Így, több, mint fél nappal a világvége után elmondható, hogy nem is olyan elviselhetetlen a helyzet. Pláne, hogy az Apokalipszist helyrehozták, a Facebook és a többi közösségi platformok újból működnek és a történet egyetlen károsultja Mark Zuckerberg, aki viszont körülbelül hétmilliárd dollárt vesztett a közösségi oldalak tegnapi általános leállása miatt.

Hogy mi történt, azt mindannyian tudjuk, hogy miért, arról most is folyik a vita. Én mindenesetre épp bevásárlásból tartottam hazafelé, mikor rá akartam nézni a Messengerre, és nem sikerült – az első gondolatom az volt, hogy a mobilnetem nem működik, megnézem majd otthon. Otthon viszont már várt a Kedves e-mailje, hogy rendetlenkedik a Messenger, inkább mailben tartsuk a kapcsolatot, a Facebook nem indult semmiről, tehát világos volt, hogy valami központi hibát látok: hát sebaj, aki fontos, azzal kapcsolatban maradtam így is, írtam még egy mailt a szerkesztő kolleginának, hogy ha nem áll helyre a rendszer hosszú ideig, akkor mi is inkább mailben küldözgessük, amit kell és – hátradőltem, nézegettem, ki hogyan reagál.

Na jó: nem a Facebookon nézegettem, az nem volt.

A Twitter kárörvendett egyet, üdvözöltek „nagyjából mindenkit”, előkerült pár rosszmájú mém, amin Mark Zuckerberg kábeleket kötözget (különben majdhogynem ez is volt a helyzet, de azért ennyire nem fajultak el a dolgok), páran megjegyezték, hogy Peter Griffint megint beengedték a szerverparkba – aki nem értené, a Family Guy egyik részében Peter megfosztja az egész világot az internettől azzal, hogy belepisil a legfőbb szerverbe – a CNN-től a Verge-ig mindenki említette a dolgot, de senki sem kongatott komolyan vészharangot, szóval a pánik meglátásom szerint elmaradt.

De igény – főleg Magyarországon – lett volna rá!

A Facebook, a Google és a YouTube magyarországi betiltását állandóan követelő Pesti Srácok a többi médiumnál szűkszavúbban számolt be a hírról, de így is kitört a kommentelők között az örömünnep. Idézzünk pár jellemzőbb hozzászólást tőlük, igen szépek, tanulságosak.

„Grafénszoftvert élesítenek….”

Avagy az antivaxxerség és az 5G-konteó találkozása a kommentszekcióban.

„Nem kell erőltetni a rendezést, ezek népbutitó, hazug, adóelkerülő multik, rosszat tesznek a főleg fiatal használok értékrendjére, remélhetőleg ügyes kínai vagy orosz hackerek nyírták ki.”

Akkor, uram, irány a Weibo vagy a Vkontakte, illetve az utóbbi nem, ugyanis tegnap az is elakadt. Nahát. (Valószínűleg a hirtelen megnövekedett forgalomtól akadt el, már működik az is).

„Akkor nem lesz abból bajom, hogy csak a Rudas polgárikörökkel tartom a kapcsit.
Ott leszünk 23-án a békemeneten előre szólok senki ne merjen provokálni.”

Nem, mintha tudomásom szerint lettek volna ilyen tervek, de ha valakiben mégis felmerült volna, annak átadom: ne merjen. Ott lesznek ugyanis.

„Felőlem az internet is leállhat. Beszélgessetek!”

Írja ezt a hozzászóló egy olyan sajtótermék kommentelő közösségének, amely nem jelenik meg nyomtatásban. Én értem, hogy azt hiszi, semmi szükség a világhálóra, és majd elkapálgatnak a ház körül meg elfelesezgetnek a kocsmában a Földi Lászlóval – ő is le akarta kapcsolni a világhálót, vagy legalábbis Magyarországot akarta elszigetelni tőle – de lesz nagy csodálkozás, ha az internet teljes leállása után leáll a világ összes állama is, és hirtelen eljön a Fallout, esetleg Mad Max világa.

„Ezt is elbaszarintották a Gyurcsányék, mint az elő-előválasztásukat! Hiába, aki tud, az tud!”

Csakis ők lehettek. Meg a markoláb, esetleg a rézfaszú bagoly. Ezek hárman okozták a leállást az egész világon. Extra Hungariam non est vita.

Aki azt hinné, ennél nincs lejjebb, azt megnyugtatom: van. A számítástechnikában valamivel, de csak valamivel képzettebb körök ugyanis rátaláltak a Downdetector magyar nyelvű, Facebokkal foglalkozó oldalára. Ott ugyan kizárólag a hibákat kellene, lehetne és lenne szabad bejelenteni, de ők elkezdték Facebooknak használni és társalogni rajta. Mondjuk sokat mond a jelenség arról, mennyire hasznos a hibabejelentés, mennyire olvassák el a moderátorok egyáltalán – válasz úgy sincs soha – mert az egész méltatlan diskurzus most is fent van, oldalakon keresztül tart. A másik, amiről sokat mond a történet az, hogy mire jó a Facebook sok embernek: képesek voltak teljesen ismeretlenül is szétanyázni egymást. De legalább óvodás szinten. Ezt viszont nem idézném, mindenki nézze meg maga, nem csak trágár, de összefüggéstelen és értelmetlen is.

Rendben van, de igazából mi történt?

Azt senki sem tudja pontosan. Egy ideig a Facebook sem tudta, aztán kiderült, hogy a DNS-kiszolgáló (domain name system) hibája okozza a leállást, azonban egyes jelek arra mutatnak, miszerint a Facebook egész felhős kiszolgáló infrastruktúrájával volt gond, ami magában foglalja a DNS-kiszolgálókat is. Aztán sikerült eljutni fizikailag az egyik szerverhez, és röviddel éjfél előtt leállt az Armageddón. Most már működik minden.

De mi okozta?

A Facebook hivatalos magyarázata szerint konfigurációs hiba, nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni.

Aztán ezt magyarázgatja tovább mindenki. A kommentelők nagy részének elképzeléseit fentebb láthattuk, körülbelül ezeket a népmeséket fogják tovább csiszolgatni Olginóban, ebből hozzák majd össze az új konteófegyvert, de akadt magyar miniszter is, aki egyedül, minden segítség nélkül megfejtette, miért is állt le a fél világ, és ez természetesen Varga Judit volt, ki más lett volna? Azt írta az informatika avatott szakértője, természetesen a Facebookon, miszerint:

„Milyen érdekes egybeesés, hogy éppen mikor annak az általunk szervezett miniszteri konferenciának a delegációit fogadtam, amelynek középpontjában igazságszolgáltatás digitalizációja és a mesterséges intelligencia biztonságos kihasználása áll, pont akkor állt le világszerte a Facebook összes szolgáltatása.”

Persze, emiatt történt, semmi más oka nem lehetett. Megér ő ennyit Mark Zuckerbergnek. Mennyit is?

Hétmilliárd dollárt, ami forintban több, mint kétezer milliárd. Kétlem, hogy van bárki is a Földön, aki ennyit érne, nem, hogy Varga Judit, de még Frances Haugen sem. Ő a Facebook egyik kiugrott alkalmazottja, aki belső dokumentumokkal bizonyította tegnap, miszerint az óriásvállalat bizony nem olyan ártatlan, mint amilyennek mutatja magát. Lényegében véve mindent alárendel a bevétel-optimalizálásnak, a növekvő piac kedvéért engedélyezi a gyűlöletkeltő tartalmakat és az álhíreket, holott minden eszköze megvolna ezek tiltására, szűrésére, sőt, ezeket a legutóbbi algoritmusváltás előtérbe helyezte, nem harcol a drogkartellek és az embercsempészek ellen, és létrehozott egy moderálásmentes elitet. Ezek csak Haugen főbb vádjai, melyek a Nagy Leállás előtt pár perccel hangzottak el a CBS 60 Minutes című hírműsorában. Az apraját nem is részletezném, terjedelem híján.

Csakhogy ennek kedvééért sem dobott volna ki az ablakon a világcég hétmilliárd dollárt, meg hát pár óra alatt a disznóságok nyomait képtelenség lett volna eltüntetni.

Másik, erősen hollywoodi ízű magyarázat, hogy a leállás alatt egy ideig a facebook.com domain eladó volt, de nem sokkal később a domaintools.com arról számolt be, hogy az oldal ismét a Facebook részvénytársaság kezébe került. Nagyon jópofa filmet lehetne forgatni a magányos hacker és az óriásvállalat harcáról, melyben a hacker azért állítja le a világot, hogy eladhassa mesebeli összegért a domain-nevet, csak ennek még az ellenkezője sem így működik, a kakas és a napkelte problémájával állunk szemben. Mármint, nem azért kel a Nap, mert kukorékol a kakas, hanem azért kukorékol a kakas, mert kel a Nap. Nem azért állt le a rendszer, hogy eladhassák a domaint, hanem azért próbálták meg – sikertelenül – eladni a domaint a szélhámosok, mert leállt a rendszer. De mondom, ez nem így működik, az a név sosem volt az övék, el sem adhatták volna. Csalás volt az egész, vagy inkább annak kísérlete.

Hogy a leállást mi okozta, azt jelenleg talán csak Menlo Parkban tudják, de mi belőle a tanulság?

Az, hogy aminek 2,85 milliárd aktív felhasználója van, az nagyon nagy. Túl nagy, túl fontos, ha történik vele valami – akár hanyagságból, akár szándékosan – még egy átmeneti hiba is csillagászati összegbe kerülő károkat okoz, esetünkben ezek a részvénypiacon jelentek meg, nagyot lehetett volna spekulálni, ha tegnap este nyolc előtt, a mélyponton elkezdünk Facebook-részvényeket vásárolni és körülbelül most eladjuk őket. Vagy még inkább holnap, ha addig nem történik valami. Lehet, hogy akadt is, aki spekulált.

A világsajtó már nincs meg Facebook nélkül, a világgazdaság sem: az a mérhetetlen szerencsénk, hogy ez nem a lezárások idején történt, amikor sokaknak valóban a közösségi oldalak jelentették az egyetlen kapcsolatot a világgal. Hogy mondjuk a sajtót mekkora kár érte világszinten, azt nem tudnám kapásból megmondani, de a kiesett reklámbevétel annak a sokszorosa kell legyen, amennyit maga a vállalat vesztett. A gazdaság többi ágát elő se vegyük. Akkor hát mi a teendő?

Semmiképpen sem az, hogy betiltjuk a Facebookot és a többi techóriást, azzal ugyanis a tegnap délutáni-esti állapotokat állandósítanánk. Ez csak egyes magyar kormánykörök nedves álma. Az sem megoldás, hogy feldaraboljuk a vállalatot és a „nemzeti kormányok” kezébe adjuk állami felosztás szerint (ez meg a másik álmuk). Mindkettő hülyeség, ne feledjük, nem a saját cégünkről beszélünk, ha elvesszük a tulajdonosától, az lopás. De az sem megoldás, ha megy minden tovább, ahogy eddig, mert a cég – a tegnapi műszaki hibától függetlenül – kezd társadalmi szempontból nagyon ártalmas irányba fordulni. Én inkább Mark Twainre hallgatnék az ügyben.

Hogy is mondta nála Pudingfejű Wilson?

„Íme, a bolond így szól: ne tégy minden tojást ugyanabba kosárba.
A bölcs azonban így szól: Tégy minden tojást ugyanabba a kosárba – és vigyázz arra a kosárra!”

Szóval, nem darabolni kéne a közösségi oldalakat, hanem meghagyni egyben, és vigyázni rájuk. Csak erre algoritmus nem képes.

Ehhez ember kéne, éspedig sok ember, akiket mind fizetni kell.

Sok pénzzel.

Szóval, egyelőre ennyi a tanulság.

Különben tudják, én mit műveltem a leállás alatt?

Játszottam a Fallout 3-mal, épp kéznél volt.

Nem csak szórakoztam, tréningeztem is.

A világvégére.

Annyit megtanultam, hogy mocsárlakók ellen kevés a kínai pisztoly.

Szele Tamás