Előre szólok, ez az írás hosszú lesz, bonyolult, sok régi és még több új dolgot idéz fel, nem árt hozzá némi kombinációs készség is, szóval azok, akiknek nincs idejük, kedvük vagy szellemi kapacitásuk a hosszú és bonyolult elemzésekhez, itt tegyék le, mert utóbbi időben sok reklamáció érkezett ez ügyben. A civil szolgálatokról lesz szó különben. Nem feltétlenül magyarokról.
Ami a reklamációkat illeti, ide idéznék egy szombati párbeszédet akkori írásom alól:
- rogán hova lett
- Benne van az írásban.
- ha lehet rövidebb lére engedni
- Hölgyem: nem lehet. Nem lehet bonyolult ügyeket két szóban elmagyarázni, csak abban az esetben, ha hazudok. Azt meg nem teszem: a teljes igazság mindig hosszú és bonyolult.
Erről beszélek: a hölgy, aki egy vasat sem ad az írásért, röviden, két mondatban követel pontos információt a kormánymédia állásáról és Rogán hollétéről. Mondhatni à la carte rendel az ingyenkonyhán. Akinek a rövid írás az igénye, azt itt és most kiszolgálom, egy mondattal, ez pótolja összes írásunkat:
„O1G, és a többi politikustól se vegyenek használt kocsit!”
Ezzel nyugodtan be is csukhatjuk a boltot, további munkánk felesleges. Mondjuk, ha ezt közölnénk minden egyéb helyett, semmi többet, az valóban tömegigényt elégítene ki, csak éppen a lap megjelenése veszítené értelmét: pár percig megdöntenénk minden olvasottsági rekordot, aztán a kutya sem nézne minket, mert mindennek ez lenne a címe, a bevezetője és a tartalma is, de ugye, az már senkit sem érdekel.
Tessék nekem elhinni, aki a mai magyar politikai helyzetet röviden,bárki számára érthető tőmondatokban ismerteti, egyszerű hívószavakkal és azonnali megoldásokat kínál összes bajunkra, az törvényszerűen hazudik, vagy jobb esetben kontár, olyan politikai Mekk Elek, aki nekilát akár baltával javítani a laptopot, ha úgy látja, hogy arra van igény.
No, ha sikerült elrettentenem a szándékosan hosszú kezdéssel a reklamálók hadát, lássunk neki végre ennek az írásnak. Ami két másik írás hatására született. Az egyiket Kósa András írta tegnap, az Azonnali aktuális főszerkesztője, éspedig
címmel, a másikat Mező Gábor a Pesti Srácokba
címmel. Mező Gábor régebbi, áldozatos munkával végzett kutató munkáit tiszteltem, mostanra már sajnos kezd raffayzálódni, úgyhogy csak annyit mondok: a „Néhány gondolat...” kezdés magyar sajtócímben 1992. augusztus 20. óta Csurka Istvánra utal, szóval ha nem szándékos, kerülni kéne, ha meg szándékos, nem szóltam, mindent értek.
Az első íráson elmerengtem, mert egyetértek vele, de inkább kiegészíteném, semmiképpen sem vitatnám, a második már a löketet, az elhatározást adta, hogy megszólaljak ebben a kérdésben. Nem azért, mert fontos valaki volnék, hanem azért, mert nézetem az, hogy Mező álláspontja – őszinteségét nem vonom kétségbe – alapvetően hibás.
Ugyanis a bevezetőjében már levonja a végkövetkeztetést:
„Azt gondolom, hogy a nemzetbiztonságnak (és minden idők titkosszolgálatának) nem árt megfigyelnie azokat az embereket, akik túllépnek bizonyos határokon és már az ország stabilitását, függetlenségét veszélyeztetik. De ennek megvannak a keretei. Jogállamban élünk, így fontos, hogy ezt csak a szakmailag, jogilag és morálisan is (naiv vagyok) megengedhető eszközökkel tegye meg.”
Igen, valóban naiv. Felrója a Direkt36-nak a „nyilvánvalóan kormánybuktató szándékát” és ezzel egy platformra kerül Kövér Lászlóval, aki az ellenvéleményen lévők puszta létét is nemzetbiztonsági kockázatnak találja. Mező ily módon végül is helyesli a sajtómunkások megfigyelését, ha azt törvényes keretek között teszik – teszi mindezt egy napi sajtótermék hasábjain, kimerítve az abszurd fogalmát, már csak az hiányzik, hogy tüntessen a sajtó ellen, mintha a weimari Németországban volna, egy transzparenssel: „Hinaus mit uns!” (Ki velünk!)
Megnyugtatnám: a sajtó munkásait minden időkben megfigyelték, többnyire törvényes keretek között. Személyes tapasztalatom alapján állíthatom. Az még nem is baj különben, míg a keretek törvényesek, az épeszűbb kollégák mindig is tudtak erről. A Pegasus-botrány lényege épp az, hogy azok a megfigyelések nem voltak törvényesek. Még a szerződésnek sem feleltek meg, amit a magyar állam a gyártó céggel kötött. De még így is azt mondom: ha csak az volna baj, hogy újságírókat figyeltek meg törvénytelenül, a fejünk se fájna. Az csak csúnya és tenni kell ellene, de nem új jelenség. Mező úr nem veszi figyelembe a Pegasus-ügy fejleményeit: lassan kezd kevesebb újságíró, sőt, kevesebb ellenzéki lenni a megfigyeltek között, egyre több a kormánypárti poltikus, üzletember, sőt, a civil szolgálatok volt vagy aktuális tisztjei is felbukkannak.
A helyzet ennél sokkal bonyolultabb, ahogyan azt Kósa András írja, és nem csak a Pegasusról szól. Ő úgy fogalmaz:
„Még hónapokkal ezelőtt több kormánypárti és ellenzéki politikussal is beszéltem a 2022-es választási kampányról, furcsa módon egy dologban oldaltól függetlenül szinte mindenki egyetértett: ez a kampány alapvetően a másik oldal kompromittálásáról fog szólni, mégpedig a Borkai-ügyhöz hasonló jellegű kiszivárogtatásokkal. Arra a kérdésemre pedig, hogy ezek szerint mindkét oldallal kapcsolatban lehetnek ilyen kompromatok, szintén mindkét oldal részéről „igen” volt a válasz.”
Hát, ez az. Előkerült a pontos szakkifejezés, mármint az egyik, vagyis a kompromat. A másik, amire még szükségünk lesz, a maszkirovka. A kompromat politikai manipulációt szolgáló lejárató bizonyítékcsomagot jelent, aminek nem kell feltétlenül igaznak lennie, elég, ha elhiszik. A maszkirovka pedig?
Maszkirovkának nevezzük a hírszerzésben és az elhárításban a megtévesztés és az álcázás ügyes keverékét – a maszkirovkában mindig van igazság, féligazság, hazugság, alaposan összevegyítve, így aztán aki elhiszi a dezinformációt annak valós elemei alapján, az tökéletesen hamis képet kap a helyzetről – hamisat, de valószerűt. A félrevezetés, megtévesztés magasiskolája.
Igen, állandóan az az érzésem, hogy ilyeneket látunk. Milyen érdekes, hogy a Borkai-ügyben rengeteget tudunk, magam is elemeztem sokat, mégis, valahogy homályban marad, miért készült a felvétel. Pedig az lenne az alapvető kérdés, rögtön utána az, hogy ki készítette, a harmadik, hogy milyen utat járt be a nyilvánosságra kerülésig? Ebből csak a harmadikra vannak válaszaink: megfordult a Fidesz felső vezetésétől az összes nagyobb pártig és szerkesztőségig mindenhol, el akarták adni, de még a sajtó sem közölte, aminek oka van. Millió körüli összeget kértek volna érte, ekkora kiadásról már főszerkesztő kell döntsön, és aki eljut odáig, hogy főszerkesztő legyen, az felismer egy nyilvánvaló kompromatot. Nem közli, mert nem akarja, hogy a lapja eszközzé váljon ki tudja, miféle szolgálatok játékában, ráadásul még fizessen is ezért. Az bizonyos, hogy a felvétel profik munkája kellett legyen: ezt amatőr politikai aktivisták vagy bűnözők nem tudták volna sem elkészíteni, sem menedzselni a későbbiekben.
Rendben, ez volt az első, lövésünk sincs, melyik szolgálatnak volt útjában Borkai, de levették a tábláról. Van még kompromat? Bőséggel van.
Nyugodtan ide sorolhatjuk a Donáth-ügyet, ami korábban indult, és a Donáth László, valamint Donáth Anna elleni vádak annyira koholtnak bizonyultak, hogy még a vád is minimálisra zsugorodott, szerintem a Kúrián fel is szívódik, mint a vakbéltünet. Az a kopromat félresikerült, nem sikerült ráégetni a szexuális jellegű rágalmakat a családra.
A Pegasus-botrány kitörésének napján, arra mintegy válaszul indult el a „Bennfentes” című, erősen kormánypárti blogról a „Cseh Katalin-botrány”, ami bizonyítékok szempontjából máig gyenge lábakon áll, de volt egy érdekes tulajdonsága: felbukkant benne Anonymous! Én meg fogtam a fejemet. Ugyanis tudtam, hogy a valódi Anonymous egy teljesen szerteágazó, inkoherens nézeteket valló, laza embercsoport, tele belviszállyal, azonban ilyesmivel sosem foglalkoztak volna. Attól, hogy valaki felvesz egy Guy Fawkes-maszkot, még nem válik automatikusan sem igazmondóvá, sem a csoport tagjává. Ilyen maszkot meg kétezer forintért lehet kapni. De az egész kompromat-kampány az álarcos ismeretlen állításaira alapult, mintha bemehetne az ember elmaszkírozva, iratok nélkül a rendőrségre és tehetne ilyen állapotban feljelentést. Ahogy a Tanúban mondják: „Ez egy komoly névtelen feljelentés volt, géppel írva.”
Ikertestvére ennek a most zajló Városháza-ügy, amit megint nem részleteznék, ugyanis mindkét esetben lassan csöpögteti az információt az álarcos figura, egyre hosszabban, egyre bonyolultabban, aki nem figyel oda, annak csak annyi marad meg a fejében, hogy „korruptak ezek is”. Aki odafigyel, az látja, hogy bizonyítatlan állítások sorával van dolgunk: szándékosan kötik a csomót egyre bonyolultabbra, nem az a lényeg, hogy a vádak beigazolódjanak, az a lényeg, hogy széles körben elterjedjenek, beépüljenek a köztudatba. Mindkét esetben klasszikus, de már alaposan előkészített, profi kompromatról beszélhetünk.
Tegnap a kormánysajtó – mielőtt elkezdett volna bőszen egyetérteni – megpróbálta kompromatnak és idegen kémtevékenység eredményének tekinteni a Kövér-beszéd kiszivárgását, amit kissé megnehezít, hogy maga Kövér is közzétette a szövegét, a saját honlapján. Ha elfogadjuk, hogy Kövér László nem kémkedett önmaga ellen, azt is el kell fogadnunk, hogy Magyarország talán legkevésbé lehallgatható épülete az Alkotmányvédelmi Hivatal székháza, ott egyetlen társaság készíthetett felvételt: ők maguk. Itt kezd érdekessé válni a kérdés, ugyanis az AH a Belügy hatáskörébe tartozik – amint az Információs Hivatal meg a Külügyébe. Szóval, kinek volt az érdeke ennek a szövegnek a nyilvánosságra hozatala?
Fontos kérdés az is, hogy miért nem kompromat a Pegasus-ügy? Azért, mert szinte minden részlete bizonyított, egyetlen dolgot nem árult el a nemzetközi botrányt leleplező Forbidden Stories, valószínűleg az informátora védelmében: azt, hogy miképpen jutott el hozzájuk a megfigyeltek listája. De az összes többi bizonyíték rendben van, Mexikótól és Franciaországtól Marokkóig és Algériáig. Sőt, Pakisztánig és Indiáig. Még a magyar kormány is erős beismerésben van, ha szó szerint nem is tette meg egyelőre: de már nem tagadnak.
És vannak még kisebb ügyek, kezdődő kompromatnak tűnő történetek, például a rejtelmesen és hirtelen felmentett kazahsztáni magyar nagykövet esete, akinek felmentéskor nem ismerték el az érdemeit, ami a magyar diplomáciában párját ritkítja: Kaleta járt így utóbbi időben és Bus Szilveszter, mindkettőjüknek szexbotrány miatt kellett távoznia, de a mostani esetről szó szerint semmit sem tudunk. Ilyen jól még sosem működött a titoktartás a Külügyben, jobb, ha nem is találgatunk. Kommentben sem.
Mit látunk? Azt, hogy valamit nagyon elbaltáztunk. A Magyarországon körülbelül 2006 óta tartó politikai Ragnarök vagy inkább Armageddón – melyben Jók és Gonoszok, angyalok és démonok csatáznak, mindenki döntse el magában a szereposztást, de utána kéretik fanatikusan hinni, mert a szkeptikus pogányokat megégetik mindkét oldalon – kialakított mára egy olyan légkört, amelyben akadálytalanul terjedhetnek a maszkirovka segítségével létrehozott kompromatok. És mellesleg a valódi, bizonyított botrányok is: de azokból jóval kevesebb van.
A kompromat általánosan használt eszközzé vált, a kormánypárt kezében mindenképp, az ellenzék nem áll úgy, hogy előállítsa vagy használja, ők az adódó ügyeket próbálják meg a maguk javára fordítani (csak nem mindig megy: kiváló politikai eszköznek tűnhetett számukra eleinte a Pegasus-ügy, de mikor kiderült, hogy nem csak ellenzékiek esetében vetették be, már nem olyan hasznos). Bármely politikusról állítható bármi, most már bizonyítékok nélkül is, bármely újságíróról úgyszintén, legfeljebb nem lesz igaz, de attól még a politikai vélemények mentén szétszakadt magyar társadalom oldalfüggően el fogja hinni vagy mereven tagadni fogja. Már nincs szükség bizonyítékokra, már a hit dönt.
Kik hozzák létre a kompromatokat?
Ez a húszmilliós kérdés, és attól tartok, nem egyetlen műhely dolgozik. Többféle „munkamódszert” látunk és nem is biztos, hogy mindegyik magyar kézre utal. Az Anonymous-maszk kétszeri bevetése igen, a magyar a járt utat járatlanért el nem hagyja, de bőven akadnak jelek, amik orosz tevékenységre mutatnak, talán kínaira és amerikaira is – bár az amerikai módszerek mások.
Gyanús, hogy valóban beszállt a magyar választási kampányba egy vagy több keleti szolgálat (a módszereik mindenképpen keletiek), akár mindkét oldalon is, a nagyobb zűrzavar keltése és a későbbi befolyás megszerzése érdekében. Szóval, ez nagyon nem jó hír.
És mi magunk idéztük elő azt a végtelenül átpolitizált, fanatikus légkört, ami ezt lehetővé tette.
A következő hónapokban valószínűleg még több botrány várható, akár igazak lesznek a bennük elhangzó állítások, akár nem: most már ennek semmi fontossága.
Hölgyeim és uraim, üdvözlöm önöket Max Otto von Stirlitz és James Bond világában.
Jobb lesz, ha hozzászoknak, mert ebből egyhamar nem szabadulunk.
Így jártunk.
Szele Tamás
