Nem könnyű feladat beszámolni az aktuális afganisztáni eseményekről, aminek az a legfőbb oka, hogy viszonylag kevés a pontos információnk. A káosz teljes Kabulban minden szempontból, és borzalmas vagy bizarr képek érkeznek – ezekre majd kitérünk, ugyanis meglepő a győztesek cinizmusa. És megrázó a civil lakosság kiszolgáltatottsága.

Egyike a viszonylag konkrét, nyomon követhető hivatalos híreknek, miszerint a tálibok kiadtak egy hivatalos közleményt, ezzel a szöveggel:

„Általános amnesztiát hirdetünk mindenki számára, hogy teljes bizalommal élje tovább megszokott életét.”

Mármost aki azt hiszi, hogy ez olajág, a békesség jele, az téved. Mint kiderült, a „mindenki” nem mindenkit jelent, hanem csakis és kizárólag az állami tisztviselőket. Ezek szerint az új rendszernek szüksége van a régi államapparátusra, míg fel nem állítja a sajátját. Ezt az amnesztiát körülbelül annyira lehet tehát komolyan venni, mint az egyik szóvivőjük tegnapi hivatalos bejelentését, mely szerint:

„Afganisztánban nyugalom uralkodik, a tálib harcosok utasítást kaptak, hogy ne rémisszék meg a civileket, és ne okozzanak károkat.”

Hogyan is néz ki ez a nyugalom? Azt elevenebben mutatja be dr. Sahraa Karimi esete. Ő – forrásom, Nyári Krisztián Facebook-posztja szerint – tíz éves volt, amikor a tálibok hatalomra kerültek a hazájában. Menekültként nőtt fel Teheránban, itt is járt iskolába: Afganisztánban a hozzá hasonló korú lányok nem tanulhattak. Tehetségének és szerencséjének köszönhette, hogy nemcsak középiskolát végzett, hanem továbbtanulhatott. Forgatókönyvíró és filmrendező szakon végzett a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Egyetemen, később itt szerzett doktori fokozatot is. 2012-ben, 27 évesen tért vissza a hazájába, ahol dokumentumfilmeket és játékfilmeket egyaránt készített, filmfesztivált szervezett és alkotóházat hozott létre, majd – egy rajta kívül kizárólag férfiakból álló mezőnyben – elnyerte az állami filmügynökség elnöki posztját. Ő volt a rendezője a 2019-es velencei filmfesztiválon bemutatott Hava, Maryam Ayesha című filmnek, amelyet Angelina Jolie több fórumon is ünnepelve dicsért.

Már Kabul eleste előtt is nyílt levélben figyelmeztette a világot, hogy nagy lesz a baj:

„Ha a tálibok átveszik a hatalmat, betiltják a művészetet. Mi filmesek lehetünk a következő célpontjaik. A tálibok lemészárolták népünket, elraboltak sok gyermeket, gyermekmenyasszonynak adtak el lányokat.”

Tegnap kétségbeesett segélykiáltást osztott meg az Instagramon. A felvételen a főváros utcáin bolyong, a bank, ahonnét ki szerette volna venni a pénzét, ki sem nyitott, a nőket evakuálják a munkahelyekről... ki kellene menekíteni, ugyanis ha valakinek nagy baja eshet, az ő. Minden szempontból szálka a tálibok szemében, nő is, tudományos fokozata is van, intézményt is vezetett, művész is – de hogy lehetne rajta segíteni? Még a nemzetközi segélyszervezetek is felfüggesztették a működésüket, a repülőtérre vagy el lehet jutni, vagy nem, ha már ott van az ember, megállapíthatatlan, feljut-e valamelyik (akármelyik, bármelyik) repülőgépre, ugyanis a menekülők tömege ellenőrizhetetlenül próbál feljutni rájuk, elrejtőzni a futóművek házában, de még kívülről is kapaszkodtak C–17-es szállítógépre – ezek a kísérletek kivétel nélkül tragikusan végződtek. Egyetlen valamennyire is értelmes ötlet merül fel: ha dr. Sahraa Kariminek valahogy sikerülne kapcsolatba lépni egy Kabulban dolgozó nyugati tévéstábbal, ők talán segíthetnének neki kijutni, bár – ők sincsenek biztonságban, tegnap a CNN tudósítónőjét parancsolta egy fegyveres az út szélére, csak azért, mert nőnemű.

Szintén szívfacsaró az Afghan Dreamers robotépítő csoport története. Ez egy 12-18 éves lányokból álló fejlesztői csapat, amelynek a tagjai robotikát szeretnének tanulni. De a technika minden területén tehetségesek, májusban azzal lettek világhírűek, hogy a lélegeztetőgépekkel nagyon rosszul ellátott országban – összesen négyszáz van egész Afganisztánban – használt autóalkatrészekből építettek ilyen eszközt. Már a gyártásra készülődtek, mikor összedőlt a világ körülöttük: utoljára a BBC tudósítója találkozott velük, a kabuli repülőtéren, könyörögtek helyért bármelyik gépre. Már akkor sem voltak helyek...

Nem oktalan az aggodalmuk. Afganisztánban kilencmillió lány járhatott iskolába eddig, őket a mostani rendszer – mint azt Kimberley Motley emberi jogi ügyvéd a CBC-nek elmondta – megfosztja a tanulás lehetőségétől és még gyermekfejjel férjhez kényszeríti. Ez nem rémhír, nem legenda, nem propaganda: minden afgán forrás közismert tényként hivatkozik rá, amint a szexrabszolgaság is létező és gyakori jelenség a tálib világban. Már érkeztek is hírek a házról házra járó fegyveresekről, akik a tizenkét évnél idősebb hajadon lányokat próbálják összegyűjteni és mellesleg a nyugatiakkal való kollaboráció tárgyi jeleit keresik – ez lehet egy számítógép, egy óra, de egy ruhadarab is, akinél ilyent találnak, annak nincs kegyelem. Hivatalosan azt nyilatkozta erről Shail Shaheen szóvivő, hogy „akik házról házra járnak és magukat tálibnak nevezik, azok nem tálibok, hanem szélhámosok”, de tudjuk, hogy a szovjet katonák sem vettek el soha egyetlen órát sem.

A repülőtér forgalmát hétfő délben egy időre leállították, egymásnak ellentmondó hírek szóltak arról, hogy a kialakult káosz vagy a kifutó sérülése miatt, de mivel késő este újraindult az evakuáció, valószínűbb, hogy a káosz okozta a leállást. Minden ország a maga módján próbálja menteni, akiket lehet – Németország A400M típusú szállítógépeket küldött a polgáraiért és a Telex szerint:

„Berlin azt ígéri, segít annak a sok afgánnak, akik különböző minőségben dolgoztak a német kormánynak, beleértve a katonai műveleteket is, és akiket most a tálibok üldöznek. Az evakuálás német központja az üzbég főváros, Taskent. A Kabulból érkező járatok először ott állnak meg, majd az utasok polgári járatokkal utaznak tovább Németországba.”

Nagyobb baj, hogy szervezési hibák miatt az első gépük, aminek legalább 116 fő lett volna a kapacitása, összesen hét utassal szállt fel, bár a követség 57 dolgozója és további 88 német állampolgár várja továbbra is, hogy elhagyhassa az országot (és tömegek könyörögnek a menekülés lehetőségéért). Nem számítottak ugyanis arra, hogy a gép időben le tud szállni.

Az Egyesült Államok Boeing C–17-es szállítógépeket küld, ezek egyikén tegnap este 640 utast sikerült kimenekíteni, zömmel amerikai állampolgárokat de afgánokat is – az ember megdöbben az akcióról készült felvételen, én magam nagyon kockázatosnak ítéltem volna a felszállást ilyen sok fővel a fedélzeten, de tévedtem: a géptípusnak 670 fő a rekordja, korábban, egy fülöp-szigeteki tájfun elől ennyi embert evakuáltak vele a Defense One szerint.

Lengyelország sem tétlenkedik:

„Két lengyel katonai repülőgép úton van, a harmadik pedig rövidesen elindul Kabulba, hogy kimenekítsen mintegy száz embert - zömében afgánt –, aki korábban együttműködött a lengyel katonai, illetve diplomáciai misszióval – közölte kedd reggel a varsói kormányfői hivatal vezetője.

Michal Dworczyk a Polsat News Lengyel kereskedelmi hírtelevízióban elmondta: az evakuáció egyes, Afganisztánban tartózkodó lengyeleket is érint. A végleges utaslista a helyszíni helyzettől függ, amely dinamikus, a menekülőknek önállóan kell eljutniuk a kabuli repülőtérre - jegyezte meg Dworczyk.” (MTI)

Csehország már megkezdte állampolgárai kimenekítését Afganisztánból, a cseh hadsereg első különrepülőgépe 46 személlyel a fedélzetén hétfőn reggel érkezett Prágába. Románia is katonai gépet küld a térségben rekedt 35 polgáráért, nekik az ország pakisztáni képviseletével kéne felevnniük a kapcsolatot,

És Magyarország mit tesz? Mint azt Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a közmédiának elmondta:

„Magyarország nem fogad be mindenfajta korlátozás nélkül afgán migránsokat. (…) Egyetlen esetben mégis kivételt tesz: komolyan vizsgálják, hogyan tudna segíteni azokon, akik az elmúlt húsz évben tolmácsként vagy más minőségben dolgoztak a magyar csapatoknak. Mint mondta, kapcsolatban vannak ezekkel az emberekkel és folyik annak a felmérése, hogyan tudnának segíteni nekik.” (MTI)

Mondott még egyebeket is, de azt már nem is részletezném: ebben a helyzetben migránsozni több, mint bűn. Hiba. Afganisztánból nem fogja „migrációs hullám” elönteni sem Európát, sem a világot, ugyanis nagyon messze van, nem a Közel-Keleten fekszik, hiába állítja az államtitkár, hogy „Törökország komolyabb akadályok nélkül elérhető”, ez maximum egy Vámbéry Ármin számára volna így.

Közben az afgán légierő egy része Üzbegisztánba menekült, ennek során egy vagy két egységüket – egyikük egy Embraer A–29 Super Tucano – elvesztették, bár az esemény körülményei nem tisztázottak, ugyanis az Air Data News sem tudja pontosan megállapítani, hogy összeütközött egy kísérő MiG 29-essel vagy lelőtték (ha két gépről van szó, mindkét állítás igaz lehet), a hajózó személyzet viszont megmenekült. 22 katonai repülőgép és 24 helikopter ellenben biztonságosan tudott landolni.

És közben milyen képeket kapunk a tálibokról, mit mutatnak magukról?

A lehető legcinikusabb, primitív propagandát láthatjuk tőlük. „Emberi arcukat” mutatják, olyan videókat tettek közzé például a Muslim Times felületén, amelyeknek kísérőszövege szerint:

„Az afgán emberek vidámparkokba járnak, és folytatják normális életüket, mintha mi sem történt volna. Figyeljük meg, hogy a civilek minden félelem nélkül vegyülnek a tálibokkal. Az élet teljesen normális rend szerint folyik.”

És valóban: a bejátszásban víg tálibok dodzsemeznek. Aki nem hiszi, itt megtekintheti, én a The Pakistan Daily-től vettem a videót:

Ül a tálib a kis, sárga dodzsemben, kezében hű gépkarabélya (a felvétel első másodperceiben látszik), és épp felhőtlenül szórakozik, éli a normális életet. Egy másik felvételen körhintáznak. Kicsiny, szivárványszín lovacskákon körhintáznak. Körbe-körbe-karikába.

Naszreddin Hodzsa szakállára, ha ez a normális élet, hol vannak a vidámparkból a nők? Mert nő bizony egyik felvételen sem látszik.

A nők bizony bujkálnak és menekülnek ezek elől a vidám tálib legények elől.

Lapzártakor érkezett: dr. Sahraa Karimi kijutott Kabulból és biztonságban van. A Szlovák Film és Tévéakadémia, a szlovák követség az ukrán kormány és a török kormány fogott össze, együttes erővel kimentették őt is, tizenegy társát is.

Legalább egy jó hírünk volt ma. Mert sokkal több nincs is.

Afganisztán helyzete reménytelennek tűnik.

Híradásainkat folytatjuk.

Szele Tamás