Forgókínpad

Forgókínpad

Politikai dadaizmus

2021. szeptember 26. - Szele Tamás

Érdekes dolgok zajlanak abban a propagandaügyi kombinátban, amit magyar kormánymédiának nevezünk. A hamistudat-iparág forradalmát látjuk, ugyanis az előválasztás problémáival kapcsolatban már nem azzal operálnak, amit tudnak, az a régi iskola volt, most már inkább azzal, amit nem tudnak se ők, se más, ellenben ez nagy szabadságot ad nekik a sejtetés terén.

orulet_fullel.jpg

A magyar közönség amúgy is imád kombinálni, szereti, ha okosabb mindenkinél, ha tehetné, a vásárban felalkudná a portéka árát, mert gyanúsnak találja, ha valami olcsó, nálunk a köztudatban mindenről egymásnak ellentmondó, mérhetetlenül bonyolult elméleteket tekintenek bizonyított tényeknek, mintha Occam és az ő borotvája sosem léteztek volna. Nálunk, ha nincs ármány és cselszövés, kitalálunk hármat is: egyiket az egyik oldalnak, másikat a másiknak, harmadikat a semlegeseknek és azoknak, akik már undorodnak a magyar belpolitika Tökmag Jankóitól.

Megjegyezném, ez gondot jelent az újságíró számára is, hiszen a közönség vagy faék-egyszerűségű állításokat vár tőle, vagy a saját bonyolult tévedései igazolását. Ha mást ír, nekiesnek jobbról-balról, ha ezeket – akkor is.

Értem én, hogy a legnagyobb olvasottságot manapság, úgy jövő áprilisig a pár szavas írás hozná, egyik vagy másik vezető politikus fotójával és alatta azzal a bensőséges kívánalommal, miszerint éljen vadházasságban az illető a cemende édesanyjával – lényegében véve a kormány és az ellenzék érvelése sem sokkal bonyolultabb ennél – csak ez hírérték szempontjából még csak nem is nulla, hanem mínusz egy.

Ha azonban elmagyarázzuk, mi is a baj a politikussal, miért az indulat ellene, azt egyrészt be kell bizonyítani, másrészt úgysem olvassa el senki, mert hosszú és bonyolult. Pénteken találkoztam egy régi, kedves ismerősömmel, majdnem húsz éve nem láttuk egymást, és beszélgetés közben egy korrupciós ügyről kérdezett. Öt mondatban össze tudtam foglalni, értette is (egy életet töltött programozóként, okos ember), és azon keseredtem el, hogy ez szóban működik, írásban nem. Írásban az első mondat közepén abbahagyják az olvasást. Az ötödik végéig csak kevesen jutnak el, az olvasók mintegy húsz százaléka. Na, annak a fele meg érzelmi-politikai alapon azonnal tagadásba vagy vádaskodásba kezd, tehát ezeket a dolgokat az olvasók egytizedének írja az ember, a maradék kilenctized megmarad az indulatok szintjén, és a címet, fotót, felvezetőt értékeli, de nagyon határozottan.

Pedig ma nem lesz könnyű dolga az egytizednek sem, mert a szokásosnál is bonyolultabb dolgot próbálok elmagyarázni. Konkrétan azt, hogy a lebutított kormánypropaganda már nem csak azt használja fel, amit tud, nem csak azt, amit az olvasó rosszul vagy bizonytalanul tud, hanem azt is, amit se ő nem tud, se az olvasó, megnyílik tehát a közbeszédben a tündérmesék végtelen világa.

Itt volt és van az előválasztás, mint politikai jelenség. Hogy erről én mit gondolok, azt megtartom magamnak, ugyanis elsősorban tényekről szeretnék írni, a vélemények ráérnek, majd ha vége lesz. Alig egy hete történt a nevezetes leállás, aminek valódi okaira napokon belül fény derült – csak nem mindenki számára. Kell egy kevés számítástechnikai képzettség ahhoz, hogy a támadás mikéntjét megértsük, nekem másfél nap alatt sikerült, erős szakmai segítséggel és az alapismeretek birtokában. Meg is írtam, meg is jelent. Igen, csak ez nem egy kémregény, vannak ugyan izgalmai, de mégis úgy tudnám összefoglalni a leállás okát, hogy:

A fejlesztés során véletlenül bent maradt a rendszerben egy beállítási hiba, amit a rosszindulatú támadó könnyen észrevett, ezek után lokalizálta a szervert, és arra indított egy olcsó, nem túl erős terheléses támadást.

Ennyi történt, a beállítási hiba sem valószínű, hogy szabotázs következménye, megesett már máskor, máshol is az ilyen elemista baki, csak nem figyeltek fel rá ennyien. Adatveszteség nem történt, információ nem szivárgott ki, csak két napra leállt a rendszer.

Ezt kommunikálta úgy az ellenzék, hogy a kormány hackerei megtámadták és a kormány úgy, hogy az ellenzék „elbénázta”.

Hát, erről lehetne vitatkozni. Ugyanis támadás valóban történt, csak bizonyíthatatlan, kinek az utasítására. Ellenben az elbénázás vádja meg azért sántít, mert tegyük fel, én most lemegyek a kocsmába inni egy sört (nem megyek, de tegyük fel), a pultnál összeszólalkozik velem egy részeg ismeretlen, kimegyünk a bolt elé, és egyikünk megveri a másikat. Vagy az győz, aki erősebb, vagy az, aki ügyesebb, vagy az, akinek van viperája. Mármost, ha nekem, békeszerető polgár létemre nincs a zsebemben mindenféle önvédelmi eszköz, és nem kívánok fegyverkezni egy kósza sör kedvéért, akkor én „elbénáztam”? Megérdemlem, amit kaptam? Nyilván nem: mindenképpen a kötekedő, a támadó a hibás. Ha nyer, ha veszít.

Csak azt hosszú és bonyolult lett volna mindkét fél részéről elmagyarázni, hogy a hackertámadást elhárítani lehet ugyan, megelőzni is, de tökéletes védelem nincs, illetve az ellene a védelem, ha kihúzzuk a gép internet-csatlakozását. Bár abban sem vagyok tökéletesen biztos, hogy ezzel – meg azzal is, hogy mi történt – egyik vagy másik oldal vezető köreiben egyáltalán tisztában vannak. Olcsóbb és hatékonyabb is volt azt mondani, hogy a gonosz kormány, illetve a béna, „alkalmatlan” ellenzék ilyen.

Azonban az elmúlt napokban elkezdtem figyelni a kormánymédia magyarázatait, mert arra lettem figyelmes, hogy a kisbaconi temető felől a Richter-skála szerint ötös erősségű, lokális földmozgásokat észlelnek, mivel megállás nélkül, nagy energiával forog a sírjában Benedek Elek apó, a Nagy Mesemondó. Félő, hogy mindjárt ki is ugrik belőle.

Mert hogyan kezdi az Origo?

Belső levelezés bizonyítja: a Párbeszéd vezetői tudják, képtelenek voltak megszervezni az előválasztási komédiát, ezért állt le a rendszer”

Fotókat is mellékel bizonyítékként, amikkel csak az a baj, hogy egy kis keresés után kiderül: Szabó Timeának egy olyan profilja társalkodott volna, amit utoljára hat éve használt. A mostani profiljának más a képe. Ráadásul a beszélgetés sem a cím állítását bizonyítja: inkább arról szól, hogy mi a teendő a váratlanul előállt helyzetben. Azonban mit lát az olvasó? Főleg az, akinek nem tartozik a munkájához az állandó kételkedés? Lát egy erős állítást a címben és pár fotót, amelyek fotónak, tehát bizonyítéknak tűnnek (igen izgalmas, hogy akár a Bennfentes a forrásuk, akár az Origo, miért kézben tartott kamerával vagy telefonnal fotózták a képernyőt, mikor pedig egy gombnyomás elkészíteni egy jó minőségű képernyőmentést, és ezzel már az elemisták is tisztában vannak – a profilképek és nevek a Bennfentesen látszanak, az Origo kitakarta őket). Tehát az olvasó, aki nem igazán olvas, a fotókat átfutva hitelt ad a címnek, főleg, ha amúgy is a kormány kedvelője.

Másnap folytatódik a házibuli az Origón:

Szabó Tímea szándékosan hazudott a baloldali előválasztási összeomlásról – lemond-e?”

Dehogy hazudott, így le sem kell mondania. Múlt szombaton még nem volt informatikai szakember, azóta sem végzett el semmiféle gyorstalpalót, akkor sem hazudhatott volna, ha akar. Egyebekben ez az írásmű az előző napi fogalmazvány megismétlése, nagy részében szó szerint, mert az Origónál is szeretnek egy rókáról kér bőrt lenyúzni. De jön a harmadik nap, új téma érkezik!

Rengeteg kérdés, meghökkentő magyarázkodás: egyre rejtélyesebb a baloldal előválasztási szavazólapbotránya”

Arról lenne szó, miszerint:

Rengeteg előválasztási szavazólap szóródott szét egy baleset során az M3-ason. A betonoszlopnak csapódó autóból nemcsak a gyanús szavazólapok, hanem nagy mennyiségű készpénz is előkerült. Az ügy több kérdést is felvet: melyik pártnak lehet köze a nyilvánvalóan szabálytalan szállításhoz? Mire kellett ennyi készpénz? Kezdeményez-e vizsgálatot az ügyben a baloldal, vagy mivel az egész előválasztás csupán színjáték, a Gyurcsány-show része, egyszerűen inkább nem vesznek róla tudomást? A baloldali pártoknak küldtük el kérdéseinket, de nem tőlük érkezett válasz. Ráadásul ettől a választól az egész ügy még rejtélyesebb lett.

Ahogy arról az Origo beszámolt, Gödöllő térségében történt szerdán egy baleset az M3-ason, amelynek során az autóból rengeteg előválasztási szavazólap szóródott szét. A balesetről készült képeken jól látszik, hogy milyen sok szavazólapot szállítottak az autóban.”

A baleset sajnálatos, de nem látom át, mi a Halál bánatos kaszája köze lenne az online támadáshoz. Leállt az előválasztás a borsodi 3-as körzetben másnap? Le bizony, ugyanis az Országos Előválasztási Iroda válasza szerint:

A balesetet követő napon Borsod 3-ban a szavazás felfüggesztésre került, az érvénytelenített szavazólapok (miniszterelnöki és egyéni jelölti) helyett újakat gyártottunk, melyeket még aznap eljuttattunk Ózdra és azzal indult újra a szavazás.”

Erre volt képes visszakérdezni az Origo:

Ha nem történt semmi szabálytalan, semmi rendkívüli, a szavazólapok kitöltetlenek voltak és nem szavazott velük senki – akkor miért kellett leállítani a szavazást?”

Csak azért, zsenikéim, mert nem voltak a helyükön, ott, ahol használhatták és értékelhették volna őket. Azért kellett újakat készíttetni helyettük. Nem manipulációról van szó, hanem egy szimpla balesetről, ami ráadásul szerda este történt. Míg ezzel szemben az online rendszer előző szombaton kora délelőtt állt le.

A kettőnek semmi köze egymáshoz.

De itt jön az összemosás technikája: mivel az olvasó úgyis csak a címeket és fotókat nézi, esetleg a vastagon szedett, kiemelt mondatokat, most már fel lehet szólítani mindenkit a lemondásra, sőt, tehet Tényi István is feljelentést (szerintem neki előre köszön a személyzet a Markó utcában, olyan jól ismerik), amit majd szegény Nemzeti Nyomozóiroda kell vizsgáljon a Magyar Nemzet híre szerint.


Szóval, akkor foglaljuk össze, mit tudunk?

Volt egy szerver elleni terheléses támadás, ami bizonyíthatóan az előválasztás ellen irányult. Ez tény.

A rendszer hibájának köszönhetően némi sikerrel járt, ha nem is elsöprővel. Ez is tény.

Volt egy ettől független autóbaleset, aminek annyi köze van az előválasztáshoz, hogy szavazólapokat szállított a kocsi, és a leálláshoz pedig a világon semmi, napokkal utána történt.

Ezek alapján követeli a kormánymédia Szabó Timea lemondását, esetleg az előválasztás eredményeinek megsemmisítését is, indít vizsgálatot a Nemzeti Nyomozóiroda, mely vizsgálat jó esetben tökéletesen sikertelen lesz, ugyanis egyetlen bűncselekményről tudunk az ügy(ek)ben, és ez a terheléses támadás. Amely viszont lenyomozhatatlan a naplófájlok nélkül.

Érdeke a kormánymédiának, hogy egymással nem kapcsolatos ügyek egymás mellé suszterolásával értelmetlen vádat kreáljon?

Érdeke, még ha klasszikus Csubakka-érveléssel állunk is szemben, csak azt felejti el kormány is, ellenzék is, közönség is, hogy most nem az országgyűlési választásokról van szó, hanem egy magánjellegű, teljesen privát előválasztásról, az összefogók belső ügyéről. Szóval értelmetlen dolog felvonultatni a flottát, sütögetni a hajóágyúkat: most csak egy lehetőség lehetősége dől el, semmi más.

Viszont a módszer csodálatos. Az olvasókat már nem azzal próbálják manipulálni, amit a kormánylapok tudnak, nem is azzal, amit az olvasók rosszul tudnak, hanem azzal, amiről se nekik, se az olvasóknak nincs fogalmuk sem!

És ebből vonnak le következtetéseket.

Olyan ez, mintha azt mondanám:

Japánban tavasszal virágzik a cseresznye, és Piszkos Fred horgonyt vetett az Irrawaddy alsó folyásánál, azonnal adjanak a macskákra télikabátot!”

Ennyi a logika az okfejtésükben.

Viszont a támadás célpontjai még örülhetnek a végén, ha nem büntetik meg őket azért, mert áldozatokká váltak.

Mindegy, abbahagyom a logikus érvelést, várnak az Alapos Kalapos magyar közéleti teadélutánján.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása