Kérem, ma egy kicsit nem Afganisztánról lesz szó, nem azért, mert páran sokallták – az ottani események kulcsfontosságúak az egész világ jövője szempontjából – hanem azért, mert ma délig nem történt nagyon sok említésre méltó dolog arrafelé, tehát tegyük félre azt a szegény országot holnapig, és vegyük elő régi kedvencünket, dr. Drábik Jánost.
Röviden szólva: Drábik doktor az a szereplője a magyar közéletnek, aki nevezhető a maga módján univerzális zseninek, mivel egészen egyszerűen nincs olyan dolog a világon, amiről pár perc leforgása alatt ne állítaná, hogy vagy a szabadkőművesek a felelősök érte, vagy Izrael állam. Azt még nem döntötte el, hogy Izrael felelős-e a szabadkőművességért vagy fordítva, de hogy e kettő tehet Trianontól a koronavírusig mindenről, az nála alaptétel. Külön megragadó volt, ahogy az 1848-as szabadságharc leverését is e két tényezővel magyarázta, ez aztán mutálódott, mint a konteók általában, egy írásomban utánamentem volt, és meg kellett állapítanom, hogy csodás pályát futott be a rémmese, meg kell hagyni, ráadásul meg is cáfolták, mármint valódi történész cáfolta, Hermann Róbert.
Az sem volt csúnya, amikor a világjárvány alkalmából kiküldte őt egy amszterdami vírustagadó-konferenciára a Magyarok Világszövetsége – magam sem tudnék alkalmasabb embert delegálni egy ilyen rendezvényre így, kapásból, bár én azért reménykednék, hogy ott is marad – és sikerült egy tökéletes antiszemita alapvetést előadnia. Engedelmükkel idézném:
„A globális kapitalizmus leszámol a nemzeti kapitalizmussal. A korlátlan önzésen alapuló talmudista rendszernek sikerült létrehoznia a világtörténelem legszélsőségesebb vagyoni és jövedelmi viszonyait. Ezt a helyzetet a globális hatalmi elit be akarja betonozni. (…) A talmudista államok feletti világbirodalom stratégiájának a része a megtervezett migráns-invázió, a klímahisztéria, a koronavírus-járvány, a Black Lives Matter anarchia és az Antifa terrorizmus. A cél világméretű káosz előidézése, hogy a globális nagytakarítás után a globális elit megszilárdíthassa a megfélemlített emberiség feletti uralmát. Az államok feletti hatalom olyan egypólusú világrendszert akar univerzális kényszer-kultúrával stabilizálni, amelyben az erős büntetlenül elkövethet mindent a gyengébbel szemben. A nemzeti kultúrájukhoz és identitásukhoz ragaszkodó népeknek ezért most fel kell állniuk és meg kell tagadniuk, hogy felvegyék ezt az univerzális szellemi kényszerzubbonyt.”
Ez azért tisztességesebb államokban már büntetendő volna, Hollandiában is, de Drábik megúszta. Az az elmélete viszont már az elemkórtan kategóriájába esik, mely szerint Petőfi Sándor gróf Széchenyi István természetes fia volna, mely tényt Putyin elnök magyarokhoz írt, ámde elveszett levele bizonyítaná. Ugyanebben a 2014-es előadásában magyarázza meg az új- és legújabb kori történelem összes fordulatát, én a Tényleg!? Blogot használnám forrásnak, mert kiválóan összegzi rajta Lőrinc László az elhangzottakat:
„Lenin, Trockij szabadkőműves volt, Sztálin viszont rózsakeresztes. Csang Kaj-sek, Csu En-laj szabadkőműves, Mao viszont nem, mert konfuciánus. (Nyilván a konfuciánusokat is valami titkos társaságnak hiszi.) 1990-ben a Soros György által teremtett Közép-Európai Egyetemen egy előadó elmondta, hogy az a cél, hogy a magyarságnak csak szakbarbár értelmisége legyen, és elég 5-6 millió a magyarokból, ezt valaki elmondta Bencsik Andrásnak, aki ezt megírta a Demokratában. A világ-szabadkőművesség parazita, mindenkinek szívja a vérét, egy háttérhatalom. Putyin orosz elnök viszont nem szabadkőműves, a magyaroknak írt, ismeretlen helyen lappangó levelében kifejti, ha meg akarják tartani identitásukat, „kellene egy nagy nemzeti temetést csinálni a magyar Puskinnak”. Sajnos a levelet magát Drábik nem látta, ezért a műsorvezető (Jakab István) arra kéri a nézőket, akinek megvan a Putyin-levél otthon, küldje be a szerkesztőségbe.”
Mi sem egyszerűbb, megvolt valahol... jaj, mégsem találom, biztos elvitte a cica. Amiből az következik, hogy a macskák mindannyian zsidók és szabadkőművesek, részesei az összeesküvésnek, mert a levél mindegyik példányát elvitték, senkinél sincs meg. Annál sem, akinek nincs is macskája. Ahhoz besurrantak. Már csak azt kéne tudni, melyik rítust követik a cicák, mert nagyon nem mindegy, hogy Spárga macska a Nagyorienshez tartozik vagy az Egyesült Brit Nagypáholyhoz. De az is lehet, hogy illuminátus, ez esetben nincs segítség.
Szóval, Drábik mester végtelenül sokoldalú abban az értelemben, hogy mindenre van magyarázata, kár, hogy mindenre ugyanaz. És inkább a mindent bonyolítja a saját elméletéhez, minthogy a nézetein változtasson.
Rendben, ő ilyen, elég szépen megél abból, hogy a YouTube-on előadásokat tart és járja is ugyanezekkel az országot, veszik a köteteit (írt már vagy húszat), ha Raffayval és Szakács Árpáddal lépnének fel hárman, esetleg Takaró Mihály lenne a porondmester, Barnum is , Barocaldi is becsukhatnák a boltot, annál nagyobb és röhejesebb cirkuszt még ők sem tudnának összehozni.
Az ám, de honnan jön Drábik János doktor? Mindenkinek van múltja, neki is, és ennek a homályosabb pontjaira világít rá Lenthár Balázs a már idézett Tényleg!? Hasábjain e hónap ötödikén.
Azonban mielőtt elmerülnénk a múltnak kútjában, mely Drábik mester esetében különösen mély és sötét, álljon itt egy idézet, mely írásunk alanyától származik:
„Az Igazak Szövetsége, amely titkos illuminátus társaság volt, felkérte Marx-ot, hogy az Illuminátus Titkos Rend megalapítójának, Adam Weishauptnak a művei alapján írja meg a kommunista párt kiáltványát, amely aztán a Kommunista Kiáltvány néven vált ismerté. Marx munkatársával és barátjával Engels-szel 1844-ben kezdte írni. A világhírű pamflet 1848 elején jelent meg. Ezt követően az Igazak Szövetsége megváltoztatta a nevét a Kommunisták Szövetségévé, de tagjai ugyanazok az illuminátusok voltak, mint korábban.”
Akkor most kukkantsunk bele Drábik doktor múltjába. Az a Wikipédián is szerepel, miszerint 1938-ban született, csellistának készült, de végül jogász lett, majd a Szabad Európa Rádió vezető programszerkesztője. Ehhez természetesen el kellett hagynia a szocialista Magyarországot, de valamit valamiért. Mikor is távozott?
Körülbelül 1979–80 táján.
Addig mit művelt?
Erről ő mélyen hallgat, de szerencsére Lenthár Balázs teljesen nyilvános forrás (az Arcanum adatbázisa) alapján megtudta. Idézném:
„Drábik Jánosnak a nyilvánosság szeme előtt zajló története is az ELTÉ-n kezdődött, először az egyetem újságjában jelentek meg írásai, már ekkoriban is nagyon izgatta a nemzetközi politika és jog területe, olyannyira, hogy A varsói szerződés nemzetközi jogi jelentősége című dolgozata első helyezést ért el a Művelődésügyi Minisztérium által 1959-ben kiírt pályázaton és jutalom gyanánt Drábik Lengyelországba utazhatott.” (Tényleg!?)
Tessék? A magyar szélsőjobb egyik főideológusa és atyamestere ilyent írt és elfogadta a lengyelországi jutalomutazást? Nyugalom, lesz még itt cifrább is. Sőt: sokkal cifrább. Egyetemi évei alatt elítélte – a szocialista kultúra szellemében, természetesen – a jazzt és a rock and rollt, valamint John Osborne brit drámaíró „Dühöngő ifjúság” című színdarabját, nem is tudom, Osborne hogyan élte túl. De egyetem után munkába kellett állnia. Elég sok helyen dolgozott, ami azt illeti, mindig mondtam, hogy univerzális, sőt, reneszánsz ember, már akkor is mindenhez egyformán nem érthetett: először jogászként az V. kerületi Tanács titkárságán dolgozott, de pár éven belül átment a Magyar Rádióhoz, majd... a KISZ KB kulturális osztályának munkatársa lett! Ennél beljebbről már tényleg képtelenség bomlasztani a rendszert, kérem. És milyen remekül álcázta antikommunista jellemét! Egy Stirlitz veszett el ebben az emberben... Az egyik tanulmányának címe:
„Társastánc. Egy népszerű mozgalom múltja, jelene, jövöje és kérdőjelei”
Idézzünk belőle, érdemes elolvasni, hogyan ír a Kőművesek és Marxisták Ostora erről az érzékeny kérdésről.
„A KISZ KB szabadidő-határozata rámutatott arra, hogy sok nevelési lehetőség van a társastáncban, mivel a fiatalok között népszerű és szórakozva tanítja meg őket a helyes viselkedésre, a szocialista közösségi magatartás kialakítására. E határozat végrehajtásaként a KISZ rendszeresen szervez országszerte különböző szintű versenyeket. Az 1960-as évektől fellendülő versenytánc valóságos mozgalom lett, és cáfolhatatlanul bebizonyította: fiatalságunk szereti a kulturált, ízléses táncot! A KISZ lehetővé tette az Ifjúság a szocializmusért mozgalom kulturális követelményeinek teljesítését a társastánc-tanfolyam elvégzésével és a társastánc-versenyt a kulturális szemle keretébe iktatta.”
Írt dalt az építőtáborokról is, mert költői lelkét nem köthette gúzsba az állampárti zsarnokság – vagyis bocsánat, épp az állampártot dicsérte benne, ki érti ezt? De folytassuk megint Lenthár Balázs szavaival:
„A kultúrfrontos kitérő után a hetvenes évek régi-új szerepkörben találja hősünket, aki megint a nemzetközi jogi és politikai folyamatok magyarázójaként és előadójaként működik, körberoadshowzza az országot, pl. Sárváron a szocialista brigádok klubjának magyarázza az USA külpolitikáját, illetve a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság (TIT) Nemzetközi Politikai Szakosztályának vezetőségi tagja lesz és ebben a minőségében működik együtt a Hazafias Népfronttal egy kis lakossági fejtágítás ügyében.” (Tényleg!?)
Kezdem érteni, miért haknizik olyan ügyesen. Ez az ember már korábban is haknikból élt! Tiszta csoda, hogy utolsó magyarországi állását – mármint, abban a rendszerben – az Erőműberuházási Vállalat vezető jogtanácsosaként töltötte be. Drábik bohém ifjúkora a disszidálásával lezárult, de egy nyom még maradt utána:
„Miután 1979-1980 környékén disszidált, egy III/II napi operatív jelentés hírül adta a belügyminiszter helyettes rendőralezredesnek: Drábik kiutazása előtt közölte főnökével, hogy a Kansasi Állami Egyetem egy évre szóló államjogi oktatói állást kínált neki, amit elfogadott. A jelentés fontosnak tartja kommentár nélkül megjegyezni, hogy az illegálisan távozó káder korábban több esetben részt vett a paksi atomerőmű építésével kapcsolatos moszkvai tárgyalásokon.” (Tényleg!?)
Márpedig akárki nem tárgyalhatott annak idején Moszkvában, atomerőművekről főleg nem. Ilyen megbeszéléseken még tolmács sem lehetett akárki.
Ha most naiv lennék, azon kezdenék töprengeni, mi lelhette Drábikot Amerikában, hogy korábbi világnézete száznyolcvan fokos fordulatot vett, de nem volna ennek értelme – nem lelte őt semmi.
Korábban sem volt világnézete, most sincs.
Korábban sem gondolta komolyan, amit beszélt, most sem gondolhatja.
Egy dologhoz ért: a haknizáshoz.
Haknizott szocialista ideológiával is, most épp szélsőjobboldali-antiszemita ideológiával haknizik. Ugyanaz az ember, és van egy olyan érzésem, hogy mivel kis ország vagyunk, a közönsége is nagyjából ugyanaz lehet.
Akkor is elhitték neki, amit beszélt, most is elhiszik.
Akkor sem volt igaz, amit mondott, most sem az.
Egy kicsit más most az univerzális magyarázata mindenre, mint 1979-ig volt, de az ő életében ezen kívül szinte semmi sem változott meg.
És ahogy nézem, Magyarország életében sem változott sokkal több dolog.
Drábik úr, csókoltatom az elvtársakat a szélsőjobboldalon.
Nekünk tényleg mindenből csak egy van?
Nem csak csőcselékből, de opportunistából is?
Bár, attól nem félek, hogy egyszer kifogynánk ebből az embertípusból.
(Ez úton szeretném kifejezni köszönetemet a Tényleg!? szerkesztőségének és Lenthár Balázsnak, akiknek szorgos és alapos kutatómunkája nélkül én sem írhattam volna erről a kérdésről.)
Szele Tamás
