Érdekes bölényvadászatot láthattunk a héten, kicsit foglalkozom is vele, ugyanis nagyon szépen bemutatja, mire képes és mire nem egy médiahatóság nálunk és a nagyvilágban, de azt is, milyen különös eszmék teremnek meg a tulajdon kis helyi hatalmától megkótyagosodott kormánypárt sajtómunkásainak és híveinek a fejében.

Szóval, lehet épp Orbán Viktort mindenféle történelmi személyekhez hasonlítgatni a hun Atillától Nagy Sándoron át Mátyás királyig – vagy másik oldalról nézve bonsai-Napóleonnak, háztáji Mussolininek nevezni – csak ne feledjük a nagy mitizálás közben, hogy neki is, a kormányának is véges a hatalma. Véges volt a felsorolt történelmi figuráknak is, legfeljebb nem ismerték fel mindannyian, hogy az. Mátyás ugyan hadakozott sokat törökökkel, csehekkel, osztrákokkal, de nem volt buta ember, akkor sem üzent volna hadat a kínai császárnak, ha valamiért megharagszik rá – tudta, hogy a Fekete Sereg még Sztambulig sem jutna el, nemhogy Pekingig, békén hagyta a Ming-dinasztiát, pedig tudnia kellett Kína létezéséről, hiszen ő maga is viselt selyemruhát, ha épp nem hadban járt.

Azért hozom fel ezt a példát, mert valami hasonlóval volt dolgunk. Lássuk a hírt a Média1 nyomán:

„A Mediaworks napilapja, a Magyar Nemzet azért fordult a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsához, mert egy nembináris karakter is szerepel a Ridley Jones című, óvodásoknak készült animációs sorozatban. Fred, a bölény az első nembináris karakter egy olyan sorozatban, amely korhatár-besorolás nélkül megtekinthető. Ezen felül egy olyan szereplő is van a szériában, akinek két édesapja van. Az NMHH a Magyar Nemzetnek azonban azt válaszolta, hogy a médiahatóság, illetve a Médiatanács csak a magyar joghatóság alá tartozó ügyekben tud eljárni, a Netflix székhelye pedig Hollandiában van, ezért nem vonatkozik rá a magyar médiatörvény.

„A médiatörvény rendelkezései nem vonatkoznak az összes, magyar nyelven és Magyarországon elérhető lekérhető médiaszolgáltatásra, mivel a törvény hatálya csak a Magyarország területén székhellyel rendelkező médiaszolgáltatókra terjed ki” – válaszolta a kormánypárti napilapnak a hatóság.”

Annyit még hozzátettek, hogy ezzel szemben:

„Az NMHH és a Médiatanács kiemelt fontosságú feladata a gyermekek és kiskorúak védelme a számukra káros médiatartalmakkal szemben, ezért a magyar joghatóság alatt álló médiaszolgáltatásokon túl – hivatalból és bejelentés alapján is – rendszeresen ellenőrzi a Magyarországon elérhető, de külföldi joghatóság alá tartozó médiaszolgáltatókat is. Ha pedig az ellenőrzés során jogsértés merül fel, a magyar hatóság a kifogásolt műsorszámokat további vizsgálat lefolytatása céljából megküldi a külföldi médiahatóságnak.”

Ezt viszont már – legyünk pontosak – a Magyar Nemzetből idézem, mely lap kissé sértődött címmel számol be tulajdon kudarcáról:

„Netflix: A Médiatanács tehetetlen”

Viszont magyar viszonyok között tehetős. Azért még megkérdeztek valakit, akit szakértőnek tekintenek, mit szól a dologhoz:

„Az eset kapcsán ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász megerősítette: a gyermekvédelmi törvény 6/A paragrafusa szerint tilos a 18 éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását és a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg. Hangsúlyozta, ez a rendelkezés a Netflixre is vonatkozik, ami – bár szabadon meghatározhatja a szolgáltatása tartalmát – felelős a jogszabályok betartásáért.”

Akkor álljon itt egy figyelmeztetés: ez az írás nem fog belebonyolódni a pedofil-törvény vagy a nembináris jelleg elemzésébe, ez most csakis és kizárólag az NMHH és a magyar törvénykezés hatáskörével foglalkozik.

Amely, mint láthatjuk, nem végtelen. Mi is játszódott itt le? Az történt, hogy a Magyar Nemzet megint elindult a pontversenyben, már mint a kormánynál szerezhető „jó pont”-versenyben, és nagy buzgalmában megfeledkezett egy alaptételről. Mely különben másfelől nézve épp a kormánynak a legfontosabb. Ez a tétel így hangzik:

A világ minden országa jogosult törvényeket hozni, ám azok kizárólag saját felségterületén hatályosak.

Amikor a kormány az uniós ajánlások miatt berzenkedik – pedig azok még csak nem is törvények – amikor az ilyenektől félti Magyarország állami és nemzeti szuverenitását, és ezt a Magyar Nemzet valamelyik szerzője teljes mellszélességgel támogatja, akkor értik a kormánylapnál is ezt az elvet, más esetben nem akarják megérteni. Vegyük először is a konkrét ügyet.

Adottak a multinacionális, már messze nem nemzetállami, hanem regionális alapon szervezett mindenféle médiaszolgáltató vállalatok. A Facebook, a Google, ennek részeként a YouTube, és még ezer, így a Netflix is. Ezekkel a jognak kellett kezdenie valamit, mert ha minden területen kívülinek fogják fel őket, akkor semmiféle jogi felelősségük nem lenne, semmiféle törvénykönyv szerint. Ezért alkalmazzák azt az elvet az egész világot, hogy a vállalatot be kell jelenteni valahova, és amely országban be van jelentve, annak a törvényei érvényesek rá, annak a hatóságai jogosultak eljárni velük szemben, ha kifogás merül fel.

Ez a Facebook európai központja és szolgáltatása esetében az Ír Köztársaság, a Netflix esetében a Holland Királyság. Az illetékes szerv pedig, mely eljárni hívatott, a Commissariaat voor de Media, az ottani médiahatóság. Ez dönthet arról, hogy az illető sorozat forgalmazása sérti-e a holland törvényeket, csakhogy mivel Hollandiának nincs ilyen kifacsart pedofil-törvénye, nem sérti. Esetleg kötelezhetné a Netflixet egy 18-as karika kitételére, csakhogy ez meg a Netflix üzleti érdekeit sértené, így abból hosszas pereskedés következne, és annak is az lenne a vége, hogy a holland törvények alapján a karikát sem kötelező kitenni.

Mit tehet az NMHH ez esetben? Elmehet panaszra Sztálinhoz, sokkal többet nem, illetve... de. Ha elmegy az esze (vagy ez látszik tanácsosnak), indíthat egy olyan eljárást, amelynek az a célja, hogy mivel a magyar törvények képtelenek szabályozni a Netflix tartalmait, Magyarországon tiltsák be magát a Netflixet is, mindenestől, hiszen ellenőrizhetetlen. Nem biztos, hogy a feljelentés maga nem épp azért született, hogy egy ilyesminek vesse meg az ágyát.

Ha betiltják egyáltalán, mert a teljes szolgáltatás blokkolására inkább csak a sötétebb diktatúrákban van példa. Meg kell jegyeznünk, hogy ha tárgyalnak a Netflix-szel, hajlamos engedményeket tenni, az elmúlt öt évben kilenc filmet vagy televíziós epizódot blokkoltak világszerte egyes kormányok, köztük Szaúd-Arábia, Vietnam, Szingapúr, Németország vagy Új-Zéland kormányainak kérésére, köztük a „Krisztus utolsó megkísértését” Szingapúrban vagy az „Élőhalottak éjszakáját” Németországban, ez utóbbinak az az érdekessége, hogy a német kormány pont a saját gyermekvédelmi törvényük megsértésére hivatkozva kérte a tiltást. De minálunk el sem kezdődött a tárgyalás, egyből a törvény elé küldték a filmet.

Ez pedig azért fontos, mert ha a magyar törvények alapján egy ilyen szolgáltatás betiltható minálunk, betiltható bármelyik is. Varga Judit évek óta vívott keresztes háborúja a Facebook ellen szintén győzhet: eddig ugyan olyan tervek voltak, hogy „államosítsák a magyar Facebookot” (ez lehetetlen, ugyanis olyan nincs), „darabolják fel és helyezzék a magyar állam ellenőrzése alá” (igen, azért úgy elképzelem, ahogy Menlo Parkban megjelenik Rákay Phlip, mint új, Budapest által megbízott magyar regionális vezető), de legalábbis a Facebook moderációjának felülbírálási jogköre kerüljön Magyarországon a helyi bíróságokhoz (izgalmas lesz, ahogy a magyar bíróságokra rászakad nyolcvanezer kereset, köztük Hapciné Kuka Hófehérke kártérítési igénye, amiért levették az almás rétes-receptjét, mert mérgezőnek találták). Ezek az ötletek kivitelezhetetlenek, de ne legyenek kétségeink: most azért ütik a Netflixet – mely különben kompromisszumkész volna – hogy később a közösségi oldalakat üthessék vagy tilthassák.

Sikerülhet?

Nehezen, és nagyon komoly anyagi kárt okozna – magának a kormánynak. A mostani kampányban már akkora összeget öltek Facebook-propagandába, hogy azt megbecsülni sem merem, ha sikerül jogi úton betiltani a Facebook használatát magyar területen (műszakilag ezt sem lenne könnyű kivitelezni), az a pénz huss, elszállt a szélben. És annyira nem bolondok, hogy így tegyenek, tehát a támadást inkább egy esetleges választási győzelmük után várhatjuk.

Ugye, mint a viccben.

Orbán Viktor és Áder horgásznak, Orbán átkiabál Ádernek a szomszéd stégre:

- Gyere, János, kifogtam az aranyhalat!

Áder átrohan, látja, hogy Orbán már egy serpenyőben sütöget valamit.

- Viktor, megőrültél? Lehetett volna három kívánságod!

- Az már megvolt.

Szóval, nem egyszerű túlbuzgalmat látunk, hanem az online tér jövőbeli teljes leuralásának előkészítését. De térjünk vissza kicsit még az állami szuverenitás kérdéséhez.

Magyarország tehát azt kéri Hollandiától, hogy tartsák be a saját földjükön a mi egyik törvényünket. Ha az Unió átalakulna olyanformán, ahogy azt a magyar kormány és feje szeretné, vagyis „nemzetek Európájává”, erős nemzetállami szuverenitással minden tag esetében és nagyon laza, távoli együttműködéssel, akkor az erős magyar nemzetállamnak azt üzenné erre fel az erős holland nemzetállam – már csak büszkeségből is – hogy fapapucs az alfelébe, ha nem tetszik valami, jöjjön és változtassa meg. Pont az ilyen marhaságok elkerülésére hozták létre az Uniót, ezért nincs Európa földjén háború sok-sok éve. Ha mindegyik uniós tagállam „erős nemzetállam” volna, az azt jelentené, hogy senki sem lenne köteles semmit megtárgyalni a többiekkel, míg otthon teszi, ha valami nem tetszik, háború lenne belőle, és azért ez pont Magyarországnak lenne a legrosszabb, hiszen távolról sem vagyunk az a „középhatalom”, aminek mutatkozunk, nem is leszünk egyhamar.

Mit látunk tehát?

A kormány egyik keze a másik ellen dolgozik, egyik kézzel elfoglalni akarja az online teret, másikkal lebontani, egyik kézzel érvényesíteni akarja a magyar törvényeket más országokban is, másikkal ugyanezt próbálja lehetetlenné tenni az Unió számára még ajánlások szintjén is – és mindezt következetes Európa-politikának nevezi.

Én inkább logikátlan és minden diplomáciától távol álló szédelgésnek hívnám.

Aminek jegyében most épp egy virtuálisan létező, nembináris bölényborjúra vadásznak.

Igazán jöhetnének már az ápolók.

Szele Tamás