Nos, ma nem völnerezünk, mert kis pihenőt tart az államtitkár ügye, úgy látom, olyan az, mint a régi csatakígyók: miután elsültek, meg kellett várni az újabb lövéshez, hogy kihűljön a csövük, és ez Völner Pál esetében másfél napig szokott tartani. De akkor mit mutassak be a nagyérdeműnek? Legyen mondjuk a harapós szenátorcsalád esete.

Itália még nem üzent hadat Romániának, sőt, nem is fog, a valódi politikusok nem tudják, nevessenek-e vagy sírjanak, mindenesetre nyugtatják a kedélyeket, ugyanis a román politika egyik legkülönösebb alakja, Diana Şoşoacă szenátor megint felejthetetlent alakított. Olyan már volt sajnos, hogy sajtómunkást megvertek munka közben, olyan is, hogy lelőtték, olyan is, hogy megkergették, de olyan, hogy az interjú alanya ráuszítsa a férjét a riporterre, és az megharapja az újságírót - még nem.

Én a RAI helyében bírósági úton követelném, hogy mutassák be az úr, bizonyos Dumitru Silvestru Şoşoacă úr vakcinakönyvét, mert ha nem volt beoltva veszettség ellen, még akármi is történhet. Azonban először is lássuk kicsoda Diana Iovanovici Şoşoacă és mi történt?

A szenátorasszony – ne tessenek túlbecsülni a címet, románul így hívják a felsőházi képviselőt – az AUR színeiben jutott volt be a bukaresti parlamentbe, márpedig azt a pártot úgy jellemezhetnénk, hogy szélsőjobboldali, kisebbségellenes, antiszemita, homofób, ortodox keresztény fundamentalista és legfőképpen oltásellenes, ám nagy barátja az összeesküvés-elméleteknek (valahogy úgy tessék elképzelni őket, mintha a Mi Hazánkat kereszteznénk a qanonizmussal és az egészet lefordítanánk románra). Az oltásellenesség is vitte be őket a parlamentbe, éspedig úgy, hogy a tavalyi választásokat Romániában egy nagy járványhullám idején tartották. A román történelemben a legalacsonyabb is volt a részvételi arány rajtuk, az AUR pedig rendületlenül tagadta a járvány létét, melyben az ortodox egyház – ami ott állam az államban – lelkesen támogatta.

Nagyon sok hang kérte, hogy kivételesen halasszák el a voksolást (a józan ész is ezt diktálta volna), egy olyan időszakra, mikor alábbhagy a ragály tombolása. Nem halasztották. Így – elnagyolva – meg az történt, hogy aki szerint volt járvány, az kétszer is meggondolta, menjen-e voksolni, mert számolt a megfertőződés lehetőségével, akik pedig elhitték, hogy nincs járvány – és most mindegy, hogy a pópának, az AUR-os politikusnak vagy csak szimplán az interneten terjedő hazugságoknak hittek – azok viszont mind egy szálig szavaztak. Hogy hányan kapták el közben a betegséget, hányan haltak bele, az az AUR-nak mindegy volt.

El is értek valami 8,7 százalékot. Ami azonban a fejükbe szállt: kormánytényezőnek hitték magukat az első napokban, aztán csodálkoztak, hogy senki sem áll le velük tárgyalni, egyezkedni. Azóta is a botrányaikról híresek, képviselőik sorát tartóztatták le a legváltozatosabb bűncselekmények miatt, azonban mind közül a legkülönb az említett Şoşoacă asszony, aki annyira vállalhatatlanul viselkedett több ízben, hogy még az AUR is kizárta soraiból, most független. Mivel pedig még a minimális pártfegyelem sem köti, a többieknél is nagyobb őrültségeket művelhet. Végzettségére nézve jogász, tehát tudja, hogyan kell élni és visszaélni a mentelmi joggal, már persze, amíg még megvan neki, bár ahogy nézem, nem sokáig lesz neki olyanja.

Rövidre fogva: az oltásellenesség az élete, a konteók a tézisei, az ortodoxia a támasza. Felsorolni is nehéz volna a botrányait, hazugságait, zárt már le oltópontokat, idén októberben azt hazudta, hogy üresek a kórházak (a legnagyobb járványhullám idején), ezt dokumentálni is tudom, ugyanis maga posztolta ki a saját Facebook-oldalára:

„Ma, 09.10.2021, szombat este a Șoșoacă-csapat meglátogatta a kórházakat. ÜRESEK. A mentőautók és a kórtermek is! A sürgősségi osztályok is!
Erősítik az őrséget, hogy a tévék hazudhassanak!
És TE kapcsold ki a tévét! Ámen!
A sajtó úgy forgat, mintha egy tévéstúdióban dolgozna!
A rákos halálozási arány az elmúlt két évben megháromszorozódott. NAPONTA 350 EMBER HAL MEG RÁKBAN!
A KÓRHÁZAK ZÁRVA!
Hívja a 112-t! Azt mondják, nincsenek mentőik! És a mentők üresen állnak, a lámpák égnek.”

A kórházak tele voltak, még külföldi segítségre is szorultak. És ezt a szenátorasszonyt nem pofozta még fel senki érdemei szerint abban az országban, amelyik Európában talán a legtöbbet szenvedett a járványtól, Olaszország után.

A mostani incidenshez stiláris szempontból egy korábbi vezetett, melynek során a szenátorasszony népviseletben és egy Hannibal Lecterére emlékeztető szájkosárban szólalt fel a parlamenti ülésen (ennek meg az volt az előzménye, hogy feljelentették, mert nem viselt maszkot az ülésteremben). Hát nem mondom, kiöltözött. És mit mondott? Ezt:

„A románok alapvető szabadságjogait a parlament, az elnök és a kormány megsemmisítette. Megkértem Szent Miklóst, hogy adjon nekem ajándékot az Alkotmány évfordulójára. Ezt hagyta rám. Ez egy szájkosár, amellyel az alkotmányt, az alapvető jogokat és szabadságokat érvénytelenítette a parlament, az elnök és a kormány.”

Ezt nagyjából arra érthette, hogy az oltás Romániában sem kötelező, de a munkaadók esetleg, a jövőben kérhetik majd az ott „zöld igazolványnak” nevezett oltási bizonyítványt az alkalmazottaiktól (még nem dőlt el a kérdés). Ezen lehet vitatkozni, nálunk is teszik, bár mifelénk még odáig sem jutottunk el, mint ők, de nem is az a lényeg, hogy ki mit gondol erről, hanem a kulisszahasogató ripacskodás azzal a szájkosárral, népviselettel.

Erre fel kért interjút a RAI 1 két nappal ezelőtt a szenátorasszonytól, ugyanis az olasz sajtóban igen elterjedt a szájkosaras fotója – és Olaszországban különösen sok román vendégmunkás él, dolgozik. Érdekli a közönséget, milyen nézetek terjednek az anyaországukban. Şoşoacă asszony igent mondott az interjúra, megérkezett a stáb és innentől kezdve egészen érdekes dolgok kezdtek történni. Itt látható a román Digi24 tudósítása a történtekről.

Az első kérdések után, melyek a járvány- és oltástagadásra, valamint a romániai kórházak heyzetére vonatkoztak, Şoşoacă előbb ajtót mutatott a forgatócsoportnak – ez a felvételen is látszik – majd meggondolta magát, és kulcsra zárta az ajtót. Azt követelte, hogy a szeme láttára töröljék az addig elkészült felvételt (hohó, asszonyom, az már nem a kamerán van, hanem a felhőben, tetszett volna hamarább meggondolni, mit beszél), majd rendőrt hívott, mert szerinte „erőszakosan és fenyegető módon léptek fel ellene”. Azt követelte, hogy tisztázzák az „állítólagos újságírók” kilétét, és vonják felelősségre őket. De hívta a férjét is.  

Míg a rendőrök megérkeztek, amit Romániában ritkán sietnek el, beengedett pár biztonsági őrt is, eközben a stáb riportere, Lucia Goracci kiszökött az ajtón, és ő is hívta a rendőrséget. A rendőrséggel egy időben érkezett meg a szenátorasszony férje, Dumitru Silvestru Şoşoacă, aki a nagy show reményében egy fekete nájlonzsákot is magával hozott, mint mondta, „hullazsáknak”. A kialakuló zűrzavarban letépte Lucia Goracci maszkját, majd megharapta a kezét, ezek után előzetes letartóztatásba vették, mert mindezek mellé az egyik intézkedő rendőrt is megütötte. Azonban őrizetbe vették a forgatócsoportot is, csak nyolc óra múlva szabadultak, az olasz nagykövetség közbelépése révén.

Még jó, hogy Lucia Goracci korábban haditudósító is volt, és nem ijedt meg, hanem tíz oldalas feljelentést tett az eset miatt.

A RAI rádió- és televíziós társaságnál dolgozó újságírók szakszervezete is, kérve az olasz kormány és az Európai Unió beavatkozását a Diana Șoșoacă szenátor irodájában zaklatott újságírók ügyébe.

„Romániának bocsánatot kell kérnie a RAI tudósítója, Lucia Goracci és kollégái ellen elkövetett súlyos támadás miatt. Ha Bukarest még Európában van, hasonló eseményeknek nem szabadna megtörténniük. Egy oltásellenes szenátor irodájában interjú közben zaklattak egy újságírót, a rendőrök szeme láttára, akiknek védelmezniük kellett volna, majd megmotozták, és órákon keresztül egy rendőrőrsön tartották. Elvárjuk, hogy az olasz kormány és az Európai Unió magyarázatot kérjen a történtekről Románia kormányától”

Az ügy két szálon fut: jogi szempontból adott egy hatósági személy elleni erőszak és egy testi sértés (ha a férj nem volt beoltva, akkor közveszély okozása is, bár ez csak az én véleményem), valamint a forgatócsoport személyi szabadságának korlátozása. Az első vádak a férj, a második vád a feleség ellen, nagy kár, hogy nem kerülhetnek közös zárkába.  

Azonban van egy politikai szál is: Nicolae Ciucă miniszterelnök hivatalosan elfogadhatatlannak nevezte az incidenst, a következő, friss nyilatkozatában:

„Románia kormánya határozottan elítél minden, az újságírók megfélemlítésére vagy a polgárok szabad tájékoztatáshoz való jogának korlátozására irányuló cselekedetet. A véleménynyilvánítás szabadsága, a véleménynyilvánításhoz való jog és az információhoz való hozzáférés a demokrácia és a jogállamiság működésének garanciái.”

Az nagyon szép, hogy Románia kormánya elítéli a történteket, most már csak az lenne ennél is szebb, ha Románia bírósága is elítélné az elkövetőket, bár nem lesz könnyű, mert mentelmi joga is, ügyvédi tapasztalata is van a szenátorasszonynak, és csak megvédi magával együtt a férjét is.  

Egyelőre itt tart a harapós képviselőcsalád esete, szájkosárral, mindennel együtt, én azért most már rövid pórázon tartanám őket. Esetleg kiírnám Diana asszony irodájára is, felsőházi helyére is, réztáblán, szép, nagy betűkkel:

„Vigyázz! A szenátor harap!”

 Románul:

„Atentie, senator rău, mușcă!”

Mert nem kétséges, hogy ahol a férj harap, harap ott a feleség is, azért visel szájkosarat.

Hogy a bukaresti esetből mi a tanulság Budapesten? Annyi mindenképpen, hogy akad nálunk is politikai erők, mindenféle kalandorok, amik már most az oltásellenességet, járványtagadást, konteókat lovagolják a jövő évi mandátumok reményében. És nem kevésbé nacionalisták, szélsőjobboldaliak, kisebbségellenesek, bár legalább a vallást békén hagyják (már amikor).

Na, így tessék őket beszavazni a magyar Országgyűlésbe.

Harapni fognak, ha tehetik, a szájkosár sem elég rájuk.

Szele Tamás