Ebben a percben, amikor elkezdem írni ezt a kis szösszenetet, fogalmam sincs, hányan lesznek majd a Mi Hazánk mai tüntetésén, amit az Alkotmánybíróság előtt rendeznek. Most ugyanis alig múlt tíz, a demonstráció pedig délután háromkor kezdődik, de még ha három óra is lenne, és ott is volnék személyesen, akkor is felesleges volna megszámolnom a résztvevőket.
Ugyanis tökéletesen mindegy a hírfogyasztó közönség számára, igazából hány ember lesz ott, az oltásellenesek-járványtagadók úgyis széles néptömegeket fognak látni, az „oltáspártiak” meg pár tucat ember lézengését, én magam a valóságban pár száz, maximum ezer tüntetőt saccolnék, de a valóság nálunk már rég nem számít, és mivel a társadalom konfrontálódott az oltásügy mentén, ez a becslés egy dologra alkalmas: arra, hogy mindkét fél utáljon, hiszen amit mondok, egyiküknek sem tetszik. Tehát hagyjuk a számokat.
Tulajdonképpen azt is hagyni kéne, hogy mi értelme van ennek az egésznek, csak sajnos azt nem lehet, mert arról szól ez az írás. De annyit előre elárulok, hogy a Mi Hazánk és a többi víruslovag kicsit sem a szigorító intézkedések ellen tiltakozik, azzal úgy lehetnek, mint a legtöbben vagyunk: utáljuk őket, de betartjuk. Egy szóval nem mondanám, hogy szeretek maszkot viselni, ellenkezőleg, a létező legkellemetlenebb ruhadarabnak tartom, azt sem kedvelem, ha tűkkel bökdösnek, de mégis felveszem, ahol kell, hétfőn mégis elmegyek a harmadik oltásért.
De térjünk a tárgyra. Lássuk magát a hírt. Éspedig a Mi Hazánk oldaláról lássuk.
„Tüntetést szervez az Alkotmánybíróság elé a Mi Hazánk Mozgalom a Covid-oltások kötelezővé tétele ellen. A dolgozó emberek zsarolása munkahelyük elvételével alkotmányellenes, ezért a tömeges alkotmányjogi panasz benyújtása érdekében közzétettük a párt jogi kabinetjének beadványmintáját az érintettek számára.”
Hm, az oltások egyelőre még nem mindenki számára kötelezőek, az egy másik ország egy ideje, Ausztriának hívják, én nem mondom, hogy haragudnék, ha újra egyesülne a Monarchia, mert az is egy igazságtalan társadalom lenne, nem különb a mostaninál, de legalább volna stílusa. Meg pénze. A szélsőjobboldali párt valószínűleg arra gondol, hogy a hatályos rendelkezések és a 24.hu szerint:
„A versenyszférában a munkaadó előírhatja a kötelező oltást a dolgozóknak, ám az állami és önkormányzati dolgozóknak kötelező beoltatniuk magukat. Ide tartoznak az oktatásban, a kulturális intézményekben, a szociális intézményekben, a fegyveres és rendvédelmi szerveknél dolgozók, valamint a közszolgálati alkalmazottak is.”
Nem értékelném, ugyanis elvi vita lenne belőle, és ahhoz semmi kedvem, sőt, időm és terjedelmem sincs rá, de megjegyezném, hogy a fegyveres és rendvédelmi szervek dolgozóit érte már ennél sokkal nagyobb sérelem is, mikor elvették tőlük az előrehozott nyugdíj lehetőségét – és az az igazság, hogy minden közalkalmazott panaszkodhatna nagyobb problémákra, melyeket a kormánynak köszönhet. De lépjünk tovább.
„Orbán Viktor áprilisban még azzal utasította el az oltás kötelezővé tételét, hogy „nem diktatúrában élünk”, szabadságra van szükségünk, „Magyarországon a kötelező oltás a vírus ügyében felnőttek esetében nem járható.” Még szeptemberben is úgy nyilatkozott a kormányfő, hogy „nem tudunk kötelező oltást elrendelni általánosan mindenkire nézve Magyarországon, ezt a magyar ember gyomra nem veszi be”. Most a magyar emberek megmutathatják, hogy ezt már tényleg nem tűrjük.”
Szóval akkor kötelező vagy sem? Nem kötelező, csak sokaknak mégis az (még mindig nem megyek bele az elvi vitába, hogy miért és mennyire hasznos vagy káros, ugyanis a sztaniolsapkás csapat sokkal agresszívebb és aktívabb a közösségi oldalakon, mint mások, a francnak van kedve öt-hatszáz kommentet törölni, megszállottakat tiltani). Tényleg elég faramuci a helyzet, de akkor sto gyélaty, mi a teendő Toroczkai pártja szerint?
„A Covid-oltások kötelezővé tétele elleni tüntetésünk november 20-án (szombat) 15 órától lesz az Alkotmánybíróság székháza előtt (Budapest I. ker., Donáti utca 35., a Batthyány tértől 5 perc gyalog). Felszólal a Mi Hazánk kormányfőjelöltje, valamint Dúró Dóra országgyűlési képviselő, Szakács Árpád, az első Lovas István-sajtódíjas újságíró-publicista (akit „a legjobb és legbátrabb jobboldali újságíró” titulussal illetett maga Lovas István), dr. Pócs Alfréd ortopéd sebész (aki a Magyar Orvosi Kamara Heves megyei elnöke volt 2010-től idén júliusig, amikor kritikus megnyilatkozásai miatt felfüggesztették kamarai tagságát), és Árendás Mónika egészségügyi szakdolgozó is szót kap tüntetésünkön. Nem tűrjük a zsarolást!”
Mondanám, hogy csókoltatom a kedves egybegyűlteket, Toroczkaitól Pócsig, de ilyen járványos időkben csókolják egymást, ha olyanjuk van. Mit látunk? Azt, hogy ma délután háromkor demonstráció lesz az Alkotmánybíróság előtt ez ügyben.
Szombaton, tehát hét végén, mikor senki sincs bent. Mégis, mire számítanak a szervezők? Hogy elkezdenek demonstrálni, majd a beszédek hatása alatt megtörik a testület, kijönnek, megszaggatják talárjukat, hamut szórnak a fejükre, térdre hullanak és felesküsznek az oltásellenességre? Ahhoz, hogy ennek akár csak a lehetősége is fennálljon, olyankor kéne oda menni, amikor egyáltalán bent van valaki a hivatalban. Szombaton még egy petíciót sem lehet átadni a portáson kívül másnak. Tehát ilyen primer formában a tüntetés értelmetlen.
Egyéb hétvégi tüntetések is azok szoktak lenni: az elmúlt tizenkét évben rengetegszer hallottam szombat-vasárnapra eső politikai rendezvényeken a Kossuth téren, hogy „Foglaljuk el a Parlamentet!” A harmadik alkalom után már nem szóltam semmit, elvégre tudósítani voltam ott, nem segíteni, de ha elfoglalják, akkor mi van? Az, ami 2006-ban, mikor az ostromlók elfoglalták a tévészékházat, és pár óra múlva hazamentek, mert nem tudtak vele mit kezdeni. (Eltűnt sok Túró Rudi, eltűnt Mazsola, Tádé és néhány máig hiányzó archívum, könyvelési adatbázis, de ez már nem a véletlenek közé tartozik, és mellékszál). Értelmetlen egy épület elfoglalása, ha nem tudjuk tartani azt. Épp ezért volt fontos a FreeSZFE mozgalma, ők ugyanis tudták tartani a főiskolát, jó ideig. De üres épület előtt tüntetni ugyanennyire értelmetlen. Épp a címzettek nem látják.
Akkor miért nem pénteken tüntettek?
Hát azért, mert a tüntetés célja nem az, hogy bármit is elérjenek vele, hanem a csapatépítés. Pénteken találtak volna alkotmánybírót odabent, ahogy hétfőn is, meg bármely munkanapon, csak akkor a demonstrálók is dolgoznak, nem érnek rá tüntetni. Tehát a magyar politikai párt inkább szervez egy várhatóan nagyobb létszámú, ám tökéletesen felesleges rendezvényt, aminek esélye sincs elérni a deklarált céljait, mint egy valószínűleg kisebb létszámút, ami azonban ha sokat nem is tehetne, de egy petíciót át tudna adni, ha már ekkora tettvágy buzog bennük.
Dehogy buzog. Ez az egész történet a voksvadászatról szól. Aki eljár a Mi Hazánk rendezvényeire, az valószínűleg rájuk is fog szavazni. Minél többen jutnak el a buliba, annál több a szavazó.
Még maga az oltásellenesség is pusztán eszköze ennek a szavazatmaximalizációs törekvésnek. Elővettek egy olyan témát, ami mindenkit foglalkoztat, rájöttek, mint még sokan, hogy az emberek többsége utálja, ha szurkálják és adtak nekik egy mentséget a gyerekes dacra: mondhatják, hogy nem azért nem oltatják be magukat, mert nem szeretik a szurit (azt senki se szereti), hanem azért, mert nemzeti radikálisok. Mindjárt másképp hangzik. Ezzel beemeltek egy egészségügyi problémát a pártpolitikába (bár beemelte azt már korábban is a kormány, ellenkező előjellel).
Kérdésünkre, hogy ő be van-e oltva, a Mi Hazánk alelnöke így válaszolt: „a személyes egészségügyi és családi helyzetembe nem mennék bele, ha nem gond”.
(Cikkünk megjelenése után Novák Előd pontosítást kért az erre a kérdésre adott válaszához. Eszerint a párt alelnöke be van oltva „főként tágabb családi okok miatt, a nagyszülőkre való tekintettel, illetve mivel anélkül nem tarthatott volna lakossági fórumot művelődési házakban. Az EFOTT mi hazánkos kampányhelyszínén sem jelenhetett volna meg, ahogy válogatott meccsre vagy négy kisgyermekével állatkertbe és velük úszni sem mehetett volna. A Mi Hazánk alelnökeként elfogadhatatlannak tartja az emberek zsarolását és ellehetetlenítését. A párt elnökségének és tagságának fele oltott egyébként, de ez mindenkinek az egyéni döntése.”)
Nofene. Tehát egy olyan párt buzdít oltásellenességre, amelynek a vezetői legalább fele részben oltottak. Például az egyik mai szónok, Dúró Dóra is, aki az ATV Egyenes Beszéd című műsorában maga mondta ezt el Rónai Egonnak és ezt Toroczkai pártelnök is megerősítette videójában.
Hát kérem, így könnyű, így máséval verik a csalánt. Azért az különösen szép volna, ha ezt nyilvánosan, beszédeikben is bevallanák, csak jó eséllyel erre nem fog sor kerülni. Azért ez a képmutatás Csimborasszója. Még mondja valaki, hogy a mai Magyarország nem hegyes vidék: lám, mekkora csúcsok vannak nálunk!
Az esemény másik érdekes eleme Szakács Árpád felbukkanása. Róla sokat írtam már, remélem, nem kell bemutatnom, valamikor a mostani kormánypárt fanatikusa volt, csak kiderült róla, hogy tényleg hisz a saját radikális eszméiben, és szépen, fokozatosan vagy inkább két-három lépcsőben kiesett az összes kegyekből (bár nem kevés búcsúpénzzel távozott). Már tavaly ott tartott, hogy szélsőjobbról akarta előzni a kormányt és intézményeit saját lapjában publikált cikksorozatában, sok felhőtlen mosolyt kiváltva például belőlem, mert azon nem lehetett nem nevetni, mikor L. Simon Lászlót „költőtöpörtyűnek” nevezte. Az is jellemző a kedves, úri politizáló közönségünkre, hogy sokan, akik vagy elfelejtették vagy meg sem jegyezték, miszerint neki köszönhetjük az elmúlt pár év elviselhetetlen kulturális forradalmát, csak a kormánykritikáját látták tavaly – azt sem nézték, hogy szélsőbbnél is szélső jobbról érkezik az írás – tehát pártolni kezdték balról.
Régóta mondom, hogy ahol pusztán hatalombirtoklásról szólnak a választások, ott semmi értelme a politikai oldalaknak vagy elveknek.
No, de előkerült, megtalálta helyét a magyar ég alatt ő is. Pócs Alfrédot ma már elő sem veszem, őt sem kell bemutatni: mindenesetre válogatott egy társaság gyűlik egybe a bármekkora publikum szórakoztatása vagy inkább butítása céljából.
Összegezve: biztonságosan beoltottak fogják buzdítani az oltatlanokat, hogy maradjanak oltás nélkül. Esetleg még maszkot is fognak viselni a szónokok, mert tömegben manapság jobb az úgy.
És senki sem veszi észre az abszurd helyzetet. Senki, mert be van kenve politikával, és az Magyarországon tökéletes álcafesték, mindent eltakar.
A rendezvényhez egyébként jó egészséget kívánok.
Mégpedig őszintén: ugyanis ha megfertőződnek a résztvevők, más is elkaphatná tőlük.
Inkább ne fertőződjenek.
Ami a fejükben van, azon már úgysem lehet segíteni.
Szele Tamás
