Hogy rövid legyek, Clochemerle Őrbottyánba költözött tegnap. Erre a kis, fiktív francia falura már csak kevesen emlékezhetnek, ők is Gabrielle Chevalier szatirikus regényéből. Az a közös Őrbottyánban és Clochemerle-ben, hogy mindkét településen egy budi miatt tört ki a botrány. De vannak apróbb, nagyobb és lényegi különbségek a két helyzet között, mint látni fogjuk.
A francia eset egyszerűbb, ott ugyanis azzal a feloldhatatlannak látszó dilemmával kellett megküzdenie a derék Beaujolais-vidéki lakosoknak, miszerint szabad-e, sőt, illik-e nyilvános vizeldét nyitni a városka (vagy falu – ahogy vesszük) főterén. Mivel borvidékről van szó, a kérdés gyakran sürgető a mindennapok gyakorlatában: a ráció azt mondaná persze: jobb, ha a nyilvános illemhelyen kisdolgoznak a gazdák és vendégeik, mintha a kapualjakban vagy az utcasarkokon tennék, ámde mivel a regény 1934-ben jelent meg, és a pár évvel korábbi állapotokat tükrözi, helyi szinten azonnal politika lesz a szükség megoldásából, a klerikális körök tiltani akarják a kicsiny, zöld ház felhúzását, a republikánusok csak azért is követelik, és a végére mindenki összevész ezen a valóban komoly világnézeti kérdésen.
A hasonlóság nyilvánvaló, ugyanis a budi miatt Őrbottyánban is világnézeti-politikai vita kezd kibontakozni, késhegyig menve és tovább: csakhogy Clochemerle illemhelye nyilvános volt, ez a reterát viszont a dolgok jelen állása szerint még csak nem is az, mert zárva tart, ha világítják is. Gondolom, azért teszik, hogy belé ne ütközzenek az alacsonyan szálló utasszállító repülőgépek. Vagy más, hasonlóan jó ok van rá. De lássuk, hogy egyáltalán miről van szó!
Hadházy Ákos tette közzé tegnap Facebook-oldalán, hogy megtalálta Magyarország legdrágább budiját.
„Több méregdrága budit is bemutattam , de ez visz mindent. Őrbottyánban (Vácbottyán) 30 MILLIÓÉRT ÚJÍTOTTÁK FEL EZT a melléképületet – tehát kb 2 millió Ft/nm. Igaz, „tűzifatároló” is létesült… Az épület a régi pálos fogadó mellett van, a település külső részén. Az elvileg könyvtár, de zárva van, csakúgy, mint maga a WC. A kis ablakon azért be lehet látni, főleg azért, mert a lámpák égnek(!). WC papír van, arany WC nincs.
Azt hittem, hogy a nyertes egyéni vállalkozó, Tar Zoltán úr legalább valami helyi szaki, aki ugyan leadja a sápot, de a pénz helyben marad. Nos, egy budai elit környéken lakó úrról van szó, nem tudom, Kmetty Károly mélykereszténydemokrata polgármester hogyan talált rá. De örülhetünk, mert volt 40 milliós ajánlat is…
A pénzt amúgy itt most nem az EU-tól lopták, hanem a közeli radioaktív hulladéklerakót ellenőrző társulat adományát költötték el ilyen jól.
Egy politikus kolléga szerint én túl sokat rohangálok a korrupció után és nem maradna időm a zuglói ügyekre. Utóbbi természetesen nem igaz, de az igen, hogy rengeteg disznóság van az ilyen apró falvakban is és aki ezt nem látja, az nem érti a rendszer lényegét.”
Álljunk meg, magyarok, történelmi a pillanat. Nem csekélységet látunk, hanem valóban a legköltségesebb illemhelyet széles e honban. Kölcsey szavai tolulnak ajakunkra:
„Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”
Igen, Őrbottyánban érezték, mit vár tőlük Kölcsey és a modern kor szelleme. A város érdemes vezetősége hatott (oda hatott, hogy legyen pénzük erre a szó szerint szükséges beruházásra), alkotott, sőt, ha használnák, ez a kicsiny hajlék naponta sok-sok nagy alkotás helyszínéül szolgálhatna, és ily módon gyarapította is a települést. Hogy egy budival? Akkor egy budival, az vesse rá az első követ, aki nem jár ilyen helyre soha.
És lám: a haza fényre derült!
Az épület is figyelemre méltó, a maga földszintes monumentalitásában. Az ember úgy gondolná, egy nyilvánosnak szánt illemhely esetében sok mozgástere nincs az építésznek, a cél adott, praktikus épületet kell emelni és kész, de mégis, mégis... az előtér lécezete mintha valamely ódon csárda kármentőjéből tévedt volna oda, a tetőszerkezet népies nüanszaival együtt, utánozhatatlan betyár-gótikát áraszt magából, része a tájnak, a lelkéből lelkedzett, tövéről fakadt, tős is, gyökeres is. Én ugyan erőst hiányolok előle egy ösztövér gémeskutat, hórihorgas gémmel, de nem szabad túlzásba vinni a stíluselemeket, esetünkben a több kevesebb volna már.
Kicsit drága, nem mondom, harminc (pontosabban 29,9) millió, de a szépségnek ára van. Mondjuk Őrbottyán városában (ne legyen sértődés, majd meg tetszenek látni, miért fontos, hogy városról van szó) ennél kevesebbért, 27 millióért kínálnak eladó házat is, de az csak egy kis lakóház, hol marad ettől a magasztos mellékhelyiségtől, melyet valósággal átjár a NER szellemisége? Illetve, csak akkor járná át, amikor használnák. De hát hazafias, derék magyar ember nem is volna képes belecsinálni ebbe a kis ékszerdobozba.
Igen, ékszerdoboz, ez rá a jó kifejezés, mármint az ára miatt.
Eléggé szűkkeblű dolog is, hogy Hadházy mester szóvá tette a költségeket, ahelyett, hogy babérral övezte volna a polgármester homlokát és felvirágozott diadalkaput emelt volna a kicsiny magyar illemhely elé. Esetleg ültethetett volna még rózsalugast is. De lám: megsértődött a polgármester, és rendkívüli sajtóközleményben kiáltotta világgá a keblét dúló viharos érzeményeket! Éspedig a lovagiasság szabályai szerint, szintén a Facebookon nyilatkozott meg.
„RENDKÍVÜLI SAJTÓKÖZLEMÉNY
Válasz Hadházy Ákos országgyűlési képviselő Facebook bejegyzésére
Képviselő úr pontatlan forrásból dolgozott, rossz adatokat közölt írásában és sikerült településünk lakóit megsértenie, településünket rossz fényben feltüntetnie.
Őrbottyán 2013 óta városi rangban van, lakosságszáma jelenleg 7898 fő, tehát nem apró falu. A fejlesztett terület Őrbottyán vácbottyáni településrészének központjában található. Az ingatlanon helyezkedik el egy a XVIII. század második felében épült műemlék épület, a barokk stílusú régi pálos fogadó épülete (2162 Őrbottyán, Rákóczi Ferenc utca 245., 3406 hrsz.), mely a település II. számú Művelődési Házaként működik. Az épület állapota miatt az épület csak korlátozottan használható, ezért az Önkormányzat elkészítette az épület belső felújítási terveit és az udvar kertépítészeti terveit.
A műemléképület felújítására és környezetének rendezésére nem állt az Önkormányzat rendelkezésére a szükséges anyagi forrás a teljes beruházás megvalósításához, ezért több ütemre bontva kezdődött meg a terület fejlesztése még az előző önkormányzati ciklus idején. 2018-ban a beruházás I. ütemeként az épület udvarára tervezett játszótér valósult meg, majd 2019-ben a II. ütem részeként került megépítésre a vizesblokkokat tartalmazó melléképület.
A II. ütem során az udvaron található rossz állapotú, alacsony komfortfokozatú melléképület elbontásra került. Elkészült az udvar durva tereprendezése, új elektromos-, víz- és szennyvízcsatorna bekötés készült, illetve az Örökségvédelmi Hatósággal egyeztetett tervdokumentáció alapján megépült a három vizesblokk csoportot tartalmazó (férfi, női, akadálymentes) melléképület. A mosdók nem nyilvános WC-nek készültek, hanem a rendezvények résztvevőinek kiszolgálására, ezért vannak zárva.
Az Önkormányzat a tervező által összeállított költségvetési kiírás alapján, a beszerzési szabályzatának megfelelően lefolytatta a beszerzési eljárást és a legjobb ajánlattevővel kötötte meg a vállalkozói szerződést, amelynek összege nyilvános adat. A melléképület a terveknek megfelelően készült el. A beruházási érték vizsgálatakor fontos figyelembe venni a műemléki környezetet, a jelentős mértékű tereprendezési és a közművesítési feladatokat is. Ellopott pénzről beszélni rágalomnak minősül.
Az Önkormányzat elkötelezett az épített örökség védelme és megújítása tekintetében, azonban anyagi forrás hiányában a további ütemeket még nem sikerült megvalósítani. Amennyiben pályázati lehetőség nyílik a műemlék épület és/vagy a Művelődési Ház felújítására, akkor az Önkormányzat azon indulni kíván.
Őrbottyán Város Önkormányzata nevében
Szabó István Ferenc polgármester”
Akkor már tetszik érteni? Őrbottyán: város, nem falu. Ott még nem tart, hogy Sanghaj legyen a testvérvárosa, Manhattannel meg magyar ember nem áll szóba, de város, tessék így emlegetni. Ha ezt kérik, legyen így. Romos az épület? Romos bizony, használni nem lehet, nem is szabad. Mit tesz tehát az önkormányzat végtelen bölcsességében, ha akad harminc millió forintja?
Természetesen nem az épületet újítja fel elsőként, az várhat. Előbb legyen játszótér – ez nem is nagy szamárság, nem túl drága és hasznos – aztán jöhet a reterát. Az kell, az fontos. Majd, ha akad rá keret, megújul az épület is. De nehogy használja valaki azt a gyönyörűséges illemhelyet, az a rendezvények látogatói számára készült, mely rendezvényekre majd csak akkor kerítenek sort, ha majd az épület biztonságos lesz. Az önkormányzati tervek ennek terminusát így, ilyen formában nem említik, de független szakértők szerint erre leghamarabb holnapután, kiskedden kerülhet sor.
Lopásról, sikkasztásról szó sincs, hiszen az olcsóbb ajánlatot fogadták el, a drágább negyven millió lett volna – lehet, kérem oszolni, nincs itt semmi látnivaló.
Hogy minek világítják a bezárt budit, arra még a polgármester sajtóközleményéből sem sikerült rájönnöm, de oka kell legyen annak is.
Nem mondom: megéri. Aranykorban élünk, amikor mindenre jut pénz, mármint minden oktalanságra, de fontos dolgokra semmiképp sem költenek. Parlagi haszonelvűség lenne, méltatlan ehhez a magasztos időszakhoz, mikor a magyar már nem hagyja, hogy a fejére tojjanak. A magyar ma már kinyitja a száját és feltekint!
Csak csodálni tudom az őrbottyáni vezetés bölcsességét, szépérzékét és gazdasági szakértelmét. Meg is ihletett egy kicsiny népdal erejéig, ezt elő lehetne adni cimbalomkísérettel az impozáns épület előtt ünnepi alkalmakkor:
„Őrbottyánban odaát
Színarany a reterát
Megmondja a toalett
Harminc milla hova lett
Méregdrága árnyékszék
Irigylik a szomszédék
Lesz alája legalább
Karbunkulus kacsaláb”
Még mondja bárki, hogy a pénznek nincs szaga.
Szele Tamás
