Most, hogy kezdenek elülni a Pegasus-ügy első nagy, szökőárhoz méltó hullámai, csak pár naponta érdemes összeszedni a botránnyal kapcsolatos híreket. Időnként viszont szükség is van erre, mert különben sosem fogjuk megérteni, mi történt. Bár egyelőre nem sokat értünk belőle, de erősen próbálkozunk, már most kezd meglenni mindenkinek a saját verziója.

A szaúdi verzió például teljesen más, mint amit mi képzelünk a Pegasus használatáról. Az ottani körök egy tévériporter lejáratására használták a szoftvert. Mint a Privátbankár.hu beszámol róla:

„Ghada Oueiss, az Al-Dzsazira pánarab hírtelevízió libanoni újságírónője éppen a férjével ebédelt otthonában tavaly júniusban, amikor üzenetet kapott. Egy kollégája figyelmeztette, hogy nézzen rá a Twitterre.

Oueiss elborzadt attól, amit látott. A közösségi hálón ugyanis több helyen is megjelent róla egy bikinis fotósorozat, amely egy jakuzziban készült. A képek mellé azt a hamis információt írták, hogy azok a főnöke házában készültek.”

Egy kevésbé konzervatív társadalomban ez maximum némi emelt hangú házastársi vitát okozhatna, azt sem okvetlenül – azt nem tudjuk, végül is ilyen előfordult-e, de Ghada Oueiss Twiter-profilját elárasztotta a mocsok, kétségbe vonták a szakmai hitelességét (nem hinném, hogy attól, miszerint valaki fürdik, bárhol is, jobban vagy rosszabban írna), prostituáltnak nevezték, ellenben csúnyának és öregnek is, ami nem túl logikus így együtt, de a kommentelők tudják. Akik bizony nagy részben szaúdi kormányzati tisztviselők voltak. Hasonló lejárató kampány indult Alya Alhwaiti szaúdi aktivista, az ország első professzionális lovaglónője ellen még tavaly nyáron, akiről azt terjesztették, hogy egy sportsérülését nemi élet közben szerezte. Mindenesetre Ghada Oueiss és Alya Alhwaiti vallomása szerint a fotóikat mindketten kizárólag a telefonjukon tárolták, és a szakértők mindkét készüléken megtalálták a Pegasus nyomait.

Ez azért meglepően kicsinyes. Ez az eszköz – még ha alkalmas is efféle célokra – azért nem erre való, igazából sokkal fontosabb is volt a Hasogdzsi-gyilkosságban játszott szerepe, de hát úgy tűnik, Szaúd-Arábiában más az értékrend és ez is lényeges lehet. Már, akinek, persze.

Bulgáriában viszont hatalmas a közfelháborodás, ott sokkal részletesebb adatok kerültek ki a megfigyelésekről, mint máshol (ebben szerepe lehet annak is, hogy az NSO egyik kulcsfontosságú leányvállalata ott üzemel). Mindenesetre Nikola Hadzsigenov, az „Állj fel Bulgária!” Jövünk! elnevezésű korrupcióellenes kis ellenzéki párt parlamenti képviselője bizonyítani tudja állítása szerint, hogy politikusokat, újságírókat, aktivistákat figyeltek meg, sőt: a szófiai városi ügyészség munkatársait is! Mint a Magyar Narancs írja, Hadzsigenov azt nyilatkozta, miszerint:

„Ez a modern történelemben a bolgár állampolgárok legszélesebb körű lehallgatása. Jelenleg három névsor áll a rendelkezésünkre, ezekben 132 bolgár állampolgár szerepel, akiket lehallgattak, és akiknek a nevét ismerjük. Vannak közöttük újságírók – ismertek és kevésbé ismertek –, civil szervezetek aktivistái, politikusok és mások. A listákon szerepel a szófiai városi ügyészség képviselője is. Nincs azonban közöttük az (országban az utóbbi három évben kormányon lévő) Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) párt egyetlen politikusa sem. A lehallgatások 2020. július 14-től 2021 májusáig folytak.”

Ez az álmoskönyv szerint a legközelebbi bulgár választásokon megváltozott erőviszonyokat jelent. Nálunk szintén van belpolitikai vetülete a botránynak: a Momentum öt kérdéses népszavazást kezdeményez a Pegasus- (és Candiru)-ügyben. A következő kérdéseket teszik fel

Egyetért-e Ön azzal, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok a titkos információgyűjtést kizárólag bírói engedélyezéssel végezhessék?

Egyetért-e Ön azzal, hogy a nemzetbiztonsági titkos információgyűjtés csak célhoz kötötten és részletes törvényi feltételek fennállása esetén valósulhasson meg?

Egyetért-e Ön azzal, hogy a titkos információgyűjtés közben a gyónási titok, a védői titok és az emberi méltóság ne sérülhessen?

Egyetért-e Ön azzal, ha a nemzetbiztonsági szolgálat a kivételes esetben már megkezdett titkos információgyűjtésre vonatkozó utólagos bírói engedélyt nem kapja meg, az érintett személyt automatikusan értesíteni kelljen a jogosulatlan megfigyelés tényéről?

Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés kötelezze a nemzetbiztonsággal foglalkozó állandó bizottságát a „Pegazus lehallgatási botrány” kivizsgálására és kötelezze az igazságügyért felelős miniszter nemzetbiztonsági feladatok ellátása során végzett engedélyezési tevékenységével kapcsolatos jelentéstételre?

Az az érdekes ezekben a felvetésekben, hogy tulajdonképpen semmiben nem mondanak ellent a hatályos szabályozásnak, maximum egy kevéssé szigorítanák azt. Vizsgálat mindenképpen van, már megindult tegnap, ugyanis visszatért szabadságáról Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke, és első dolga volt, hogy közleményben jelezze: az eljárás megindult, ám annak végéig a hatóság semmiféle információt nem közöl, ne is kérdezzék őket. Lényegében véve annyit lehet kideríteni ezen az úton, hogy ha és amennyiben zajlottak ilyen megfigyelések nálunk, azokra az illetékes szakszolgálatoknak volt-e megfelelő felhatalmazásuk. Lévén azonban, hogy tudjuk: idén májusig 499 ilyent adtak ki az Igazságügyi Minisztérium részéről, nagyon meglepődnénk, ha nem lett volna.

Nem fogunk meglepődni.

Van azonban egy jó hírünk is: akinek iPhone-ja van, az mostantól sokkal könnyebben tudja ellenőrizni a Pegasus nyomait a készülékén. Androidos készülékeken eddig a Mobile Verification Toolkit (MVT) volt erre alkalmas, csak annak a telepítése, kezelése nem mezei felhasználóknak való, ezt oldja meg a Techwok híradása alapján az iMazing legújabb, 2.14-es verziója, ami most jelent meg – egyelőre csak iPhone-ra, de valószínűleg lesz ilyesmi Androidra is, tapasztalataim szerint igény volna rá.

Most érdekes fordulatához érünk a Pegasus-ügy magyar vonatkozásainak, és be kell vallanom, nem kicsit vagyok szkeptikus a történet kapcsán. Juhász Péter ugyanis egy informátortól sok érdekes dolgot hallott az eszköz használatáról, bár azt bevallja ő maga is, hogy nem volt lehetősége ellenőrizni az illetőt. Nekem nagyon komoly kétségeim vannak, nem Juhász Péterrel kapcsolatban, őt becsületes embernek tartom, hanem az informátor állításai látszanak ellentmondani részint annak, amit erről a dologról eddig megtudtunk, részint pedig a nemzetközi diplomácia legtöbb módszerének. Ezeket az állításokat a Magyar Narancs részletezi:

„Amennyiben egy ország valamelyik állami szerve használni szeretné a Pegasust – amellyel újságírókat, közéleti személyiségeket figyeltek meg Magyarországon –, akkor vagy az izraeli külügyminisztériumon, vagy egy miniszteri találkozón keresztül kell jeleznie ezen szándékát. Az igényét ezt követően továbbítják egy erre szakosodott bizottságnak, amely megvizsgálja a kérelmét. Ha ők ezt jóváhagyják, akkor a mindenkori izraeli miniszterelnökhöz kerül a döntés joga.”

Hát, azt tudjuk, hogy Benjamin Netanyahu valóban használta a Pegasust (és valószínűleg a Candirut is) a diplomáciája eszközeként, mármint kiközvetítette bizonyos államokhoz, akiktől szívességeket remélt cserébe. Így került Szaúd-Arábiához is. Azonban az NSO mégis magáncég, és ennek komoly fontossága van. Tény, hogy az izraeli Védelmi Minisztérium (tehát nem a Külügy) kell engedélyezze az eszköz használatát, de hivatalosan maga az operatív munka azért nem is lehet ennyire a kormányhoz kötve, mert senki sem vállalhatná annak a diplomáciai következményeit, ha valahol visszaélnek a Pegasussal (és hát tulajdonképpen pont arra való, hogy visszaéljenek vele). Az valószínűleg színigaz, hogy

„A Pegasus nem egy termék, hanem egy szolgáltatás, így a megfigyelés minden esetben Izraelben történik, az adatokat onnan szolgáltatják tovább a megrendelőnek.”

– azonban ez sem ennyire egyszerű. Izraelben történik a megfigyelés, de nem az állami szervek végzik, hanem egy erősen szabályozott működésű magáncég. És pont ez zárja ki az informátor azon állítását, hogy csak akkor kerül sor a lehallgatásra, ha a célszemély valamiképpen köthető terroristákhoz vagy Izrael egyéb ellenségeihez. Nem, kérem: az eddig megismert célszemélyek többnyire épp nem voltak ilyenek, szóval logikusabb azt feltételezni, hogy bárkit megfigyeltek, persze, jó pénzért és esetleg, ha Izrael érdekeit sértő dolgokat tudtak meg, azt jelezték az ottani szolgálatoknak. De az a tény, hogy ez egy szolgáltatás, még nem bizonyítja, hogy állami szolgáltatás lenne. Azt a műszaki részletkérdést, miszerint:

„Ha ezzel megvannak, akkor a megrendelőnek már nincs más dolga, az NSO küldi az adatokat. A leszívás során lelassul a telefon, ezért éjszaka végzi ezt a tevékenységet a program, és ilyenkor maradnak „morzsák” a készülékeken, melyek alapján megállapítható, hogy használták rajta a Pegasust.”

megint nincs hova tenni, valószínűleg egy korszerű telefon nem lassul le ennyitől, arról már nem is beszélve, hogy akkor most adatot halásznak vagy lehallgatnak, megfigyelnek? Rendben, mindkettőt teszik, de azért semmi értelme nem volna éjszaka hallgatózni, mikor a célszemély többnyire alszik, akkor legfeljebb a jelszavait szedegethetik össze. Az viszont megint nem hazugság, hogy az ilyen keresgélésnek marad olyan nyoma, amit később esetleg meg lehet találni.

Összegezve: az informátor egy nagyon ügyes legendát adott elő, féligazságokból, igazságokból és valótlanságokból művészien összeállítva, amiben csak egy alapvető hazugság van (minden egyéb ezt volna hívatott bizonyítani): az, hogy Izraelnek állami szinten köze volna az összes megfigyeléshez. Ezt sem nem lehet bizonyítani, sem nem érdemes feltételezni, ugyanis nincs annyira őrült politikus abban az országban, aki vállalni merné ennek a kockázatát. Még Netanyahu sem lett volna erre képes.

Valószínűbb, hogy ennek az „információszivárgásnak” ilyen vagy amolyan politikai okai vannak, valakik meg akarják sütni a pecsenyéjüket ennél a tűznél.

De tulajdonképpen az ügy összes szereplője – mármint a megfigyelteken kívül – valahol ezt akarja, csak legfeljebb nem mindegyik ferdíti el a tényeket.

Valószínű, hogy a sok különböző érdek miatt teljesen soha sem fogunk tisztán látni ebben az ügyben.

De próbálkozunk vele, erősen próbálkozunk.

Szele Tamás