Mindenekelőtt leszögezném, hogy nem szeretek kampányügyekkel foglalkozni. Ez ugyanis a legbiztosabb módja annak, hogy az ember tökéletesen összevesszen úgy barátaival, mint ellenségeivel és egy rakás teljesen ismeretlen emberrel, mivel ezen a téren mindenki okosabb mindenkinél is. Most azonban muszáj lesz.

Muszáj, mert a fél ország egymás idegeit tépdesi két kérdésben, melyeknek egyike az elhíresült közvélemény-kutatás ügye, másika pedig a Fudannal és az álláskeresési támogatással kapcsolatos népszavazás. Mindkettőről mindenki tudja az Abszolút Igazságot ezen a kis grundon, mindenki tiszt, sőt, főtiszt, egyedül én vagyok közlegény, akinél a végére mindenki okosabb lesz, de szerény Nemecsek Ernőként hadd jegyezzem meg: van, amit komolyan kéne venni és van, amit nem.

A közvélemény-kutatást például nem. Miről is van szó? Tegnapig érdemben hozzá sem lehetett nyúlni a témához, mert semmit sem tudtunk arról, hogyan jött létre az eredmény, tegnap derültek ki néminemű részletek, ezeken már úgy-ahogy el lehet indulni. De másfelől viszont kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e. Van-e annyira fontos egy ilyen eredmény, hogy országos ügyet csináljunk belőle?

Hát... most tessék elképzelni, hogy ógörögök vagyunk, készülünk Trója ellen, csak rosszak a szélviszonyok és Agamemnón megkérdi Kalkhászt, a jóst, hogy mit kéne tenni ez ellen. Kalkhász azt mondja, hogy áldozza fel leányát, Iphigeniát Artemisznek, mert csak, és akkor vagy megfordul a szél, vagy nem. Homérosznál Agamemnón feláldozza a lányt (bár még Artemisz sem tűrheti a hülyeségnek ezt a fokát, így kicseréli az oltáron az áldozatot egy szarvasra, és a hölgyet elviszi papnőnek Tauriszba, aztán onnan majd hazakíséri az öccse, Oresztész). Homérosz óta viszont eltelt egy kis idő, egy mai Agamemnón ilyen jóslat hallatára Kalkhászt, a jóst áldozná fel, bízva abban, hogy ha Artemisz nem is, de legalább Hádész megfordítja a szeleket, beprotezsálja őt Aiolosznál, a szélistennél.

Ami akkor a jóslat volt, az manapság a statisztika, és körülbelül ugyanannyi is a gyakorlati haszna. A magyar belpolitika kalkhászai, jósai azok, akik az ilyesmivel foglalkoznak és céljuk az, hogy elérjék a nekik kitűzött mutatókat: kormánypárton, ellenzéki oldalon egyaránt, azért is mérik olyan bőszen például a világon semmire sem kötelező facebookos interakciókat, lájkokat, megosztásokat. Semmi nem garantálja, hogy a lájkoló arra is fog szavazni, akit lájkolt, de őket ezért fizetik, és ugyan ma már fel nem áldozzák kudarc esetén a kalkhászokat, de pénz nélkül maradhatnak, ami azért elég kellemetlen. Évek óta mondom, hogy a magyar belpolitikának ez nagy, közös betegsége: kedvező adatokat, mutatókat termel, csak mikor sor kerül a szavazásra, valahogy mindig csoda történik és nem a várt eredmény jön ki. Ez a felmérés is hivatalos megrendelésre született, azért a felháborodás, mert sokak számára váratlan eredményt hozott.

Mások számára meg nem. De lássuk, kik végezték és hogyan? Az Indexet idézném, ugyanis ők jutottak hozzá a megfelelő információkhoz.

„Az Index úgy tudja, az Iránytű Intézet és a 21 Kutatóközpont által jegyzett mérés amerikai tanácsadók segítségével, amerikai módszertannal készült. Az adatfelvételt az Iránytű végezte a magyar társadalom teljes lakosságát reprezentáló, kétezer fős minta telefonos megkérdezésével december 6. és 11. között, a mérés hibahatárának plusz-mínusz 2,2 százalékot jelöltek meg, hozzátéve, hogy részsoksaságok esetében akár nagyobb is lehet. Megjegyezték továbbá, hogy a telefonos kutatások általában felülbecsülik a Fideszt, az MKKP pedig gyakran magasabb adatokat ér el az – egyébként Jobbik-közelinek tartott – Iránytűnél, mint más kutatók esetében, az adatok választási előrejelzésként pedig nem használhatók.”

Ehhez vegyük a 21 Kutatóközpont közleményét:

„Az Index által közzétett prezentációra ráírtuk, hogy „választási előrejelzésnek nem használhatóak az adatok”. Nem pártpreferencia-kutatást végeztünk, nem ez volt a felmérés célja. Pártpreferencia-megoszlás tekintetében mi is azokat a felméréseket tartjuk mérvadónak, amelyek azzal a céllal készültek. A prezentációból önkényesen kiragadott adatok nem számítanak kész kutatási eredménynek, azokat a továbbiakban nem kívánjuk kommentálni.”

Akkor ez egy félkész, előzetes felmérés lehetett, olyan, mintha tőlem kikerülnének egy íráshoz készített jegyzeteim – még az sem bizonyos, hogy lesz a dologból írás, ha lesz, leadom-e, és egyáltalán, minémű lesz, de ha valaki a jegyzeteimből akarná kikövetkeztetni mit akartam írni, könnyen meglehet, hogy tévedne. Csak ezek mégis: adatok. Igaz, adatok alapján bármiből bármire lehet következtetni, csak jó vitézi resolutio kévántatik hozzá.

Aztán lássuk, kik végezték. A 21 Kutatóközponról tudjuk, mert a honlapjuk elárulja:

„A 21 Kutatóközpont egy budapesti székhelyű szellemi műhely, amely társadalomkutatással, közvélemény-kutatással, piackutatással, politikai elemzéssel és tanácsadással foglalkozik.

Célja a magyar társadalom politikai tájékozottságának, nyitottságának, demokratikus gondolkodásának erősítése. Intézetünk elkötelezett Magyarország észak-atlanti orientációja, a teljesítményelvűség, az esélyteremtés, a társadalmi igazságosság és a részvételi demokrácia értékei mellett. Szervezetünk olyan politikai és gazdasági szereplőkkel kíván együtt dolgozni, akik hasonló célokat tűztek ki maguk elé.”

Ebben hiba nincs is, azonban ők a kiértékelést végezték, hozott anyagból dolgoztak, az adatokat az Iránytű Intézet végezte, méghozzá, mint olvashattuk, 2000 fős minta telefonos megkérdezésével december 6-a és 11-e között. Mit tudunk az Iránytűről? „A Jobbikhoz közel állónak” szokták nevezni, ahogy azt is szokták mondani, hogy „ez a Jobbik már nem az a Jobbik”. Hogy melyik Jobbik melyik, azt döntse el Siva, neki elég keze van hozzá, ezekből legalább kettő jobb kéz, de hogy az Iránytű igen régi darab a Jobbiknál, az biztos. Én 2015-ben foglalkoztam velük a dolgok akkori állás szerint

„2011 óta – ekkortól állnak rendelkezésre az adatok – az Iránytű Intézet Kft. a párt ideológiai-társadalomtudományi műhelye mindösszesen 174 455 750 forintot kapott, ennek részét képezi egy harmincmillió fölötti közvélemény-kutatási szerződés is.”

Szóval, a Jobbik lehet új vagy régi, de az Iránytűt még a régi Jobbik alapította, annak eszköze volt, mér, ahogy mér, mutat, amit mutat. Én ilyen iránytűvel nem indulnék neki a sarkvidéknek, az őserdőnek vagy a sivatagnak, de a megrendelő tudja, ha neki megfelel, feleljen meg, én csak megemlíteném, hogy 2013-ban például azt sikerült kihozzák egy felmérésükből, hogy:

„A megkérdezettek abszolút többségének (61%) válasza kizárólagos nemzeti identitásról tanúskodott, további 28% pedig elsősorban magyarnak, s csak utána európainak vallotta magát. A kollektív identitás szintjén a kizárólagos európaiságot a megkérdezettek csupán 2 százaléka választotta, további 8% pedig elsősorban európaiként, s csak aztán magyarként határozza meg önmagát.”

Amikor épp javában tartott a nagy kivándorlás a nyugat-európai munkahelyekre. Jó szabó fügefalevélből is képes szmokingot varrni, jó szakács csizmatalpól is élvezhető steaket süt.

A felmérés eredményét viszont nem is venném elő, mert semmi értelme. Nem közvélemény-kutatást kéne nyerni, hanem választást, például a 2002-es választások előtt mind az öt akkori nagy kutatóintézet egyértelmű Fidesz–KDNP-győzelmet jósolt, és az exit pollok is 8-12 százalékos listás győzelemmel számoltak. Még a legkisebbet a Medián tévedett, de – az eredmény ennek ellentmondott. Ne becsüljük túl a statisztikákat, nagyot fordulhat a világ percek alatt is. Emiatt nem érdemes egymás torkának esnünk, más kérdés, hogy nem lehet véletlen a félkész felmérés kijuttatása a sajtóhoz: de emiatt viszont ne a sajtót tessék szidni. Egyáltalában véve, ne a hírnököt bántsák, ha rossz hírt hoz, nem ő tehet róla.

Akkor térjünk rá a Fudan-népszavazás ügyére. Ennek az a szerepe a jövő évi választásokban, ami a kormány népszavazásának: mivel egyszerre tartják az országgyűlési választásokkal, ez a választópolgár „emlékeztető oltása”, ez erősíti meg a voksát akár erre, akár arra, már ha egyáltalán sikerül összegyűjteni a megfelelő mennyiségű aláírást. Én magam attól tartottam, hogy mivel a magyar politika lefele optimalizált, a minimalizmus irányába, és a politikacsinálóink sem túl bonyolult elmék, esetleg megindulhat egy Kína-ellenes kampány, és javasoltam is egy írásomban, hogy ettől tartózkodjanak. Ugyanis minden általánosságban Kína-ellenes hang a pekingi kormánypropagandát erősíti, nekik jön jól, Peking egyszerűen imád Kína és minden kínai nevében megsértődni, hogy így is előnyöket csikarhasson ki, pláne „baráti” kormányoktól. Tehát ismétlem: a lehető legnagyobb bűn, sőt, hiba volna Kína-ellenességre alapozni az aláírás-gyűjtési és népszavazási kampányt. A kínai kormány egyetemével nem az a baj, miszerint kínai. Az a baj, hogy a kormány, mely irányítja, nem demokratikus, és ahol teheti, rémuralmat gyakorol. Más kérdés, hogy a rendszerének fennmaradása érdekében teszi. Ennek a rémuralomnak a kínai emberek, hanok és nem hanok egyaránt az áldozatai így vagy úgy, nem pedig a haszonélvezői. Ha az őket elnyomó kormányt, rendszert valamely tervében akadályozzuk, az nem ellenük szól, sőt – valamennyire értük teszünk ez úton is. Magunkért meg főleg.

De ahogy elnézem, ettől nem kell tartanom. Mintha nem is mutatkozna túl nagy buzgalom az aláírások összegyűjtésében, ahol meg mutatkozik, ott hiába a jóakarat. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt tegnap a következő közleményt adta ki:

„Azért tényleg meg van áldva ez az ország nem csak a kormányával, hanem ezzel az ellenzékkel is.

Most az van, hogy azért nem tudjuk elkezdeni sok helyen a Fudan-os aláírásgyűjtést, mert alig kaptunk aláírásgyűjtő íveket az ellenzéktől.

Próbálnánk segíteni a népszavazásos aláírásgyűjtésben, de épp elakadunk, mert alig kaptunk az ellenzéktől aláírásgyűjtő íveket.

Múlt héten 680 ívet adtak nekünk, mi már akkor is hüledeztünk, hogy ez nagyon kevés, hiszen Budapest mellett gyűjtenénk még több tucat más városban is. De ők azt mondták, hogy A Szent Képlet alapján ennyi jár nekünk, de majd próbálnak még szerezni. Az egésznek persze semmi értelme, hiszen alapból ők annyi ívet kérhettek a Választási Irodától, amennyit akartak.

Több ívet azóta se kaptunk és ezért sok városban nem tudjuk egyelőre elkezdeni az aláírásgyűjtést, hiába vannak meg hozzá a passzivisták, a putkoordinátorok, a pultok a friss matricákkal, meg minden.

Sok aláírásgyűjtésben vettünk már részt, de eddig azért mindig sikerült megugranunk, hogy tudjon aláírást gyűjteni, aki szeretne, kár, hogy a hat pártnak ez nem sikerült.”

Erre annyi válasz érkezett a Telex alapján, miszerint:

„A panaszra Simon András ellenzéki kampányfőnök a Telexnek azt írta, hogy „az első körben az Állami Nyomdától megkapott valamennyi ívet kiosztottuk az aktivistáink között”, az utánpótlást pedig már több mint egy hete megigényelték a Nemzeti Választási Irodánál. Amint lesznek új ívek, a Kétfarkú Kutya Párt elsőbbséggel kap belőlük, erre szavamat adom. Kis türelem, a jó hír az, hogy jóval több a kormányváltást kívánó magyar, mint az aláíróív.”

Úgy legyen, kérem, csak ez a helyzet is elég sok spekulációra adhat okot: miért nincs elég ív, hogyhogy máshol nem panaszkodnak, és így tovább – mindenesetre úgy látom, feleslegesen tartok én a Fudan-népszavazás kampányának elfajulásától. Valahogy úgy néz ki, hogy kampány sem lesz, nincs mi fajuljon.

Ezen is tépik egymást felebarátaink, polgártársaink, ahogy a közvélemény-kutatáson szintén.

Hát kérem. Úgy látom, sokaknak az a baja, hogy a valóság nem egy szép, egyszerű, kerek tündérmese, amiben mindig győz a Jó és boldogan élünk majd, míg meg nem halunk, csak a Királyfi győzze le a hétfejű sárkányt. Épp az vezetett a dolgok mostani állapotához, hogy korábban elhittük ugyanezt a szegény ember legkisebb fiáról, lám, a gyakorlatban mit művelt az országgal.

Mondok én mesét, amennyit tetszenek akarni, szép is lesz, csak igaz nem: a valóságban ez egy nehéz, végtelenül mocskos választási kampány lesz, aminek a végén akárki is győz, nem a Kánaán következik, helyből, nekifutás nélkül, hanem vagy további fuldokló vergődés vagy rengeteg munka, míg kiássuk magunkat abból, amibe belesüllyedtünk.

Nem érdemes apróságokon marakodni, érdemesebb volna inkább tenni is a győzelemért.

Már persze, ha valaki győzni akar – ha nem erről van szó, akkor nem szóltam.

Szele Tamás