Újra Afganisztán, mindig Afganisztán. A fejlemények cseppet sem szívderítőek, legyenek azok akár politikai, akár katonai természetűek. Mindenesetre egy dolog bizonyos: az afgán sajtó működésének fokozatos leállása miatt most kezdünk még annál is kevesebbet tudni, mint amennyit eddig tudtunk, pedig az sem volt sok. De menjünk szépen sorban.

Mindenekelőtt rehabilitálnom kell Abdul-Rasid Dosztum marsallt, akivel kapcsolatban bekerült egy félreértés tegnapi (és egy korábbi) írásomba. Arról van szó, hogy hiteles források szerint tízezer katonát küldött volna vagy küldött is, (ez nem világos) Pandzsirba. Igen ám, csakhogy ez a magyar sajtóban olyan értelmet kapott – az információt közvetítő libanoni televízió híradása sem volt világos – mintha ő ezeket az erőket a tálibok támogatására küldte volna, amiről szó sincs. A két magyar forrás semlegesen említette ezt a hírt, a libanonit lehetett úgy érteni, hogy a tálibokat segíti. Ez nem így van, magam is csóváltam a fejemet, hiszen Dosztum világéletében tálibellenes volt, de hát láttunk az utóbbi napokban pár meglepő pálfordulást Kabulban...

Nos, tegnap kiderült, hogy természetesen nem állt át. Hogy ezzel szemben hol van egyáltalán és hol vannak a csapatai, arról már semmi biztosat nem állíthatunk: annyit említ a TASzSz egyik tudósítása, hogy egy 650 fős alakulatot, mely az ő parancsnoksága alatt áll, az üzbegisztáni Termez városának COVID-központjában tartanak karanténban. Ez vagy igaz, vagy sem, ahogy a másik hír is, ugyanattól a cégtől, mely szerint Ashraf Ghani elnökkel együtt hagyta volna el az országot, aki azonban Abu Dhabiba távozott.

Mindenesetre Dosztum nem kollaborál a tálibokkal, az biztos. Sőt, megkerült a hír ősforrása is, még augusztus 18-ról, az indiai Tribune egyik összefoglalójában említik a tízezres alakulatot , bár ott még kifejezetten tálibellenes erőként – ezt értette félre több lépésben a sajtó. Mindemellett, mivel más források, így az al-Dzsazíra és az Euronews is egybehangzóan körülbelül hatezer főre (vagy valamivel többre) becsülik az ellenállás erőit, tehát sehogy sem akar kijönni a létszám.

Dosztum viszont már csak azért sem állhatott át a tálibokhoz – még egyszer elnézést a félreértésért, mentsen, hogy nem egyedül követtem el – mert a fia, Jar Mohammad Dosztum is csatlakozott harmadikként Maszúdhoz és Amrullah Szalehhez a Pandzsir-völgyben.

Nos, akkor Dosztum ügyét sikerült rendbe tenni, lássuk a fejleményeket.

A fejlemények részint katonai természetűek – igen kis részben, ugyanis, mint a fenti példa mutatja, egészen egyszerűen alig tudunk valamit a reális eseményekről – részben politikaiak. Vegyük az egyetlen említésre méltó katonai jellegű hírt.

Ez az, hogy meg nem erősített források szerint (a hír a közösségi médiában terjed):

„Teljesen új – és tulajdonképpen meglepő – fejlemény Afganisztánban: a tádzsik légierő helikopterei berepültek az afgán légtérbe, hogy fegyvereket és lőszert – köztük tüzérségi lövegeket – szállítsanak Ahmad Massoud Északi Ellenállási Frontjának (NRF) a Pandzsir-völgybe.”

Ha ez igaz, az elég komplikált helyzetet jelent, ugyanis a tádzsik vezetésről eddig úgy tudtuk, hogy Moszkva feltétlen híve, most az a kérdés, adott-e erre engedélyt a Kreml vagy sem? Már persze, ha egyáltalán így van. (Ezt most már mindenhez hozzáteszem, ami akár csak kicsit is kétséges). Viszont amennyiben igaz a hír, akkor sokkal súlyosabb harcokra kell számítania mindkét félnek, mint amilyeneket eddig fel lehetett tételezni. A sajtóértesülések korábban már beszámoltak arról, hogy láttak a Pandzsir-völgyben „egy maroknyi” páncélozott Humvee-t, most talán lesz tüzérsége is az ellenállóknak.

Ha lesz, ha igaz.

Mindazonáltal nem csoda, ha a tálibok mindenáron tárgyalni szeretnének. Az ellenállók pedig nem. Nagyon érdekes az – és itt csúszunk át a politikai természetű fejleményekbe – ahogyan a még működő Tolo News, az afgán Tolo TV híroldala mutatja be a folyamatot – Kabulból. Kivonatolva idézném:

„Ahmad Maszúd, Afganisztán néhai nemzeti hősének, Ahmad Sah Maszúdnak a fia kijelentette, hogy soha senkinek nem fogja átadni Panjshir tartományt, még akkor sem, ha a tálibok növelik erőiket az észak-afganisztáni hegyvidéki völgy közelében.

A Reutersnek nyilatkozva Massoud elmondta, hogy reméli, hogy tárgyalásokkal sikerül megoldani a problémákat, de készen áll a háborúra, ha a tárgyalások kudarcot vallanak.

Közben a tálibok közölték, hogy erőik elzárták a Pandzsir tartományba vezető bejáratokat, és magas készültségben vannak. (…) A közösségi médiában megosztott felvételek azt mutatják, hogy a tálib erők katonai erőket vonultatnak fel Pandzsir közelében.

Amrullah volt alelnök egy tweetben azt írta, hogy a tálibok ostromát a közfelkelés erői megzavarták. (…) A tálibok szóvivője, Zabihullah Mudzsahid mindazonáltal azt mondta, hogy Pandzsir népe nem akar háborút.

„Pandzsirban nem maradt sok dolgunk, csak néhány ember akad, akik esetleg ragaszkodnak a háborúhoz. Pandzsir népe – beleértve az ulemáikat és a véneket is – folyamatosan azt üzeni nekünk, hogy nem akarnak háborút, ez azt jelenti, hogy az emberek nem támogatják a háborút. Ha néhány ember hibát akar elkövetni, azt meg fogják akadályozni” – mondta Mudzsahed.

Közben több lakos is azt mondta, hogy a háború nem megoldás, és az afgán hadviselő feleknek inkább tárgyalniuk kellene, mintsem új háborút kezdeniük.

A tálibok jelenleg 33 tartományt ellenőriznek a 34-ből.

Baghlan tartományból is súlyos harcokról érkeztek jelentések a tálibok és a népfelkelő erők között.”

Azt nem értem, hogy ha a tálibok ennyire békések, miért folynak harcok? Most azt játsszák, hogy „ők csak visszaütöttek”? De most jön a lényeg:

„Afgán politikai vezetők közölték, hogy a tálibok és a politikai vezetők közötti találkozók ellenére eddig nem folytak komoly tárgyalások a jövőbeli politikai rendszerről.

Olyan inkluzív rendszer létrehozására szólítottak fel, amely tükrözi az egész afgán nemzet törekvéseit.

Egyesek szerint az afgán politikai vezetők és a tálibok közötti legutóbbi találkozók csak konzultációként zajlottak, és nem folytak komoly megbeszélések a jövőbeli rendszerről.

Zabihullah Mudzsahid tálib szóvivő vasárnap azt mondta, hogy az afgán politikai vezetőkkel folynak a tárgyalások az új kormány megalakításáról, és hogy a közeljövőben bejelentik az új kormányt.

„Politikai tisztségviselőink itt Kabulban találkoztak a vezetőkkel, a véleményük fontos, a megbeszélések haladnak, InshaAllah, van remény arra, hogy hamarosan bejelentik a kormányt” - mondta Zabihullah Mudzsahid, a tálibok szóvivője.”

Láthatjuk: a Tolo News és a Tolo TV lavírozna, közlik ugyan az ellenállókról szóló híreket, de inkább közlik a tálibok nyilatkozatait, feléjük kell húzzanak, ugyanis Kabulban vannak, nem a völgyben, Zabihullah Mudzsahid közelebb van hozzájuk, mint Maszúd.

És ez igaz a maradék afgán sajtó egészére is. Azért írok maradékot, mert tegnap este átnéztem, ami elérhető volt belőle online – hát bizony például az Afghanistan Times egészen pontosan augusztus 14-e óta nem frissült, de más orgánumok is hasonlóképp állnak. Amelyek működnek, azok pedig kifejezetten tálib-párti híreket osztanak meg (némi hibahatárral, mert akad még pár bátor kolléga Kabulban). Ilyen hírekre példa, hogy „A nők továbbra is részt vehetnek a felsőoktatásban" – csak azt nem mondták meg, milyen feltételekkel, vagy „A tálibok megkezdték az utcai barikádok eltávolítását". A kevésbé rendszerpárti információk érdekesebbek: „Elszabadultak az árak Kabulban, a banki szolgáltatások elérhetetlenek”. Mindenesetre úgy néz ki, a szabad sajtónak lőttek arrafelé.

Szó szerint lőttek. És lőnek.

Akkor térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy a tálibok „inkluzív”, „össznemzeti” kormányt alakítanának. Ez maga volna a fából vaskarika, hiszen még nemzet sincs, egy tisztességes kormány alapvetően szövetségi kéne legyen, de amúgy is pusztán elméleti a szándék, hiszen, mint tegnap bejelentették:

„Az a döntés született, hogy mindaddig nem jelentik be az új kormány megalakulását, ameddig egyetlen amerikai katona is jelen van Afganisztánban. (…) Ha az Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság több időt kér a kimenekítések folytatásához, a válasz nem. Különben következményekkel kell számolniuk.”

Szóval, kormány csak augusztus 31. után lehet. De nem lesz, ugyanis a nyugati erők – bár hihetetlen mértékben gyorsítják az evakuációs folyamatot – egészen pontosan addig maradnak, míg a feladatukkal nem végeztek. Ha eközben megtámadják őket a tálibok, az a tálibok baja lesz, és a Pandzsir Ellenállással is nekik kell szembenézniük. A mostani „határozottság”, „kérlelhetetlenség” egy megoldhatatlan helyzetbe vezeti a tálib kormányzatot, két- esetleg többfrontos harcba, amit viszont már nem nyerhetnek meg. Bár nem tudjuk, mekkora erőik vannak igazából – valószínűleg ők sem tudják – de egyelőre nem várható a helyzet enyhülése. És valószínű, hogy ez nem véletlen, valószínűleg szándékosan akarnak így időt nyerni a kormány megalakításához, erőikben bízva, mely kormány természetesen minden lesz, csak nem „inkluzív”.

Egyelőre tehát csak az biztos, hogy semmi sem biztos.

Pontos, megbízható hírek nincsenek, azt használjuk fel, amihez nehezen ugyan, de hozzájutunk.

Ettől még folytatjuk híradásainkat.

Szele Tamás