Pegasus kémprogramot három újságíró telefonján, köztük az ország nemzetközi televíziós csatornája, a France 24 egy vezető munkatársáén.” (Telex)

Ez alaposan rácáfol a magyar kormánykörök verzióira, nincs más hátra, hadat kell üzenni Franciaországnak emiatt, ahogy pár napja ugyanezt kellett volna tenni a BBC-M1 konfliktus miatt az egyelőre még Egyesült Királysággal. Azonban ha erre sor kerülne, figyelmeztetném a magyar expedíciós hadtestet, miszerint:

Franciaország és India határos,
De köztök az út nem nagyon mulatságos.”

amint ezt Petőfi Sándor a János vitéz című stratégiai-taktikai útmutató alapművében jelezte is.

Komolyabban: a televíziós riporter mellett az Anssi a francia Mediapart oknyomozó weboldal oknyomozó újságírójának, Lénaïg Bredoux-nak és a weboldal igazgatójának, Edwy Plenelnek a telefonjain is megtalálta a Pegasus programot. Illetve: annak nyomait. A rendőrség szakértői szerint a France24 riporterét háromszor vették célba a kémszoftverrel: 2019 májusában, 2020 szeptemberében és 2021 januárjában. Ezt jegyezzük meg, ugyanis segítséget ad a szoftver működésének megértéséhez. A párizsi ügyészség vizsgálatot indított, és az a vizsgálat le is fog zajlani: Franciaországnak most egyáltalán nem érdeke kímélni Marokkót, márpedig náluk a marokkói gumitalpúak füleltek.

Párizs most nem fog hinni sem a könnyeknek, sem a mentegetőzéseknek, sem a hazugságoknak.

Az ügy másik szála Törökországba vezet (mondom én, hogy tiszta János vitéz ez a történet). Ott már a Pegasus-botrány kirobbanása előtt megpendítette a korábban erdoganista, mostanra azonban a pikszisből kiesett Sedat Peker maffiafőnök, miszerint a kormány Izraelből vásárolt eszközökkel figyeli meg, aki nem tetszik nekik. Sőt, egyes eszközök eljutottak magáncégekhez is. Mondjuk az NSO bulgár leányvállalatán keresztül, amivel már foglalkoztunk volt legutóbb. Sedat Peker ügyéről az Átlátszó ír részletesen, én itt csak annyit idéznék, kivonatolva, hogy emberünk jelenleg azért „borít”, mert a korábban mögötte álló politikusok elárulták. Hát, az elmúlt harminc évben ő leginkább védelmi pénzekkel és drogkereskedelemmel foglalkozott, ideértve az ezekkel az iparágakkal járó gyilkosságokat is, szóval finom barátaik vannak a török politikusoknak. Pillanatnyilag a legjobban Süleyman Soylu belügyminiszterre haragszik, aki megígérte volna neki, hogy elsimítja az ügyeit, elkerülheti a börtönt – ehelyett még a török titkosszolgálatot is ráküldte, előlük menekült Allah tudja, hova, ő azt mondja, Dubajba, amit úgy kell érteni, hogy bárhol máshol lehet a világon, csak pont ott nem.

Hogy miket mesél emberünk? Érdekeseket. Például:

Azzal vádolta Soylut, hogy a 2016-os sikertelen puccskisérlet után a kormányzó AKP párt ifjúsági szervezetén keresztül gépfegyvereket csempészett, amelyeket civileknek juttattak el. A fegyvercsempészet vádját Peker máskor is felhozta Erdogan kormányával kapcsolatban, állítása szerint a török kormány a SADAT nevű „katonai tanácsadással” foglalkozó céggel együttműködve, a maffiát – Pekert és embereit – felhasználva szállítottak fegyvereket Szíriába, a Bassár el-Asszád ellen harcoló Al-Núszra Front dzsihádista szervezet harcosainak.” (Átlátszó)

De hogy jön ide a Pegasus? Úgy, hogy tagadhatatlan tény, miszerint Törökország ugyan nincs aközött a 11 állam között, amelyek Citizenlab által kiszivárogtatott adatok alapján megvásárolták az izraeli NSO cég szoftverét, a megfigyeltek listáján mégis mintegy 500 török személy elérhetősége szerepel. Ez hogyan lehetséges? Vagy a bulgár leányvállalat segítette ki őket, vagy még egyszerűbben, Peker azt is mondta:

Cihan Ekşioğlu, az EKBA Holding biztonságtechnikai cég igazgatója (aki szerinte Süleyman Solyu egyik, korrupciós ügyekben résztvevő bűntársa) 3 millió dollárért vásárolt egy „közösségi platformokat figyelő eszközt”, amit aztán 50 millió dollárért adott tovább a török államnak. Peker azt is állította, hogy a Belügyminisztérium 613 állami tisztviselő mobilját hallgatta le, beleértve az elnök egyik tanácsadóját, Ibrahim Kalint is.” (Átlátszó)

Igen ám, de akkor Törökországban két megfigyelési szálat látunk: az egyiken a török belügy figyelte, akit nem szeretett, a másikon pedig külföldi, például szaúdi szolgálatok dolgoztak, erre utal a Dzsamál Hasogdzsi-gyilkosság. Viszont mivel az ebben nyomozó ügyészt is lehallgatták, ezt már csak a Próféta tudná megmondani, melyik szál végezte, úgy összebogozódtak.

Tehát a török politika és a szervezett bűnözés kéz a kézben járnak, úgy szedik a virágos réten a tulipánt. Emelje fel a kezét, aki meglepődött ennek hallatán. Ide tartozik az a hír is, melyben a Vice arról tudósít, hogy a német ügyészség nyomozást indított az Európában működő török nacionalista szervezett bűnözői csoportok és motoros klubok ellen, miután a német rendőrség a nyár elején, 55, Németországban élő, másként gondolkodó újságíró és aktivista nevét tartalmazó „halállistát” talált. A halállistán szereplők mind Erdogan ellenzékéhez tartoznak, előle menekültek Európába. Akkor a képlet egyszerű: ezek a csoportok hol kábítószert árulnak, hol ellenzékieket ölnek, mikor minek van szezonja. Igaz, tavaly is előkerült egy ilyen lista, akkor az volt a fő kérdés vele kapcsolatban, hogy minek alapján állították össze. Most már tudjuk: van Pegasusuk. Ez sok mindent megmagyaráz.

Itthon is kötődhet a Pegasus használata a politika mellett a szervezett bűnözéshez is, bár Jupiterre mondom, Magyarországon egyre nehezebb megkülönböztetni egyiket a másiktól. Igaz, sosem volt könnyű. Nálunk az a hír, hogy kiderült a negyedik, bizonyíthatóan megfigyelt újságíró neve – figyelem, nem újabb megfigyeltről van szó, hanem arról, hogy eddig ő maga kérte neve elhallgatását. Kiről van szó?

Csikász Brigittáról, aki megfigyelése idején az Átlátszónál dolgozott, most a Blikk munkatársa. A technikai részletekről annyit tudni, hogy 2019. április elejétől november közepéig több alkalommal törték fel a rendszereit a Pegasussal, érdekes módon pont akkoriban, amikor egy olyan 12-13 részes cikksorozaton dolgozott, melyben egymás után mutatott be európai uniós pénzekkel kapcsolatos visszaélésgyanús ügyeket. Sőt, azt is tudja, hogy 2019 nyarán három alkalommal is olyan napon törték fel a telefonját, amikor egy, a magánnyomozók tevékenységéről szóló cikk elkészítéséhez voltak találkozói. Akkor viszont nálunk is kerülhetett magánkézbe az eszköz – igaz, a korábbi és későbbi megfigyelések meg olyan cikkekkel lehettek kapcsolatosak, amelyek Rogán Antalnak és környezetének voltak kényelmetlenek.

Mondom én, a szervezett bűnözés meg a politika kéz a kézben sétál a virágos réten és szedik a tulipánt. Akár török, akár magyar földön.

Szép virág a tulipán, meg kell hagyni.

Persze, a legtöbb újságíró tudja, hogy bármikor lehallgathatják, az az igazság, hogy még a Pegasus-botrány előtt is tudta, akinek volt egy csepp esze. És a gumitalpúak sem titkolták nagyon, arra is volt példa – épp Csikász Brigitta említi – hogy az illetékesek jelzik a célszemélynek, miszerint megfigyelik, eljuttatják hozzá az információt baráti fülbesúgás útján. Ez nem is baj: azt szokta jelenteni, hogy nem akarják igazán bántani, azt szeretnék, hogy legyen óvatosabb (és szálljon le egyik-másik témáról).

Mi érdekli a szolgálatokat egy újságíró megfigyelése esetén? Szerintem a legkevésbé az, hogy mit ír. Az benne lesz az újságban. Sokkal fontosabb lehet az információs és kapcsolati háló: ha ugyanis valaki egy állami szervnél rendszeresen titkos, bizalmas információkat ad ki, az „rés a pajzson”, tulajdonképpen nem a sajtómunkás a célpont, ő csak a dolgát végzi, hanem az informátor.

Technikai szempontból felhívnám a figyelmet egy nagyon fontos részletre. Csikász Brigitta megfigyelése esetében épp úgy, mint a France24 munkatársánál a szakértők megfigyelési, feltörési periódusokat jelölnek meg (amiket a készülékek naplóztak a maguk módján). Ez azt jelenti, hogy igaz, amire kezdetektől gyanakodtam: a telefonszánok tulajdonosait nem figyelték állandóan. Nem is tehették volna, emberi, kiértékelői kapacitás híján. A listán azok szerepelnek – ötvenezren – akiket figyelhettek, akik a célkeresztben voltak, és valószínűleg sokukat időnként figyelték is. De nem mindenkit egyszerre és állandóan.

Ezek szerint a Pegasus működése mégis az NSO központjához kötött, ott indítják a szoftvert a megrendelő által kért időpontban, az feltelepül és működik is, míg akarják, vagy – míg a célszemély újra nem indítja a telefonját. Ha újraindítja, semmi baj, megint ráküldik, de az is kiesés és kellemetlenség az operátor számára. Szóval, mégsem olyan boszorkányosan ravasz egy paripa ez a Pegasus. Nyilván akárhányszor az ember után küldhetik, gyors is, mint a villám, de egy újraindítástól a startvonalra kerül. Bár – onnét másodpercek alatt ér utol megint.

No, mindegy: aki attól tart, hogy megfigyelik, naponta párszor indítsa újra a telefonját, nem csodaszer, semmit meg nem old, de segít valamennyit.

Már hetek óta járjuk körül ezt az egyre vadabb történetet, járunk körbe-karikába, úgy néz lassan ki a dolog, mint egy középkori haláltánc.

Megfigyelők, megfigyeltek, politikusok, ügyészek, újságírók, bérgyilkosok, kábítószer-kereskedők, fegyvernepperek és prostituáltak, titkosés nyilvános ügynökök, fehér és fekete kalapos hackerek, mind járjuk a táncot körbe-körbe...

Ki tudja, mikor és miként lesz vége.

A zene még nem halkul.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása